Francba az öregekkel, - jöjjenek a fiatalok!
Mégis mecsoda dolog, hogy az öregségi nyugdíjkorhatáron túl is ítélkezzenek a bírók, hiszen egy hatvankét éves bíró már nem képes átlátni a rá szignált ügyet, megaztán már a rendszerváltás előtt is ítélkezett, és mint tudjuk, a világ a rendszerváltással kezdődött.
Igaz, most súlyos a dilemma, mert lehet, hogy a világ nem is a rendszerváltással, hanem a fülkeforradalommal vette kezdetét, és akkor nagy szarban lesz a bírói kar, szó szerint, merthogy a következetesen alkalmazott elvek miatt tagjainak rendszeres időszakonként Liberót kell majd cserélni.Hát nagyon kell röhögnöm, merthogy a magyar bírói kar krémje és virágja rendkívül sokat tett azért, hogy a szociopata népboldogító hatalomra kerülhessen.
Szinte nem volt olyan ügy, melyben ne tudtak volna a szocialisták érdekei ellen dönteni, vagy Orbán érdekeit kiszolgálni.
Mindegy, most rákerültek a nyársara, melyen Orbán azt az aranyhalat sütögeti, mely már teljesítette három kívánságát.
Pedig a bírók általában nem a legostobább emberek közül kerülnek ki, konzervativizmusuk is elfogadható – egy bíró ne forradalmárkodjon, hanem ítélkezzék a hatályos törvényeknek megfelelően.
Bíró nem lesz valakiből a kinevezésével, évtizedek felhalmozott tapasztalata kell ahhoz, hogy valaki korrekt és megalapozott ítéleteket tudjon hozni, - nem törvényhozás ez, hogy sitty-sutty bele lehessen tanulni, ugye, a bírónak előnyére válik a tapasztalat, melyet csak az évek hozhatnak meg.
Ez minden jogállamban így van, sőt, így volt már a pártállam nyolcvanas éveinek közepén is, a bírónak nem politikai elvekhez kellett igazodni, hanem a jogszabályokhoz.
Most majd megtanulják a helyükön maradók, hogy a bírói pálya nem méznyalogatás és a hatalomhoz való viszony nem hasonlítható a szerelemhez, legfeljebb annak börtönökben gyakorolt válfajához, melyben a bíró ha papa a papás-mamásban, ha mama, mindenképpen szopni fog.
Háromszáz bíró repül első körben, dicsőségére a mai magyar viktokráciának, és hiába írt levelet Baka András szeretett Vezérének, szeretett vezére tett az ő fejére magasról, - mármint az alkotmányozó többség magasából.
A helyzet az, hogy persze egyszerűbb lett volna ezt a teljesen morbid hatalmiágasdit, meg a nevetséges hatalommegosztást úgy kivágni a francba, ahogy van.
Ennek az országnak teljesen megfelelt volna I.Viktor Mihály király, a bíróságokon az ítéleteket Őfelsége nevében Őfelsége bírái hozták volna, akiket Őfelsége nevezett ki, oszt akkor megszűnt volna minden akadékoskodás, de így se rossz.
Hiszen a focipályán sem lehet mindig nyíltan belerúgni az ellenfél sípcsontjába, sokszor ki kell cselezni a bírót is.
Tulajdonképpen ezzel nagyjából rendben is van az igazságszolgáltatás.
Az ügyész lehet hetvenkét éves, ő szinte katonai hierarchia szerint felépített rendszerben dolgozik, ha Polt Péter azt mondja, hogy az ég zöld ellenben a fű kék, akkor összecsattintja a bokáját és hangos „igenis kegyelmes uram” - mal igazolja vissza, hogy megértette teendőit.
Az ügyészi pálya nem a briliáns szólókarrierekről szól.
Az ügyvéd meg sikerorientált fajta, - melyik akarna az örök pervesztes szerepében tetszelegni, hiszen a döntés a bíró kezében van, míg a bíró Orbán zsebében, ha mégis győzne egy ügyben valamelyik védő Orbánék ellenében, akkor hamar kiderülne róla, hogy pedofil anyagyilkos…
A bírói kar meg le vagyon fejezve, - ma délután a Parlament megnyitotta a lehetőséget Orbán előtt, hogy vazallusaival töltse fel a bírói vezetést, olyanokkal, akik az ő kegye által kerülnek majd beosztásukba, akik az ő utasításait fogják vakon követni, és akik irányításával soha nem fog a bírói ítélkezés jobbra húzni, hiszen azoknál az ítéleteknél jobbra már csak a falhozállítás van.
Namármost, ha a demokratikus államberendezkedés alapelve a hatalmi ágak szétválasztása, akkor ez az a nap, mikor bátran elmondhatjuk, hogy a magyar jogállam valamirevaló agónia nélkül meghalta magát.
Persze arra azért számíthatunk, hogy formailag rendben lesz a dolog, de ez már csak olyan, mintha a sült liba fenekébe tollakat tűzdösünk és a tál alá elhelyezett lejátszóból időnként felhangzik az elégedett gágogás.
Egyre vérfagyasztóbb a helyzet, nagy baj lesz még ebből, hiszen szinte már csak Orbán három méteres, kétszeres életnagyságú szobrának felállítása van hátra az 56-os emlékmű helyén.
A nép még mindig gyanútlan, és ez nagyobb baj, mintha morgolódna, ebből szokott a robbanás lenni.
Előtte persze azért egy ideig még vastaps kíséri az „Éljen Rákosi” skandálását, és a Vik-tor, Vik-tor skandálása még egyszerűbb is.
Bár ne lenne igazam…
:O))))
