HAVAS A NYÁLÁN

Ezzel, vagy valamilyen ehhez hasonló címmel múlja alul még saját magát is az ATV Nagy Melléfogása, aki hihetetlen tehetségével lassan eléri, hogy még azok is, akik abban a hitben ringatóznak, hogy a csatorna a baloldali demokraták véleményét tükrözi, a távkapcsoló után kapjanak.
Hogy miért éppen rá volt szükségük az ATV működtetőinek, az rejtély, hacsak nem része a hálának, melyet azért fejez ki az ATV tulajdonosa, mert ősi egyháza, a Hit Gyülekezete befogadást nyert a történelmi egyházak közé, mely kegyeletes aktushoz egy zsák lóvét is mellékelt a hatalom.
Ha így nézzük a dolgot, akkor a nyegle skribler valóban jó választás volt – az eltelt idő pedig remekül visszaigazolta ezt.

Bátran állíthatom, hogy Havast az ATV nézőinek túlnyomó többsége felettébb utálja, ami persze őt nemigen izgatja mindaddig, míg a honoráriuma rendben van, és ebben igaza is van.
Amúgy meg szinte mindenki a baloldalhoz közelállónak véli, jóllehet nem áll ő közel senkihez, semmihez, legfeljebb a pénztárcájához, arra pedig gondosan vigyáz, hogy nagy egyéniségének univerzális felhasználhatósága megmaradjon, a különféle elköteleződések ne menjenek a zsebe rovására.


A rendszerváltás adta őt nékünk, mint hiánypótló terméket, hiszen a korabeli újságírás túl színesnek éppen nem volt mondható, ő pedig elég színes egyéniségnek tűnt, és ami az egyéniségéből hiányzott, azt remekül tudta pótolni színes zakóival, BOSS címkével a mandzsettán – világfi, ahogy azt a feltörekvő újságíró elképzeli.
A nép imádta, mert a megszokotthoz képest agresszív és szemtelen volt, nem tisztelte a tekintélyt, ami a tekintélyuralom évtizedei után igen üdítő élmény volt nézőinek – akkoriban még humora is volt.
Akkortájt még újságíró volt, csak később lett belőle havashenrik, tekintsük ezt akár pozitív, akár negatív fordulatnak is.
Ő pedig egy második Fenyő Jánost vélt magában felfedezni, így élete jelentős része különféle alapításokkal telt el – valószínűleg senki nem mondta el neki, hogy céget alapítani könnyebb, mint működtetni.


De egy jól sikerült dobása azért volt, mert az kétségtelen, hogy a szegedi egyetem újságíró szakának gründolásában való részvétel olyan jót tett neki, mint libának a spékelés.
A project működött, hősünkből pedig címzetes egyetemi docens lett, ami ebben az országban a nagyméltóságú és a főméltóságú, továbbá a kegyelmes és nagyságos címek átmeneti kiirtása után hiánypótló szerepet töltött be.
Tanár úrnak szólíttatta magát, és ahányszor meghallotta titulusát, annyiszor gondolkodhatott el a külső szemlélő, hogy kissé lihegő hősünknek vajon kell-e azonnal gatyát cserélnie.
Nem lenne ez nagy baj, hiszen az ember esendő, de Havas menet közben beleszeretett saját nagyságába, olyannyira, hogy mára önmaga paródiájává magasztosult.
Olyan lett éppen, mint amilyen a mai magyar elbulvárosodott, a politikának befekvő, eldurvult újságírás, vagy az lett olyan, mint ő – secko jedno.

Azért hajdani népszerűsége roncsain eltutajozgatott még darabideig, írta a bulvárirodalom túl sok nyomot nem hagyó tucatkönyveit a pornóról, a gyilkosokról, Kelemen Annácskáról és Molnár Anikóról, hálószobatitkokról, csupa-csupa testnedvekben tobzódó, mély társadalmi problémát feszegető nyál-remekmű.
Így aztán nem is csoda, hogy minden elé kerülő erkölcsi magaslatra felmászott, hanyatt vetette magát az aktuális fotelban és lefittyedő ajakkal, bánatos spániel-tekintettel ítélt eleveneket és holtakat.
Ő maga a kétlábon járó magyar bulvárújságírás, és - sajnos - volt módja az utána következő generációkba is átplántálni a stílust és a szemléletet, az értékrendet, melynek következtében napjaink újságíróinak jelentős része felületes, stílusa pongyola, ő maga beképzelt és agresszív, prekoncepciókkal kezd a munkájához és megfellebbezhetetlen ítéleteket hirdet.

Politikai tekintetben hősünk hajlékony, gondolom, ő talán kereszténydemokratának gondolja magát, nagy kár, hogy a demokráciát meglehetősen sajátosan értelmezi, - akivel ő egyetért, az demokrata, akivel meg nem, az nem.
Kalandozott ő mindenfelé, volt címzetes államtitkár Horn Gyula kormányában, Guiness-rekordot döntve megbízatása nyolc napjával, szerepelt a Heti Hetesben, ahol soha nem felejtette el kipakolni nyakába a – feltehetőleg a teveli templom tornyáról privatizált - keresztet, hadd lássa, akinek szeme van a látáshoz, hogy ő nem tartozik a tuggyukkikhez.
Persze ez ízlés kérdése is, és ismerjük a mondást is, de gustibus non est disputandum, ahogy a művelt angol mondja…

Amit viszont az ATV-ben mostanában művel, annak semmi köze nincs az ízléshez.
Amikor – még műsora indulása előtt - nagy szakmai kihívásnak nevezte az egyik vezető magyar politikussal készítendő interjúját, legfeljebb csodálkoztunk, hiszen az újságírói ethosz nemigen engedi meg, hogy valaki belevigye egy riportba személyes ellenszenvét.
Legalábbis nem lenne szabad, hogy egy riportot tárgyilagosan elkészítenie egy profi riporternek túl nagy kihívás legyen, erről beszélni meg legfeljebb otthon, a feleségével illene, de hát Henrikünk nem egy Görög Ibolya, ezt belátom.
Hogy nyilvános műsorban olyan kérdések esnek ki belőle, hogy miért kell egy politikusnak beszéd közben széles mozdulatokkal gesztikulálnia, hát ez meg igen vicces.
Főleg egy olyan embertől, aki annyira modoros, hogy a saját néhai egyéniségét már régen el is felejthette, akit már az óvodai ünnepségeken is remekül tudnának parodizálni a csöppségek, ha érdekelné őket Henrik bácsi.

Elnézegetem, ahogy HírTv erősítésként kikölcsönzött kerekfejű munkatársával, a másik jellemóriással fikázzák az Összefogást, csóválják fejüket, szörnyülködnek, és sajnálom őket.
Bizonyára nem ilyennek képzelték el az arany alkonyt, de mit tehetnek ma már – ezt dobta nekik a Gép…
Lehet új névjegyet készíttetni.

Dr. Havas Henrik
címzetes egyetemi docens
címzetes államtitkár
címzetes újságíró

:O)))

AKI ÉRTI, CSINÁLJA - AKI NEM, AZ TANÍTJA

Persze a világ felfordult, ma olyanok is csinálják, akik tanítják, bár nem értik - de minimálisan is félreértik.
A médiáról és a médiamunkásokról van szó.Havas Henriket elnézegetvén jutott eszembe, hogy miért is lehet ez jó neki – már persze eltekintve a pénztől, amit köztudomásúlag nem vet meg – nagyon helyesen egyébként.
Merthogy a pénznek normál menetben lenne egy értékmérő funkciója is, de Magyarországon jelenleg nem normál menetben mennek a dolgok, és a pénz nem értéket, hanem gátlástalanságot, erőszakosságot, kapcsolatokat és pofátlanságot mér.Havas Henrik hosszú időn keresztül az ország egyik legsikeresebb újságírója volt, hogy érdemmel vagy érdemtelenül – ezt most ne is firtassuk, mindenesetre sokan szerették, néhányan tisztelték is.
Tulajdonképpen a rendszerváltás dobta őt felszínre, mert bár előtte is tíz éven keresztül újságíróként küzdött a kommunisták ellen, de a rendszerváltás után új tartalmat kapott valláserkölcsi alapokon álló élete, és napról napra harcosabb lett.És egyre beképzeltebb, szinte már önmaga karikatúrája, akin egy idő után már mindenki röhögött – mentségére szóljon, hogy nem is oly túl régen időnként még ő is tudott nevetni a saját dolgain.
Ma már nem annyira, mára már teljesen beleájult saját nagyszerűségébe.Minap Vadai Ágnessel készített interjút az ATV-n, ahová vélhetőleg harcos baloldali elkötelezettsége és a demokratikus ellenzék győzelmének elősegítése érdekében hívta meg műsorvezetőnek a tulajdonos történelmi egyház,. 
Némelyik egyház attól válik egyházzá, hogy a vallási közösség vezetői elkezdik a pénzt hajtani, és onnantól kezdve történelmi, amikor a hatalomhoz törleszkedése behozta számukra az első milliárdot.
 Gyurcsány meghívását hősünk nagy kihívásnak tekintette volna, mert azt feltételezte, hogy Gyurcsány úszni fog a boldogságban, ha lehetőséget kap arra, hogy magának a Nagy Havasnak nyilatkozzon – de nagy kár, hogy Gyurcsánynak nincs kedve kitenni magát a nyegle és már kissé kopott médiasztár felszínt karistoló és előítéletes fanyalgásainak.
Merthogy Havas utálja Gyurcsányt, nem kicsit – nagyon.
Gyurcsányt meg ez nemigen érdekli, habár vélhetőleg van véleménye az időnként szereptévesztésbe eső, többnyire kinyilatkoztatásokkal operáló és pedagógusba átmenő médiamunkás tevékenységéről, de neki nem vele van dolga, hanem a választóival.
Így aztán a média közkedvelt Henyója éppoly bánatos, mint Gyurcsány összes többi irigye, akik érzik, hogy hiába a cím, a cafrang, a fanyalgás - a kanyarban sincsenek hozzá képest.
Tulajdonképpen számára az lenne a kedvező felállás, ha a médiatudományok címzetes egyetemi docense társaloghatna a levitézlett és kellőképpen utált politikussal, kioktatgathatná a világ és a politika lényegéről és működéséről, hisz az embert vágyai vezérlik, mint a dal is mondja.
Sajnos, nem teljesülhet minden vágyunk - még az ilyen nagy emberek vágyai sem - az élet merő kiszámíthatatlanság.Ha ló nincs, Vadai is jó, azzal legalább el lehet társalogni, mint macsó libapásztor a libával – gondolta vélhetőleg a sztár – majd elvetette magát a fotelben, és hogy mindjárt tudatosítsa is a felállást, elfelejtette néhány mondaton át köszönteni riportalanyát, aki nemmellesleg nő is.
Jajjj, - csapott egy idő után a homlokára Havas, - hát nem elfelejtettem, hogy itt van velünk a riportalany, a hogyishívják is?
És elkezdte volna szép szelíden Vadai földbedöngölését, de valahogy ez a mi Henrikünk nincs túl jó passzban mostanában, mert ha abban lenne, akkor bizonyára nem becsüli ilyen látványosan le pofozóbábúvá átminősített riportalanyát.
Akkor tudja róla, hogy a magyaron kívül hat nyelven beszél, tudja, hogy jogász és közgazdász, tudja róla, hogy címzetes egyetemi tanár, ami egy kicsivel jobb csak a címzetes egyetemi docensnél, akkor - talán - nem kezd vele riportkészítésbe kissé avas panelok előrángatásával, akkor utánanéz a témának, amiről beszélgetni akar.
Így aztán, mikor a fagyi visszanyalt, akkor a médiamogul, a címzetes egyetemi docens ott állt, mint borjú az új kapu előtt, miközben szép csendesen és sercegve égett, mint a Reichstag.
Azért a végén erőre kapott és természetesen visszaélt azzal, hogy ő irányíthatja a beszélgetést, és megkísérelte roppant nagy demokratának nyilvánítani magát, miután engedte riportalanyának egy bővített mondat erejéig kifejteni a véleményét Havas kissé ingatag alapokon álló kinyilatkoztatásairól.
Majd ugyanezzel a lendülettel kortesbeszéddé próbálta silányítani azt a választ, melyből kiderült, hogy csak a levegőbe beszélt, esetleg a szél himbálta az állkapcsát.
Szánalmas volt, mint ahogy az a jópofizgatása is, melyben kifejtette korábban, hogy mekkora kihívás lesz neki Gyurcsánnyal riportot készíteni, merthogy nem tudja, hogy lesz képes elfogulatlan maradni.
Vadaival nemigen tudott mit kezdeni, tán ha megpróbálja az ő combját is fogdosni, mint Görög Zitáét, akkor zavarba jön, de az is lehet, hogy csak nyakonvágja.
Én azt mondom, talán most kellene abbahagyni ezt a riportkészítést egyenes adásban, a riportkönyv az jobb műfaj, azt lehet csiszolgatni, cizellálgatni, minek azt erőltetgetni, ami már nem megy.
Hagyni kell a fiatalokat is élni.
Tudni kellene szépen öregedni…

:O)))