SZABADSÁGHARC

Tetszetős fogalom.

Olyan emelkedett, patetikus, szívmelengető – a magyar történelmi tudat elválaszthatatlan része, melyre csak büszkének illik lenni.

Firtatni azt, hogy értelmes célokért folyt-e, olyan illetlenségnek számít, mintha a sültliba kikelne a pecsenyéstálból és odapottyantana egyet az asztal közepére – maga a fertelmes impertinencia.

A sikerességét sem illik megkérdőjelezni, méltatása során a témát az önfeláldozó hősiességre, a harc vezérének magasztos jellemére, magas hőfokon izzó hazaszeretetére illik kihegyezni.

Kerülni kell a dolog szükségszerű kimeneteléből adódó felesleges áldozatok említését, a halottak és rokkantak számának említését és a majdani kollaboránsok személyének reflektorfénybe állítását.

Dics, fény és glória, nemzetiszínű lobogó, hősiesen ontott vér, patetikus búcsúszavak – a menekülés közben megvédett kincstári vagyon szintúgy tabu.

Komoly forradalom nem létezhet szabadságharc nélkül, erről gondoskodni a nemzet jó és jobbik felét vezetők dolga, ha nincs szabadságharc, csak a társadalom salakja randalírozgat, akkor azt nevezzük ki szabadságharcnak, a benne résztvevőket szolgáltatásaiban részesítő repedtsarkút meg zászlóanyának.

Érintőileg említeném, hogy nekünk még győztes forradalmunk sem volt, nemhogy szabadságharcunk.

Valahogy úgy van ez, hogy amikor a társadalom legjobban rászorulna, hogy épeszű emberek vezessék, akkor mindig előkerül egy égőszemű akarnok, aki érces hangon zengi világgá veretes baromságait, boldogan óbégatja, hogy trónfosztás, meg eb ura fakó, meg kilépünk – aztán a zöme elmegy külföldre sajnáltatni magát, a szerencsétlenebbje meg mártírnak áll.

Amikor Szíjjártó, mint a miniszterelnök valamelyik testnyílása elzengte ma, hogy a Fidesz elnöksége elvárja a kormánytól, hogy tovább folytassa harcát a magyar emberek és Magyarország szabadságának, szuverenitásának teljes mértékű visszaszerzése érdekében" – kivert a hideg veríték.

Leszámítva azt, hogy eddig minden szabadságharcunkat elveszítettük, és ha ez a trend folytatódik, akkor meglehet, néhány év múlva már tokajival sem koccinthatunk, és miután egy vesztett szabadságharcnak köszönhetően a sörrel sem, ugye, lassan marad a vízivás, - brrrrr!

Igazából persze azért ijedtem meg, mert kiderült, hogy a Fidesznek elnöksége is van.

Ezidáig teljesen úgy nézett ki a dolog, hogy csak elnöke, aki a napi piszlicsáré problémákat ügyintézi, testület meg majd akkor lesz, ha komoly és fajsúlyos dolgokról esik majd szó!

Hát eljött az idő, merthogy ennél komolyabb dolog a világon nincs, a Mi Napóleonunk szabadságharcot folytat, a Fidesz ezidáig földalatti mozgalomként tevékenykedő elnöksége meg elvár.

Végre megvalósult a tökéletes kormányzati skizofrénia, a Fidesz elnöke üzent a kormányfőnek és ezzel valóra vált Karinthy Frigyes abszurd víziója.

Jelzem, én már többször pedzegettem, hogy A Mi Kincsünk elmeorvosi eset, de mi az idiótáinkat is szemérmes szégyenlősséggel szoktuk kezelni – nem sík hülye ez, hanem vátesz!

Persze érthető, jön az ősz és ilyenkor rövidülnek a nappalok és a libák gyakorlatozni kezdenek, készülve a költözésre.

Ahogy rövidülnek a nappalok, úgy uralkodik el a mi kis minizsarnokunkon az aggodalom, merthogy azt érzi, hogy kellene csinálnia is végre valamit a rablásom kívül, de ettől fenemód tart.

Pedig már mindent maga alá kapart ebben az országban, már csak a reszlit kaparja össze, meg még néhány direkt hatalmi eszközre kíván szert tenni, ha kitörne a gyalázat, mint leghozzáértőbb, ő tudja irányítani a lázadók elleni harcot…

Mindenesetre gatya a helyzet, a költségvetés roskadozik, a nagyeszű az államadósságra mutogat, közben folyamatosan hazudozik eredményekről meg sikerekről és ígérget, miközben egyetlen akut problémát sem tud kezelni.

A nép meg vár és reménykedik, pedig nemigen van miben, hiszen egyetlen kiszivárgott terv sem szól arról, hogy jobb lesz a helyzet, minden terv csak arról szól, hogy honnan mennyit vesz el a kormány az isten tudja mire.

Nem könnyű persze az ő helyzetük sem, de nem tudom sajnálni őket,

Tulajdonképpen abban a szerencsétlen helyzetben vannak, hogy túlnyerték magukat, és nincs kivel osztani a felelősséget.

Még azt sem mondhatják, mint a szocik, hogy hiszen a Fidesz is megszavazta a száznapos programot, - itt olyan kényelmetlen helyzetben van Viktor, mint a nyárilúd télen, a jégen.

Hozhat a Tárki hetente győzelmi jelentéseket, nem jelent semmit.

Az viszont sokat jelent, hogy az Index vezérkara távozik, és bár túl nyíltan nem fogalmaznak – csak nem félnek? – de nem tiltakoznak, amikor külső ráhatásról kérdezősködnek tőlük.

A TV2 is behódolt, lassan már csak Kálmán Olga tartja a frontot, ki tudja meddig?

A gazdaságban meg Oszkó jövőre legfeljebb egy százalékos növekedést prognosztizál, de lehet, még annyi sem lesz.

Hol van ilyenkor a szigorú számonkérés a GDP növekedésének alacsony szintje miatt?

Hol az összehasonlítás a térség országaival?

És hol van az Oszkótól örökölt kiemelkedően jó államháztartási hiány-adat?

Hogy az már a múlté?

Meglehet, de ezt már nem lehet a szocialistákra fogni, ez már bizony rajtuk múlt és múlik.

Egyre több érdekesség kerül nyilvánosságra a WikiLeaks irataiból, egyre kiábrándítóbb a kép a magyar politikusokról, beleértve a hajdani szabaddemokratákat is, akik az amerikaiaknál fikázták Gyurcsányt, ahelyett, hogy védték volna - ha másért nem, a koalíció okán.

A szakszervezetek élőláncot terveznek a Parlament köré.

Remek látványosság lesz, habár túl sokat nem hoz a konyhára.

Mindenesetre elindítani egy folyamatot, arra megfelel.

Orbán a képein gondterheltnek látszik.

Nem csodálom…

:O))) 

BAGOLY MONDJA GYURCSÁNYNAK...

Kiadta az Országgyűlés mentelmi bizottsága Gyurcsány Ferencet, a jövő héten valószínűleg a kétharmados többség is ki fogja adni, így szabaddá válik az út az Ügyészség előtt, hogy gyanúsítottként hallgathassa meg a volt miniszterelnököt.

A vád ellene az talán, hogy a sukorói élménypark és kaszinó-beruházás előkészítése során hatáskörét túllépve járt el, ezzel kárt okozott az országnak.

Hogy ez sík hülyeség, az ebben az esetben mindegy is, hiszen a cél itt nem az igazság kiderítése, hanem Gyurcsány kriminalizálása és lejáratása a közvélemény szemében.

Nem új project ez, és a törpeszuper tagadhatatlanul ért is el eredményeket e tekintetben, de ez kevés neki, hiszen még mozog az áldozat és képes időnként kiröhögni is a felcsúti Napóleont, egy istennek se hajlandó összeesni.

Így aztán ütni kell, hadd rögzüljön a néplélekben, hogy nem elég, hogy hazudós, de még hatalmaskodik is a rohadtja!

Hogy közben kiderült, hogy Orbán nyíltan vállaltan hazudozott, az nem érdekes, hiszen ez elemi követelmény a magyar politikussal szemben, habár az azért kicsit mellbevágott, mikor azt mondta, hogy amit a megválasztása érdekében mond, azt nem kell figyelembe venni.

Egy politikus - ha hatalmon van, ha ellenzékben - mindig mindent a megválasztása érdekében mond, és akkor most ki tudja kiválogatni, hogy mit mond komolyosdiból, meg mit csak a hülye választó orientálása céljából.

Viszont a pofátlanság, mely hősünk immanens tulajdonsága ismét kiütközött, hiszen ha valaki, akkor ő aztán valóban vádolható lenne a hivatali visszaéléssel.

Nem csak olyasmire gondolok, hogy például családi vállalkozását – a kedves papa kőbányáját befolyásával visszaélve juttatta kizárólagos beszállítói pozícióba a Dunai Vasműnél, arra sem szeretnék kitérni, hogy a szőlőbányák ügyében simán lenyúlta az államot, más az, ami igazából csípi a szemem.

Ez a Gripen-ügy, mely olyan messziről bűzlik a korrupciótól, mint Vezérünk hajdani szocializációs környezete a tornacipőszagtól.

A történet arról szól, hogy a kis gigantomán eldöntötte, hogy az ország légterének biztonságát nem garantálják megfelelően a MÍG-29-es vadászgépek, melyek egyébként a mai napig hadrendben állnak és egy darabig még szolgálni fognak egy sor ország légierejében, Indiától – Lengyelországig.

Tulajdonképpen ez egy olyan kicsi ország, hogy ha mi valóban komolyan gondolnánk a légtérvédelmet, vagy a honvédség légi támogatását, akkor arra rámenne a gatyánk is.

Hajdan, a szocializmus emberpróbáló éveiben sem futotta erre, pedig akkor összehasonlíthatatlanul erősebb haderőnk volt, létszámát, fegyverzetét tekintve egyaránt.

Mégis Iván tömködte be saját költségére a Varsói Szerződés nyugati égboltján tátongó lyukakat.

Ehhez egyedül a tököli repülőtéren több gép állt rendelkezésére, mint amennyi ma az egész magyar légierő, melyet legfeljebb a libák nézegetnek csodálkozva: nicsak, griffek, ebben az évben már harmadszor repülnek, ezekre idén rászakadt az OTP?

A bölcs honvédségi vezetés már a Horn kormány idején pedzegette a nyugati típusok beszerzését, de a döntés az Orbán-kabinetre maradt.

Persze ez egy demokratikus jogállam, az ilyen léptékű beszerzéseknek megvannak a maguk játékszabályai, a döntés-előkészítés komolyságát senki sem merné kétségbe vonni, hiszen egy ilyen beszerzés nagyban növeli az államadóságot, alapjaiban változtatja meg az ország védelmi képességeit, szóval komoly dolog.

Össze is ültek az okosok, a jelentkezők közül az elsőt, az oroszokat helyből világgá küldték, aztán rostáltak egyet és a  versenyben maradt F-16-osok és a Gripenek közül végül a bölcsek tanácsa az F-16-ost választotta, ezt terjesztette honvédelmi minisztere a miniszterelnök elé.

Aki állítólag egy igencsak szűkkörű kormányülésen döntött, méghozzá a szakmai javaslattal ellentétesen, közbeszerzés nélkül.

Ha valami, akkor ez valóban hivatali visszaélés a javából, ha az azóta feltárt korrupciós ügyek fényében nézzük a dolgot, akkor több mint gyanús, ha azt nézzük, hogy a Medgyessy kormány még meg is fejelte a beszerzési árat, akkor meg csak pukkadozni tud az ember…

Tulajdonképpen a gátlástalanságával nyerő ez az ember, ennek aztán nincsenek skrupulusai, ha azt mondják neki, hogy tudatosan és beismerten hazudtál, akkor ő azt mondja, hogy fenntartja amit mondott, mármint, hogy nem azt kell figyelni, hogy mit mond, hanem azt, hogy mit csinál.

Az csak a baj, hogy nem ezt mondta, hanem azt, hogy nem kell arra figyelni, amit megválasztásának érdekében mond, és a kettő nem ugyanaz.

De megússza a dolgokat még mindig, mert kit érdekel a politika, meg hányingert kapunk a politikusoktól, meg nem megyünk szavazni sem, mert nincs olyan, akire szavazni tudnánk.

Ma a Népszavában olvastam, baloldali publicista tollából, hogy Orbán és Gyurcsány nem állnak olyan távol egymástól, mint azt Orbán elhitetni szeretné.

Nem hát, csak amennyire egy maffiózó áll távol egy politikustól.

Szóval Gyurcsány lassan összepakolhatja a menetfelszerelését, a következő időszakban várhatólag külföldi barátaiban fog csalódni, attól tartok.

Mi meg olvasgassuk szorgalmasan a WikiLeaks nyilvánosságra hozott iratait egy nagyhatalom és hazánk baráti viszonyáról, emlékezzünk áldott emlékű Brezsnyev elvtársara, aztán menjünk alvás előtt hányni egy jót.

Jól jön az illúziók ellen…

:O))) 

PARLAMENT

Tulajdonképpen szép ez az épület, még a benne üldögélő bánatosképűek sem tudják elrontani a hatást.

Az ország népe büszke rá, azt gondolja, hogy méltóképpen szimbolizálja a magyar államot, nem kell szégyenkeznünk miatta.

Szerintem még kissé túl szép is az ország állapotához képest, értem ez alatt erkölcsi-politikai állapotát elsősorban, mert ha a magyar törvényhozás épülete a jelenlegi közállapotokhoz igazodna, akkor bőven megfelelne egy sufni is, a sarkában egy, a képviselőket jelképező kis dombocskával.

Amikor a parlament felépült, kissé mások voltak a viszonyok, a királyi Magyarország egy birodalom volt, területe lakosságának száma a mai állam területének többszöröse.

A közjogi berendezkedés is a maitól eltérő volt, az Országgyűlés két kamarája, az alsó és a felsőház ülésezett a termekben, melyek a Magyar Királyság ország és lakosságméreteihez és közjogi berendezkedéshez lettek megtervezve.

Aztán változott a világ, a vesztett világháború után jött Trianon és az ország összement, mint mosásban a gatya, és bár a nevét és államformáját egy rövid nép, majd tanácsköztársasági kitérő után megtartotta, de a királyság már király nélkül üzemelt, hol kormányzóval, hol nemzetvezetővel, a Parlament meg, mintha mi sem történt volna.

Aztán jött még egy vesztett háború, megváltozott az állam berendezkedése, lettünk köztársaság, aztán népköztársaság, majd legutóbb ismét köztársaság, és ha a trend folytatódik, akkor most azt hiszem egy rövid nemzetvezetői országlás után ismét a király nélküli királyság következik, következő megálló a Balkán.

A Parlament meg funkciót vált, merthogy ezidáig – úgy hatvanhat éven keresztül - az épületben dolgozott a mindenkori magyar kormányfő, ebből huszonkét évet már abban az új rendszerben, melyet éppen most akarnak visszafordítani vagy hatvanhét évvel…

Döntés született hát a kibírhatatlanul sürgető szükségben (valamiért a Parlament épülete a jobboldaliakból ezt a természetes emberi reakciót váltja ki…) – a kormányfő és apparátusa költözni fog, mint a vadlibák, amivel tulajdonképpen egyet is lehetne érteni, csak valakiknek már meg kellene tanítani végre repülni őket.

Hogy hova, az egyelőre rejtély, de ismerve a vezéri találékonyságot percig sincsenek kétségeim, hogy méltatlan helyre nem költözik majd.

A meccs még nem lefutott, lehet, hogy a megfelelő hely Alcsút lesz, hogy Vezérünknek ne kelljen sokat utazgatnia, ha az országot fel kívánja ajánlani Szűz Máriának, esetleg Ven Csia-paonak.

Ez esetben persze a Parlamentet is szét kell szedni, majd az alcsuti faluszélen összelegózni, a képviselők kétharmada úgyis tudja már oda az utat, a maradék egyharmad nélkül meg vígan elüzemel a Tisztelt Ház.

A dolog logikája kristálytiszta, a Parlament épülete roppant szűk a benne összezsúfolt és a kormánnyal felturbózott képviselőknek,  17 745 négyzetméteren kell osztozkodniuk, mindenki beláthatja, mint a szardíniák a dobozban.

Mikorra a kormányfő kiköltözik, a jelenlegi 386 képviselőnek a felét már elvitte a cica, így aztán majd nagykeservesen elférnek majd valahogy, különös tekintettel arra, hogy felszabadul a miniszterelnöki dolgozószoba, leánykori nevén a Nándorfehérvári terem, melyet nemrégiben vett birtokba tulajdonosa.

A réi dolgozószobája kicsinek bizonyult, mert első kormányrakerülése idején, - amikor még haverok voltak a haverok - mikor a hagyományok tiszteletétől áthatva ott dekázgattak meg egyérintőzgettek, a labda állandóan leverte az asztalról a szalonnát és a hagymát.

Viszont a Sándor-palota az más, azt saját magának építtette, hát nem belefészkelt a Sólyom?

Mindegy, a Gumistempli majd odébbköltözik egy lyukkal, a Nemzeti Galéria meg húzzon odébb, ha jót akar, mert szükség van a helyére, rögvest a kormányzóválasztás után.

Ezt természetesen majd népakarat fogja kikényszeríteni, egy Nemzeti Konzultáció előzi meg az aktust, melynek kérdése így szól majd:

Egyesek szerint nem élhetünk Kormányzó és Kormányzóhelyettes (Gazsi) nélkül.

Egyetért ezzel ön vagy inkább követ tör Gánton?

A Parlamentben pedig a kétszáz képviselő mindegyikébe chipet ültetnek - ha elkeverednének, akkor majd bemérik őket és a terrorlegények sértetlenül kihozzák a szerencsétlent a takarítónő alól.

De addigra készen kell lenni a külső környezetnek is – lesz mélygarázs a kétszáz szerencsésnek, lesz parkosítás és a tér éppen úgy fog kinézni, mint 1944 előtt, - nekem ez a dátum különösen tetszik, mert az ország is lassan úgy néz ki – legalább nem lesz semmiféle stílustörés.

És talán végre összehordják a vármegyék is a Koronázódombot is, ahova majd - fülein Szent István büszkén tartott koronájával – fehér lován felvágtat a Vezér és egy szép szál kolbászt a négy égtáj felé lóbálva megfogadva, hogy ledarálja azt, aki a nemzetre tör.

És addigra az Országgyűlés neve már Nemzetgyűlés lesz, az új választási törvény szerint csak az igazi magyarok, - tehát az ország határain kívül élők, illetve az alcsutiak rendelkeznek választójoggal.

És ha erre jár egy sanghaji kerületi párttitkár, akkor azok, akiket ma simán csak elzavartak, mert szabad Tibetet követeltek, az út két szélén térdelnek majd, kukoricán…

Ha valaki ezt nekem húsz évvel ezelőtt megjövendöli, arcátlan és hazug fráternek nevezem, és valószínűleg leköpöm.

Aztán most tessék…

:O))))