ŐFELSÉGE NEVÉBEN

Azért ez már vicces.

Vagy beteges.

Mint olvasom, a magyar bíróságok gyakorlatából eltűnt, hogy a bíró az ítéletet a Köztársaság nevében hozza meg.

A világ szinte valamennyi országában az ítélet preambuluma (pedig ezt a szót de szerette a Vezér…) tartalmaz egy utalást arra, hogy kinek a nevében hozták azt meg, ki hatalmazta fel a bírót arra, hogy döntsön embertársa sorsa felett.

Hoznak hát ítéletet Allahtól a Királynőig mindenki nevében, hadd tudja a normaszegő, hogy ki tartja rajta éber szemét, ki az, aki megtorolja félrelépéseit.

Nálunk az ítéleteket a rendszerváltásig a Népköztársaság nevében, majd az államforma változásával a Köztársaság nevében hozta a bíró, és ez mindenkinek természetes volt.

Természetes persze az is, hogy a liba a levegőben repül, most meg az lesz a természetes, hogy a hátán fekve, tollruhája nélkül  pirosodik a sütőben

így most már más lesz az ítélkezési eljárásban is a természetes, mert - mint az illetékes minisztérium kifejtette - „az Alaptörvény hazánk elnevezését Magyar Köztársaságról Magyarországra változtatta, így ennek kapcsán merült fel az a kérdés, hogy szükséges-e az ítéletekben erre utalni.
Az Országgyűlés a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény elfogadásával akként döntött, hogy a jövőben az ítéleteknek a törvény alapján nem kell, hogy része legyen a korábban alkalmazott utalás.

Erre figyelemmel a két eljárási törvényből is hatályon kívül helyezésre kerültek a vonatkozó rendelkezések.”

Tulajdonképpen túl lehet ezt élni, istenem, hát annak a tyúktolvajnak nem mindegy, hogy kinek a nevében sittelik le?

Vagy annak a milliárdosnak nem mindegy, hogy kinek a nevében mentik fel, mikor pénzét kreatívan gyarapítja?

Mégis, nekem kicsit viccesnek, egyben szomorúnak is tűnik ez az egész, hiszen csak a vak nem veszi észre, hogy a Mi Szemünkfénye milyen betegesen irtózik a Köztársaság szótól is.

Nem mondom, a Szentkorona az tetszik neki. 

Rossz nyelvek szerint azért hurcoltatta a Nemzeti Múzeumból a Parlamentbe, hogy éjszakánként ki tudja tömni újságpapírral és felpróbálhassa.

Két indok merülhet fel a köztársaság fogalmának ilyen vad üldözése mellett.

Az egyik az általános ok: Gyurcsány.

A Langaléta sok alkalommal használta a tőle megszokott pátoszos hanglejtéssel a fogalmat, és lássuk be, a nép egy jelentős része vevő is volt rá, mert az emberek szeretnek valamihez kötődni.

A Köztársaság eszméje kifejezi az ő elképzeléseiket is egy igazságos politikai rendszerről.

Ebben a rendszerben az állam a köz társasága, melynek mindahányan egyenjogú és egyenlő értékű tagjai vagyunk, egy közösség, melynek azonosak az alapvető értékei és érdekei, mely nem tűri egyetlen állampolgár kiközösítését sem, nem tűr Lázár-skálák szerinti osztályozást, nem tűr semmiféle megkülönböztetést.

A Köztársaság demokratikus intézmény, szemben a Vezér által favorizált Szentkorona Magyarországával, mely soha nem volt demokratikus, soha nem alapult egyenjogúságon, egyenrangúságon, melyben a szuverenitás forrása és letéteményese nem az állampolgár, hanem egy elvont eszme felhatalmazottja, a király..

A mi Vezérünk és Kancellárunk nem híve a lacafacázásnak, így aztán egy laza mozdulattal kiirtotta a Köztársaság fogalmát, ne legyen ott útban, ha esetleg tovább kell lépni.

Mert ez lehet egy másik lehetséges ok esetleg: meghaladjuk a Köztársasági Elnöki intézményt, és helyreállítjuk a magyar nép évezredes tradícióját, a Magyar Királyságot.

Hiszen amikor a vezér bélyeget gyűjtött, akkor látta ezt a megoldást, a bélyeg felirata Magyarország volt, míg az államforma Magyar Királyság, a bélyegen meg Őfőméltósága vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó Urunk portréja, esetleg a kormányzóhelyettesé, lezuhanása alkalmából, isten nyugosztalja szegényt.

A modell mindenben megfelel a palizálás kívánalmainak, hiszen bár a királynak katolikusnak kell lenni, egy kormányzónál ez nem szempont, lehet akár protestáns is.

Elég lesz a gyerekeknek katolizálni – na, belőlük lehet aztán akár király is, ha nem jön be a középpályási karrier a Real Madridban.

Plagi bácsi megy, a Vezér jön, arra való a kétharmad, hogy használjuk, nem igaz?

A Királyi Palotát majd helyreállítjuk, a Sándor - palota lesz a hely, hol a Kormányzó székel, legalább nem kell Gazsi majdani trónját kerülgetni.

A Nagyorrút meg megütheti a guta nyugodtan, mikor az ítéletét kihirdetik a Magyar Szentkorona nevében.

Majd amikor húzza az evezőt a gályán, mely Csepel és a Margit sziget között szállítja a követ, akkor kiinteget neki a teraszról, kezét a koronán nyugtatva és azon morfondírozva, hogy mi is a következő megvédeni való.

Nagyon lehet röhögni a Mi Megmentőnkön, csak ne jutna az ember eszébe nagynéha Néró meg Caligula, - ez kissé le tudja hervasztani a mosolyt az arcokról.

Hát várjuk meg, mire megyünk Egyeskével…

:O)))

TÜNTETÉS AZ OPERÁNÁL

Megyünk hazafelé -merthogy tüntetni az öcsémmel és az unokákkal járok – előttünk ballag hazafelé tartva egy házaspár is a kislányukkal, - a szülők olyan harmincasok, és az asszonyka méltatlankodik.

Most akkor lesz forradalom vagy nem lesz, mert ilyen rohadt hidegben én nem jövök többet habókra, mondta és látszott rajta, hogy komolyan megsértődött, mert elmaradt a zsarnok tettleg elűzése.

Szorgalmas tüntető vagyok, habár a tüntetőfelszerelésem roppant hiányos, se egy sípom nincs, se egy kereplőm – hol járok én a kéttölcséres gigadudák tulajdonositól – kanyarba se vagyok!

Ezt a hiányosságot a lelkesedéssel igyekszem pótolni, és amikor felzengett az „Orbántakaroggy”, vagy a „Hazaáruló”, akkor maga, is csatlakoztam a kórushoz, pedig bevallom, hallani jobban szeretem ezeket a maguk nemében tökéletes kis tüntetési műveket, mint személyesen előadni.

Mondjuk azért nem maradtam műélvezet nélkül, már a tüntetésre tartva messziről hallani lehetett a tömeg morajlását, örültem is, mégiscsak jobb egy erőteljes demonstráció résztvevőjének lenni, mint elviselni, hogy az embert kerülgessék a járókelők.

Ha akarta, Orbán most megtudhatta, hogy van még mit cizellálgatnia a nemzeti egységen, mert a dolog jelenleg úgy tűnik, hogy ez az egység leginkább az ő elzavarásának talaján fog kivirágozni, már ha a résztvevő szervezeteknek lesz energiájuk, elszántságuk és merészségük túllépni az egyébként teljesen idióta civilek-pártok ellentéteken.

Ma is az derült ki, hogy alapvető kérdésekben nem ezen a vonalon húzódik a törésvonal, hiszen akik itt voltak ma, azok valamennyien demokraták, és ha demokrácia van, akkor mindenki érvényesíteni tudja vélemény és szólásszabadságát, hacsak Viktor addigra be nem tiltja a pártokat is, ne zavarják a köreit, ugye…

Ennek a civilesdinek köszönhetjük a mai est programját is, ami eléggé eklektikusra sikeredett, merthogy a résztvevő civil szervezetek között a Hallgatói Hálózattól a Magyar Fokhagymafront harcosain keresztül (ők mindjárt a hivatalos műsor előtt számot adtak ütőképességükről, az általuk előadott performance meghallgatása bátran bevehető a Vezér majdani büntetési tételei közé…) az LMP - ig sokan vettek részt.

Internetes közösségek is hálistennek, viszont valamilyen oknál fogva a pártpolitikusokat eltiltották a mikrofontól.

Ez nekem kicsit olyan sznob magatartás, nálam egy kategóriába esik a „mi nem nézünk soha televíziót” és a „nekem nincs mobiltelefonom” című opusokkal.

 Fene tudja, hogy jó ez így, vagy nem, hiszen a politikát mégiscsak politikusoknak illenék csinálni, legfeljebb abban kellene megegyezni, hogy kivételesen nem egymás csesztetésével fogják tölteni az drága időt, hanem ezt a mi igenbánatos diktátorocskánkat ekézik szorgalmasan.

Mindegy, alapvetően jók voltak a beszédek is, nekem legjobban a volt ombudsman, Majtényi László, és Iványi Gábor beszéde tetszett, aki elmondta, hogy a Hős, Kinek Léptétől Döng a Föld egy a II. Világháború óta nem használt földalatti alagúton keresztül közelítette meg az Operaházat, hadd ne keressek az ügyhöz adekvát hasonlatokat.

A hangulat jó volt, Bartus László ugyan továbbra sem lenne elégedett a harci szellemmel és ebben valószínűleg igaza is lenne, de azért már elhangzott egy-egy határozatlan de azért jövőbemutató hang, miszerint a tömeg csalogatta az operaházi ünneplőket, hogy jöjjenek ki, majd egy idő után felhangzott az ütemes  „Menjünk be!”.

Az ötlet megmaradt elvi szinten, habár ha a százezer embernek csak a fele be akart volna valóban menni, akkor a Mi Boldogágunknak igencsak sáfrányos lett volna a gatyája, merthogy majrés ő, ez nyilvánvaló.

Több rendőr volt, mint liba a tatai tóban, de békések és szakszerűek voltak, jól tudták kezelni azt a helyzetet is, mikor a neonácik provokálni akarták a szocikat, a tetejébe még Gyurcsányoztak is nekik – le lehetnek maradva a fejlődéstől, politikailag vagy nyolcvan évvel, de aktuálpolitikában sem perfekt népség.

Viszont az adrenalinszintjük rendbejöhetett – mégis, ennyi emberrel szembemenni, ehhez vagy bártorság kell, vagy az agy hiánya…

Ami még érdekes volt, hogy sokan érzékelhetően azt várták, hogy valaki majd nekivezeti a tömeget az Operaháznak, gondolom, ki akarták próbálni, hogy milyen a hangjuk profi környezetben.

A demokraták egyébként jámbor népség, az a száz náci nagyobb ramazúrit csinált, mint a százezer demokrata, azt hiszem, meg kell várni még a jövő havi fizetéseket, meg néhány ingatlan-árverést és akkor emelkedik még a harci láz…

Mindenesetre kellett ez, mert meg kellett végre mutatni, hogy nem csak egyes politikusoknak, hanem az egész társadalomnak elege van ezekből a gengszterekből, és az a legjobb módja a bátorság növelésének is, ha az egyén tudja, hogy százezrek állnak mögötte, akikkel az alapkérdésekben – demokratikus államberendezkedés, jogbiztonság, miegyéb… - tökéletes az egyetértés.

Találkoztam Lustival a Kapcsolat portálról, akivel sajnos nem tudtunk eszmét cserélni hozzátartozóink magas száma és a rettenetes hangorkán miatt, de így is örültem neki, ellenben az unokáim (14 és 18) elmentek körülnézni és a helyzet éppen kezdett az Opera előtt fokozódni, na, mondom, mehetek értük a Gyorskocsi utcába, de aztán még időben előkerültek.

Mondtam nekik így soha nem lesznek a baloldal ifjú reménységei, mert agyoncsapom őket.

Aztán hazajöttünk és meghallgattam, hogy voltunk párezren, ahhoz képest elég jól beterítettük az Andrássy utat.

Mindenesetre talán ismét fel lehetne eleveníteni a régi jelszót –MUK – márciusban újra kezdjük.

Hacsak addigra az Unió már be nem fejezi…

:O)))