Tulajdonképpen akár sajnálni is lehetne.
Mikor az Európai Parlamentben helyéről felugorva vértolulásos arccal kérte ki magának Szájer képviselő, hogy az ő személye miatt briliáns szakmai múltat felmutatni tudó feleségét szakmai előmenetelében hátrány érje, szinte érezte az ember a felé és szegény asszonyka felé áradó együttérzést – hát ez azért már valóban túlzás!
Hiszen önálló személyiségekről van szó, aki nem Szájer testének egy furcsa kinövése, hanem egy szorgalmas és értelmes, szakmailag felkészült nő, hát hogy jönnek ahhoz némelyek, hogy egy ilyen szakmai elismerésbe politikát próbáljanak vinni, ez már megint a balliberálisok szokásos acsarkodása.
Hát igen.
Bonyolítja a helyzet megítélését, hogy Handó Tünde botrányok és politikai elfogultságok nélkül dolgozott, mint a Fővárosi Munkaügyi Bíróság elnöke, t, mondhatnánk közmegelégedésre.
Nem volt nehéz, hiszen a munkaügyi bíráskodás és a politika ritkán ér össze, másrészt meg akkortájt nem éltünk forradalmi időket, akár egy Szájer felesége is dolgozhatott fontos beosztásban, vélhetőleg a véres emlékű Gyurcsány-Bajnai diktatúra volt az oka.
Hogy a nagyméltóságú asszonnyal baráti kapcsolatokat ápolt?
Nem olyan nagy baj ez, lehetséges, hogy még köszönhetnek is a demokrácia hívei neki - nem kizárt, hogy ő inspirálta Anikó asszonyt, hogy beszélje le szerető férjét a nyilvános akasztás és kerékbetörés bevezetéséről, pedig már készen is volt egy, az átlagosnál kissé nagyobb átmérőjű kerék, mondhatnánk testreszabva.
Megnéztem a televízióban is, ez a nő tud mosolyogni, márpedig a mosoly az ő köreikben ritkaság, hiszen a jobboldali humor vagy altesti, vagy nincs is.
Merthogy, ugye, a Mi Szemünkfénye remekbeszabott viccecskéit és vicceskedő példabeszédeit hadd ne tekintsük a humor kategóriájába beilleszthető műremekeknek, nála még Fábry is jobb, talán még a tökvakarásban is, habár ez nem biztos.
Mindenesetre innentől a rókák és a libák közötti jogi eljárásokat Karak testi-lelki jóbarátja felügyeli és irányítja.
Hogy miért jött el az a pillanat, mikor ez a remek szakember beállt a politikai benzinkúton az ott dolgozó nehéz testi munkásnők sorába, azt nem tudhatjuk.
Azt hiszem, azt a lehetőséget kizárhatjuk, hogy Selmeczi Gabika szintjét célozta volna meg.
Karriervágy?
Lehet, hiszen amit elvállalt, azzal a magyar igazságszolgáltatás teljhatalmú császárnője lett, a magyar igazságszolgáltatás Szalai Annamáriája, aki ugyan most iparkodik elkenni a tényt, de élet és halál ura a bírói kar felett, mondhatnák, e területen ő Isten után az első.
És hogy ki itt is az Atyaúristen, az ugye közismert.
Vagy más lehet az ok?
Esetleg a félelem?
Esetleg kapott egy felkérést, és ismeri családi jóbarátja jellemét és félt a kegyvesztettségtől?
Hiszen láthatjuk, hogy miként szorulnak perifériára azok, akik nem ugranak elég határozottan a vezéri csettintésre – lehet, hogy éppen a férjet védi?
Lehet, attól tart, hogy a legközelebbi Európai Parlamenti választások előtti alcsuti castingra már be se hívják, nem kaphatja ott be a vezéri kolbászt?
Hamar megy az ilyesmi, olajozottan, a maffia nem lacafacázik.
De persze az is lehet, hogy a bírónő természetéhez közel áll a szolgalelkűség, esetleg valamilyen tévesen értelmezett baráti összetartásból gyalázza le magát ilyen mélyre.
Mert azt ugye senki nem veszi komolyan Magyarországon, hogy a férj lenne itt a gátja annak, hogy ő irányítsa és felügyelje a teljes magyar igazságszolgáltatást, egészen az egyedi ügyek szintjéig?
Ugyan.
Szájer csak egy csicska, aki pénzért mindent felvállal, bizonyítja ezt az Alaptörvény című jogi remekmű is, melyet állítólag a vonaton alkotott, és amelynél a legnagyobb kihívás számára az lehetett, hogy hogyan lehet úgy átfogalmazni a hatályos Alkotmányt, hogy ne derüljön fény rá, hogy abból skiccpalizálták.
És hogy hogyan lehet belecsinálni az egykulcsos adót, ha már ez a Viktor heppje.
Talán, ha megnéznénk a Nemzeti Hitvallásnak elkeresztelt míves preambulumot, arról is kiderülne, hogy a Vatikánban már régebben – úgy a múlt század húszas éveiben - megírták, valamelyik doktori disszertációban.
Szóval, ez az opció nemigen jöhet szóba, Szájer egy papírsúlyú versenyző, lássuk be.
A gyakorló jogászok nem túl sok jelentőséget tanúsítanak a természetes jogérzéknek, dicséretesnek tartják ugyan, ha van, de az ítéletek nem mindig esnek egybe ezzel a szép emberi tulajdonsággal, hiszen az igazságszolgáltatás sem igazságot szolgáltat, hanem jogot.
Ami nem tilos, azt szabad, mondja a jogelv
Persze ha mást mondana, az sem lenne baj, hiszen ismert jogelv a visszamenőleges jogalkotás tilalma, meg az is, hogy minden cselekményt az elkövetése idején hatályos törvények szerint kell elbírálni, oszt ugye ki törődik ma ilyesmivel jogállamunkban?
Úgyhogy a bírónő kinevezése rendben is van, az is rendben levőnek látszik, hogy senkinek sem felel, kivéve a Mi Reménységünket, de neki is csak informálisan.
Kósáné Kovács Magda mondotta volt, hogy nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.
Sajnálattal kell megállapítani, hogy ez esetben ez a követelmény nem teljesült.
Ezt az országot ma zsebből vezeti a Mi Vezérünk, a döntések informális módon, mutyik és diktátumok sorozatán keresztül születnek, a gazdasági döntésektől a személyi döntésekig.
Nagyon egyszerű dolog ebben a környezetben úgy irányítani a dolgokat, hogy a számunkra kedvezőtlen ügyekben olyan bíró járjon el, aki számunkra kedvező döntést fog hozni, hiszen a bírói kar is éppen olyan, mint a társadalom – hitért vagy pénzért, esetleg mindkettőért mindig akad, aki elvégzi a piszkos munkát.
Jó lenne csalódni, és azt mondani néhány év után, hogy tévedtem, de akkor mi szükség volt erre a kinevezésre egyáltalán?
Mindegy, a prejudikálás tilalma is szép jogelv, mi tartsuk be szigorúan és várjuk meg, mit hoz a jövő.
Azért túl optimistának lenni nem kötelező.
:O)))
