SZABADSÁGKÉRELEM

Nyirkos minden, állandóan esik az eső, rosszkedv, dögunalom, már köpni sincs kedve a tevének.
Pedig oka éppen lenne rá, csak már nincs kedve hozzá.
Mi jöhet még?

Várunk, közben elszórakoztatjuk magunkat.
Elröhigcsélünk azon, hogy Balogh miniszter egy laza mozdulattal leteszi az RTL KLUB mikrofonját a földre, holott valakinek már egyszer úgy kellene pofánvernie az ilyen gőgös, sunyi és beképzelt alakot, hogy a takony menetet vágjon a nyakán.
A mozdulattal, mellyel a választópolgárokat tájékoztatni kívánó televízió-csatorna mikrofonját eltette az útból, pármillió magyart fosztott meg a hiteles tájékozódás jogától, ami azt is jelenti, hogy ehhez neki nem volt és nem is lesz joga soha.

Nem volt éppen ízlésem szerinti Dániel Péter némelyik akciózgatása, de lehet, neki volt igaza, mert ide vezet, ha „ezek” nem tartanak semmitől és senkitől, ha csak szervilizmustól lihegő szolgák hada kísérgeti őket.
A végén még azt hiszik, hogy igazuk van.
Nem az én hetem volt ez, felkaptam a vizet a demokraták szerencsétlenkedésén, pedig azt hittem, a hátamon fát lehet vágni és felizgatni is már csak azzal lehet, ha ellopják a pénztárcámat, mely ugyan üres, de nekem kedves darab, több bőr van benne, mint a kormány pofáján, hiányozna.

Várom a pénteket, pedig nagy meglepetést nem fog okozni.
A szocialisták vagy ragaszkodni fognak saját jelöltjükhöz, vagy valamilyen indokkal eltolják a döntést még két héttel.
Árulkodó jel, hogy a Fidesz nem kampányol, még csak nem is röhög nyilvánosan, nem akarja lerontani a hatást…

Tulajdonképpen, ha szigorúan tartom magam ahhoz, hogy ez egy belpolitikai blog, akkor nincs is miről írni, hacsak arról nem, hogy nálunk tartja világtalálkozóját a Ku-Klux-Klan, újabban csupa-csupa pozitív hírrel kerülünk a nemzetközi sajtó érdeklődésének homlokterébe.
Ezzel a hírrel szépen egybecseng, hogy ma Miskolcon két családot tettek az utcára, ilyesmit azért a szocializmus vérgőzös évei alatt csak dokumentumfilmekben láthattunk.
Hogy még szebb legyen a dolog, az egyik családot úgy tették ki a lakásából, hogy a szülők otthon sem voltak, a hatóság a gyerekeket rakta ki az utcára.

Miskolcon még nagy baj lehet, ma még a cigányok békésen tiltakoznak, de bármikor, bármelyiküknél elszakadhat a cérna, aztán ki tudja, hogy hová vezet ez a helyzet.
Ők ma magyar cigányok, de már erősen dolgozunk azon, hogy Magyarországon élő cigányokká változtassuk őket, ennek minden következményével együtt…
Ha egyszer megszületik Martin Luther Lakatos, cudar világ jöhet itt.

Ha a demokratikus oldal Miskolcon nyerni akar, meg lehetne próbálkozni emberek indításával is, mert akik jelenleg pozícióban vannak, azok nem emberek – ki tudja, lehet, a választópolgárok mégis inkább az embereket favorizálnák…

Hogy is mondja a nóta?
„De máma' se vót' semmi, holnap se lesz semmi, holnapután meg azután, akkor se lesz semmi” – nem meglepő a felfedezés.
Kicsit pihennem kell, úgy érzem.

Az utóbbi években szinte naponta írtam egy posztot, egyetlen sincs köztük, melyben ne a demokratákat, a baloldalt iparkodtam volna támogatni, segíteni.
Most besokalltam, merthogy a borsó falrahányásába is bele lehet fáradni.
A hónap végéig elmennék szabadságra, ha írnék is esetleg, az nem politika lesz.

Talán egy hét Balaton is belefér majd a hónap vége felé, addig otthon olvasgatok, szundikálok és ha sokat szundikáltam már és nehezen tudnék elaludni, majd behunyom a szemem és számolom a libákat...
Addig legalább ti is kipihentek engem kicsit, köszönöm, hogy olvastátok a nyűglődéseim…

:O)))

SZEGÉNYSÉGI BIZONYÍTVÁNY

Ilyen okmány sokfelé készül a világban, de hogy nálunk miért hívják ezt Alkotmánynak, az rejtély.

Talán azért, mert szellemi atyja megrekedt a gyermeki lét egy szintjén, úgy kb. a második általános környékén, ahol a foci aktuális szabályait az dönti el, hogy kié a labda.

Nem is csak tartalma az, ami nevetségessé, egyben elszomorítóvá teszi ezt a remekművet, hanem létrejöttének módja, az a sunyi, agresszív gátlástalanság, amellyel ez a szánalmas társaság alkotmányozó testületté kente fel magát.

Az már régóta világos, hogy a Fidesz nem párt, hanem a hűbérúr vazallusainak bandériuma, de ilyen szépem talán még soha nem mutatkozott meg ennek a társaságnak az emberi minősége – már ha velük kapcsolatban emberi minőségről egyáltalán lehet beszélni.

Nem volt egy ember sem köztük, aki a Vezér szemébe merte volna mondani, hogy amit csinál és amihez a segítségüket igénybe veszi, az ellentétes a demokrácia alapértékeivel, egy modern európai állam felépítésével, amit létre akar hozni az maga a múlt, annak legkártékonyabb és legocsmányabb formájában.

Természetesen ezen sem kell csodálkozni, hiszen már a alcsuti audienciával kiírták magukat a gerincesek rendjéből, már akkor boldogan lihegtek és akkor sem volt egy sem közöttük, aki azt merte volna mondani, hogy ha ez egy párt, akkor legyenek testületei, melyek ilyen kérdésekben döntenek, ne pedig az egyszemélyi lótuszfaktusz döntsön ebben, a jelölt által tanúsított szervilitás foka szerint.

Amikor felálltak a képviselők a szavazás végén elénekelni a Himnuszt, elég szomorú képet mutatott a két szociopata között a szánalmas bohóc - hát ide jutott ez az ország.

Izgatottan várom, hogy vajon alá tudja e írni a legfőbb állami méltóság az alaptörvényt, vagy kap egy gumibélyegzőt – Vityka nem szokott semmit a véletlenre bízni.

A Jobbik persze megint kitett magáért, - mint kiderült, legfőbb kifogásuk a remekmű ellen az, hogy ugyan eléggé eldugva, de szerepel benne az Európai Unió is, ahelyett, hogy a Kárpát-Duna Nagyhazára, meg a talajgyökér-rögvalóságra lett volna kihegyezve a dokumentum.

Türelmetlenek, Kormányzó Úrtól ki fogják húzni a gyufát…

Eltöprengtem – ugyan, hol élhetnek ezek az emberek?

Merthogy a történelemórákon a legyek lábait tépkedték ki, az még csak rendben van, de hogy a maradék józan eszük is elment, az már mégiscsak necces.

Hogy akkor, amikor a magyar gazdaság tokkal-vonóval a nyugat-európai EU tagállamok beszállítója, amikor a hiteleinket tőlük vesszük fel, amikor az ország fejlesztéséhez elengedhetetlenül szükséges támogatásokat tőlük kapjuk, akkor rendszeresen beleköpjünk a felénk nyújtott kézbe – és ez nem csak a nácikra vonatkozik, hanem a hatalomra jutott maffiára is – ez azért elképesztő.

És ezzel párhuzamosan persze a legnagyobb energiaszállítónkat is magunk ellen hangoljuk, ez már csak hab a tortán.

Ha az első hazánk felett áthúzó libacsapat vezetőjét lehívnánk egy rövid konzultációra, az is el tudná mondani, hogy az Orbán által viselt ekkora nagy archoz igen kicsi a tehetség, - vissza kellene kicsit venni talán…

Persze, csak ha menet közben Semjén testvér Krisztus nevében agyon nem lövi…

Ma új korszak kezdődött Magyarországon, véget ért a Köztársaság és elkezdődött egy átmeneti kor, a szokott táncrend szerint, - mikor az ország lép egyet előre, akkor azt két lépés követi – hátra.

Mindenesetre a mai napnak volt egy másik, az alkotmányozással egyenrangú híre, ez legalább annyira jellemzi az országot, mint az előző hír: megkezdődtek a kilakoltatások.

1989-ben senki nem ilyen államot akart, senki nem gondolta, hogy ilyesmi még ebben az országban bekövetkezhet – úgy látszik, tévedtünk.

Talán ezzel kellett volna foglalkozni, mert erősen felmerül a kérdés, mi lesz akkor, ha már a hatalom elégé erősen be lesz betonozva és elfogy Viktor feladata?

Jobb lenne nem hadat üzenni Amerikának…

:O))))