A következő címkéjű bejegyzések mutatása: József Attila Színház. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: József Attila Színház. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. február 24., csütörtök

KULTÚRKAMPF...

Most, hogy végre megfelelő kezekbe került a magyar kultúra ügye, azonnal látványos felvirágzásnak indult.

Két markáns jele is van ennek.
Feloszlatják a József Attila Színház társulatát, épületére pedig hasznosítási pályázatot írnak majd ki, amely nem kívánja megtartani a színházi funkciót, - vélhetőleg persze múzeum lesz belőle, ahol az érdeklődők megszemlélhetik a Gyurcsány-éra bűneinek bizonyítékait, lesz ott kilőtt szem meg gumibot és a látogatók hamisítatlan könnygázt szagolhatnak. Felár ellenében rendőrt is verhetnek baseballütővel...
Bizonyára ideológiailag roppant fejletlen vagyok, Magyar Nemzetet sem olvasok, ez lehet az oka annak, hogy sajnálom a színházat, franc abba a rohadt komcsi lelkületembe.
Nem ez volt Budapest legelegánsabb színháza, nem ennek a repertoárján szerepeltek avantgárd darabok, ez csak egyszerűen jó színház volt, ahová szívesen ültek be a nézők, ahol jól szórakoztak a színvonalas előadásokon, a kiváló társulat remekebbnél remekebb színészei által előadott darabokon.
Persze ezt az alcsuti úgysem érti, hiszen neki a futballpálya volt a színház, ahol a nézőtéren szotyolát köpködhetett a nép, és személyes élmények híján pesti flancnak tartja az egész műfajt.
Ő színházi fesztivál helyett a kolbászfesztivált favorizálja és aki protokoll-rendezvényeken kívül látta már színházban, azok között kisorsolok egy hangszórót.
Hogy hogyan kerülhetett az ország irányítása egy ilyen műveletlen, kultúraellenes társaság kezébe, az rejtély, de az azért jellemző rájuk, hogy ameddig Debrecen botlábú focicsapata tízmilliárdért kap stadiont, addig az igazi népszínháznak, a József-Attilának nem jut ennek századrésze sem, sőt, utolsó csapásként még el is vontak pénzeket, nehogy az igazgató konszolidálni tudja a költségvetést.
Igaz, a József Attila Színháznak már a neve se frankó, mert ugyan egyetlen mondatot megtanultak tőle, ami a fasiszta kommunizmusra vonatkozott, de műveltségét, humanizmusát messziről sem ugatják, és egyébként is gyanús ez a koma, a döntsd a tőkét dumájával…
Ez a színház a külvárosi prolik és a kisegzisztenciák színháza volt, azért is jött létre hajdan, mert nekik akart színházat adni Rákosi, aki talán ebben az egyetlen értékelhető dologban különbözik a Gigásztól – Rákosi művelt ember volt…
Anyáméknak hajdan bérletük volt, és én is sokszor megfordultam ott, megnézni olyan csodálatos művészeket, mint Törőcsik Mari, Sinkovits Imre, Kaló Flórián, Darvas Iván, Bodrogi Gyula, Komlós Juci, Szemes Mari, Káldi Nóra, Kállai Ilona, Voith Ági, , Láng József, de tag volt itt Gobbi Hilda is.
Most majd lesz a helyén bevásárlóközpont, vagy OTP fiók…
Ha én Szőcs Géza helyében lennék, elbujdokolnék, mert aki ezt a színházat bezárja, az nem kultúrember, az egy kultúrsenki, aki még a pártállami időkhöz képest sem állja meg a helyét - bár mindketten diktatúra kiszolgálói, mégis úgy viszonyul Aczél Györgyhöz, mint Lakihegy a Csomolungmához…
A másik ügyön már csak röhögni lehet.
Szőcs Géza az ő végtelen buzgalmában, melyet már csak ostobasága múlik, felül azon spekulálgat, hogy el kellene költöztetni a volt Felvonulási térről az 56-os emlékművet – nem tetszik neki.
Szerintem is, éppen egy költőnek kell megítélni egy szobor művészi értékét, - ennél már csak az volt jobb, amikor Demján megállt az épülő Művészetek Palotája előcsarnokában, és fejből áttervezte az épületet, - arról nem is szólva, hogy a Nemzeti Színház Orbán művészi koncepcióját hordozza.
Ért hozzá, hiszen volt márt disznóól építésénél is culáger.
Ezek rosszabbak, mint a pártállam legsötétebb funkcionáriusai voltak, azoknak legalább körtelező volt szerénynek lenni, de ezek minden mértéktartást elvesztettek és jó bolsevik módra rád akarják kényszeríteni politikai nézeteiket, szemellenzős és beszűkült világlátásukat, de ez nem elég - még a disznótorokon csiszolt tahó ízlésüket is a nyakadba akarják varrni.
Mikor a Nándorfehérvári teremben kialakított felszállópályáról felszáll a repülőgép, fedélzetén a Vezérrel, a vadlibák örömmel gágognak, amikor elhúz mellettük - úgy látszik a takarítónő mégis megtalálta a porszívó zsákjában a mi Reménységünket…

:O)))