Meg is indokolta, mi az oka csalódottságának, amit elmond, az csupa okos dolog, és mégis…
Én is csalódott vagyok, de az én csalódásom oka az, hogy itt van egy olyan probléma, mely évek óta megoldatlan, melynek megoldására Orbán százszor tett határozott ígéretet, és amelyet nem oldott meg a mai napig.
A csalódásom pedig abból adódik, hogy a demokratikus oldal rengeteg okos embere képtelen ezt a helyzetet politikai célokra kiaknázni, pedig hát, ha valami mutatja Orbán kormányának kétarcúságát, ígéretei ürességét, szociális érzéktelenségét, hát ez aztán példásan demonstrálja mindezeket.
Orbán taktikája egyszerű: mutogass visszafelé a szocialistákra, a megoldást pedig told rá a bankokra, végtére is van ott pénz, és bankárt szidni a világtörténelem során mindig népszerű feladat volt. Hogy közben hangulatot lehet kelteni a tudjukkik ellen is, ez már csak plusz hozadéka az ügynek. Ehhez asszisztál a demokratikus ellenzék, köztük Róna Péter is, sajnos.
Pedig az eb nem itt van elhantolva, és a megoldást is rossz helyen keressük.
Az egész problémakört az állam hozta össze, megengedem, nem szándékosan, de a felelőssége tagadhatatlan.
Amikor a devizahitelezés népszerűvé vált Magyarországon, akkor a jegybank elnökét Járai Zsigmondnak hívták, főmunkaidőben Orbán vazallusaként a „minél rosszabb, annál jobb” szép politikai irányvonalát követte, megvalósítandó Vezére világmegváltó elképzeléseit.
Ezek között előkelő helyen szerepelt a kormány gazdasági ellehetetlenítése, ennek volt egyik eleme az eladósodottság növelése.
Két fronton folyt a támadás, egyrészt a fideszes vezetésű önkormányzatok adósodtak el eszement módon – ekkor fedték be fél Magyarországot viakolor burkolattal, hogy a főtéren szebben mutasson a szintúgy hitelből odacsinált turul-szobor, másrészt meg a lakosságot kellett nyakig eladósítani, erre volt jó a forint-hitelnél összehasonlíthatatlanul olcsóbb deviza-hitel.
A forint-hitel kamatának mértékét végső soron Járai határozta meg.
A magyar gazdaság azért ezidőtájt még működött, így aztán a terv, miszerint az elhatalmasodott államadósság majd meghozza a kormány bukását is, nem jött össze, viszont amikor a nemzetközi pénzügyi-gazdasági világválság betette a lábát hozzánk is, a deviza-adósok pórul jártak.
A hatalomra jutott Orbán-család érzékelte a problémát, mert vazallusai és vazallusai vazallusai közül rengetegen szerettek volna jól járni, ezért mindenféle ingatlan és egyéb spekulációkba fogtak, pénzüket a valutában felvett hiteleken keresztül fialtatták.
Ha rajtuk nem segít, oda a nemzeti maffia nemzeti szavazóbázisa, így hát az ő gondjukat megoldották, erről itt-ott jelentek is meg cikkek, hogy a képviselő devizaadósok hány milliót raktak zsebre fejenként a problémamegoldás keretében.
A baj az volt, hogy aki nem rendelkezett megfelelő mennyiségű készpénzzel, az adós maradt, és a devizaadós élete nehéz.
Hogy azt a látszatot keltse, hogy tesz is értük valamit, a kormány elrendelte az ócsai Orbán Viktor Lakópark felépítését, melyen igen jól keresett a haveri kör,
hiszen egy komfortnélküli házikót rózsadombi villa négyzetméter-áráért építettek
fel.Gáz nem volt, a fűtést fával tervezték megoldani,
Szóval, a hajdani „Cs-lakások” színvonalán, a préri közepén, de még tűzifa-tárolót sem építettek a lakás mellé, melynek telkén a delikvenseknek Hegedűs művésznő naposlibáit és kiscsirkéit kellett volna az önellátás jegyében felnevelgetni.
Ezzel a Család le is rázta a gondot, majd nekiállt a bankokat megpuhítani, de azok egy istennek sem akarták a problémát önként a maguk nyakába szedni, így aztán más megoldást kellett találni, és lássunk csodát: megtalálták!
A megoldás a bíróság lett, melynek mára már teljesen rendszerkonformnak kellene lenni, az csak technikai malőr, hogy van még egy-két bíró, aki még kissé vonakodik, de hát majdcsak öntudatra ébred lassan mindegyikük.
Mindenesetre a kúria most hozott egy döntést, mellyel a magyar bíróságok számára erre az évszázadra biztosította a munkát, míg a problémát magát konzerválta.
Ha én irányítanám a demokratikus oldal kommunikációját, azért csak megkérdezném, hogy mindenképpen a bíróságokra kell hagyni a megoldást?
Hiszen ha egy bíróság tisztességes, akkor csak az ősi jogelvre alapozhatja döntését – pacta sunt servanta, a szerződéseket be kell tartani – éspedig nem csak akkor, ha számunkra kedvező, hanem akkor is, ha kedvezőtlen.
Ezért tisztességtelen elvárni egy bíróságtól, hogy a gazdasági környezet megváltozásából adódó kellemetlen helyzetet reparáljon, főleg nem visszaható hatállyal.
Az adósok megsegítésének ideológiai alapját megteremtette a pénzügyi világválság, senki sem számolhatott reálisan az árfolyamok ilyen durva változásaival.
Ha ez így van - és így van - akkor a póruljárt embereken segíteni kell.
Az állam már régen megállapodhatott volna a bankokkal, hogy átveszi ezeket a hiteleket a fedezetükkel együtt, mondjuk menekülési értéken, ami a forgalmi érték fele lehet, aztán a lakást visszabérelteti a lakókkal, akik ettől kezdve tehermentesen élhetnek egy bérlakásban, a lakásbérlet szabályai szerint.
Ha összeszámoljuk azokat az összegeket, melyeket az állam a Család hatalomrakerülése óta magánvagyonná konvertált vagy a szélbe szórt, esetleg az IMF-hitel felmondása miatt kamatfelárként kifizetett, akkor rá kell jönnünk, hogy a problémán már régen túllehetnénk és az állam pénze is visszafizethető lenne például a nyugdíjkasszába, igaz, nem három nap alatt, de emberbarát időn belül.
Szóval, szerintem ezt kellene számonkérni a maffián, nem pedig azon szomorkodni, hogy a bíróság most, a jövőre nézvést mit döntött.
Különben sem a bíróságoknak kellene dönteniük, hanem nekünk.
Rendszert.
:O)))
