Fényestekintetű Reménységünk ismét kinyilatkoztatott, ezúttal hazai pályán, Székesfehérváron.
A Jüllich Glas Holding Zrt. napelem-gyárának avatásán, melyhez a kormány közel 400 millió forint vissza nem térítendő támogatást adott.
Az üzem tervezett teljesítménye 12 megawatt áram termeléséhez elegendő, hogy viszonyítani lehessen, Paks 2000 megawattos teljesítménnyel rendelkezik.
Az új üzem két és fél milliárdból jött létre, jelenleg negyven munkást foglalkoztat, a tulajdonos reményei szerint, ha felfut, akár százötven ember foglalkoztatására is alkalmas lesz.
A jövő technológiája, kétségtelen és Jüllich ott van a technológiai vajúdásnál, csak gratulálni lehet neki.
Sok sikert kívánok a jelenleg is félezer embert foglalkoztató tulajdonosnak, még véletlen se jusson senkinek az eszébe, hogy ellendrukker lennék, hiszen mindenki érdekelt abban, hogy legyenek eredményes vállalkozások, magam pedig ismerve a vállalkozók nem túl rózsás életét, kimondottan drukkolok mindegyiküknek.
Mindössze azt találom nevetségesnek, hogy a magyar miniszterelnök, Isten kegyelméből Viktor Mihály, első ezen a néven ezen az üzemavatáson már megint csak az álmok világában kószált.
Szeretett miniszterelnökünk ezt az alkalmat is kihasználta, hogy szózatot intézzen népéhez, arra biztatva őket, hogy ők is hozzanak létre ilyen eredményes vállalkozásokat.
Csak azt a harminc évet, a szerencsés kezdést, a tőkét meg a tőkefelhalmozási lehetőséget felejti el mellérendelni, amellyel a Jüllich Holding eljutott idáig.
Lehet, ma is dolgozik valaki egy garázsban, aki majd egyszer eljut a napelemek csatlakozóvezetékeinek tömeggyártásától a napfényből energiát termelő házfalakig, de lehet, neki ehhez negyven évre lesz szüksége - viszont addig is élnie kell.
Isten útja kifürkészhetetlenek - bejelenteni meg nemigen szokták őket, nehogy némely rendbontó elemek szembesítsék a Magasztost a valósággal.
Isten ezúttal Jüllich vállalkozó cégét tartotta alkalmasnak arra, hogy intelmet intézzen az emberiséghez, meg aztán aki sikeres ember társaságában mutatkozik, az már majdnem maga is sikeres.
Mindjárt meg is magyarázta persze döntése okát, mondván: az új üzem fontos üzenete, hogy Magyarországon ma azok a legfontosabb helyek, ahol magyarok adnak munkát magyaroknak.
Hát ez valóban fontos üzenet, de talán akkor én is hadd üzenjek valamit a magyar vállalkozók nevében: Ha nem zsebelnéd ki őket Viktor, akkor valószínűleg több embernek tudnának a magyar vállalkozók munkát és megélhetést adni.
De ameddig emelgeted a járulékokat, a minimálbért, az adókat, az illetékeket, meg még ami eszedbe jut a pálinkáspohár emelgetése mellett, addig koccintgassál nyugodtam Jüllich vállalkozóval és felejtsél el mindenféle fejlődést, technológiai megújulást, csúcstechnológiát, mindent.
Törd közben a fejed azon, hogy hogyan lehetne Magyarország határait meghosszabbítani, hogy még több ember tudjon határnyiladékot pucolni kapával-kaszával, gereblyével - ahogy te fogalmaztál, nem XXI. századi technikával.
Oda kellene menned, nemzetiszínű szalaggal avatni a kapát, nem a XXI. századi technológia megtestesítőjéhez.
Azt is említette a Tündökletes, hogy "Miközben Európa egy gazdasági térré, piaccá változik, miközben a világ globális gazdasággá alakul, nem vész el a nemzeti ipar, a nemzeti tőke szerepe sem.
Éppen ez, vagyis, hogy magyar ad munkát magyarnak, német a németnek, francia a franciának, ez a nemzeti gazdaságok alapja Európában.
Az pedig minden erős és sikeres európai országban természetes módon magától értődő, hogy az erő és a siker alapja a nemzeti gazdaság"
Hát ja, csak az itten a gebaß Viktor, hogy a magyar vállalkozó nem csak hogy csóró szegény, hanem tőkeszegény is, hogy a sort ne is folytassam azzal, hogy te milyen vagy, szegény.
Merthogy azért azt lásd be, hogy nem minden magyar vállalkozás jut könnyen vissza nem térítendő támogatáshoz, és majd mindegyik ilyen szerencsés döntés mögött ott az ominózus mondatocska: ne mi nyerjük a legtöbbet, ugye…
És hát ahhoz, hogy valaki törvényesen és szabályosan összelapátoljon a vállalkozásából kétmilliárd adózott nyereséget, ahhoz - akármilyen adókulccsal dekorált féltéglával vered is a melled – olyan csoda kell, mely még a te vízenjárási produkciódat is meghaladja.
Azt is mondta, hogy Európa legfontosabb erőforrása ma is a nemzetekben és a nemzeti gazdaságokban található, "ezért akarunk mi magyarok is elsősorban nemzeti lábon álló gazdaságot teremteni, ugyanis, hasonlóan a többiekhez, mi is erős és sikeres nemzetté akarunk válni."
Hát ez meg egy sík hülyeség, nem is tudom, hogy miért engedhetik ezt az embert szabadon szaladgálni normális emberek között.
Ő az ország miniszterelnöke, ennek ellenére úgy beszél, mint egy UFO, aki tegnap szállt le a földre és a benzinkúttal polemizál, hogy érthető e, amit mond neki úgy, hogy a fülébe van dugva a farka?
Ez az ország – mint ahogy a többi is – a nemzetközi közösség tagja.
A tőke is nemzetközi és Magyarország GDP – jének jóval több, mint a felét a nálunk tevékenykedő néhány multi termeli meg, a sikeres magyar vállalkozások meg zömében ezek beszállítói.
Jüllich vállalkozása olyan, mint libacsapatban a kanalasgém, kilóg a környezetből rendesen.
A tipikus magyar vállalkozás – elárulhatná már neki valaki – tőke és piachiányos, a vállalkozó élete vergődés, a magyarországi piac majdhogynem virtuális piacnak mondható, hiszen az egyik legerősebb piaci szereplő maga az állam, meg az önkormányzatok, mint megrendelők.
Azt pedig a legutóbbi sziklaszilárd vörösiszap ellen emelt dolomitgátak ügyéből – ami itt nem ügy, ugye – tudjuk, hogy mennyire piaci alapon történt például a Simicska családnak adott állami megrendelés.
A magyar átlagember a szolgáltatásoknak csak korlátozott mértében fogyasztója, hiszen azok igénybevételéhez pénz kellene a zsebébe, de amikor belenyúl, akkor abban legfeljebb a Mi Büszkeségünk kotorászó kezét találja, benne az utolsó fabatkánkkal.
Agyamra meg már ez az idióta potemkin-politizálás, idegesít, hogy a Nagy Igazmondó pofátlanul hülyének nézi a társadalmat.
Be kell vallanom, áhítatos rajongásom az utóbbi időben kissé megkopott.
Ma Szegeden jártam, a paprikafesztiválnak nevezett kedves és jópofa rendezvényen, a lacikonyha után, a falvédőárus és a színpad között ott találtam az Alaptörvény Asztalát.
Siralmas.
Ha a libák is csak pofáznának repülés helyett, már kipusztult volna a faj, hacsak át nem képezte volna magát pingvinnek.
Persze egy tisztességes liba két lúdtalppal áll a talajon mikor éppen nem repül - ebben különbözik a mi, időnként belőttnek tűnő Vezérünktől, aki viszont időnként repül egy-egy kört a valóság elől menekülve.
Csak lepottyan egyszer már…
:O)))
