AZ ELSŐ REPEDÉSEK...

Pedig olyan látványosan indult.

Népgyűlést tartott a Vezér kedvenc Kossuth terén, majd elkezdődtek a kirugások és mára már csak hű vazallusai vannak pozícióban a minisztériumokban, főhatóságoknál, állami vállatokban, és szerte mindenfelé, ahol az államnak csak egy fikarcnyi beleszólása is van az ügyek menetébe.

Hirtelen támadtak zsákszámra képességes emberek, akik elfoglalták a stratégiai pozíciókat, és akik nem kötődnek senki máshoz, csak a Vezérhez, aki felemelte őket és akiről tudják, hogy egy perc alatt el is ejtheti azt, aki hibázik.

Mármint nem szakmailag, hiszen a szakmaiság nem volt kritériuma kiválasztásuknak, hiszen forradalmi időket élünk, - a politikai megbízhatóság a rendező elv, mint 1948-ban.

És még nincs vége, hiszen ott állnak még levett kalappal a kisvárosok és falvak intézményvezetőinek idegesen toporgó utódai, - persze nekik ki kell várni az önkormányzati választásokat, - előtte már nem lehet borzolni a kedélyeket...
És olyan szépen haladt a törvénykezés is, - szinte már kész is a mű, az új államstruktura, melyben a Vezér úgy lebeg a tömegek felett, mint Mohamed koporsója, ítél eleveneket és holtakat, emellett meccsre jár a jövendőbeli Kormányzóhelyettessel meg a Főnökkel - merthogy azért van neki is főnöke, ha illemtudó is, - szép bajuszos ember...
És akkor tessék, - beüt itt a gebaß, - hitrelen a derült égből orcáncsapják egy szívlapáttal.
Pedig milyen jó ötletnek látszott Simor kipiszkálása a MNB elnöki székéből, milyen szép új lehetőségek nyíltak volna meg egy hozzáértő által sugalmazott kamatpolitika megvalósítása által, és akkor most jön itt az Európai Központi Bank és egyértelműen kinyilvánítja, hogy jobb, ha Simort békén hagyják, emellett az sem hátrányos ha a jövőben az ország betartja egyeztetési kötelezettségeit.
Még le sem lohadt a szívlapát okozta trauma, mikor a Vezér kapott a másik fényességes orcájára is egy szép nagyot.
A hazánkban tárgyaló IMF küldöttség is szóvá tette az egyeztetési kötelezettségek Orbán-féle értelmezését és a tárgyalások hirtelen kihűlt légköre nemigen bíztató az Orbán-kormány elérendő céljait tekintve.
A küldöttség kissé ideges lett, mert a magyar fél kész tények elé állította a Valutaalapot az idei adócsomag ügyében.
Nemcsak a rugalmatlan hozzáállás miatt neheztelnek persze, hanem szakmai kifogásaik is vannak, többek között a tervezett bankadó mértéke tekintetében.
És akkor még ez a Václav Klaus is.

Diplomatikusan ugyan, de nagy nyilvánosság előtt tulajdonképpen kiröhögi a Vezér Szent Forradalmát, - mondván: "szándékosan reformokról, s nem forradalomról beszélek, ahogy erről egy Csehországtól nem is nagyon távol fekvő országban beszélnek...", - hát nem vérciki?
Közben meg a sajtó arról cikkezik, hogy a környező országokban mindenfelé strukturális reformokba fognak bele, és ha nem hagyunk fel mihamarabb a populista lózungokra épülő terveinkkel, akkor hihetetlen gyorsasággal fogunk lemaradni tőlük...
Szóval, itt vannak az első repedések, és ehhez még tegyük hozzá bátran, hogy a diktátorocskákat előbb-utóbb el szokták kergetni, - többnyire saját vazallusaik.
Nem lenne baj, ha ez minél előbb történne...

:O)))

ADÓCSÖKKENTÉS...

Hát akkor most talán reménykedjünk, hogy lesz kilenc megnyert egyéni körzetünk.

Végtére is az Úr tehet csodát is ha akar, mégha helyi díjbeszedői erősen ellenzik is ezt az elképzelést.

Uram, ha másért nem, hát az emberi elbizakodottság elleni harc jegyében tedd meg ezt a kis szívességet!...
No, de beszéljünk komoly dolgokról.

Békesi ma reggel a Klubrádióban azt latolgatta, mit tehet Orbán, hogy hasonlítson a mesebeli lányra.

Arra, amelyik hozott is meg nem is, adott is meg nem is.

Merthogy Orbánnak valamit mondania kellett Kövér barátja eredményhirdetése után, és ha mondott valamit, akkor az sajnos következményekkel jár: tennie is illik valamit.

Habár a Fidesz elnöke nem elvi következetességéről híresült el, azért nem csinálni semmit roppant kínos lenne azok után, hogy nyolc éve azonnali és nagyarányú adó és járulékcsökkentésről szónokol lelkes papagájkórusa kísérete mellett.
Békesi szerint egy olyan adócsökkentés, melyet Viktor meghirdetett alsó hangon úgy nyolcszáz milliárdba kerülne, erre pedig nincs fedezet.
Ha ezt végrehajtanák, Békesi szerint az IMF és at EU azonnal felmondaná a hiteleket és ez beláthatatlan következményekkel (siralom völgye, Sodoma és Gonorrhea...) járna.
Így aztán marad a népbutítás, - hozzávetőleg ötvenmilliárd az, amit adócsökkentésre megreszkírozhatnak majd a feddhetetlenek, ez pedig nemigen nevezhető nagyarányú adó és járulékcsökkentésnek, legfeljebb az un. kisadókból lehet ezt-azt elengedni.
Azt is említette Békesi, hogy teljesen hamvábahótt elképzelés. hogy az IMF vagy az EU bármilyen adócsökkentést hajlandó lenne finanszírozni, - ez Békesi szerint kizárt.
Azt esetleg elképzelhetőnek tartja, hogy mondjuk a közigazgatás reformját megfinanszíroznák, - nevezetesen az egyszeri és nagyarányú végkielégítések fedezetét biztosítanák.
No, erre roppant kíváncsi lennék, és - lexebb öröm a káröröm - igen nagy érdeklődéssel nézegetném a Fidesz győzelme érdekében annyit dolgozó köztisztviselők ábrázatát, amint hosszú tömött sorokban állva éppen veszik fel végkielégítésüket
Megérdemelnék, megdolgoztak érte.
De akkor meg itt lenne a Nemzeti Ügyek Kormányának (v.ö: Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány...) egy rakás munkanélküli, akik ronda nyomokat hagynának a csoda arculatán, ez pedig esztétikai merénylet lnne az Egymillió Új Munkahely országa ellen.
De mivel itt munkanélküli márpedig nem lesz, már látom lelki szemeimmel, amint munkanélküli volt főelőadók munka gyanánt parlagfüvet irtanak a Fidesz munkanélküliség elleni csodafegyvere, a közmunka keretében.
Én pedig már tervezgetem a hajdanvolt ÁDOB felélesztését, - szükség lehet még rá.
Az a baj, hogy minden reform gondokkal jár, és ezeknek csak egyik fele pénzekkel összefüggő gond.
Az ellenzéknek nyolc éve ment rá, hogy azt hirdesse, hogy nem kell itt semmin változtatni, a mi világunk a létező világok legjobbika lesz ebben az állapotában is, ha majd Viktor lesz a vezér.
Márpedig ha nincs változtatás akkor lóvé se nagyon lesz, enélkül pedig az úgyszintén nyolc év fáradságos munkájával az áldozatok nélküli jövedelemnövekedésre trenírozott "zemberek" csalódottak lesznek, és ha nagyon csalódottak lesznek még az is meglehet, hogy a magyar Thyssen, a magyar Tengelmann és a magyar Schacht esetleg megvonják támogatásukat és ennek beláthatatlan következményei lehetnek...
Szóval nehéz helyzetben van a mi Viktorunk, de majd elsétál a vízen Esztergomtól Mohácsig és menet közben megoldja a problémát.
Vagy mint szokta - kihirdeti, hogy megoldotta...
:O))))

RADIKÁLIS ADÓCSÖKKENTÉS...

Na, ez az, ami nem lesz, ha a Fidesz kerül hatalomra.

Új szavakat, kifejezéseket  tanulgatnak a fiúk, úgymint "fokozatosság", meg a "lehetőségekhez képest", meg "négy év alatt", meg "hat éven belül", - no meg "az egyensúly a középpontban".

Namármost idáig legalább ígérni tudtak, most már azt se nagyon, és ez mindinkább így lesz, ahogy egyre közelebb jutnak a nyolc éve nyálcsorgatva vágyott hatalomhoz.

Egyre inkább kiderül, hogy a kormányzás nem méznyalogatás.

1994-ben szerencséje volt a hataloméhes társaságnak, Bokros csomagja után az országot kiváló állapotban vehették át, a világgazdasági környezet sem adott okot az aggodalomra, ők sem beszéltek még túl sok hülyeséget a nemzetközi kapcsolatokban és az első időszakban óvatoskodtak is, - tartották a Horn-kormány által megkezdett pályát.

Igaz, a választások előtt aztán elszaladt velük a ló és kitakarították a kasszát rendesen, meg hagytak az utódokra finanszírozhatatlan lakástámogatási rendszert, - aztán röhögve asszisztáltak, amikor az utód a legszebb dzsentri hagyományokat követve megpróbálta betartani úri becsületszavát.

Persze az általuk előidézett problémákat sikeresen rátolták a bamba szocik fejére, és ha regnálásuk szóba kerül, akkor  azóta is mosolygós tekintettel énekelgetik a "csak a szépre emlékezem..." című nótát.

Most viszont - úgy tünik - szopóágra kerültek.

A gazdaságot ugyan ma is jó állapotban vehetik át, hála a Gyurcsány és Bajnai kormányok következetes költségvetési politikájának, de a külső és belső feltételek  megváltoztak.

Ami a legnagyobb probléma, az a világgazdasági válság, amelyik talán mára lecsengett, de az ország abban a szerencsétlen helyzetben van, hogy bár a válság következményei az első perctől érintettek bennünket, addig a kilábalás csak némi késleltetéssel  következhet be, - meg kell várnunk, míg főbb exportpiacainkon - elsősorban Németországban -  megindul a gazdasági fellendülés.

Ugyan prüszköltek a fideszes nagyeszűek, amikor az ország arra használta az IMF és az Unió nyujtotta lehetőségeket, amiért annak idején csatlakoztunk a szervezethez, de mikor kéznyujtásnyira van a hatalom, akkor azért be kell látni a realitásokat, és igazodni kell azokhoz az elvárásokhoz, melyeket a hitelfelvétel mellé kaptunk ajándékba.

Ugyan lehetne ma már az országot a szabadpiacról is finanszírozni, ámde már azt sem lehet letagadni, hogy az IMF olcsóbban teszi ezt, mint a piac.

Hiába is próbálkozik a Fidesz az államháztartás hiányának megduplázásával, ez vélhetőleg nem fog menni, vagy csak nagyon súlyos következmények vállalása mellettkockáztathatják meg, de ez a kockázat már nem a Fidesz, hanem az ország kockázata lesz.

Pedig az a kis aprópénz, ami ebből a trükkből származna, nagyon kellene a fiúknak.

Merthogy cefetül el vannak adósodva.

Milliárdokkal, és ezeket a milliárdokat a hitelezők szeretnék viszontlátni, ha lehet, dús kamatokkal egyetemben.

Ugyan megy az egy pontig, hogy kedvezményekkel meg állami megrendelésekkel fizetnek nekik, de nem hülyék, - tudják azt, hogy az általuk gerjesztett politikai hangulatban ellenfeleik minden levegővételüket regisztrálni fogják, és figyelik azt is, hogy a beszívott levegőmennyiséget milyen útom és milyen arányban, milyen minőségben adják vissza a Föld légkörének.

Ha ózonlyukat regisztrálnak ellenfeleik, azt nem nagyon fogják úgy megúszni, mint első ciklusuk disznóságait, melyeket a nép ábrándos tekintettel becumizott, holott nem Nokia telefondobozban, hanem negyven lábas hírközlési konténerekben tolták ki a lóvét az államkasszából.

Abban sincs szerencséje a Családnak, hogy ismét beigazolódik a népi mondások igasága, - jelesül ebben a helyzetben a "ki miben vétkezik, abban bűnhődik" mondásé.
Megkapják ugyanis ellenzéknek azt a pártot, amelyik annyira vérbunkó és annyira gátlástalan, hogy még őket is felülmúlja, pedighát, ugye...
Érdekes lesz elnézegetni, amikor a Szent Vezért lehüjézik, a feleségét lenyúlanyózzák, célozgatnak a pedigréjére, a pártját meg elmondják mindenféle piszkos hazaárulónak.
Várhatóan megkapnak mindent, amit a szocik polgári neveltetésüknél fogva nem adtak meg nekik az elmúlt nyolc évben.
Megérdemlik.
Aztán persze ne feledkezzünk meg a nyakig eladósodott fideszes önkormányzatokról sem, melyek a víg napokban - vélhetőleg központi instrukcióra - minden szakmai és morális gátlás nélkül vették fel a milliárdos hiteleket, lökdösve az országot a pénzügyi szakadék felé, merthogy a hatalom birtoklása érdekében semmi - a szavakban csömörlésig imádott haza sem drága.
Szóval folyik a kísérlet, vissza lehet e lapátolni a lóba a sz*rt, és bár igen ellenszenvesek nekem a Fidesz korifeusai a Vezérrel az élen, azért nagyon remélem, hogy a pofázáson túl nem próbálkoznak a keservesen elért eredmények szétrombolásával, mert az igen drága mulatság lenne mindannyiunknak.
Pártállásra tekintet nélkül...
:O)))