KAMUKAMPÁNY

Hát, látott ez az ország már komolyabb kampányt is, igaz, akkor voltak a pártok rendelkezésére álló médiafelületek, most meg nincsenek, mert minden médium egyetlen enyves kézben van.
Így aztán a Fideszbe botlik mindenfelé az ember, ami eléggé vicces, de remélem – egyúttal kontraproduktív is lesz.

Mostanában mindenfelé a Fidesz jelöltje mosolyog lefelé a plakátokról. Ha valamelyik ellenzéki jelölt meg szeretné ismertetni magát a választóival, akkor annak legjobb módja, ha egész nap az utcán sétál és mindenkinek bemutatkozik.

Habár Egerben Szalóczi Géza, az Összefogás jelöltje talált egy ennél sokkal jobb módszert: létrára mászott a nyílt utcán és annak tetejéről reklámozta magát - leckét adva a baloldal tömegkommunikációs szakembereinek kreativitásból.
Nem mindenkinek van ilyen szerencséje, meg aztán van, aki szédülne a létra tetején.

Horn Gyula volt belügyminiszterének, az SZDSZ volt elnökének egy a szerencséje – az előző ciklusokban betöltött politikai szerepéből kifolyólag őt a Fidesz népszerűsíti, mint a kudarcok emberét.
Kiadványukra még van pofájuk rá is írni, hogy készült a Fidesz megbízásából, de persze felelős kiadót nemigen lehet fellelni rajta, - ugyan, kinek hiányozna az, hogy esetleg bíróság elé citálják?
Merthogy hogy valaki egy A5-ös lapon négy állításából négyben hazudjon, az azért a választópolgárok elképesztő lebecsülése, - habár vannak olyan szakmai körök is, melyek szerint a választópolgárt egyszerűen nem lehet eléggé lebecsülni.
Fene tudja, a baloldaliakat szerintem hiba lebecsülni, de a jobboldaliakban azért nem vagyok ennyire biztos.
Kedves ismerősöm meséli, hogy jobboldali kolleganője két Viktorozás között megállapította, hogy minden megváltozott, mióta a politika helyes irányba fordult, - még telihold is gyakrabban van, mint régen, bárki ellenőrizheti…

Na, ezt a szórólapot vélhetőleg ennek az elvnek valamelyik képviselője készítette – olyan is.
Azt írja az ismeretlen szerző, hogy „Amikor Kuncze belügyminiszter volt, fényes nappal utcai robbantások és leszámolások történtek.”
Ez ugyan igaz, csak azt felejti el a szerző, hogy abban a pillanatban, amikor a Fidesz kormányra került, azonnal megszűntek az ilyen cselekmények.
Nem mindig sikerül ez ilyen parádésan, a legutóbbi választás után abszolvált fogadkozások dacára az utóbbi négy évben csak a statisztika javult, a közbiztonság nem.
Ha egy rablóvezért kineveznek bankelnöknek, akkor – ha javítani akarja a bűnügyi statisztikát - felhagy a betörésekkel és más műfajban kezd utazni, nem lesz már szüksége a legdurvább, erőszakos módszerekre.

De az, hogy Orbán hatalomrakerüléséhez hozzájárult az instabil közbiztonsági helyzet, abban sok igazság van, márpedig ha nincs ilyen, hát előállíthatja ezt bárki, akinek ehhez érdeke fűződik.

Elég felrobbantani Szájer alkotmányozó üres lakásának küszöbét, Torgyán kukáját, bedobni egy kézigránátot a Fidesz székház teraszára, már kész is a mű.
Ha ez segített a hatalomrajutásban, hát legközelebb, mikor szükségünk van rá, megismételhetjük bővített kiadásban, egy cuki kis puccskísérlet keretében gyújtogathatunk, randalíroztathatjuk a futballhuligánokat - lényeg az, hogy instabillá tegyük a közbiztonságot, az majd aztán húzza maga után a politikai instabilitást is.

Persze ezt, ha megbízható eredményt akarunk elérni, hát magunknak kell szervezni – ilyenkor aztán ahogy egy csettintésre elindul a balhé, egy másik csettintésre meg is áll, mint a vonat, Gaskó sztrájkja idején… 

A szórólapon a második állítás az, hogy Kuncze elnöksége idején a pártban egymást érték a korrupciós botrányok, ami egyszerűen nem igaz.
Nem kétséges, ahol állami pénzek vannak, ott korrupció is van, de ehhez egy pártelnöknek nem sok köze van, a katolikus egyházban is ott randalíroznak a pedofil papok – nem szólva a homoszexuálisokról - még ha a pápa a szebbik nemhez vonzódik, akkor is.
Mindenesetre Kuncze nem javasolta senkinek, hogy ne mi nyerjük a legtöbbet, pártja pedig semmivel nem volt korruptabb a magyar pártok átlagánál, sőt.

Azt is a szemére veti a szórólap, hogy a párt, mikor megszűnt, több mint ötszáz milliós adósságot hagyott hátra, ami azzal a megkötéssel igaz, hogy az adósság fedezetére rendelkezésre áll az annak többszörös értékét képviselő ingatlanvagyon, melynek értékesítéséhez, mikor vevő lett volna egyes elemeire, az állami tulajdonú bank valamilyen rejtelmes oknál fogva nem járult hozzá.
Így most az államnak ingatlanban áll a vagyona, viszont a Fidesznek van egy szépen felfújható lufija, arra pingálja a hazugságait, de ennek az árát is veled fizettetik meg.

A legviccesebb vád viszont az, hogy volt egy ingatlanfejlesztés, mely a pénzügyi világválság alatt bedőlt, miután a finanszírozó bank leállította a megítélt kölcsön folyósítását.
Itt volt Kuncze felügyelőbizottsági elnök, akinek feladata a gazdálkodás törvényességének,a számviteli fegyelem betartásának ellenőrzése volt, így őt vádolni azzal, hogy a cég adósságot hagyott hátra olyan, mintha a gyilkosság áldozatának halálát megállapító halottkémet tennék felelőssé az elhunyt haláláért.
A szórólap összegzésül megállapítja: Ugyanazt csinálná, amit eddig! Ne szavazzunk rá!
Hát ne szavazzanak, nekünk tökéletesen elég, ha a normálisan gondolkodó, értelmes emberek szavaznak rá, a debilek meg szavazzanak a Fideszre.

Kuncze az egyik legtisztességesebb politikus, okos és igennagyon idegesítheti a Fidesz suttyóit.
Mindenesetre remélhetőleg ugyanazt csinálja, amit eddig - tiszta kézzel, tisztességesen képviseli majd a magyar választók érdekeit.
Ez a kampány meg nem kampány, ez a demokrácia megcsúfolása, csak az a szörnyű, hogy rengeteg magyar értelmiségi asszisztál hozzá, eladva öt fillérért darabonként a gerinccsigolyáit.
A puccsista maffiózókon persze nem csodálkozik az ember – ők legalább nem alamizsnáért csibészek…

:O)))

KUNCZE

Ha az ember ránéz, úgy jár, mint az öreg paraszt az állatkertben a zsiráf kifutója előtt: csak nézi, a nyakorjánt, csóválja a fejét, majd végül szent meggyőződéssel kijelenti: ilyen állat nincs is.
Kuncze ugyanis rokonszenves politikus.
Ha egy állatmenhelyen a hálás eb-tekintetek kereszttüzében egy kisgyerek kezét fogva fényképeznék, hát szem nem maradna szárazon, de fénykorában az első virágzásukon túljutott, öregecskedő  asszonyok többsége is el tudta volna őt képzelni, mint másodvirágzása bajszos és sármos, szorgalmas méhecskéjét.
Ennek dacára a férfiak is kedvelték, már persze azok leginkább, akiknek volt esze és humorérzéke is, mert díjazták tiszta logikáját, egyszerű, sallangmentes beszédstílusát, pikírt és mindig célba találó megjegyzéseit, humorát, dörmögő hangját.
És kedvelték, hogy időről időre megsimogatta politikai ellenfelei buksi fejét, egy-egy odavetett mondatával majmot csinált belőlük, pontosabban megmutatta a választóknak az adott politikusban rejlő majmot.
Egy-egy megjegyzése bevonult a magyar anekdotakincs mellett a magyar nyelv törzs-szókincsébe is, mint például a „mártíriusz” kifejezés, mely metszően pontosan mutatta be Révész Máriusz képviselő viselkedésének leglényegét a 2006-os sajnálatos események idején.
Miután azóta emberfia nincs, aki röhögés nélkül tudna ránézni a menet közben már a fejéről leoperált, óvszer-kinézetű gézkötés nélkül vitézkedő mamelukra, nem kell csodálni, hogy - mondjuk így: - nem helyezte szíve közepébe a kimérten udvarias szabaddemokrata pártelnököt.
Merthogy ne feledjük, liberális ő, a javából.
Sőt, mondhatnánk így is: ő a magyar liberális, szemben azokkal a túlhabzó doktrinerekkel, akik magukat ilyen-olyan okok folytán liberálisnak képzelik.
Nekik sincs könnyű dolguk vele, mert túl éles a kontraszt a liberális tábort képező ezernyi veszekedő és hadonászó ideológus, és a két lábbal a földön álló, higgadt, okos - de nem okoskodó – politikus között.
Ha hallgatja az ember, kedve kerekedne liberálisnak lenni, ha a liberalizmus csak politikai párthovatartozás, nem pedig létforma és gondolkodásmód lenne.
Így hívei - pártállásra tekintet nélkül - azok a liberális gondolkodású emberek, akik szeretnek a valóság talaján álldogálni, akik belátják, hogy akik körülöttük politizálnak, élnek, halnak, azok is emberek, erényekkel, hibákkal, nemegyszer apróbb és talán nagyobb bűnökkel is.
Politikai karrierje töretlen volt, és hogy jó politikus vált belőle az is bizonyította, hogy tudta, mikor kell odébblépnie pártja élettől elrugaszkodott, kompromisszumképtelen és meggyőzhetetlen hőbörgői éléről.
Mivel egyszer otthon fenéken rúgta a sült liba körül settenkedő macskát, az Úr azzal büntette, hogy a szocialistákat utalta ki neki politikai szövetségesül - azóta valószínűleg már személyesen kötné a partedlit a macska nyakába és kívánna neki jó étvágyat.
Viszont ennek következtében eltekinthetett az ellenségek keresésétől is, habár azok jelentkeztek keresés nélkül is, merthogy a „liberális” kifejezés igen hamar egy kategóriába került a „húhaanyád”-dal.
Ez valószínűleg idegennyelv-oktatásunk több évszázados sikertelenségének köszönhető, mert magyarul mindenki azt szeretne csinálni – a lehető legkevesebb korlátozás mellett – amit akar, viszont liberális az anyád!
A jobboldal piszkosul utálja, ennek oka talán az, hogy többször is előfordult már, hogy a televízió Orbán mellett mutatta, Orbán mellett fotózták - és hát lássuk be, a vizuális összevetésből a rucaseggű vezér nem jött ki túl jól, pedig még csak meg se szólaltak, tisztelt hölgyeim és uraim!
Kuncze a Csepel-szigeten egy kis faluban lakik, ahol hosszabb időn át, mint a Kató férje funkcionált, ami már magában az elfogadottságát jelzi egy olyan faluban, ahol a búcsút meg kellett ismételni, ha nem esett emberhalál.
Nem szállt el az agya, mikor nagy ember lett, pedig én mondom, kellhetett önfegyelem a szomszéd elszántott húsz centije több  generációra visszamenő történetének türelmes meghallgatásához, de neki volt.
Aki elégedetlen volt vele, mint a térség képviselőjével, az szidta, mert míg minden képviselő legalább egy operaházat meg egy nyári sípályát „intézett” a falujának, addig ő ebbe nem szállt be – hát látott még a világ ilyen élhetetlen svábot?
A politizálást akkor sem hagyta abba, amikor az SZDSZ visszaadta lelkét a Teremtőnek, a Szabadelvű Polgári Egyesület elnökeként, fékezett habzással politizálgatott, ezenközben betartotta a nyugdíjasokra vonatkozó főszabályt: dolgozz halálodig, de ne azt csináld, amivel aktív korodban foglalkoztál - így ő a gazdasági élet helyett a médiát választotta.
Műsorvezető lett a Klubrádióban, valószínűleg akkor érlelődött meg benne erre az elhatározás, mikor ő volt a riportalany és elszörnyedt a sok tehetségtelen médiamunkás ügyetlensége hallatán.
Szerette a hallgató, jól elvolt ő is választott új szakmájában - játékában, mígcsak egyszer fel nem kérték, hogy egyesülete nevében mondjon beszédet egy október 23.-i rendezvényen.
A felkérésnek eleget is tett, elmondta a gondolatait.
Kendőzetlenül, mint szokta, ütősen, mint szokta, meggyőzően, mint szokta, ezért aztán bosszút álltak rajta, mint szokták.
Elvették a műsorát, márpedig ez ugyanabba a kategóriába tartozik, mint amikor szándékosan összetörik a kisfiú kedvenc tűzoltóautóját, vagy kitépik a kislány macijának kezét.
Kisstílű, ócska húzás, ennyire nem kellene aggódni a frekvencia miatt, mert még pár ilyen, és mire lesz frekvencia, nem marad hallgató.
A hivatkozás kitelepítésére az volt, hogy választási kampányban politikus ne vezessen műsort.
Nagy kár, hogy nincs választási kampány, ha lenne, se tiltaná semmi, hogy egy aktív politikus a saját műsorát tovább vezesse, merthogy Kuncze státusza nem változott semmit.
De azt mondta, hogy „Ma az ellenzéki erők együttműködése kimerül a várható vereség kis hasznaiból való osztozkodásban. Abban, hogy ki hány helyet kap a közös vereség vigaszlistáin. Én ezeken a listákon egyetlen helyet sem kérek, sem magamnak, sem a szabadelvűeknek. Mert ezt a harcot nem lehet összefogásnak álcázott osztozkodással megnyerni.
Az nem összefogás, ha az osztozkodó pártok legfőbb szempontja, hogy a választási vereség után, ha pár fővel is, de külön frakciót alakíthassanak a parlamentben. Olyan ez, mintha külön sírhelyért küzdenének a közös temetőben.”
Na, ezt nem lehetett neki elnézni, hiszen annyira igaz és annyira plasztikusan mutatja be a helyzetet, hogy utána már mindenki annyiszor mondja el, hogy „Tisztelt Hölgyeim és Uraim!” meg, hogy „optimistábbnak kell lennie ennek a tömegnek!” – ahányszor csak akarja, mindenki csak röhög rajta és keresi, hogy hol dugdossa a fejfáját.
Kuncze úgy kell a magyar politikába, mint egy falat kenyér.
Térjen vissza, - akár az ellenzéki összefogás miniszterelnök-jelöltjeként, akár belügyminiszter-jelöltjeként, mindegy.
Nem neki van szüksége a belpolitikai szerepre, rá van szüksége a demokratikus oldalnak, az országnak.
Mondja azoknak, akik elvették a játékát: Ti akartátok!
És térjen vissza!

:O)))