EGYNAPOS SZENZÁCIÓK

Átszervezi kommunikációját a Szocialista Párt.
Ami azt illeti, ezt évekkel ezelőtt, a vesztes választások után azonnal meg kellett volna tennie, hiszen katasztrofális vereségének egyik – ha nem a legfőbb – oka a minősíthetetlenül gyenge tömegkommunikációs tevékenység volt.
Ha most kezd hozzá, akkor az olyan, mint a sült liba elé szórt kukorica, nemigen segít rajta.
Már az egész világ attól volt hangos, hogy a média a negyedik hatalmi ág, és most tekintsünk el ennek elemzésétől, igaz vagy téves voltától, de arra ez a közvélekedés határozottan rámutatott, hogy eltolódtak a hangsúlyok a média XXI. századi szerepét illetőleg.
Régen a sajtó, a rádió, televízió tudósított az eseményekről, ma formálja azokat.
Ennek megállapításához nem kell egyetemi végzettség, elég hozzá bőven a józan paraszti ész, meg nyitott szemmel járni fel-alá a világban.
Elég észrevenni és megérteni azt az egészen szélsőséges változást, mely a hétköznapokban végbement, mely szerint ami, vagy aki nincs a médiában, az nincs.
Ezért aztán nem közömbös, hogy a média felületeit ki uralja, melyik politikai erő hol és hogyan tudja eljuttatni üzeneteit a választókhoz, egyáltalán, el tudja-e juttatni mondandóját a néphez.
Ezzel választást lehet nyerni és veszíteni egyaránt.
Ezért elképesztő, hogy hova jutott a baloldal ezen a területen, és a mai napig nem látszik, hogy bármiféle változást várhatnánk.
Történelmi bűne ez a baloldal vezetőinek, ha árulás és mutyi az oka, ha egyszerűen csak szűklátókörű felelőtlenség.
Egyszerűen elfogyott a baloldal rendelkezésére álló médiafelület, sem rádió, sem televízió-csatorna nincs, amelyik egyértelműen baloldali irányítású lenne, tehát valamelyik baloldali alapítvány vagy intézmény működtetné.
A közismert, baloldali médiumok közül egyetlen napilap, a Népszava harcol az idővel, az egyre zsugorodó piaccal, az állandó forráshiánnyal, az egyébként baloldalinak tartott médiumok közül az ATV a Hit Gyülekezete tulajdonában van, míg a Klubrádió magánkézben.
Ez azzal is jár, hogy mindhárom kiszolgáltatott helyzetben tevékenykedik, egyiket a pénzügyi ellehetetlenülés állandóan fel-felbukkanó réme fenyegeti, másikat a frekvencia megvonásával és a frekvencia-díjjal lehet kézben tartani, a harmadik pedig az állami egyházi finanszírozáson keresztül lehet konstruktív szerkesztésre késztetni.
Kézben is tartják őket – nem a baloldal érdekeinek megfelelően.
Remekül érzékelhető ez, elég az október 23.-i tüntetéssel kapcsolatos reakcióikat megfigyelni, azt a teljesen egybehangzó kórust, mely az összefogás ellen zengte dalát, nyilvánvalóan nem a baloldal szekerét tolva és a Fidesz kommunikációjának állításait szajkózva, Mesterházy vélt érdekeit támogatva.
Érdekes módon Mesterházy a legkevésbé támadott baloldali politikus a jobboldali, vagy a jobboldal által felügyelt médiában, beleértve ebbe a kereskedelmi televíziókat is - talán nem véletlenül.
Két eset lehetséges: vagy háttérmegállapodás van a személyéről, vagy annyira vértehetségtelen, hogy kár is rá a szót pazarolni.
Ellenben Gyurcsányt, Kunczét, Fodort lelkesen támadták balról is, mert a teljes demokratikus ellenzék összefogása mellett mertek szót emelni, nem is szólva arról a hisztériáról, melyet a tömeg skandálása váltott ki azok között, akiknek elvileg ennek az elvnek elsőszámú propagandistáinak kellene lenni.
Csakhát, ugye, az a korpás hajuk…
Merthogy meg is kellene élni valamiből, és ha valaki azoknak dolgozik, akik az összefogás elvének esküdt ellenségei, hát nemigen várható el tőle harcos kiállás.
A mai megrendelés sokkal kedvesebb tud lenni, mint egy bizonytalan választási győzelemért folytatott harc, persze azért lehet időnként harcias kijelentéseket tenni, de mindjárt utána kell tenni, hogy másrészt, és a végkicsengésnek okvetlen azt a célt kell szolgálni, melyet a megrendelő meghatározott.
Az egyértelműen érzékelhető, hogy valahonnan valakik hirtelen beleöntöttek egy kisebb zsák pénzt a véleményformáló, baloldalinak tartott média zsebébe.
A Táncsics – alapítványról is kiderült, hogy van pénze a Népszavára, az ATV fenntartója történelmi egyházzá érett, jogosulttá válva ezzel az újonnan született egyházi kisded a dúsan duzzadó állami csecs szopogatására, a Klubrádió is hozzájut az ingyen-frekvenciához, Kuncze Gábor meg repült, mikor olyat mondott, amit nem kellett volna.
Van még egy szegmense a médiának, mely ma még szabadnak mindható, de persze a baloldal szempontjából nézvést ez sem problémamentes.
Az internet ma még szabad, de ha veszít a választáson a baloldal, akkor el lehet kezdeni erről is múltidőben beszélni.
Az internet a jövő médiája, a nyomtatott sajtó egy részét – a napilapokat – gyakorlatilag már le is takarította a pályáról, hiszen azok nem képesek nyerni az internetes felületekkel folytatott hírversenyben, másrészt az olvasói szokások is megváltoztak.
A mai középkorosztály és a fiatalok egyaránt az internetes felületeket és a közösségi oldalakat preferálják, a híreket, de a háttér-információkat is azonnal szeretik olvasni, lehetőleg számukra kedvező formában, például okostelefonjaikon keresztül is fogyaszthatóan.
És imádják az interaktivitást, szeretik elmondani a véleményüket a világ dolgairól, eközben persze előfordul, hogy jelentősebb tömegeik - mondjuk úgy, a baloldal aktív része - nem csak a hivatásos véleményformálók sztereotípiáit böfögi vissza, hanem elkezd önállóskodni és – óh, irgalom atyja ne hagyj el – még gondolkodni se restell.
Nem is szereti ezt senki, mint ahogy a bloggereket sem - még a legkiválóbb emberi kvalitásokkal bíró politikusok sem viselik könnyen, ha az egérszürke parlagi blogger nem osztja a nézeteiket, nyíltan vallják, hogy nem olvasnak blogokat.
Pedig abban van a választó véleménye, mert a blogokat többnyire ingyen írják, míg a pénzért született írások mögött ott a sanda vágyakozás a következő írás megjelentetésére.
A Népszava online például kiirtotta az új dizájnból a blog-felületet, az ország vezető politikai napilapja, a Népszabadság nolblog-felületén előbb kerül ajánlólistára a pireneusi hegyikecske szerelmi életéről szóló értekezés, mint egy aktuális politikai témára reflektáló, amatőrtől származó írás.
Baloldali, színvonalas internetes portál nemigen létezik, a pártok hivatalos honlapjait ne tekintsük most médiának.
A szocialisták Táncsics-alapítvány által fenntartott portálja csak addig volt érdekes, míg ki nem szorították belőle Gyurcsány látens és virulens híveit, azóta zenei ajánlatok és szabásminták, továbbá áfonyáspacal receptek kincsestára.
A DK internetes fórumát is átadták az enyészetnek, a pártok honlapjain meg a politikusok végeznek fogalmazási gyakorlatokat, meg üzengetnek egymásnak, elbeszélve a választó feje felett.
Baj ezen kívül már csak a média működtetésével van, no meg a tömegpropaganda egyéb eszközeivel.
Amit ugyanis el lehet rontani, azt a baloldali média elrontja, a tömegpropaganda meg gyengécske.
Ha holnap Orbán Viktor - kezében egy nyilaskeresztes zászlóval, meztelenül és a „Margaréta drága kis cseléd” című slágert énekelve - egy bakkecske hátán lovagolna végig a körúton, karikásostorral hajtva maga előtt a szintúgy meztelen Selmeci Gabikát - ezek akkor sem tudnának hírt csinálni belőle, arról nem szólva, hogy másnapra még az eseményről megjelent mínuszos hír is feledésbe merülne.
Itt van például a felcsúti polgármester esete, aki bekerült Orbanisztán milliárdosai, a leggazdagabb magyarok közé.
Nyilvánvaló, hogy ezt tisztességes úton elérni lehetetlen, Mészáros Lőrinc meg nem egy feltaláló-típus,
de abban biztos vagyok, hogy jobb, mint Széles Gábor, aki a semmiből fakaszt energiát, mert a stróman-típusú polgármester a semmiből fakaszt annyi pénzt, hogy akár egy erőművet is meg tud venni rajta.
Hát ez az ő dolga.
Kultúrállamokban ugyan a rendőrség dolga is lenne, de ez Magyarország, ne éljünk álomvilágban.
Viszont a médiának dolga lenne, hogy nyúljon alá, mint a zsidólátó asszony Vonának, és addig csavargassa – tekergesse dicső függesztékeit, mígcsak ki nem derül, hogy kitől-mitől tollasodott meg az istenadta.
Ne reménykedjünk, ez mostanában nem fog bekövetkezni.
Márpedig aki azt állítja, hogy médiatámogatás nélkül választásokat lehet nyerni, azt minden valamirevaló teve leköpi, mert az hazudik.
Viszont bukni lehet rajta, hiszen a hajdani hashajtó-reklám is azt mondta: Míg ön alszik a Darmol dolgozik.
Ez igaz a Fidesz nagyon primitív, nagyon mechanikus, nagyon gyermeteg, de nagyon hatékony, nagyon következetes kommunikációjára is.
És az eredmény is azonos lesz, sajnos…

:O)))

SOROS PÉNZE

Nem kétséges, ha nem kellene fenntartania a demokrácia látszatát a mi kis Neronknak, már régen a mókusok elé vetette volna Bajnait és Mesterházyt, esetleg a Videoton-Puskás Akadémia örökrangadó előtt egymással kellett volna vívniuk a szotyolázó vezér előtt.
Nem mintha annyira veszélyesek lennének a Caesar hatalmára, inkább csak emlékeztetésképpen, hogy lássa mindenki, hova vezet az útja annak, aki természetes ura ellen fordul!
Mesterházy talán mint murmillo szerepelhetett volna, rövid karddal, négyszögletes pajzzsal, de lehet, jobban mutatott volna andabatoe-ként, - ők magas lóra ülve, bekötött szemmel küzdöttek…
De ezt a renitens Gyurcsányt nem egyszerű az amfiteátrumba terelni, ezzel annyit kell vesződni, mint három másikkal.
Mindenesetre nem lehet egy pillanatra sem engedni rajta a fogáson, mert ez hányja-veti magát, rúgkapál, üt, mint a bolondóra, szóval veszélyes.
Ellene egy bevált módszer létezik: be kell kenni sárral.
Jó vastagon, hadd cuppogjon rajta, mert ez lelassítja a mozgását és talán hívei egy része is fintorogva elfordul tőle, mint történt ez miniszterelnöksége alatt – csak sajnos, azóta megváltozott a helyzet.
Akik a feladatot kapták, azok szorgalmas emberek, mint a tojótyúkok dolgoztak – kot-kot-kot-kot kotkodács, minden napra egy tojás, ami meg is felel a pedagógia ismeretek bevésésére vonatkozó követelményének, de nem veszi figyelembe azt, hogy bizonyos mennyiség felett a módszer kontraproduktív lehet, éppen ellenkező hatást vált ki, mint amelyre alkalmazója szánta volna.
A nagyérdemű belecsömörlik a mantrába, felettébb unja és nagyokat röhög rajta, mikor valamiről kiderül, hogy bekövetkeztéért Gyurcsány a hibás, legyen szó napfogyatkozásról, hegyomlásról, a rezsiharc frontján elszenvedett vereségről – bármiről.
Így aztán mára már inkább bohózatként kezeli a nép, mint valóságos kérdésként, mikor az ügyeletes kanselmeczi sejtelmesen számonkéri a bajai álvideo ügyében a langaléta pártvezért, mert pontosan tudja, hogy ez neki semmit nem hozhatott volna a konyhára, ellenben Orbán számára maga volt a főnyeremény.
A Fidesz propaganda-stratégiája egyszerű, mint a százas szög: állíts bármit, lehetőleg valami olyasmit, mely felkelt valamilyen alantas ösztönt – irigységet, kapzsiságot – aztán az állításod ismételgesse minden tisztségviselőd, szimpatizánsod, szóvivőd és szófosód, ha elég sokszor hallja a választó, majdcsak ragad belőle valami.
Példaként talán a „bukott” szó karrierjét tudom felhozni.
Az elképzelés azon alapul, hogy a választó szereti magát szépnek, okosnak és előrelátónak tudni politikai tekintetben is.
Szereti mindezeken túl még erősnek is tudni magát, ezért hát nem szeret a vesztesek csapatába tartozni, ezért is van az, hogy egy-egy választás után általában a jelentősen megnő azok száma, akik úgy emlékeznek, hogy ők a nyertesre adták szavazatukat.
Ez ellen nincs mit tenni, az Úr nem Isteneket teremtett, hanem embereket, az ember pedig gyarló és hajlamos az önbecsapásra.
A feladat ezért az, hogy a politikai ellenfelet kössük össze valamilyen olyan tulajdonsággal, mely a gyengeségét, erkölcsi alávalóságát, gyenge jellemét vagy bármiféle emberi hibáját tükrözi, ezek egyike a „bukott” kifejezés is.

Hát ki szeretne bukott ember lenni?
Senki, de bukott pártvezér pártjához csatlakozni sem jósol elméletileg – és a választó gondolkodásában – nagy sikereket, hát érdemes az ilyenhez csatlakozni, érdemes az ilyet támogatni?
Érdemes a fenét, támogatni a vitéz katonák erős keze által tartott lobogók előtt szónokló győztes hadvezért kell, aztán a győzelem után hátha leesik nekünk is valami, alkoholárusító boltocska, pár hektár állami erdő bérlete, miegyéb.
Így aztán a bukott baloldal vagy a bukott miniszterelnök kifejezés nyakló nélküli alkalmazása igen indokoltnak tűnhet, bár nekem igencsak lesújtó a véleményem azokról, akik komoly ember létükre ezt a baromságot képesek hirdetni, hiszen a demokratikus politika éppen ezen alapul – a politikus hol nyer, hol veszít, ahogy a választó akarja.
Ha valaki csak nyerni tud, az nem demokrata politikus, hanem diktátor, márpedig a demokraták nem szeretik a diktátorocskákat, pottyantsanak bárhány trafikot is szanaszéjjel leguggolva az országban.
Bukott politikus volt ilyen alapon Churchill és még sokan mások is, és amennyiben – tévesen - azt gondolná valaki, hogy Orbán is politikus, akkor bukott politikus Orbán is, merthogy ő többször is bukott olyan választásokon, melyeken pártja vezető politikusaként indult, míg érdekes módon Gyurcsány amikor elindult, akkor nyert és a posztról sem azért távozott, mert pártja, vagy a parlamenti többség megvonta volna tőle a bizalmat.
Hogy ez ellen a primitív módszer ellen miért nem voltak képesek a baloldal kommunikátorai ellenszert találni másfél évtizede, az rejtély, igaz, ha a mostani video-ügyben megnézzük a szocialisták kommunikációs stábjának szerepét, akkor csak sírni lehet.
Most éppen ott tartunk, hogy Gyurcsány ellen kellene valamit kitalálni.
Hálistennek a kontraszelekció áldásos hatásai a Fidesz házatáját is elérték, a Vezérhez való hűség előtérbe helyezése és a szakértelem diadala nem mindig jár egymást kézenfogva.
Most éppen Sorost ráncigatták elő, aki mint a „homályos pénzügyi körök képviselője dollármilliókkal tömi Gyurcsányt”.
Valószínűleg ez lesz a Fidesz következő havi mantrája, metthogy Soros kőgazdag, az ilyet pedig utáljuk és irigyeljük!

Ha én választó lennék és odafigyelnék egyáltalán a Fidesz lózungjaira, elkezdeném vakarászni a fejem búbját:
„Ez a Soros ismeri a dörgést, a jó helyzetfelismeréseivel kereste elképesztő vagyonát, ez abból él, hogy tudja, mi lesz holnap a világban!
Ha ez Gyurcsánnyal társul, akkor Orbán - tán nem is túl sokára - megy a levesbe.
Hát akkor most szép óvatosan át kell navigálni magam a várható nyertes oldalára, neki is látok ízibe!”
Persze ehhez fel kellene nyitni a választó szemét az igazság és jogos érdekei meglátására, ehhez viszont a kommunikációs stábnak dögre kellene magát dolgoznia.
Sok sikert kívánok hozzá!

:O)))

VÉGRE NYÁR!

Hazajöttek a nyaralók, a fiam a családjával Egyiptomban volt, vártuk őket vacsorával.

Nagyon jól érezték magukat, a két nagyfiú barátokra talált a szállodában, a kislány mindennap boldogan pancsolt a vízben – nem kellett attól tartani, hogy megfázik.

Az idő tökéletes volt, a második hétre megérkeztek a barátok is, lehetett este kártyázgatni, sörözgetni, és voltak szállodán kívüli programok is – merülés a koralloknál, hajókirándulás, barangolás a bevásárlónegyedben, szóval hamar elment az idő.

A nagylány unokám Olaszországban volt egy egyetemista évfolyamtársánál, aki egy félévet itt tanult nálunk, ő is ma ért haza, kellemes élményekkel.

Azt mondta, hasznos volt a látogatás, jó nyelvgyakorlás és érdekes volt kicsit belelesni egy olasz család hétköznapjaiba, életébe.

Csak tájékoztatásul: az egyiptomi kultúrában a Föld istenét Gebnek hívták és jelképe a liba volt, amiből azonnal kiderül, hogy a blogomban megvalósított liba-kultusz nem előzmény nélküli.

A fiam elmondta, hogy számára már megint meghökkentő volt az arab tömegek mérhetetlen nyomora, és hogy ő bizony megérti, hogy a nagybeteg Mubarakot most bíróság elé citálják, merthogy a társadalom kilencvennyolc százaléka ilyen alkalmakkor elérkezettnek látja az időt, hogy leszámoljon azokkal, akiknek kezén a horribilis vagyonok felhalmozódtak.

Hiába magyaráztam neki, hogy ezeket az embereket úgysem egy nincstelenekből álló hatalmi garnitúra fogja követni, és ha az, akkor még rosszabb lesz a helyzet.

Azt mondta, hogy lehet, de ő akkor is megérti az emberek bosszúvágyát.

Hát igen, nem követhetetlenek egy primitív egyiptomi kecskepásztor vagy egy magyar munkanélküli segédmunkás érzelmi mozgatórugói, de ettől még a helyzet nem lesz rózsás.

Azt gondolom, hogy a közelmúlt arab elitcseréi a résztvevők számára semmit nem oldottak és semmit nem oldanak meg, a kecskepásztor továbbra is szegény marad, míg a gazdag továbbra sem lesz szegény.

Hogy egy-egy figurát a politikai osztály feláldoz a társadalom nagy sakktábláján, nem változtat a lényegen.

Tulajdonképpen sajnálom Mubarakot, aki sem jobb, sem rosszabb nem volt az arab világ többi vezetőjénél, úgy kormányozta országát, ahogy azt népe érdekei megkívánták, és ahogy saját tradícióik szerint megszokott volt.

Uralma – annak ellenére, hogy választáson nyerte el magas tisztségét - önkényuralom volt.

De talán más típusú irányításra nem is alkalmas az a társadalom, hiszen bárhány kísérletet látunk az angolszász típusú parlamentáris demokrácia erőszakos bevezetésére, egyet biztosan nem lelünk: sikeres kísérletet.

Kudarcot annál többet, Afganisztántól Irakig és a világ más tájain is, ahol Amerika ugyanolyan vehemenciával próbálkozott társadalmi rendszere exportjával, mint hajdan Che Guevara a forradaloméval.

De a rákbeteg Mubarak sorsa már közömbös lesz a világ számára, ő is ugyanolyan odadobott áldozata a világpolitikának, mint Szaddam Husszein vagy egy más szituációban, de szintén áldozatul odahagyott afgán politikus, Nadzsibullah is volt, akit aztán az egy igaz hit nevében kasztráltak és az ujjait eltördelték, mielőtt megölték volna.

Ami a közös ezekben a meglehetősen gyászos történetekben, hogy egytől-egyig a tömegek – a zemberek – manipulációja kísérte a drasztikus politikai megoldásokat.

A manipulációk segítségével a politika irányítói elérték azt, hogy mögéjük álljon a tömeghangulat, hogy aztán a tömegtámogatás birtokában elvégezhessék a piszkos munkát, mely céljaik eléréséhez szükséges.

Manipulációk elszenvedői vagyunk mi is, minden nap és egyre agresszívebben próbálják leválasztani a Szocialista Pártról szavazóit, folyik a manipuláció annak érdekében, hogy a szocialistákat kriminalizálják, és hogy az elmúlt éveket az ország tönkretételeként fogadja el a magyar választó.

Sajnos nem hatástalanul, még a szocialisták táborában is vannak – nem is kevesen – akik bedőlnek a gátlástalan hazugságoknak és lehajtott fejjel, pironkodva állnak, mikor a politikai ellenfél által gyártott érveket a fejükhöz vágják.

Elég szomorú állapot ez, de talán ebbe nem kellene beletörődni, hanem tenni kellene ellene.

Nem elég az, ha valamilyen ideológiai kiadványban - melynek már a címétől is lábrázást kap a proli és olvasatlanul, unottan félredobja az értelmiségi - három jeles ideológus kifejti véleményét mondjuk a narratívák harcáról.

Ez érdekes lehet a párt kommunikációs szakembereinek (vannak egyáltalán ilyenek?), de nem érdekes a társadalom számára, mert a társadalmat csak az érdekli, hogy valaki mondja meg már végre neki, hogy miért érzi magát egyre rosszabbul?

Ha erre választ – és elfogadható választ - tudunk adni, akkor nyert ügyünk van, de ezt a választ el is kell tudni juttatni a választókhoz.

Ennek is megvannak a maga technikái, aki szakember az ismeri, aki meg pártvezető, az kérdezze meg tőlük.

Szerencsés az ország, benne vagyunk a világ leggazdagabb államainak tíz százalékában – tíz államból kilenc szegényebb nálunk, - kell ennél jobb alap a fejlődéshez?

El kell hitetni az emberekkel, hogy meg tudjuk oldani a problémáinkat, és az a taknyos nyáladzás, melyet a Fidesz az elmúlt kilenc évben az ország állapotáról mondott, az mind-mind pofátlan hazugság volt.

Nekünk nem egy megvert társadalmat, hanem egy, az eredményeire büszke országot és Szocialista Pártot kell elfogadtatnunk, mely egymás után, sikeresen oldja meg problémáit.

Meg kell értetni, hogy a gonosz törpe hülyére vette az embereket, hogy ehhez az egyetlen dologhoz, az emberek félrevezetéséhez ért, máshoz-semmihez.

Vajon lesz-e egyszer egy olyan szocialista vezetés, amelyik végre komolyan elkezd foglalkozni a kommunikáció problémáival?

Pesszimista vagyok

De legalább lenyúltuk volna a Pató Pál Párt nevet!

:O)))

SZAGOLGATUNK VAGY DOLGOZUNK?

Sétálgatok itt a sivatagban, bánatosan szemlélem a nem túl üde környezetet, időnként a zsebembe nyúlok és kiveszem belőle a Bölcsek Kövét.

Ábrándos tekintettel megnyalom (kéretik nem egyéb ötletekkel ellátni…)

Darabideig már megint tudok majd roppant bölcseket írni, jobbnál jobb ötletekkel ellátni a számomra kedves politikai oldalt, de úgy tűnik, hiába szórom én a gyöngyöt a khm... - szóval a szocialista politikusok elé.

Lassan már ott tartok, hogy én is táviratozok Gyurcsány kabinetfőnökének, mint anno Csontváry Kosztka Mihály Tivadar Ferencz József kabinetfőnökének, mikor hírét vette, hogy gyengélkedik: Királyt kitenni a napra!

Olyannak érzem néha magam, mint autópályán Józsi bácsi a Trabantban – nézd már Mama, ez a sok baromarcú itten mind szembejön velünk!

Onnan jutott ez eszembe, hogy elolvastam Gyurcsány legfrissebb posztját (A megvertség szaga) a facebookon, ahol önkéntes száműzetésének nehéz napjait tölti, csendesen szemlélgetve a kapcsolat portálon magára hagyott népének csendes agóniáját és hálát ad a sorsnak, hogy a virtuális világban nem terjednek a szagok, így a pusztulás szagát legalább nem kell személyesen szagolgatnia.

Megértem őt, hiszen a nyaralásnak van most itt az ideje – majd mire Orbán kifárad, mi kipihentek leszünk, oszt akkor aztán csihipuhi, hegyibe az irgalmát!

A poszt megint fontos dolgokat feszeget, és még az én megállapításaimnál is bölcsebbeket tesz közkinccsé, ami sem nem csoda, sem nem okozhat szerzőjének nagy  nehézséget, emellett mondhatnánk, a mélyenszántás a baloldal vezető politikusának kvázi munkaköri kötelessége is.

Hát csalódásra ok nincs, hiszen elolvashattam, hogy Orbán „nem tartja érvényesnek a szociálisnak hazudott népszavazás előtti stratégiáját, miszerint a középosztálynak össze kell fognia a nehéz helyzetben lévő családokkal.”

Csak félve jegyezném meg, hogy szerintem Orbánnak sok mindene nincsen.

Nincs például erkölcsi gátlása, nincs például az országgal szemben érzett felelőssége, nincs neki lassan egy világos pillanata sem, és én ezekkel egysorban említeném a stratégiát is, mely ugyancsak nincs neki.

De ha van, akkor volt Sobri Jóskának is, aki a magyarság felvirágoztatását pénztárcáik és a nők füléből kitépett fülbevalók eltulajdonításával kívánta megvalósítani.

Nagy kár, hogy a kezdeti sikereket saját bandája felvirágoztatásán túl nem tudta országos méretekre is kiterjeszteni, talán az idő volt kevés, vagy a külkapcsolatai alakultak rosszul – mi is már csak ebben reménykedhetünk Viktátorral kapcsolatban.

Azért azon elcsodálkoztam - mintha Gyurcsány úgy vélné, hogy Orbánnak van stratégiája. 

Én inkább a taktika virtuózának tartom őt, aki jól megtanulta a focipályán, hogy ha az ellenfél hátvédje bele akar rúgni, akkor időben odébb kell vonszolni a seggét és utána záros határidőn belül fel kell rúgni, de ezt azért én nem nevezném stratégiának.

Olyan benyomásom támadt, mintha Gyurcsány elvesztette volna szem elől az axiómát, mely szerint Orbán az olyan mondatokkal is hazudik, melynek a végén kérdőjel van – tehetséges kommunikátor, kétségkívül.

Azt is írja Gyurcsány, hogy ha szociális-, gazdasági-, műveltségi alapon nem lehet megszerezni a többséget, akkor eszmei, ideológiai tábort kell szervezni, melynek összetartó ereje túlmutat az anyagi világ haszonelvűségén. 

Talán Klára asszony elmondhatná neki a nagy titkot, hogy nem kell itt már Orbánnak semmit sem szervezni, olyan szilárd tömbben áll mögötte a demagóg hülyeség, az ostoba nacionalizmus és a csodavárás, hogy az isten műtrágyája is kevés lenne a szétrobbantásához, ami tulajdonképpen nem lenne nagy baj, legalább együtt lehet tanulmányozni és kezelni őket. Szart lapátolni is könnyebb, ha nem nekünk kell összegereblyézni, ugye.

Nem kell a szocialisták által vezetett (?) tábor szokásos homoiousios vs homoousios vitáival babrálni – komcsikat a Dunába, zsidókat meg utána a kokerókkal (na, kik ők? A jó választ adók között kisorsolok egy doboz gyantát…) együtt! – oszt jónapot.

Ez a mai Magyarországon bőven elég egy szilárd eszmei ideológiai tábor összekovácsolásához és kitart egy darabig még akkor is, mikor az eszme bajnokai már nyelik az éhkoppot, az alantas ösztönök többnyire erősebbek a józan észnél…

Aztán megtudhattunk a posztból egy-két dolgot arról, hogy „a Fidesz narratívák, értelmezési keretek versenyét nyeri meg folyamatosan. Így történt az őszödi beszéddel, vagy a 2006. októberi rendőri intézkedéseivel kapcsolatban. Most újabb ilyen verseny közepén vagyunk. És a Fidesz ellenzéke – benne a szoci párt is – meg védekezik, magyarázkodik. Ez a politikai halál útja.”

Gyurcsány ugyan rengeteg utat épített és a sors nagy igazságtalansága, hogy a nevét nem Baross Gáborral, hanem a bostoni kéjgázdemizsonos gyilkossal emlegetik együtt (a kéjgázdemizsont Moldovától loptam, biztosan lopott ő is már mástól, tán csak elnézi nekem…) de speciel a politikai halál útját Viktor építette, Gyurcsány csak kövezgette jószándékkal, kultúrával meg egy tetemes adag naivsággal.

Olyan volt kormányzása idején, mint a liba, aki - miközben azzal bíztatja magát a róka szájában, hogy nem kell beszarni, - állandóan a kulturált viselkedés szabályainak betartására szólítja fel a rókát, bízva abban, hogy a róka is demokrata.

Lószart Mama, hogy klasszikust idézzek.

Ezeket a kordonbontáskor rabosítani kellett volna, és amikor Orbán a Kossuth téren ultimátumot adott  a kormánynak, akkor a tribün tövéből kellett volna elvinni és a hatályos törvények alapján megvádolni állam elleni összeesküvés vezetésével meg a dabasi kamionparkoló szüzeinek erőszakos megpocsékolásával -  a vád második felét később lehetett volna ejteni.

És ugyanúgy be kellett volna csukdázni a televíziószéház elleni támadás után a vezetőket és a végrehajtókat, mint ahogy Butaházyt lesittelték, aztán lehetett volna egy-két évig vizsgálgatni az igazságot, merthogy spontán módon ilyesmi nem történhetett volna meg.

A szomszéd cellában pedig szívesen kellett volna látni a rendőrfőkapitányokat, akik elfelejtették a szakmát.

Hogy ez csak korai leépülésüknek köszönhető, vagy esetleg egy befolyásos, gazdag régi barátjuk instrukciói alapján történt, azt is el lehetett volna vizsgálgatni.

De hát ezeket a finomságokat Gyurcsány majd a maga bőrén megtapasztalhatja, mindenesetre egy biztos: a nép az erőt tiszteli, még ha berzenkedik is ellene.

Magyarember nem demokrata, magyarember szeret félni.

Meg kellene tanítani szabadnak lenni.

Apropó – ki vezényli a szocialisták kommunikációját?

Kidobott pénz…

 

:O)))