NAPOSCSIBE ÉS HÁZATÁJA

Fejlődik és izmosodik a Nemzeti Együttműködés rendszere.

Nem veszetek kárba a fülkékben, súlyos nyögések közepette hozott áldozatok, a forradalmi hevület – az ország olyan lesz éppen, mint amilyennek forradalmárai megálmodták.

Virágzik a jogállamiság, erősödött a jogbiztonság, eljött a jogegyenlőség aranykora.
A Központi Nyomozó Főügyészség - bűncselekmény hiánya miatt – elutasította azt a feljelentést, amit Gyöngyöspata jobbikos polgármestere, Juhász Oszkár tett Balázs József fideszes képviselő ellen.

Ami azt illeti, tán én lettem volna az utolsó, aki könnyet ejt, ha véletlenül nem Juhász Oszkárt választják a település első emberévé, de ha már így esett, akkor tiszteletben kell tartani a választói akaratot, és a hatalom emberének nincs joga fenyegetni sem őt, sem az általa irányított községet.

A helyi fideszes képviselő ezt másként tudhatta, ezért aztán egy telefonbeszélgetés során – „forrás oda megy ebben a térségben, akit én jóváhagyok. Akit nem hagyok jóvá, oda nem megy forrás” - nyilvánvalóvá tette, hogy amennyiben a választáson a jelenlegi polgármester győz, úgy a településnek fejlesztési források helyett az jut, ami a hetedik gyereknek, márpedig annak az atyai gondoskodáson túl más nemigen jutott.

A feldühített – időközben politikussá avanzsált - faluvezető feljelentett és pártja segítségével nagy lármát csinált, erre a Fidesz rugalmas elszakadásba kezdett, de nem lépett ki óvatlan képviselője mögül.

Az ügyészség meg tette a dolgát, megszagolta a feljelentettet, majd megérezve rajta a mára azért már kissé lottyadt narancs illatát, azonnal tudta, mi a teendője. 
Világgá küldte az izgága polgármestert a feljelentésével együtt, melynek archiválásának módszerére tán még javaslatot is tett neki.

A Központi Nyomozó Főügyészség azzal indokolta döntését, hogy nem egyértelmű: a Juhász Oszkár szerint Gyöngyöspatát megfenyegető fideszes Balázs József „milyen minőségében járt el” és „milyen konkrét támogatás” megvonását helyezte kilátásba. 
Bűncselekmény azért sem állapítható meg az ügyészség szerint, mert a fenyegetés „a jövőre vonatkozott”.

Hát, szerintem ugyan egy országgyűlési képviselő letolt gatyában, a forradalmi fülkéből kikiabálva is képviselő, de persze nem kizárt, hogy a polgármestert a források elvonásával a katolikus leányegylet kurátoraként fenyegette meg – van nekem is olyan fantáziám, mint az eljáró ügyésznek…

A képviselő úr egyébként konkrétan minden támogatás megvonását helyezte kilátásba, és a fenyegetés egyáltalán nem a jövőre, hanem az adott szituációra vonatkozott, mondhatni a képviselő úr ominózus kijelentésével megvonta Gyöngyöspata népétől a jogot, hogy szabadon választhasson polgármestert, legyen az bármilyen is.

Ezt a történetet józan paraszti ésszel végiggondolva bárki beláthatja, úgy látszik az ügyész vagy nem volt józan, vagy nem volt paraszt, vagy nem volt esze – esetleg mindhárom előfeltétel együtt hiányzott.

Viszont elindult Gyöngyöspatán a közmunkaprogram, mely akár a Nagy Nemzeti Boldog Együttmunkálkodás olvasópróbájának is tekinthető. 
Igaz jelenleg még nem százezreket mozgatunk, csak negyven embert, de a magyar közigazgatás ezzel is nehezen birkózik meg, egy jó kis bevagonírozás azért flottabbul lenne szervezhető és a tradícióknak is jobban megfelelne...
De hát ez a rohadt Európa, ugye, emiatt nem lehet rendesen kibontakozni, de majd jól ki is lépünk belőle!

Volt már baleseti oktatás, volt munkaruha-osztás, volt brigádszervezés – negyven roma kap munkát és ezzel havi hatvanezer nettót, ami mindenképpen több mint a huszonnyolcezer, majd meglátjuk.

Viszont az élet nem zökkenőmentes, mivelhogy a tervezett közmunkát nem csak a cigányoknak szánták, hanem az eredeti létszám fele a többségi társadalom tagja lett volna.
De láss csodát: ők a munka megkezdése előtt igazolták, hogy máshol foglalkoztatják őket és a jegyző szerint neki nem feladata az igazolások valóságtartalmáról meggyőződni.

Pedig nem lenne nehéz, csak ellenőrizni kellene a munkáltatónál a dolgozó bejelentését, meg hogy fizeti e utána a járulékot, ahogy illik, aztán az sem lenne baj, ha ők mostanában nem állnának be a segélyért a sorba.

Vannak indulási anomáliák, vannak nők, akiknek otthon kellett hagyni a kisgyerekeiket, van, aki nem tud hosszú távokat gyalogolni, mégsem engedték, hogy cseréljen a faluban közmunkáskodó fiával, de tekintsük ezt a kezdeti nehézségek részének, és drukkoljunk, hogy a tizenhat hektár tölgyerdő telepítése sikeres legyen.

Akik pedig itt dolgoznak, keressenek annyit, hogy jusson belőle tűzifára is, mert ha nem jut, akkor néhány év múlva ezt az új erdőt ugyanazok fogják feltüzelni, akik most majd telepíteni fogják…

Persze nem biztos, hogy ez az út vezeti a paradicsomba a magyar munkanélkülit vagy a cigányt, aki ugyan többek szerint nem magyar, csak a hazája Magyarország, meg az anyanyelve magyar, de abban mindenki egyetért, hogy a probléma az magyar probléma.

Nyilatkozott Orbán főtanácsadója, Hegedűs Zsuzsa, akiben – mint az interjúból kiderült - Illetékes Elvtárs reinkarnációját tisztelhetjük.

Ő az, aki magára vállalta a felelősséget Orbán összes intézkedéséért, kezdve a szociális népszavazástól, amit ő talált ki, a globális válság felismeréséig, melyről csak azért tudott Orbán már 2007-ben beszélni, „mert azt a dossziét én adtam a kezébe” – „két éve az elszámoltatást én találtam ki, mert ilyen rablás ebben az országban még sosem volt.”

És hát ő a szülőanyukája a Minden Gyerek Lakjon Jól alapítványnak, mely naposcsibéket oszt a nincsteleneknek, és azt számolgatja, hogy a kiscsirkék majd felnőnek, tojnak tojásokat és azokra ráül a gazdasszony és kikelti őket, és akkor Magyarország egy nagy, boldog csirkeól lesz előbb-utóbb.

Mondjuk a kiscsirkék felcseperedésében nemigen bízom, de hát annak, aki ezidáig verébpörköltet főzött, a kiscsirke maga a kényelem – ez legalább nem repül…

Én ugyan rosszallom, hogy nem kislibákat osztogat, mert akkor mindjárt lehetne utalni az eljövendő luxusra is, a majdani magyar munkanélküli boldog gyermekére, aki két pofára zabálja a libamájat.

Hegedűs Zsuzsa valamiért úgy képzeli, hogy ő ért a falusi élethez, - tipikus parasztasszony-külleme mögött egy agronómka lappang - míg, aki azt mondja, hogy amit csinál az egy tiszteletreméltó baromság, az mind hülye, - csak ő a gőzmozdony!

És szerény a végtelenségig.

„Az alapítványomon keresztül 15 ezer családot etetek és hozok helyzetbe, kevesebb, mint kétszázmillióból. Háromszáz kistelepülésen osztottunk először vetőmagot, aztán napos csibét, napos kacsát. Amit adunk, abból annyi teremhet, hogy azt el lehet adni.” –nyilatkozza.

Ez pedig azt jelenti, hogy egy családra tizenháromezer forint körül jut.
Aki pedig azt hiszi, hogy ebből el lehet indítani egy családi gazdaságot, az jobb, ha eljár a zöldségeshez, és ott elemzi az élelmiszertermelés buktatóit.

Ilyen tanácsadók mellett – nem vonva kétségbe saját adottságai kiemelkedő értékeit sem – miért is csodálkozunk Orbán Viktoron?

:O))))