ÁLOMFOCI VAGY ÁLLAMFOCI?

Hát, ha valami igazán undorító, akkor az MTK és további öt nagy futballklub kormányzati támogatása, az nagyon.
A Nemzet Agyhalottja valószínűleg azt vélelmezheti, hogy a magyar választó éppúgy szereti a labdarúgást, mint ő, és csak a pályák minősége, valamint az egyelőre leginkább ólomlábú fiúk alulfizetettsége az oka annak, hogy nem köpködi vele egy ütemre a fél ország hétvégente a szotyolát a pályákon.

Ő az, aki összetévesztette az álomfocit az államfocival.
Valaki már igazán vehetné a bátorságot és kiábrándíthatná.
Talán azzal kellene kezdeni, hogy amikor Orbán Géza fejedelem fia, bizonyos Szent István felajánlotta az országot, a környező országok egy részét, az aranylabdát és Puskás illatos sportszárát Szűz Máriának, akkor abból az ország népének nem túl sok haszna származott, pedig legalább egy világbajnoki cím azért leeshetett volna, de sehol semmi – és azóta még kevesebb.

Persze nagy veszteség nem érte az adakozókedvű királyt, aki az aranylabdát feldobta az ég felé, ahol a minimális gömbérzékkel sem rendelkező Szűz Mária nem tudta elkapni, a labda visszaesett - így járt…
Ami meg a szotyolázást illeti, jó is az annak, aki szereti, habár nem túl gusztusos, de hát a Mi Szemünkfénye nem csak ettől - és elsősorban nem ettől - gusztustalan.
A szotyola is kiment a divatból, legfeljebb a libák és egyéb madarak értékelik télvíz idején, habár a libák is inkább a kukoricát preferálják, gondolom, nem a színe miatt.

Szóval, hogy kellő tömörséggel és brutalitással összefoglaljuk a magyar labdarúgás és potenciális nézőközönségének viszonyát, meg kell állapítanunk: a magyar néző szarik a magyar a focira, inkluzíve ezeket a fékezett habzású gladiátorokat, és egyetlen futballklubot tart támogatásra érdemesnek, a Halassy Olivér SC – t.
Ebben az egyesületben a teljes magyar labdarugó élmezőny végre megfelelő helyére kerülne – ez ugyanis a mozgáskorlátozottak sportegyesülete.

Azt is talán figyelembe kellene vennie a Labdarúgás Felvirágoztatójának, hogy a néző jegye megvásárlásával nem saját magánvagyonát gyarapítja, mint ő, amikor stadiont építtet faluvégi libalegelőjére, ez pedig jelentős mértékben csökkenti a lelkesedés mértékét.
De hát egy dolog a néző földhözragadt gondolkodásmódja, más dolog meg a Nemzet Eszének tág horizontot átfogó gondolkodása, melyben oly szépen összeegyeztethető a magán és a társadalmi érdek.
A nép egyszerű gyermeke egyébként úgy véli, hogy egy professzionális futballklubot nem neki kell fenntartania az adójából, hanem annak vagy fenn kell tartania magát üzleti alapon, vagy be kell csukni a boltot.

A nép egyszerű gyermeke még azt is gondolja, hogy inkább nézi a Real Madridot vagy az FC Barcelonát a televízióban, minthogy kitegye magát a bizonytalan jövőnek akár a legszebb, legmodernebb lelátón is, mert manapság egy olyan pályán, ahol a rendfenntartásra gyilkost alkalmaznak, ott el lehet képzelni, mire képes a feldúlt szurkolói köménymag.
Erről persze már könyvtárnyi írás született, nem lehet azt mondani, hogy a probléma ismeretlen lenne akár kormányzati szinten is, de itt a borsót nem lapáttal hányjuk a falra, hanem Volvo homlokrakodóval.

Ismét beletolt a Zakkant néhány milliárdot a labdarúgásba, most Deutsch Tompikát, mint az MTK elnökét segítette ki ötmilliárddal, meg évi háromszázmillióval 2020-ig.
Meg még öt nagyegyesületet, átvállalva tartozásaikat.
Hogy még mit kapnak, az esetleg majd kiderül, lehet, hogy a futball-akadémiákat fogjuk támogatni, esetleg a felsőoktatási intézményektől elvett pénzből.
Ha te tartozol a NAV-nak, azt nemigen vállalja át senki, de ha mégis, akkor a jótét lélek magára húzza a vagyonosodási vizsgálatot…
Vezérünk 2020 tájt szeretne labdarúgó EB-t rendezni, merthogy ha már fel kellett építenie ennyi stadiont, hogy közöttük el tudja dugni a saját stadionját, hát legyen a dolognak valami haszna is, például a szotyola-koncessziót oda lehet adni Mészáros Lőrincnek, aki aztán már tudja a dolgát.
Simicskát is szeretjük, de egy lábon állni bizonytalan…
Reméljük, azokat a meccseket már - jó magaviseletére való tekintettel - együtt nézheti a többi elítélttel.
Aki azt hiszi, hogy labdarúgó klubot üzemeltetni a mai magyar viszonyok között nem jó üzlet, az rettenetesen téved, - dőlnek az adófizetők százmilliói a botlábú fiúk üzemeltetőihez – tegyük hozzá, ma a futballklubok vígan ellennének, játékosok nélkül is, sőt.
Ma egy játékos olyan egy klubnál, mint puncin a szőr, ha van, ha nincs, szinte mindegy, a lényeg a bevétel.
Aki pedig azt hiszi, hogy a bevétel jegyeladásokból vagy közvetítési jogdíjakból származik, az sürgősen forduljon orvosához, gyógyszerészéhez, még mielőtt leharapná a bögre fülét.
A bevételek szinte száz százalékig állami pénzekből származnak, a klubokhoz átirányított adókedvezmények is csak olyanok, mintha a céged fizetné a vezérigazgatód kupleráj-számláját a te nem folyósított munkabéredből.
Ha összeszámlálná valaki, hogy mit kapott az államtól az utóbbi három évben a labdarúgás, mellé tenne egy listát arról, hogy ki és milyen formában érdekelt a pénzek magánbevétellé történő átlényegítésében, ki milyen érdekeket sértett, mikor nem úgy táncolt, ahogy elvárták tőle  és mi lett a retorzió – elcsodálkozna a nép.
De hát a plebs nem rejtvényfejtő, nem Simicska és egy hatlépéses lopást már nem, vagy csak rettenetesen nehezen lát át, tulajdonképpen ezért nem verik agyon az összes labdarúgásban érdekelt tulajdonost meg állami tisztviselőt, politikust.

 Nehéz nem populistának lenni, ha a labdarúgásba ölt milliárdokról esik szó.
Ilyenkor még a legtárgyilagosabb szemlélőnek is eszébe jutnak a hajléktalanok, az éhező gyerekek, a lakásukban megfagyó nyugdíjasok, a kilátástalan nyomorban élők.
Neki nem jut eszébe ilyesmi, meg a sameszainak sem.
Miért is jutna eszükbe?
Ahhoz embernek kellene lenniük, nem igaz?

:O)))

FRADI

Válság ide, államcsőd oda, az élet nem áll meg, az álmodozók tovább álmodnak, a normálisan és felelősen gondolkodókat meg szép csendesen megüti a guta.

A minap sajtótájékoztatót tartott Fürjes Balázs kormánybiztos a Ferencváros új labdarúgó-stadionja felépítésének ügyében, melynek során közölte, hogy az új stadion felépítése tizenkétmilliárd forintba fog kerülni.

Előrebocsátanám, nem vagyok elvakultan futball-ellenes, remek sportágnak tartom és nagy szerencsénknek, hogy annak idején az angol birkapásztorok a labda lábbal történő továbbítására hegyezték ki a szabályrendszert - járhattunk volna rosszabbul is.

Ha például a játékosoknak az orra lenne a kedvezményezett testrész, most csodálhatnánk izmos ülepüket, már ha a sportág bolondjai lennénk.

Ferencváros-ellenes sem vagyok, holott akár lehetnék is, mivel boldog ifjúságom idején az ominózus pályától gyalog öt percre laktam, és mivel én a Honvéd és Tichy Lajos feltétlen híve voltam, joggal tekinthetném magam a Fradi híveiből áradó agresszió és antidemokratikus magatartás két lábon járó áldozatának.

Egyszer egy sportszerű vita során, ahol vagy tíz köménymagossal próbáltam felvenni a verbális küzdelmet, egyikük a tömegből – ma sem tudom ki volt – adott egy olyan maflást, hogy kilyukadt a dobhártyám.

Ha szívtam a cigarettát, ki tudtam eregetni a füstöt a fülemen keresztül, mely képesség létrejötte remekül ellensúlyozta a fájdalmat, melyhez társulva bónuszként még kialakult bennem némi empátia a szűzlányok nehéz sorsa iránt is, pedig ők legalább utána élvezik az eredményt, nekem meg csak a füstfújás kétes élvezeti értéke maradt.

Mikor a Honvéd egy hetest gurított a Fradinak, jobban jártam, ha a gyász napjaiban kerültem az iskolát…

Ennek dacára nem él bennem negatív érzelem a csapat ellen, amihez nyilván az is hozzájárul, hogy gimnáziumi éveim távolból és titkon bámult kebelcsodájának, F. Jutka osztálytársnőmnek a rendkívül tehetséges, aztán valahogy elkallódó Szőke Pista udvarolt, és akit Jutka szeretett, azt nekem sem illett utálni, habár ma már lehet, nem lennék ennyire empatikus.

Mindenesetre a kebelhegyek iránti feltétlen csodálatom vénségemre is megmaradt, de ezt nem sorolom az öregedés negatívumai közé, sőt...

A Fradi-pálya akkoriban még nagy csaták színhelye volt, tiszteletet követelő és a csapat hívői által áhítatosan tisztelt építmény, amely akkor még nem arról volt híres, hogy lelátóin barbár hordák randalíroznak.

Amikor az örökrangadókon bevonultak a stadionba a libások – ifjabbak kedvéért az MTK - akkor ugyan kaptak hideget-meleget, de senki nem küldte őket Auschwitzba, ami talán annak is köszönhető, hogy a drukkertábor leginkább munkásokból és kispolgárokból állt, akiknek volt normális életük, egzisztenciájuk, tudtak békésen sörözgetve beszélgetni és nem verték szanaszéjjel hazafelé útjukban az 52-es villamost.

És egy villamoson utaztak a libásokkal, akik ugye – már csak a libákkal való foglalkozás okán is békés emberek voltak…

Még láttam a favázas lelátót is, apám mesélt a nagy balesetről, melynek során a lelátó összedőlt, és láttam felépülni az új stadiont – micsoda büszkeség volt, mikor felépült a négy hatalmas reflektorállvány! Függetlenül csapat-szimpátiámtól örültem nekik, hiszen oly szépek voltak – és szerintem még ma is oly szépek, a stadionnal együtt.

Most meg, mikor már futball sincs, akkor el kell állítólag bontani ezt a stadiont, amelyik még vagy ötven évig remekül szolgálná a sportot, aztán - majd ha egyszer rengeteg pénze lesz az országnak,- lehetne építeni mellé újat.

Hely van hozzá, hacsak meg nem veszi valamelyik „közeli” irodaháznak vagy CBA Plázának – újat, szépet lehetne építeni, az Orbán Stadiont, ha már a Népstadiont elhamarkodottan Puskásnak adták.

Persze egyszerű vagyok én, mint a faék, hiszen nem veszem számításba, hogy a Vezérnek kötelességei is vannak jogosítványain kívül, például meg kell adnia az adósságokat.

Például ki kell fizetnie a Fradi harcosait, akik az ő nevével ajkukon szálltak harcba a gyurcsányista önkénnyel, és vitték diadalra, testi épségük és fél szemük kockáztatásával.

S bár nem követelőztek, de azóta is maradék fél szemükkel a Vezért lesik, be lesz tartva az ígéret, vagy Vonától kell megerősítést kérniük rá!

Debrecennek is ki kell adni a jussát, hiszen ez a Kósalali sem veszélytelen vazallus, ha nincs meg a mindennapi lekenyerezés, akkor akár lázadhat is, és az ilyesmi terjed ám, mint a futótűz….

A Népstadion bontása meg azért kell, hogy a majdani ötször tizenkét méteres márványtáblára fel tudják írni: Épült Őnagyméltósága Orbán Viktor kormányzása alatt, áldassék az ő neve mindörökkön örökké!

Szerintem persze olcsóbb megoldás lenne elkészíttetni a táblát és odadönteni a stadion falához, addig is, míg csak fel nem virágzik a haza

Aztán majd, amikor felépül ott az új baseball-stadion, felszögezni a falára.

Ennyi rengeteg pénzből pedig mecsoda remek iskolai sportbajnokságokat lehetne szervezni, akár még labdarúgásban is, a sok igazolt botlábú meg rugdalja egymást a bevételért, aztán ha futja gázsira, Gazsira, szerelésre, edzőtáborra és még marad is valamicske pénz, akkor építsenek maguknak stadiont.

Magánpénzből.

A mi kis labdazsonglőrünk meg áldozzon a hobbijára a saját pénzéből, ne a milyenkből, akkor, mikor a egymillió új munkahelyből éppen hatezer embert kerül utcára, amikor a seggünk kilóg a gatyából és éppen koldulni járunk, hogy éhen ne dögöljön az ország.

Nem gondoltam volna húsz évvel ezelőtt, hogy ennyi idő elég lesz ahhoz, hogy nyakig összeszégyelljük magunkat a világ előtt, hogy dilettáns maffiózók és cégéres gazemberek, jellemtelen bohócok kezébe adjuk ezt a szép országot, hogy a magyar nemzet lenézés és közröhej tárgyává legyen.

Ezt is megértük – mi, vagy ki jöhet még?

:O)))