LE VAGYUNK…

Már megint.

Most éppen a Fitch minősített le bennünket, belesuttyantva a Bóvli 3.0 kategóriába, aholis szépen elüldögélhetünk addig, míg némi csörömpöléssel be nem fut a Magyarország feliratú újdonat névtábla alá az „államcsőd” feliratú szerelvény, amely arról nevezetes, hogy gyorsabban érkezik majd, mint a Sinkanszen, de ennek a szuperexpressznek az újraindításához évek kellenek.

És még mindig nem érti a dolgot a Lánglelkű, hanem kísérletezget - fideszes források szerint éppen azt próbálgatja, hogy hol vannak cselekvése határai.

Ennek eldöntéséhez egy igen érdekes módszert választott, nevezetesen azt, hogy - megfogalmazása szerint – elmegy a falig, ami a külső szemlélőnek igencsak úgy tűnhet, hogy fejjel megy a falnak.

A feje már kék-zöld, mint olyan harmatsúlyú bokszolóé a ringben, aki valamelyik Klicskót akarja megtanítani verekedni, támolyogva keresi a ringsarokban szorítósegédeit, akik bíztatják: legyél agresszívabb, üss jobbcsapottakat, már látni, hogy megrendült! Te vagy a jobb!

Persze nehéz ezen őszinte mosollyal elviccelődni, amikor az egyszerű állampolgár rettegve gondol a holnapra, azt próbálva felmérni, hogy egy esetleges államcsőd mennyire fogja érinteni személyes életét, hogyan lehetne kis megtakarítását biztonságba helyezni, amit felettébb indokolttá tesz az is, hogy a kormány megígérte, hogy nem nyúl a lakossági bankbetétekhez.

Hogy nekem erről miért éppen a „Vesztegzár a Grand Hotelben” című Rejtő-opus ugrik be, ez érthetetlen, de abban is akkor tört ki a pánik, mikor a rendőrfőnök felszólította a jelenlevőket, hogy mindenki őrizze meg nyugalmát.

A Magyarország nevű hotel igazgatója, a mi Csodálatos Nalayánk is éppen ennyire megnyugtató hatással van a társadalomra, emellett sokkal ügyesebben hazudozik, mint regénybeli elődje, aki az ominózus hotelben csak egy kis szezon-hosszabbításon dolgozott, míg a Mi Reménységünk örök napsütést és bő pénzforrást akar biztosítani kicsiny családjának plusz a labdarúgó-akadémiának, mely élete főműve.

Persze egyetlen rendes regénynek sem az szokott a vége lenni, hogy a főhős boldogan hazudozik, míg meg nem hal – vélhetőleg itt sem ez lesz a végkifejlet.

Csalhatatlan jelek mutatják, hogy a kis hepciás mutatványából besokallt a nemzetközi közösség.

Az Európai Néppárt jelezte: támogatja az Európai Bizottság ajánlásait a magyar kormánnyal szemben, súlyos aggodalmait jelezte Thomas Melia amerikai külügyi államtitkár, Hillary Clinton amerikai külügyminiszter, a német, a francia kormány.

A luxemburgi külügyminiszter „Európa szégyenfoltjának” nevezte a magyar kormányt, de a finn külügyminiszter sem hagyta szó nélkül az Orbánjárást.

Ez – kis „e”-vel - meg még mindig ostobaságokat beszél, azt mondja például, hogy „amíg egy törvény nincs elfogadva, addig persze lehet annak ’szelleméről’ beszélni, de onnantól hogy életbe lépett, a Bizottságnak már azt kell mondania, hogy ’kérem a 27. 35. 136. paragrafussal van ez és ez a konkrét bajunk’ – na, ezt várjuk most, ezért jó, hogy a parlament elfogadta már ezeket a jogszabályokat, innentől jogi kifogások mentén haladhatunk előre.”

Hát, nagyon jó.

Erre talán csak annyit lehet mondani, hogy ezt az eljárást kellene követni akkor is, mikor - feltéve, de meg nem engedve az esetet - a méltóságos asszony örömlánynak áll.

Akkor kell elmagyarázni neki a kamionparkolóban, hogy a baj azzal van, hogy olcsón dolgozik, óvszer nélkül, és meglopja a kuncsaftot?

Talán egyszerűbb lenne azt mondani, hogy ezzel a szakmával egy al és felcsúti Orbán nem házasodik, és ezt jó előre, még mielőtt fájni kezd, ha pisilnie kell.

Ehelyett folyik a hadova, az ostoba duma az ország elleni spekulációs támadásokról és hasonló hülyeségekről.

Mikor a Kiflitündér bejelentette, hogy a spekulánsok visszatértek a szilveszteri buliról és azonnal támadásba lendültek, akkor szép napok virradtak a szegényemberekre, mert a vadlibák egy puskalövés nélkül potyogtak a földre – halálra röhögték magukat.

Már az is elképesztő, hogy ez a pösze szőke hazudozó megszólalhat a kormányzó párt nevében, végtére is, akinek ekkora arca van, mint a Vezérnek, azért adhatna magára.

Merthogy ugye a Fidesz nem párt - a párt maga a Pengeagyú egyszemélyben, és amúgy is snassz, hogy két száj kell ahhoz, hogy helyette kinyögjön egy értelmesnek tűnő mondatot a magyar népnek - akkor még az egyik hazudozás közben selypít is?

A Vezér azt feltételezi, hogy a Nyugatnak nem érdeke Magyarországon a politikai instabilitás, a stabilitás biztosítására meg csak a Fidesz képes.

Nem ez az első tévedése.

Jó lenne, ha ezt felírná a falra a Honfoglalás című kép helyére, és nézegetné, mikor összedől a magyar költségvetés, amikor az állami alkalmazottak nem kapnak fizetést, de lehet ezt már akkor elkezdeni memorizálni, mikor a remek adórendszerből kifolyólag a lakosságnak kevesebb bérből kell kifizetni a magasabb fogyasztási adóval terhelt árucikkeket, az üzemanyagot, az infláció árát.

Magam is nagy csodának tartom, hogy a nép még nem tépte szét a Vezér vazallusait, esetleg személyesen őt magát is.

Persze, ami késik, nem múlik, találkozhat még személyesen is szerető népével.

Nem biztos, hogy örülni fog neki…

:O)))

VESZÉLYBEN A LIBASÜLT

Kezdjük talán azzal, hogy ma van Márton-nap, a libák ünnepe, éljenek a libák, míg át nem lényegülnek libasültté!

Jól nézzük meg azt a libasültet még utoljára, mert ha az ország finanszírozása összeomlik, akkor libasült helyett makkolhatunk az erdőkben, mint a vaddisznó.

Az állam finanszírozása nagyjából úgy történik, hogy a költségvetési bevételekből levonják a kiadásokat, és a különbözetre hiteleket vesz fel az ország a nemzetközi pénzpiacon.

Ezt a világ valamennyi országa így csinálja, kivéve a legpocsékabb diktatúrákat, melyeknél percig sem okoz gondot a nép sanyargatása.

Önmagában ez az eljárás nem szokott gondot okozni, a kormány kibocsát különféle állampapírokat, melyek értéke után tisztességes kamatokat fizet azoknak a befektetőknek, akik hajlandók vásárolni belőle.

Az állampapírok azért tetszenek a befektetőknek, mert az állam általában jobb adós a szomszédasszonynál, aki egyébként is ritkán vásárol közvetlenül a kötvénypiacon, mivelhogy a zöldséges után már nemigen marad erre pénze.

Kik hát a vásárlók?

Vásárlók a különféle befektetési alapok, amelyek a lakosság megtakarításait csatornázzák be a gazdaságba, vásárlók a különféle nyugdíjalapok, így vásárlók voltak a magyar magánnyugdíj-pénztárak is, de mostmár nem vásárlók többet, valamiért.

Ha az állampapírokat megveszik, akkor itt a dínomdánom, ha nem veszik meg, akkor jön a fogak csikorgatása.

Az államok általában arra játszanak, hogy évről évre nő gazdaság teljesítőképessége, ezért aztán állandóan nő a hitelek kamatainak megfizetésére rendelkezésre álló összeg és ez általában így is van.

Persze vannak egyéb tényezők is, melyek befolyásolják az állam mozgásterét, melyről épp a minap tette közkinccsé a Mi Megmentőnk, hogy ez alól mi kivételek vagyunk, mert nekünk ilyenünk nincs.

Ilyen tényező az például, hogy milyen kamatra hajlandók rámozdulni a befektetők, mert jólmenő gazdaság papírjait viszik, mint a cukrot alacsony kamatra is.

Ellenben azon országoknak, melyek a szakadék szélén adják elő a hattyú halálát, igencsak magas kamatot kell ígérni az átlagoshoz képest, hogy egyáltalán ránézzen a kínálatukra valaki.

Namármost ez drágává teszi a hiteleket és a drága hitelt egy gyakorlatilag stagnáló gazdaságú állam a stagnáló adóbevételeiből nagyon nehezen tudja visszafizetni, nem marad más hátra, mint több adót kipréselni a lakosságból, a vállalkozásokból, a bankokból.

A nemzetközi pénzpiac meg árgus szemekkel figyeli, hogy mit művel az aktuális kormány, és az érdekeinek megfelelően reagál.

Emeli a hitelek biztosításának kockázati felárát, ez tovább drágítja a hitelt, elkerüli a kötvény és állampapír-piacon a magyar állam által kibocsátott papírokat, a hitelminősítők pedig rontják az adós-besorolásunkat, mint például ma a Fitch, amely a magyar hosszútávú államadósság "BBB" -besorolásának kilátásait negatívra módosította az eddigi stabilról.

Közben persze a mi harcias kedvű diktátorocskánk éppen olyan, mint Vászja Lovontosz partizán a Pripjaty mocsaraiban, vagy Kicsikuki szamuráj Guam dzsungelében – folytatja a harcot mindhalálig.

Ő ezt úgy érti, míg mi mind fel nem fordulunk.

Lenne itt ez az IMF nevű rettenetes fenevad, mellyel harcba szállt a mi vitézecskénk, jóllehet ez a harc is igen speciális volt, merthogy a nagy handabandázással előadott kardlengetésre meg fenyegetőzésre egy hűvös mosoly és egy vállrándítás volt a válasz, erre aztán jöhetett a triumfálás: elhessegettük az IMF-et, mondhatni, lepöcköltük magunkról, mint az agyoncsapott szúnyogot.

Enyhítő körülmény, hogy a felvett, de fel nem használt és tartalékként funkcionáló jelentős összegű IMF hitelt nem adtuk vissza, hanem vettünk rajta MOL részvényt, így mérve súlyos csapást az imperializmusra.

Azt a szervezetet sértegettük, mely egyedül lenne képes megállítani ezt a rendkívül kedvezőtlen folyamatot, mely az egész világon már közbeszéd tárgyát képezi, pontosabban már csak az időpontról folyik a polémia, hogy sacc/kb. mikor fog bedőlni Magyarország.

Tulajdonképpen ennek a helyzetnek a kezelésében pontosan érzékelni lehet Gyurcsány és a kis mitugrász közötti különbséget, habár a helyzet nem teljesen analóg.

Gyurcsány, amikor levitte az államháztartási hiányt 3.8%-ra de érzékelte a világgazdasági válságot, akkor azonnal lépett.

Félretéve a hiúsági kérdéseket, nem figyelve az áloptimista jóslatokra azonnal kérte az IMF segítségét és meg is kapta azt a készenléti hitelkeretet, mely segített abban, hogy az ország – megfelelő tartalékok híján is – átvészelje a világválság legnehezebb időszakát.

Hogy Bajnai és kormánya sikeres lehetett, annak el alapvető előfeltétele volt, enélkül nagy bajban lettünk volna.

A hitelkeretet aztán a legnagyobb veszedelem elmúltával is jó szolgálatot tett, mert kamatterhei a pénzpiaci kamatoknál lényegesen kedvezőbbek voltak, így segített a normál működésre való visszatérésben is.

Orbán másképpen közelíti a problémát.

Már abban is hazudik, hogy az ország gondjait az Euro válsága okozza, a többi hazugsága viszont még ormótlanabb.

A csúcs az volt, mikor a magyar államadósság-besorolások esetleges leminősítésének kockázatára vonatkozó kérdésre azt mondta: a magyar kormány szokványos és nem szokványos módszerek elegyét alkalmazza, és ezek között van olyan, amelyik nem nyeri el az elemzők és a hitelminősítők tetszését.
Az eredmények azonban már jelentkeznek, tette hozzá.

Hát az igaz, hogy a dilettantizmus és a felelőtlenség ilyen foka nem szokványos a világ gazdaságpolitikájában, de az eredményei kétségkívül látszanak.

Ez a fickó meg vagy komplett idióta, vagy nem tud hazudozás nélkül élni, vagy mindkettő.

A Fitchen kívül Az RBC (Royal Bank of Canada) feltörekvő piaci közgazdászának friss kommentárja szerint is közel van a magyar borulás és egy leminősítés egyre valószínűbb, rendkívüli események következhetnek be a következő napokban.

Ezt taglalja a Wall Street Journal is, aki a gazdaságban számít, mindenki kongatja a vészharangot, közben meg a Legnagyobb Magyar Közgazdász és Poliészter vagy mi is, gazdasági szakemberek, újságírók és egyetemisták előtt előadást tart a London School of Economicsban "Közép-Európa - a növekedés motorja" címmel.

Ahelyett, hogy „Magyarország: törött hajtókar Közép-Európa motorjában” címmel adna elő.

Nem lenne itt semmi baj, ha a saját családjával játszadozna, meg még azzal, amivel éppen egyidős, de a mi életünkkel játszadozik.

Köszönjük azoknak, akik rá szavaztak és nemkevésbé azoknak, akik nem mentek el szavazni.

Aki meg azt gondolja, hogy egy gazdasági borulás őt nem érinti, az sürgősen kérjen időpontot a pszichiátrián.

Magyarország eddig még mindig eleget tett adósságszolgálati kötelezettségeinek, ötvenhatban is, a rendszerváltáskor is.

Kár lenne ezt a tradíciót is felrúgni, lenne helyette más ötletem…

:O)))

Ps: Márton napi libasült

BÓVLI

Reggel megjött a Mikulás.



Mindenkinek hozott valamit, jó kislányoknak játékot a papás-mamáshoz, jó kisfiúknak meg csokit, hogy legyen kedvük papás-mamást játszani, Magyarországnak meg nemzetiszínű szalaggal átkötött leminősítésecskét.

Leminősítette a Moody's Investor Service hitelminősítő intézet Magyarországot.

Hétfőn reggel egyszerre két fokozattal minősítette vissza a magyar államkötvények besorolását: "Baa1" kategóriából a "Baa3" kategóriába, negatív kilátással.

A hitelminősítő intézet az államháztartásnak tulajdonított hosszabb távú kockázatokkal és a forint külső sérülékenységével indokolta a visszaminősítést, egyúttal további visszaminősítést is kilátásba helyezett.

Ugyanilyen besorolásban tartja a Magyarországot a S&P hitelminősítő is, mindkét cég besorolása egy fokkal áll a "bóvli" kategória felett.

Nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy megjövendöljük, lesz ez még rosszabb is, hiszen a pofátlan mértékű rablásokon és Übü király hatalmának bebetonozásán kívül ebben az országban semmi, de semmi érdemi nem történik, - már ami a gazdaságpolitikát illeti.

Folyt ugyan némi maszatolás az adórendszer környékén, - átcsoportosítottuk az adóterhelés súlypontját a gazdagokról a szegényekre, megtámogattuk vele azokat, akiknek úgyis van, elvettünk azoktól, akik a végső tartalékaikat élik fel, meg manipulálgattuk kicsit a HUF árfolyamát, hadd kaszáljanak a bennfentesek.

Ennek az árát aztán fizettetjük a devizahitelesekkel, majd durván elloptuk az emberek magán-nyugdíjpénztári megtakarításait, és gondoskodtunk róla, hogy a pénzeszsákhoz ma már egyedül Mihály király tudjon hozzáférni - de valódi, érdemi változás a gazdaságban nem történt semmi.
A mi lángeszű vezérünk meg abban a hitben ringatja magát, hogy szokásos nagy handabandázása mögött a külföld, a befektetők nem veszik észre a primitív és erkölcstelen trükközést, - nem látják azt, hogy hova vezet a kalandorpolitika.
Szijjártó, Orbán magyar hangja a tőle megszokott színvonalon, veretes baromságokkal etette híveit.
Elnézegetem ezt az embert – nehezen lehet eldönteni, hogy ő személyesen ennyire idióta, vagy csak szomorúszemű főnöke elmesziporkáit osztja meg velünk, mikor azt mondja, hogy „a nemzetközi tőke érdekeit és szempontjait rövid távon sértő intézkedések miatt került sor a leminősítésre.”
Mintha Rákosi korába csúsztunk volna vissza, merthogy ha valaki a Kádár-rendszer utolsó tíz-tizenöt évében ilyet mondott, azon az illetékes pártbizottság kórusban röhögött, - már csak az van hátra, hogy csasztuskát is írjon a szivarozó, nagyhasú tőkésről…
Azt is odanyilatkozta, hogy a siker a kormányt és annak gazdaságpolitikáját fogja igazolni, és a rövid távú leminősítések hosszú távon felminősítésekké válnak majd.
Egyszerűen nem tudom elképzelni, - a Fidesz hívei valóban ennyire ostobák lennének, hogy ezt a hülye dumát bevegyék?
Milyen hosszú az a táv?
És talán hiányzik egy félmondat arról is, hogy mi van akkor, ha a nagy siker elmarad?
Még csak azt se mondom, hogy közvetlenül Orbán polihisztor direkt baromsága miatt, hanem mondjuk azért, mert a világ másik végén bedől egy bankcsoport, vagy, mert helyi konfliktus tör ki Pirézia és Buznyákország között, nemzetközi tejfölhiányt teremtve, melynek pénzügyi hatásai begyűrűzve megemelik a kamatokat, melyeket az államadósság finanszírozása miatt fizetnünk kell.
Vagy legyen szerencsénk és köszöntsön soha nem látott pénzbőség a világra, de ezzel egyidőben –mondjuk - az egyik nagy ország ne engedjen diktálni magának és emelje meg csak egy kicsikével a nekünk szállított energiahordozók árát, - ki a franc fog akkor helyettünk helytállni?
Ki dob akkor nekünk mentőövet, hiszen mi még csak az eurozóna tagjai sem vagyunk?
Az IMF-et elhajtottuk, a tetejében feleslegesen durván és a pénzvilágban szokatlanul látványosan, és bár egy ilyen szervezetnek nincsenek érzelmei, csak érdekei vannak, de tisztségviselői azért emberek.
Ők nehezen felejtik el a sértéseket és adott esetben kemény elégtételt fognak venni a pökhendi mitugrászon.
És mi lesz, ha a permanens gazdasági csoda folytán a nagy hitelminősítők valóban betolnak bennünket a bóvli kategóriába?
Matolcsy azt mondta, hogy a jelenlegi értékelés nem vette még figyelembe azt, hogy Magyarország 2010-ben az unió ötödik legalacsonyabb államháztartási deficitjével rendelkezik, és a jövő évi 3 százalék alatti hiány szintén az unió ötödik legalacsonyabb hiánya lesz.
Dehogynem vette figyelembe, - egészen idáig csak ezt vette figyelembe.
Hiszen egyébként már az első megmozdulásuknál le kellett volna minősíteniük az országot – idáig terjedt ki a Gyurcsány – Bajnai kormányok eredményeinek hatása.
Mert azt azért ne feledjük, hogy amiért most Matolcsy két féltéglával veri a mellét, azt nem ő hozta össze hibbant főnöke iránymutatása alapján, hanem az a gazdasági helyzet örökség – az általuk gátlástalanul szidott és gyűlölt elődök ezerszer elátkozott, de következetesen végigvitt gazdaságpolitikájának eredménye.
Ha bekerülünk a bóvli kategóriába, akkor a nagy külföldi befektetők azonnal elkezdik kivonni pénzüket az országból, merthogy ugyanúgy, mint ahogy nálunk a nyugdíjpénztáraknak, nekik is előírásaik vannak arra, hogy milyen feltételekkel és hova helyezhetik el a tőkét, de azoknak a kritériumoknak mi már nem fogunk megfelelni.
Ettől kezdve nem jön ide egyetlen befektető a reálszférába sem, mert már a nyugdíjpénzek einstandolása is megrengeti a magánvagyon biztonságába vetett hitet, ha ehhez még hozzájön a hitelminősítők véleménye is, akkor úgy fognak bennünket kerülni, mint a leprást.
És akkor ne leegyenek kétségeink,pénzre lesz szükség, és miután máshol addigra már nem lesz pénz, a Lánglelkű hozzá fog nyúlni a lakossági befektetésekhez és megtakarításokhoz is, - nem véletlen nyitnak kihelyezett bankfiókokat Burgenlandban a sógorék…
Nem egy ismerősöm spekulál azon, hogy évtizedek óta hazai számlákon fialtatott kis pénzecskéjét hogyan helyezze biztonságba, - nem nagyon csodálkozom rajtuk, - ennek a kormánynak annyi hitele sincs a társadalomban, mint egy zsebesnek a hatos villamoson.
Hát ez volt ma a Mikulás puttonyában, - rettegve várom, mit hoz majd tavaszra a nyuszi…


:O))))

A bejegyzés itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/bovli