ÁLMOK ÁLMODÓJA

2010-ben - amikor Magyarország valójában rosszabb helyzetben volt, mint Görögország - a magyarok hozzáláttak ahhoz, hogy saját lábára állítsák Magyarországot, amelynek alapjai mára stabilak.

Ezt mondta Orbán Viktor Frankfurtban,  ahova koldulni ment - a német kereskedelmi és iparkamarában tartott előadásában.

Ezt szeretem benne, ezt az egyedi és utánozhatatlan képességet, hogy el is tudja hinni, amit mond.

A gyermek-pszichológiában foglalkoznak a jelenséggel, mikor a kisgyerek teremt magának egy álomvilágot és abban él boldogan, és ha kérdezik róla, akkor folyamatosan mesél fantáziája teremtette környezetéről, ahol a kutya valójában lovacska és ő is lovacska - még prüszköl is hozzá és kapál a lábával, és ha nem figyelünk rá, még nyerít is.

Konfabulál a kisgyerek, és amikor arról mesél, hogy a Magdika hozott neki is, meg a Siminek is, - aki nem Bukfenc, nem kutya, hanem ló - kockacukrot, akkor nem hazudik, csak éppen a magateremtette világban él, ahol minden megtörténhet, amit csak akar.

Aztán a gyerekek kinövik ezt a szép mesevilágot, és lépésről-lépésre beleilleszkednek a felnőttek fantáziátlan, szürke életébe, ahol a kutya Bukfenc és ahol nincsenek csodák, csak a rideg és csúf valóság van.

Aki meg nem növi ki, azt - szerencsés esetben - a helyi pszichiátria folyosóin lehet látni kóborolni, egy szerencsétlenebb verzióban pedig a Parlament Nándorfehérvári termében tanácskozik tanácstalan alattvalóival.

Idáig azt hittem, hogy amikor a két idióta csicskás az ország helyzetét Görögország helyzetéhez hasonlította, akkor csak pénzt akartak csinálni, bedöntve ezzel a magyar valutát és sikítófrászt hozva a nemzetközi pénzügyi körökre, akik akkor még abban a hitben voltak, hogy ők aztán márcsak tudják a tutit - egy percre se gondolták, hogy a két eszement csak főnökük válságos  pszichiátriai állapotára rezonáltatja a világot.

Amúgy persze részben igaza van Orbánnak, hiszen a 2010-es helyzet valóban vérfagyasztó volt – abban az évben ültette a megfontolt magyar nép saját nyakába Egyeskét.

A görögöknek a nehéz gazdasági helyzetük mellé legalább klinikai értelemben egészséges miniszterelnök jutott.

Ami meg a saját lábára állított Magyarország stabil alapjait illeti, ezt azért hadd tekintsük kislányos túlzásnak, miután saját bevallása szerint is a EU-IMF segítsége nélkül két-három hónapon belül padlóra, Görögországhoz hasonló helyzetbe kerül az ország - ismét szép példáját adva az önmagukat beteljesítő jóslatok igazságának.

És nekünk még tengerünk sincs, hajh, pedig valaha, ugye, de majd rá is küldjük a gyorsnaszádot Amerikára és akkor aztán lesz nekünk is Havaii!

Szóval állunk két lábon az alapjainkon és minden szép és matyómintás, mondta a Mi Boldogságunk a német üzletembereknek, akik erről természetesen más forrásokból is beszereznek információkat. 

Számomra azért nagy meglepetés lenne, ha a német befektetők hosszú tömött sorokban jönnének hozzánk, aktatáskájukban Nokiás és viszkisdobozokkal, megvesztegetni a polgármestereket, hogy hadd építsenek nanotechnológiára alapozott műhold-összeszerelő üzemet az Ormánságban.

Merthogy nehéz nyelv a magyar és könnyen összekeverhető az Ománság az Orbánsággal, ami egészen máshol fekszik és ahol már a járdákat is malachittal (vagy dolomittal?) köveztette ki az állam.

Azt is képzeli a Vezér – és erről is mesélt – hogy sikerült megőrizni a társadalmi-politikai stabilitást, az adósság csökken, a költségvetés pedig kontroll alatt van, és - erősítette meg - a kormány 2013-ban is tartani tudja a 3 százalék alatti hiányszintet. Tájékoztatása szerint a kormány által indított nagy programok, átalakítások készültségi szintje 83 százalékos.

Nekem ez az utóbbi tetszett legjobban, ez a nyolcvanhárom százalék.

Nem nyolcvankettő, nem nyolcvannégy, éppen nyolcvanhárom!

Egy biztos, aki ilyet kiejt a száján gazdasági szakemberek előtt, az maga sem száz százalékos, szerintem éppencsak huszonhárom lehet, vagy tán még annyi sem.

Hogy ki ad a szájába ilyen baromságokat, azt nemigen tudni, mart az ugyan igaz, ha kellő határozottsággal szövünk beszédünkbe nem kerek számokat, akkor azzal a tudományos pontosság látszatát keltjük, de könyörgöm!

Nem Mariska néninek beszélt a Nyírmadai Nemzeti Csápoláson, hanem német üzletembereknek – már persze, ha nem magyar rajongóival vattáztatta ki a bérelt termet…

Azt is mondta, hogy az adósság csökken, ami persze nettó hazugság, de ki a fene néz ennek utána?

És ha egy utánanéz, akkor mi van?

Kétszázan már beszopták a cumit, az az egy meg dugja fel magának az igazságát, gondolhatta – legfeljebb nem jön többet Frankfurtba, Berlint úgyis jobban kedvelné, kár, hogy oda a kutya se hívja…

Ami meg a társadalmi-politikai stabilitást illeti, azzal én a helyében még türelmeskednék kicsinyt, ha csak el nem dugják előle pártja népszerűségi mutatóit meg a gazdasági statisztikákat.

Érdekes, mostanában nincs a fél százalék növekedés szapulása, nincs a GDP növekedésének hasonlítgatása a környező országokhoz, kuss van és sunnyogás.

Abban viszont nem hazudott, hogy a költségvetés kontroll alatt van, csak az a feneség, hogy nem a magyar kormány, hanem az Unió kontrollálja, ebből meg csak bajok származnak neki.

A hiányszint tartásához még azt felejtette el hozzátenni, hogy ehhez a produkcióhoz ki kellett fosztani pármillió magyar munkavállalót, de ez sem hozott sikert, merthogy a hiánycélt a lopott lóvé nélkül kell számolni.

Aztán hazudozott még egy sort arról, hogy a kormány által bevezetett tehermegosztási rendszer is "hozzájárult ahhoz, hogy a magyar emberek ma nem tüntetnek a kormány ellen, vagy ha igen, akkor csak mértéktartó és kis méretekben, mert ők is tudják, hogy a kormány mindent megtett annak érdekében, hogy ne rajtuk kezdje a válság orvoslását, hanem saját magán, a politikai eliten, utána pedig azokat a cégeket és erőközpontokat vonja be, amelyek jobban állnak, mint a magyar választópolgárok".

Ismételném, itt gazdasági szakemberek ültek, akik pontosan tudják, ha az állam különadót vet ki a libatenyésztőkre, akkor azon nyomban drágább lesz a liba, a tenyésztők még tesznek is az árra magánszorgalomból egy  kicsit, hogy megnyugodjon felzaklatott lelkük.

Aztán most, amikor az ország sorsa az európai bürokraták döntéseitől függ, még kedveskedett kicsit nekik.

Azt mondta, hogy 2010-ben minden nemzetközi támadást bekalkulált, ami Magyarországot érheti, csak egy dologgal nem számolt, azzal, hogy az európai válság súlyosbodni fog.

"Sohasem gondoltam volna, hogy az európai bürokraták ilyen ügyetlenek, kétbalkezesek" - fogalmazott.

Hát van ilyen, sajnos – én sem gondoltam volna soha, hogy egyszer az én hazámnak ilyen ostoba, konfliktuskereső, silány emberi minőségű miniszterelnöke lesz, oszt mégis.

Ha ezt az ország 2010-ben bekalkulálhatta volna!

:O)))

CSÜRHE

Valamennyi magyar adófizető zsebét érintő rendelkezés szerint a magyar állam különadókat vethet ki abban az esetben, ha az EU vagy az Európai Bíróság a magyar költségvetést terhelő ítéleteket hoz, például megsemmisíti a különadókat és kártalanításra kötelezi az államot.

Ez is a legutóbbi képviselői elmeroham eredménye, Orbán csürhéje pedig buzgón nyomta a gombot, - kapott libacombot, nem is keveset már jóelőre.

Ha valaki azon a véleményen lenne, hogy ez a csürhe kifejezés kissé durva, annak csak azt tudom mondani, hogy ez az eljárás az ország adófizetőivel szemben minősíthetetlen disznóság, disznóságot meg disznók csinálnak - ergo, a kormánypárti képviselők disznók.

A disznókat pedig - ha egy csapatot alkotnak – csürhének nevezzük.

A hajdani paraszti életben nem volt ismeretlen ezt a kifejezés, a kondás hajnalban megfújta a kürtjét és a csürhe elindult a legelőre.

Kondás nem akárki lehetett, például a falu bolondjára soha nem bízták rá a csürhét.

Kondásnak lenni bizalmi állás volt egy faluközösségben, nem úgy, mint most, mikor minden eszement elnyerheti az a posztot, és terelgetheti a sok disznót, keresztül árkon - bokron, letapostatva a lakók kertjét és tönkretéve az országot.

Az, hogy a kormány ostobaságáért mindahányan fogunk fizetni, az mégcsak rendben is van, jóllehet az lenne az igazi, ha csak azok fizetnének, akik a nyakunkba szabadították ezt a bagázst.

Az kétségtelenül igaz, hogy minden kormány hibázhat, és a kormányt stallumába ültető döntés akkor is kollektív volt, ha mondjuk személyesen mi másokra adtuk le a voksainkat.

De ez a helyzet cseppet más, ez nem tartozik a normális politika fogalomkörébe, ez a kormány nem azt a feladatot hajtja végre, amire a választók felhatalmazást adtak, ez a maffia kormánya.

Don Vittorio kormánya pedig túlterjeszkedik minden demokratikus felhatalmazáson és másfél év alatt olyan virtigli kis önkényuralmat rittyentett az ország nyakába, amilyenre utoljára Rákosi országlása alatt volt példa.

Jelen esetben a disznó pofátlanság abban érhető tetten, hogy a kormány bátran kísérletezhet az életünkkel, hiszen ha szembemegy az Unió szabályaival és ezért pénzbüntetést szabnak ki rá, akkor azt nem a kormány költségvetésének terhére kívánják megfizetni, hanem a te, meg az én zsebemből fognak rá - különadókkal - a külön forrást megteremteni.

Nehogy már kellemetlenül érintse őket a dolog és esetleg ne maradjon pénzük a kormánybiztosok dicső segge alá hivatali autót tolni, ha már ilyen magas lett az üzemanyagár valamilyen rejtélyes oknál fogva.

A gátlástalanság más területeken is virul, például az egészségügy megmentőinek adják ki magukat, mert odalöknek harminc milliárdot néhány bajbajutott kórháznak, folytatva a remek tradíciót, mely szerint lyukas vödörrel hordjuk a nép verejtékét egy feneketlen kútba - ráadásul úgy, hogy a jövő évtől kezdve az egészségügyi intézmények valóságos gazdálkodása megszűnik.

Vezérünk rátenyerelt az egészségügyi kasszára is, hadigazdálkodást vezet be, az intézmények géppapír és sebtapasz-felhasználását központilag vezérlik, az intézmény gazdasági és szakmai vezetése pedig olyan lesz, mint piercing a kórház – mondjuk – köldökén, de szép is lesz!

Az Unió meg pattoghat, a kutya ugathat, a karaván halad.

Azt hiszem, joggal nyilváníthatom magam karaván-ügyekben illetékesnek, hát elmondom, hogy egy tisztességes karaván akkor halad, ha szakszerűen málházzák fel.

Ez azt jelenti, hogy a legerősebb, legjobb kondícióban levő tevékre rakják a nehezebb terhet, az olyan szerencsétleneket, melyekbe már csak hálni jár a lélek, kímélik.

Indulás előtt gondoskodnak megfelelő mennyiségű eledelről és vízről, az útra is visznek magukkal, mert az csak mese, hogy a tevéknek nincs szükségük ételre – italra az út során.

Az Éleseszű Vezető gyermekkorában valószínűleg nem tevés meséket hallgathatott, de azt azért hallhatta esetleg, hogy a cigány lova is már éppen leszokott volna az evésről, mikor felfordult – nincs ez másként a tevékkel sem.

Aztán az sem baj, ha a karaván vezetője olyan útitervet készít, hogy az út során ne kelljen mindenféle veszedelmes vadakat háborgatni, mikor azok amúgy is idegesek így számum idején, mert könnyen előfordulhat, hogy a karaván logisztikai egységből élelmezési alapanyaggá lényegül át.

É az akkor is így van, ha a karavánt a szájkarate örökös világbajnoka vezeti, aki kihazudja Chuck Norris kezéből is a nuncsakut.

Ül az ország nyakig a problémákban, lassan félidejéhez érkezik Kuka országlása, már ha megjön a nép esze menetközben és nem tekinti az Úr különleges csapásának + judeoplutokrata összeesküvés eredményének, hogy ez az idióta banda szakadt a nyakunkba.

Mert ha megint finnyás pofákat vágva elkerüli a nép a szavazófülkéket, vagy ott áll és rágja a golyóstolla végét, mert nem lát összefüggést személyes sorsa meg a voksa között, és megint erre a kis erőszakosra fog szavazni, akkor az ország mehet a levesbe.

Lehet, hogy gulyáslevesbe, de a levesbe.

És ezen az sem fog segíteni, ha elveszik Biszku Béla nyugdíját végtelen ostobaságukban.

Lassan vége az évnek, hát sok okunk nincs az örömre.

Itt állunk a bóvli-miniszterelnökkel a bóvli-kategóriába sorolt országunkkal az államcsőd előtt egy lépésre, nincs támogatónk, nincs barátunk, nincs pénzünk, lassan nincsenek már üzleti partnereink sem, és nincs kilátásunk arra, hogy a közeljövőben jobb lesz a helyzet.

Az új év tüntetéssel kezdődik az Operaháznál, ahol a Fényességes ünnepelteti magát és azt a nagy rakást, amit az ország fejére csinálni méltóztatott.

Gyertek oda ti is, néma gyereknek miniszterelnöke sem érti a szavát…

:O)))

KIS TOKÁS - VIHARKABÁTBAN…

A Mi Fényességesünk hazatért saját,különbejáratú Augsburgjából, majd Jani házhoz ment.

Természetesen azonnal kiderült, hogy tulajdonképpen ismét győztünk, hiszen még nő a körmünk és a szakállunk.

Az csak a baj, hogy bár még fel tudja mondani összefüggően a leckét, de a mondanivaló egyre avasabb, már csak a leghülyébbek szopják be azt a sok süketelést, amit végtelen tanácstalanságában kétharmadnyi miniszterelnökünk mantrázni méltóztatik.

Természetesen nem lehetett megkerülni az EU – csúcson kifejtett magyar álláspontot, habár az örökös Miniszterelnöki Mikrofonállvány láthatólag kerülte a keménykedést és hagyta, hogy a Vezér töltelékdumákkal, meg a választói számára kevert bódító dumakoktélokkal töltse ki az időt, mely rendelkezésre állt.

Meghallgathattunk ismét egy-két veretes hazugságot a kormányváltás időpontjában fennálló rettenetes helyzetről, Magyarország összeomlásáról, nagyívű párhuzamot a magyar és görög gazdaság állapotáról és kitaglalásra kerültek a munkasikerek is.

Ezekkel sikerült elkerülni a gyászos véget, mely vitathatatlanul várt volna reánk, ha a tehetségtelen Bajnai, horribile dictu Gyurcsány kezében maradt volna a kormányrúd.

Ismét kiderült, hogy mekkora siker volt a nyugdíjasok helyzetének rendezése, merthogy nincsen annál üdvözítőbb elv, mint annyi pénzt osztani el a sok rohadt élősködő között, mint amennyit beszedtünk, teljesen függetlenül attól, hogy ezek a tetvek népünk fanszőrzetén anno mennyivel járultak hozzá aktív koruk nyugdíjasainak ellátásához.

A pénzt meg, amit a jövő nyugdíjasaitól elvettek, remek hozzájárulás a mai problémák megoldásához a bankadóval és a rendkívüli adókkal egyetemben, hiszen az érintetteket ugyan sikerül szép ütemesen tönkretenni, ellenben az ország helyzete nem, hogy javult volna, inkább még romlott is.

Ahhoz mindig is értett a mi Alcsuti Lókupecünk, hogy a világ legártatlanabb pofáját vágva hazudjon bele az ország képes felibe, most sem hagyta ki a lehetőséget, mikor elmondta, hogy ugyan, hát ki is gondolhatta azt, hogy ő majd egyszemélyben fog dönteni ilyen fontos dolgokról, mint a csatlakozás kérdése.

Nanemáááá, hiszen a Parlament nélkül ő aztán egy lépést sem, sehova sem, semerre sem, merthogy ő egy ilyenen korrekt ember.

Nagy kár, hogy a néhány kis kommunikációs vitézkötés előtt már kifejtette, hogy a tervezett megállapodás majd ránk csak akkor vonatkozik, ha beléptünk az Euro-övezetbe, addig mi majd a magunk útját járjuk, hiszen szuverén ország lennénk, ugyebár.

Na, ez a lehetőség ezennel megnyílt, merthogy igencsak úgy tűnik, hogy Európa meg azt mondta, hogy akkor haladj csak a magad útján, hónod alatt a szuverenitásoddal, a gatyádból kilógó csupasz seggeddel (vagy fejeddel? – mindegy is…) a Nagy Magyar Világegyetem felé, te ostoba.

És adjon neked ehhez finanszírozást, aki akar, merthogy mi olyan libát etessünk, amelyik a mi pénzünkön hizlalt püspökfalattal peckesen fel-alá járkál az erdőben és óránként akarja kihívni párbajra a rókát meg a sorsot, olyan istenfia nincs.

Erre aztán az lett a következménye, hogy ismét nyertünk egy ütközetet, merthogy majd most a Parlament fog dönteni és ennek a döntésnek a meghozatalára rengeteg időnk van.

Rengeteg hát, éppen két perce volt a korrekcióra, mikor az ügyeletes ápoló a fülébe súgta, hogy ezt most jól elqrtad Viktor, akarsz még a jövő héten is miniszterelnök lenni?

Hát sajnos akart, de nagy lesz még ennek az ára.

Hogy Fellegi érti ezt, az kétségtelen, mert az IMF képviselőivel folytatott rövidre szabott informális tárgyalás után úgy gondolta, hogy neki itt rengeteg dolga lesz, mondhatni éjjel-nappal kell az IMF összes errejáró delegációinak összes seggét nyalni, és összes kreativitására szüksége lesz ahhoz, hogy el tudja fogadtatni velük azt, hogy befejeződött az ámokfutás.

Nehéz lesz, mert nem fejeződött be.

Egy ország éppen olyan, mint egy emberi szervezet, bonyolult és egyes elemeiben még ma sem ismert, belepiszkálni a működésébe megfelelő felkészültség híján életveszélyes.

Ezért kérünk fel orvosokat a gyógyításra, ha valamiféle betegség gyötri, ezért nem bízzuk a sarki hentesre az agyműtétet.

Márpedig most éppen ezt tettük, és ez a sérült ember éppen hentesbárddal ment neki a társadalom élő szövetének, a társadalmat éltető gazdaság szerkezetének, miközben zavaros tekintetével valami ismeretlen jövőbe réved, melyből mi csak a fülein egyensúlyozott koronát vélhetjük felismerni.  

Azt mondta, hogy a terveiben mindennel számolt, csak azt hitte, hogy napsütésben kell majd barkácsolgatni, erre kiderült, hogy nem csak esernyő kell, hanem viharkabát is.

Mondja meg már neki valaki, hogy nem ártana jó erősen hozzákötöztetnie magát valami keze ügyébe eső árbochoz, mert lesz itt még cunami, lesz itt még tán földrengés is, méghozzá nem is túl sokára.

Jönnek az adórendszer év eleji meglepetései, jön a társadalmi felismerés, hogy talán az államnak és a politikának jobb lenne megállnia a lakások ajtainál, lassan eljönnek majd a nyomorlázadások.

Az emberek megunhatják a félelmet és a rettegés egy pillanat alatt átcsaphat végtelen dühbe, mint volt erre már példa -  a mai Wittner Máriák és Falábú Jankók is hamar előkerülhetnek.

Nem lenne jó ez senkinek.

Már,ha eljutunk odáig, merthogy ez sem biztos.

Lehet, hogy az Unió példát statuál és addig húzza a tárgyalásokat, ameddig a kis tokás viharkabátban, esernyővel a kezében fel nem húzza a nyúlcipőt és el nem ballag oda, ahová az egész művelt Európa kívánja.

Fellélegzés lenne az országnak.

:O)))

HAZUGSÁG

Mindenki hazudik, méghozzá sokat.
Napjában többször is, és ezt olyan rutinosan teszi, hogy már maga sem veszi észre.
Ezt tudományos kutatások bizonyítják, mint ahogy azt is, hogy a hazudozás tulajdonképpen igen fontos lelki szükséglet.
Ha nem hazudnánk, belebetegednénk, lehet, bele is pusztulnánk.
Hazugságok segítségével tér ki az ember a mindennapok millió apró megpróbáltatása elől, ennek segítségével kerüli meg a számára lelki kényelmetlenséget okozó kérdésekre adandó válaszokat, a hosszadalmas magyarázkodásokat, a sztereotip kérdésekre adandó válaszokat.

Hogy vagy? – kérdi ismerősünk az utcán, mire a válasz automatikus: Köszönöm, jól!
Pedig dehogyis vagyunk jól, fáj a fejünk, utálunk bemenni a munkahelyünkre, mert ott nem egy közös célért együttműködő, jókedvű csapat tagjai vagyunk, hanem a kirúgástól rettegők közül az egyik, arról nem is beszélve, hogy jön a tél, kellene új téli gumi, de már a benzinre sem telik…
De ha belekezdünk a panaszkodásba, akkor az idő, az idő meg pénz, de ez a legkevesebb, ellenben a szintúgy az állásáért rettegő főnök letol – kinek hiányzik ez?
Nincs kivétel, talán tízmillióból egyetlen, de ő meg azt hazudta, hogy ő az Ember, Aki Még Soha Nem Hazudott.
Az ellenpontja pedig a Nagy Hazug, aki megelégelte a hazugságokat és azt mondta, hogy ennek véget kell vetni.
Mert a politikus persze hazudik, kancsalít egyet a festett egekbe, majd amit ott látott, azt megpróbálja eladni a társadalomnak, mint aktuális világmegváltó programot.
Természetesen, ha valaki az ígéreteket, melyeket a politikusi recept magában hordoz, készpénznek veszi, akkor hihetetlen csalódások fogják érni, mint ennek már tanúi voltunk az elmúlt húsz évben nem egyszer.
Persze hazugság és hazugság között azért különbség van, más az, ha azt válaszolja valaki a hogyvagyra, hogy jól, meg az is más, ha a faluszélen megfogja a rendőr a miniszterelnököt, hóna alatt egy libával, és a hova, hova? kérdésre azt a választ kapja, hogy viszem orvoshoz a libut, mert mindjárt szülni fog…
Szóval politikus esetében is differenciálnunk kell a hazugság és a pofátlan hazugság között, aki pedig ezt a kérdést tanulmányozni szeretné, ki ne hagyja a napi politika tanulmányozását, mert a pofátlan hazudozásnak olyan széles repertoárjával soha még ember nem találkozhatott, mint amilyet manapság dicső kormányzó pártunk és kormányunk előad.
Azt mondta Kósa Lajkó, aki a miniszterelnök legveszélyesebb barátja, hogy nem hívtuk az IMF-et, jött az magától, és hogy kényes helyzetben volt a kormány, mert ha nem beszélünk velük (az IMF-el), akkor az a kritika éri, hogy bunkók vagyunk, mert nem beszélünk velük.
Tulajdonképpen az, hogy bunkók, teljesen független egy IMF delegáció megérkeztétől, ez a magyar kormányzat és a Fidesz immanens tulajdonsága, ezt kétségbevonni körülbelül azzal egyenértékű, mint megkérdőjelezni, hogy a róka és a liba között legrövidebb út az egyenes.
Kósa mester kis magánszámát szemrebbenés nélkül tudta eljópofizni, miközben az IMF képviselőit a guta ütögethette, merthogy kívülnézetből nem lehet mindig tisztán látni, sokszor a senkit is valakinek nézheti az, aki csak a névjegykártyáról alkot ítéletet.
Mindenesetre azért kiadtak egy közleményt, mely szerint "A technikai segítségnyújtás minden IMF-tagország számára nyitva álló lehetőség, amelyet az országok maguk igényelnek".
Hát lehet, hogy én nem tudok szöveget értelmezni, de az én olvasatomban ez úgy szól, hogy a segítségnyújtást a mi Bölcs Vezérünk kérte (Vagy elrendelte? Ki tudja, milyen állapotban van éppen…), nem más, és legfőképpen nem saját elhatározásukból jelentek meg az IMF képviselői nálunk.
Jönnek persze majd akkor is, mikor a Vezér nem hívja őket, legközelebb novemberben.
Ezért is tett jó ütemérzékről tanúbizonyságot Lali alelnök, merthogy az annak a látogatásnak a célja a magyar gazdaság folyamatainak áttekintése lesz és az eredmény pénzt fog érni mindahányunknak.
Akihez még nem jutott volna el a hír, a Mi Bölcsességünk és Kósa alvezér, továbbá Matolcsy guru oly sikeresen tornászta le a hitelképességünket, hogy egy esetleges rossz IMF értékelést követő országkockázati leminősítés azt jelenti, hogy a külföldi pénzügyi befektetők elkezdik a pénzüket hanyatt-homlok kivonni az országból.
És akkor - az új országot megalapítandó - ott fog ülni Viktor Pusztaszeren, körülötte meg az ország népe a puszta seggén, mivelhogy akkor a gatyát is lehúzzák rólunk.
Hogy ez a hazugság mire volt jó Kósának?
Ki tudja, a Fidesz vezetői különös anyagból vannak gyúrva, az agyuk helyén meg egy fényesre polírozott billiárdgolyó van, nagyon úgy tűnik.
Azt sem nagyon értem, hogy miért kellett azt hazudni, hogy az október 23.-i EU tanácskozás időpontja ismeretlen volt, hiszen igen gyorsan kiderült, hogy annak időpontját valamennyi tagország – így Magyarország kormánya is – jóváhagyta.
Vajon miért nem jelezte a Mi Boldogságunk, hogy neki itthon dologidő van, mert az Astoriánál akarja lelkesíteni népét és emlékezni akar az öt évvel ezelőtti rendőrterrorra, merthogy 1956 emléke már rendben van, arról Wittner nagyasszony és társai gondoskodnak folyamatosan, de nekünk most kell megteremteni a fülkeforradalom nimbuszát.
A fülkeforradalom a nevét azért kapta, mert a népnek jó ideig hiányoztak a fülkék, de a forradalom kivívta, hogy ne kelljen naponta körbeszarniuk a Parlamentet…
Ez is teljesen felesleges hazudozás volt, hiszen a vak is látja: menekül a Vezér még annak a lehetőségétől is, hogy esetleg valaki olyan is legyen hallgatósága között, aki nem tapsolja ütemesen a Vik-tor, Vik-tort.
Hogy Szijjártó erről azt hazudta, hogy ismeretlen volt az EU rendezvény időpontja, arra szót se vesztegessünk.
Tulajdonképpen azért van külön kormányszóvivő meg miniszterelnöki szóvivő, mert egy ember képtelen lenne ennyit összehazudni.
Ha így folytatjuk, lehet, növelni kell a számukat…

:O))))