EGYÜTT-PM, LIBSIK, MEG A TRÓJAI FALÓ

A demokratikus oldal második legnagyobb pártjának hirdette magát, míg ki nem derült, hogy a harmadik.
Ez az a párt, amelyik olyan, mint az állatkertben a zsiráf, melynek ketrece előtt ott áll János bácsi, böngészi és hangosan olvassa a feliratot: Giraffe, majd megcsóválja a fejét és mondja: ilyen állat márpedig nincs.

A párt maga egy olyan pártszövetség, melynek tagjai között egyetlen valóságos párt sincs, a leginkább pártszerű közöttük nem párt, hanem mozgalom, amelyik meg párt, annak egynek sincs valóságos tagsága, szervezete, némelyiknek jószerivel még telefonszáma se – ellenben szavazóik kétségkívül vannak.

A szerveződés maga az egyéni érdekek és ambíciók színtiszta megtestesülése, a résztvevőket a sors és a politika kiszámíthatatlansága terelte egy táborba, és igen meg kell erőltetnem magam, hogy ne tekintsem az egész társaságot a baloldal felszámolására tett kísérlet céljára létrehozott szervezetnek.
Amikor olvasom, hogy a baloldal, és őket említik, akkor kiver a hideg veríték, merthogy ez a társaság úgy baloldali, ahogy én a fehér hattyú lennék a hattyúk tavában – mit mondjak, nem vagyok egy Pliszeckája-alkat…

Az Együtt-PM maga az ideológiai és személyi zűrzavar, a háttere homályos, finanszírozása áttekinthetetlen, szavazótábora pedig a jószándékú és optimista tömegek azon részéből áll, akik még hisznek a hét törpében.
A társaság vezetője a volt szocialista kormányfő, Bajnai Gordon, aki nem kimondottan munkásvezér típus, helyzete és beágyazodottsága leginkább a nagytőkéhez köti.
Ő maga Gyurcsány minisztere volt, amikor főnöke lemondott, az egyetlen komolyan vehető jelölt volt a kormányfői posztra, mert jó technokrataként alkalmas volt arra, hogy az államapparátust elműködtetgesse, de politikusnak ezer oknál fogva ab ovo alkalmatlan volt.
Gyurcsány szokásos impulzív politikája viszont abba a helyzetbe juttatta, hogy kénytelen volt politikusként is helytállni, és mivel nem tehetségtelen ember és jó szakember volt, hát kénytelen volt megpróbálkozni a kilépéssel Gyurcsány árnyékából.

Ebből következően el kellett határolódnia exfőnökétől, ami remekül sikerült is, mert míg ő mértéktartóan kritizálta elődjét a kormányfői székben, addig pénzügyminisztere vidáman fújta Orbán nótáját, és bár a hála nem politikai kategória, de Oszkó ma Csányi OTP-vezér egyik cégét irányítja.
Csányi egyébként érdekelt volt a kormányváltásban, mert ő etette a hiénát addig, ameddig az állam át nem tudta venni a feladatot, és ha vissza akarta kapni a befektetéseit a megfelelő haszonnal, akkor ahhoz a szocialisták igencsak útban voltak.

Bajnait valakik alkalmasnak találták arra, hogy Orbán kihívója legyen, hiszen a miniszterelnöki poszt súlyt adott neki, és legyőzése súlyt adott volna Orbánnak is, de a sors nem ezt a forgatókönyvet támogatta, mert a kesztyűbáb szerepére kiszemelt Mesterházy önálló életre kelt és blokkolta Bajnai ambícióit.
Ő lett volna ugyanis az a kompromisszumos jelölt, akit mindenki elfogadhatónak tartott, de akiért azért túlzottan senki sem lelkesedett a politikai arénában.
Az elképzelés remek volt, nem is tudott senki semmit sem kezdeni vele, mígcsak valaki el nem hitette vele, hogy egy saját párt igen hasznos tudna lenni a választási harcban.

Ő meg elhitte - különösen, mikor kiderült, hogy a MILLA mögött álló tömegek nem léteznek.
Illetékekre futotta, ügyvédei voltak, így aztán gründolt egy virtigli kis pártot és ezzel egy felülmúlhatatlan mutatványt hajtott végre: nekifutásból seggberúgta saját magát…
Merthogy egy darabig az lehetett a mondás, hogy a MILLA majd hozza a milliónyi szavazatot és nagy meglepetés lehetett számára, mikor kiderült, hogy a tüntetések résztvevői szinte kivétel nélkül más pártok elkötelezett szavazói.

A MILLA meg ott cseszte el, ahogy a valóban civil kezdeményezések el szokták cseszni – a nyakába ültetett egy politikai ambíciókkal megvert, önértékelési zavarokkal küzdő karrieristát, aki korábban már megpróbált a könnyű drogok híveinek hátán felevickélni a politika - számára homályba vesző - csúcsaira, de kevésnek bizonyult a mögötte álló erő.
Miután a MILLÁT éppen senki nem vezette, hát odahúzott magának egy íróasztalt és beülve mögé kinevezte magát vezetőnek, majd - nagy valószínűséggel - talált megrendelőt, aki évi két gőzkieresztésért a föníciaiak találmányát felhasználva fejezte ki háláját.

De a pártszövetség más ügy volt, ahhoz - ha ott akart lenni az osztozkodásnál - párt kellett.
Így aztán lenyúlva a MILLA nevét, ő is gründolt egy másik tökjelentéktelen pártot, melynek tagjai ő, a Gyula, meg az Ottó - a Tótottó.
Kevesen voltak, mint libatápban a vesepecsenye, így hát a deklarált ellenfél – mint a grundfociban divatos - kisegítette őket néhány kölcsönjátékossal - ha véletlen túl eredményes lenne a szervezet (ilyen helyzet azért soha, egy percre sem fenyegette…) akkor legyen, aki a féket tapossa.

A kölcsönjátékosok is alapítottak egy pártot, melynek tagjai apa, anya, gyerekek, csupa szív, szeretet.
Ha már beszálltak, hát mindjárt diktálni is kezdtek, de időnként azért megveregették Bajnai vállát, el ne kámpicsorodjon szegény nagy elmagányosodásában.
De még mindig csak tizenhatan voltak, így aztán rábeszélték a Szolidaritást, hogy szövetkezzenek, akik erre hajlamosnak is mutatkoztak, mert az MSZP – gondolom, még szakszervezetként szerzett tapasztalataikból kifolyólag - nem tűnt számukra vállalható partnernek.

Kónya ugyan csodálkozhatott, mikor kiderült, hogy ütőképes csapatai nyakába hirtelen három-négy kardcsörtető és sarkantyúpengető tábornok is került, de fegyelmezett katonaként elviselte a dolgot, viszont ő nem alapított pártot, hiszen katona volt, így – logikusan - övé lett a civil szerepe az együttesben.
Mert a civilség fontos dolog, és ha valaki azt mondta nekik, hogy ha a Tevetenyésztők Civil Egyesülete beszáll a politikába, akkor onnantól már megszűnik civilnek lenni, akkor megsértődtek, hiszen mindahányan hivatásos civilek voltak, akik önmaguk kinevezésével nyerték el a stallumot.

Így aztán felállt a Nagy Csapat, ekkor Kónya megkérdezhette, hogy ki az ellenség.
Ott álltak rohadt nagy gondban, hiszen aki fizet bennünket, az nem lehet ellenség, ugye, de aztán hirtelen felderült az ábrázatuk, mert eszükbe jutott az egyetlen logikus megoldás: Gyurcsány legyen az ellenség!
Így aztán megvolt a cél is, lehetett várni, hogy Orbán majd becsomagolja a hatalmat selyempapírba, és masnira kötve a szalagot rajta, átadja nekik.

Hozzávetőleg tízszer annyi energiát fordítottak Gyurcsány kicsukására az összefogásból, mint a politikai munka egyéb területeire, ez aztán meg is hozta gyümölcsét, mikor az MSZP felvállalta őket, mint második legnagyobb ellenzéki erőt.

Attila pedig felajánlotta Gordonnak, hogy leülhet a jelenlétében, valamint fülessapkát viselhet a tárgyalások során.

Miután a tervezett együttműködés alapelve rendben volt, és a legyőzendő politikai célt is kijelölték, elmentek a Duna partjára, hogy megünnepeljék az egységet, ahol Gyurcsány várta őket, meg a választók, akik valami elképesztő módon önálló életre keltek és leordították a fejükről a hajat, összefogást követelve valamennyi demokratikus erőtől.
Némi hezitálás után visszavonulót fújtak és elkezdték szeretni Gyurcsányt, akinek ez azért nem tett jót, utólag bevallhatjuk...

A választási kudarc nem szegte kedvüket, hiszen egyes politikában járatlanabb népek fejében megmaradt az illúzió, hogy ők azok, akik majd kihúzzák a gödörből a magyar politikai elitet és legyőzik Orbánt.
Nekik még idő kell, hogy felismerjék, hogy ebben a lufiban is csak levegő van…

A demokratikus oldalon ott vannak még a liberálisok, akik kongresszusi szinten összesen öten lehetnek, vezérük Diadalraítélt Gabóca, aki a legszebb liberális hagyományokat követve képtelen bármilyen együttműködésre.
Orbán későbbi sikereiben nagy szerepet játszott, hogy anno időben sikerült megszabadulnia tőle.
Ezért hát első kanyarban liberális harcostársnőjét nyírta ki, majd megtagadta, hogy akármelyik frakcióba beüljön, így valamennyi harcostársát beutalta a parlament karthauzi frakciójába, önmagát is beleértve.

Van még, aki nem Orbán és nem nyilas, önmagát pártként azonosító képződmény, az LMP.
Ők a magyar pártpolitikában Orbán Trójai Falova, Orbán azért tartja őket lélegeztetőgépen, mert bár a liberálisoknak azon része, amelyik elég okos ahhoz, hogy elborzadjon Fodor Gábortól képtelen a tudatos és következetes politikai munkára, de már a próbálkozásaik is zavart okozhatnának, hiszen nem ostobák.
Éppen ez a baj velük, hogy annyian vannak közöttük okosok, hogy a legokosabb címéért folytatott ádáz harc közben állandóan elfelejtik, hogy mi a fenét is akarnak elérni.

Le kell kötni őket és feladatokkal kell ellátni a társaságot, amelyik akár a Jobbhíján Párt nevet is viselhetné, mert választóik túlnyomó többsége jobb híján adja nekik szavazatát.
Vezetőjük valóságos politikai csodagyerek, Orbán ügyvédje, Schiffer birodalmi lépegető.
Ketten vannak ilyenek az országgyűlésben, a másik Kövér házmester úr, - nekik igazi komcsi felmenőik vannak generációkra visszamenőleg, ezért aztán belülről ismerhetik az apparatcsik-mentalitást.
Schiffer dédapját, Szakasits Árpádot Rákosi börtönözte be, de ez őt nem zavarja, és láthatólag semmiféle analógiát nem talál a kopasz és a pocakos diktátorok között.
Zöldre festette magát, de ha a politikában a halak szeretete lenne a vezető szerep feltétele, már kopoltyúval lélegezne.

Szóval, ha áttekintjük Orbán valóságos és virtuális ellenfeleinek listáját, bizony mondom néktek, minden okunk megvan a sírvafakadásra.
De azért legyünk optimisták, hiszen a világ halad előre, és vele haladunk mi is, legfeljebb lassabban.
De ha túljutunk a feudalizmus nehéz évein, akkor már csak egy-két évszázad, és beérhetjük Európát…

Holnap a diktátorocska – vagy ócska diktátor? – és a nyilasok jönnek sorra, és lehet kicsit örülni, mert ezekhez képest a demokraták szedett-vedett tábora maga a rózsaszirmon megpihenő harmatcsepp…

:O)))

NEMZETI NAGYCIRKUSZ

Valahogy olyan ez a magyar parlament, mint amikor Rejtő könyvében a rendőrfőnök bejelentette, hogy a rendőrség fenntartja a rendet – erre kitört a pánik.
Itt az Országgyűlés elnöke jelentette be, hogy megvédi az Országgyűlés tekintélyét.
Erre a Parlament tagjai elkezdtek teljesen idétlenül viselkedni.
Úgyhogy az ülésteremből átmenetileg ki is kellett költözködni, hogy a szükséges műszaki átalakításokat – trapézok és védőháló (remélhetőleg nem a szociális védőháló, mert azon csak egy lyuk van, de az akkora, mint a porond…) felszerelése a kupolába, ketrecek felállítása, hogy meg ne harapjon valakit a felbőszült házelnök, fűrészpor a képviselői fejekből a manézsba, miegyéb – el lehessen végezni.

Így kerülhetett sor a mai performance-ra, melynek során a magyar nép végre megtekinthette, hogy mekkora barmokat vett a nyakába, kikre bízta maga és családja sorsát – jelzem, mintha tükörbe nézett volna.
Az ügy, mely miatt kitört a balhé, a paksi atomreaktorok ügye volt, melyet a Fidesz a maga szokásos agresszív sunyiságával vitt döntésre.
A mi kis potrohos betegünknek az a fixa ideája, hogy ravasz törvényekkel előre meg tudja kötni néhány kormány kezét, pedig ha belegondol, hogy ő maga mennyire tisztelte a törvényességet és hogyan élt vissza a joggal, akkor tudhatná, hogy adott esetben mi vár rá.
Igen, cella is, és hogy párnás vagy betonozott lesz, azt csak az igazságügyi elmeszakértői vizsgálat döntheti majd el - de hogy az örökkévalóságnak szánt műve le lesz gyalulva a föld színéig, arra mérget vehet.

Mindenesetre most még gyorsan eladósította az országot, mert már nincs tizenkét állami gazdaság és nincs két választási forduló, úgyhogy a még mindenképpen ellopandó dolgok ügyeinek intézését előre kellett hozni a választások elé - biztos, ami biztos.
Nem szívbajos, nem Nokiás-doboz léptékben gondolkodik, nagyléptékű kisgömböc lett ő az idők folyamán.
Talán maga is elszörnyedhet, amikor végiggondolja pályafutását az első állami pénzből lopott Boss öltönytől a paksi atomreaktorokig…
Állítólagos vagyonát a szakértők ezerhatszáz simongábornyira becsülik, ez hagyóban kifejezve húszezer darab húszezresekkel teletömött nokiásdobozt jelent.
Ezeket mind a Méltóságos Asszony rakosgatta félre a tűpénzéből, mint tudjuk.

No, de vissza a cirkuszba, ahol is a showt ma az LMP és Schiffer vitte el, pedig a házelnök is kitett magáért, úgy lengett a feje, mint úritök a tökindán, közismert türelme is elhagyta és politikustársait olyan kifejezéssel illette, melyért, ha konzekvens, akkor magát is meg kellene bírságolnia, de azért csodát ne várjunk.
Ebben az emberben csipetnyi humorérzék sincs, ez akkor nevetett utoljára, mikor a mángorló bekapta a nagymamája cicijét, hogy a klasszikus idézettel éljek, de hát ez legyen az ő legnagyobb hibája - sajnos van neki több is, nagyobb is.
Mindenesetre Paks ügye kiverte a biztosítékot az ellenzéknél, mely megszokásból ügyetlenül kommunikált, Schiffer viszont tette, amire szerződött - nekiállt elhitelteleníteni az ellenzéket.
Merthogy – mint ez már ezerszer kiderült – magyarember nemigen kedveli a randalírozást, itt esett pofára Orbán puccskísérlete is, mert ugyan sikerült Gyurcsány ellen hergelnie a népet, de az már nemigen tetszett senkinek, mikor talpasai felgyújtották a kukákat és elkezdték lerombolni a fővárost.

Az ellenzék a paksi ügyre azért reagált ügyetlenül, mert elkezdte magát az atomerőmű építésének gondolatát támadni, jóllehet magyarember nem atomenergia-ellenes, Paks meg évtizedek óta megbízhatóan üzemel – hálistennek.
Hogy a nép Orbán mellé álljon, be kellett bizonyítani, hogy az ellenzék egy összevissza hadováló, békétlen csürhe, mely képtelen megfontoltan viselkedni, mely semmibeveszi a parlament méltóságát, mellyel csak az erő nyelvén lehet beszélni.
Erre volt éppen jó a parlamenti cirkusz, melynek során az LMP képviselői szirénáztak, felmásztak az elnöki emelvényre, és megpróbálták ellehetetleníteni a szavazásokat.
Persze nem minden kormánypárti képviselő érti a kommunikációs finomságokat, így ők is akcióba lendültek, vizet öntöttek a megafonba, elcsórták a szirénát – a helyzet óvodai szintre süllyedt.
Ott is ragadt, de már mindegy, ez a parlament már betöltötte szerepét, a mamelukok és bohócok parlamentje felkerült a kifutó termékek polcára.

Az LMP meg csinált valamit, amiről lehet beszélni, ami esetleg hozhat valamennyi szavazatot, mert egyébként arra is szerződtek, hogy elhoznak valamennyit az Összefogás szavazataiból, mint lelkes környezetvédők, akik a környezetet elsősorban Gyurcsánytól, az ősgonosztól akarják védeni.
Mellesleg arra, hogy bejussanak a következő parlamentbe, annyi az esélyük, mint libának a szárnyalásra a tepsiben, de az ilyen akciók egy halvány esélyt azért adnak nekik
.Habár Orbán ügyvédjének nem lesz rosszabb dolga, mandátum nélkül sem, mint a fogorvosának, és kicsivel jobb lesz, mint Kossuth-díjjal, vagy mivel is kitüntetett cipészének.
Orbán propagandája most azt sugallja, hogy csak azóta atomellenesek az ellenzékiek, mióta nem férnek oda a vályúhoz, az ellenzék meg szokás szerint odaáll hülyeségeket beszélni – tisztelet a kivételnek.

Lehet, hogy az atomerőmű nem rossz gondolat, lehet, hogy szükség lesz egy második atomerőműre, merthogy bár a Fidesz most az egész projectet megpróbálja az erőmű felújításának eladni, a tény mégiscsak az, hogy itt most éppen egy második atomerőművet készülünk felépíteni, de erről a nép nem tud semmit, mert senki sem magyarázza el neki.
De az biztos, hogy ezeket a kérdéseket meg kellene vizsgálni, meg kell beszélni, mert a kockázatát nem csak a mindenhez értő és mindenről egyszemélyben döntő Orbán vállalja, a költségeit meg mindahányan viseljük majd.

Végül is jó cirkusz volt, büszke lehet rá a magyar politikai osztály, meg az Összefogás is, melynek ilyen esetekben úgy kellene együttmozogni, mint akiket madzagon rángatnak, ma az egység fenntartása és demonstrálása élet-halál kérdése.
Na, majd a következő parlament, azzal könnyebb lesz bánni, ha szétszalad a csorda.
De addig lesz még egy-két emlékezetes napunk, ahogy látom a Vezér éppen mániás ciklusát éli, a mieink is aktívabbak, most már csak azt várom, hogy a lábukkal nyerjék meg a választást, mert Orbán embereivel már lehetett találkozni az utcán, de a mieinkkel még nemigen.
Persze semmi ok a kapkodásra, hiszen van még két hónap – nem kis idő, magam is azt hiszem, ez most fel fog érni az örökkévalósággal…

:O)))

LÁZADUNK, LÁZADUNK?

Ült lakása legkisebb helyiségében a Vezér, fején a Szentkorona könnyített másolatával, magára zárva az ajtót.

Itt tudott zavartalanul eltöprenkedni népe sorsán, a gyászos múlton és a majdani dicsőséges jövőn, itt aztán nem zavarta senki végre, sem ellenfelei hörgése, sem hívei ájult lihegése, emellett biztonságban is volt.

Az ajtó húsz centiméteres acél, adriai birtokairól szállították haza külön az ő számára a hozzá minden körülmények között hűséges erdélyi könnyűbúvárok.

A Szent István csatahajó hajdani lőszerkamrájának robbanás és torpedóbiztos ajtaja ez, mely ellenáll egy hirosimai típusú bomba lökéshullámának is – itt végre biztonságban érezhette magát.

A lefolyócső másik végénél a Terrorelhárító Központ rettenthetetlen és kiválóan megfizetett harcosai tartottak huszonnégy órás szolgálatot, még egy patkány sem juthatott keresztül a biztonsági rendszeren, nemhogy egy vakondok.

A mennyezetbe rejtett hangszórókból halk, lágy zene szólt és hálátlan népe által oly sokszor emlegetett édesanyja szerető és óvó hangja percenként ismételgette csendesen: Nem kell félni Viktorka, nincsen baj, anyuka vigyáz rád!

A hangfelvétel kisimította a lelkét, megerősítette elszántságában, megacélozta lelkét, nemutolsósorban ki lehetett fizetni érte egy szerény, hétszámjegyű honoráriumot, hadd jusson a vajacska mellé lekvár is a kalácsocskára, végtére is ki érezzen felelősséget az idősebb korosztályokért, ha nem éppen ő?

Na ja, - hát egyszerre mindenkiért még ő sem érezhet, holott ő több célt tud követni egyszerre, mint egy AWACS repülőgép, majd mindenki sorrakerül, hacsak addig éhen nem hal, de hát ezt tekintsük egyéni problémának – amúgy is fogy a magyar, mint Szulák Andrea, ha nekidurálja magát, nincs mit tenni ellene.

A túlélő-berendezés lágy, illatos permetet fecskendez időnként a levegőbe, a legfinomabb magyar parfüm ez, tartalmazza Szalai Annamária, Selmeczi Gabriella és Kiszel Tünde feromonjai mellett a Felcsút labdarugó csapata mosatlan zoknijainak megszokottságtól otthonos illat-koncentrátumát, ideális hely ez a gondolkodásra.

Mindig megihlette annak tudata, hogy az ajtón kilincsét még akár maga Miki (másoknak vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó, a Legfőbb Hadúr őfőméltósága, de hát neki csak szehvusz kéhlek, Miki…) is markolhatta, ez a tudat lelkesedéssel töltötte el - mi, kormányzók egymásközt, ugye…

Ült és törte a fejét – még kiket nem fordítottam egymással szembe?

Nehéz kérdés, hiszen nem lazsált az utóbbi húsz év során, és hogy munkája eredményes volt, azt mindenki személyesen is tapasztalhatta, a fiak, kik felképelték atyáikat, mert nem nekik tetszően szavaztak, az atyák, kik örökre becsapták az ajtót leszármazottaik orra előtt, mert azok elfelejtették, hogy honnan jöttek és belecsináltak szüleik életének kellős közepébe.

Az elvált házaspárok, az eldobott hajdani nagy szerelmek, széttört barátságok - mind-mind az ő munkájának hatékonyságát dicsérik, tulajdonképpen ezért is nehéz a helyzete manapság.

Aztán hirtelen a fenekére csapott a homloka helyett, - mindegy, legyintett - s felkiáltott: Heuréka! -  miként hajdan Arisztofanesz vagy Arisztid vagy ki a franc is - na mindegy, majd eldöntöm, gondolta, - megvan, kik maradtak ki a Nagy Mű realizálása során!

Hát az egyetemisták!

Ők még nem utálják egymást úgy szívből, igazán, hát majd teszünk róla, ha már a madzagra kent mézet, - mely szerint, aki már bent van az egyetemen, annak nincs miért aggódnia, hiszen nem kell újra felvételiznie – nem akarják buzgón beszopni.

Pedig tényleg nem kell, legfeljebb egy felvétel-megerősítő tesztet kell kitöltenie a diáknak, méltányos illeték ellenében, melyre akár diákhitelt is felvehet hatmilliós összeg erejéig, ötvenkét évi törlesztésre, mely időszak alatt egy húszkilós vasgolyót kell a bokájára láncolva viselnie, jelezve ezzel, hogy nem akárkivel, kiművelt emberfővel találkozott a szembejövő.

Aztán megtervezte az akciót: első lépésként a diákok közé küldte hű csatlósát és csapatait, akiben valamelyest megbízott, hiszen tudja, majdnem annyira utálja a Nagyorrút, mint ő, emellett van róla egy vékonyka dossziényi terhelő pártja születésének körülményeiről, nagyon nem ugrálhat.

Így aztán elrendelte, hogy tartótisztje beszéljen vele, épüljenek rá az amatőr diákmozgalomra, kis pénzt is lehet áldozni rá, aztán apránként fel lehet erősíteni a visszamutogató hangokat – a tandíj a szocik ötlete és a szocializmusban voltak felvételi korlátok, komcsik akarhatnak csak tandíjat, a mai kormányzat vissza akarja adni nektek a kádári vívmányokat, legyetek hálásak, vagy mehettek traktorosnak - és így tovább.

Sajnos az ötlet nem vált be, a pofátlan kis bunkók úgy rázták le magukról a Más Politika képviselőit gyönyörű tábláikkal együtt, mint liba a vizet a püspökfalatjáról, így aztán más eszközök után kellett nézni.

Nem használt a flottatüntetés sem, melyet a Vasöklű Egér mutatott be, ezek a diákok nem tisztelnek senkit és semmit.

Így jöttek képbe a Fidelitas meg a Hallgatói Önkormányzatok konformista vezérei, akik már kinéztek maguknak az ezer évre tervezett Újbirodalomban valami jó kis pozíciót, erre nem belerondítottak szép terveikbe ezek a prolik?

Így aztán a nóta a tudomány megszentelt falairól szólt, a Fidelitas meg megkezdte a toborzást a fiatalok között a harcra, az ellenséget majd később jelöli meg a Vezér, de hogy ellenség lesz, arra ciánkálit lehet inni.

Itt áll most a helyzet, és hamarosan eldől, hogy a felnövekvő ifjúságból szar lesz, vagy kalaposinas, mert ha van gerincük, akkor nem maradnak csendben és nem hagyják magukat megetetni álszent, cinikus és ostoba dumákkal.

A Vezér azt nyilatkozta, hogy jajdetetszik neki, hogy az egyetemi ifjúság hallatja a hangját, mégha az néha kissé sprőd is - hát remélem, sok örömben lesz még része.

Ha már ennyi jót tett az ifjúsággal, ugye…

:O)))

ZÖLDSÉGEK

Ha ezek zöldek, akkor én meg éneklőkanonok vagyok Kalocsán.

Ma volt az LMP-dzsembori 2.0, aztán a nagy vajúdás eredménye az lett, hogy az értelmiségi analfabéták Fidesz által nemzett pártja pont olyan maradt, mint eddig is volt, populista és hazug és kártékony.

Hogy ostoba is lenne, azt pártszinten nem merném mondani, mivel éppen azt teszik, amiért létrehozták őket, még ha a tagság egy része úgy is érzi, hogy ők a demokrácia hős harcosai, kizárólagosan felkent letéteményesei.

Lószart Mama, - hogy klasszikust idézzek, - ez a szervezet, a Fidesz külső segédcsapata volt, a szépen szárba szökkenő diktatúra ötödik hadoszlopa, és ez ma is, ez nyilvánvalóan kiderül a mai produkcióból is.

Miután már a párt illúziókban ringatózó bálnavédői előtt is védhetetlenné vált a verbális cikkcakkokat bemutató, ám tendenciájában kétségtelenül a Fidesz szekere számára utat törő Schiffer politikája, kellett helyette keresni mást, akiben kevesebb a vezéri hajlam és több az empátia a leginkább Matolcsy tekintetéhez hasonlíthatóan bonyolult észjárású zöldmozgalmárok hamvas lelke iránt.

De olyan vezetőt, aki pontosan ugyanazt a célt fogja kitűzni maga elé, mint mentális kihívásokkal küzdő elődje tette: a demokratikus pártok és mozgalmak egységteremtési kísérleteinek szétverését.

Egyebekben meg vezetők és tagság éppen úgy viselkednek, mintha nem tudnának olvasni, holott úgy tűnik, hogy rajtuk kívül mindenki pontosan érti, hogy az Orbándúlással csak széles ellenzéki egységgel, vagy forradalmi erőszakkal lehet leszámolni.

Talán mégis jobb lenne az ügyeket a megcsúfolt és porbatiport, de formailag még létező jogállam keretei között tartani, egy csepp vért is sok lenne kiontani ezekért a bűnözőkért.

Ehhez képest nevetséges a nagy kinyilatkoztatás, mely szerint abban mindenki egyetért, hogy egyedül indulnak majd, és nem érdekeltek egy „ellenzéki összeborulásban”.

Ha egyedül indulnak, akkor egyedül is maradnak, merthogy az új választási szisztéma szerint aki viszi az egyéni körzetet, az visz mindent, még a töredékszavazatokat is, és a salátapárt feldughatja magának akár még a tisztes ezüstérmet is, emellett el is búcsúzhatunk majd tőlük.

Ami végül is nyereség lenne az országnak, a demokráciának, mert tehetségtelenek és álszentek, akik ezidáig mindent tudtak bizonyítani, csak azt nem, hogy lehet más a politika.

A jelen helyzet adhatna nekik akár egy tisztességes kitörési lehetőséget is: a minigólem akár szembe is fordulhatna teremtőjével, de nem, mert ez is vallási szekta, néhány guruval, sok ostobával és néhány jószándékú megtévesztettel.

Az ábrándozókat vezető ügynökök ezt nem fogja megengedni, helyette a tagságot most ismét köddel etetik, azt festve az egekre, hogy ők majd megszólítják a négymillió pártpreferencia nélküli választót és önállóan meg fogják dönteni Orbán királyságát.

Vicc, - még a környezettudatos emberek számára sem tudnak semmi átütőt kínálni.

Illúzió és szerintem saját tagságuk sértegetése is, mert a pártpreferencia nélküliek közül rengetegen rendelkeznek határozott pártválasztással, csak egzisztenciális okokból ezt nem kívánják megosztani a Századvég kutatóival, mert élnek a gyanúperrel, hogy azok másodállásban Kubatovnak dolgoznak.

Emellett mit tud ez a műpárt kínálni a magyar vidéknek, a magyar nyomorultaknak?

Még beszélni sem tudnak a választókkal egy nyelven, hiszen a pártjuk egy belvárosi zárvány, a vidéki próbálkozásaik során előkotort képviselőik némelyike meg velőtrázónak minősíthető.

Foglalkoznának a libák védelmével, akkor lenne legalább egy tutira lelkes támogatójuk, de így bennük sem lát a választó semmi mást, csak egy újabb éhes bandát, akik érdemi program helyett ott tülekednek és feltünősködnek az állami cici körül.

Az is meglehetősen utálatos a magatartásukban, hogy magukat a tiszta kéz és a politikai ártatlanság kizárólagos képviselőjeként akarják elfogadtatni, elfeledve, hogy a múlt hiánya nem érdem, csak állapot és hogy a koponyahegyeket feltornyozó Dzsingisz kán is volt gőgicsélő csecsemő.

Mellesleg volt már arra példa, hogy a jövő ifjú, tisztakezű letéteményeseiből néhány év alatt gátlástalan és mohó maffiózók agresszív bandája lett, így aztán nem túl sok esély van arra, hogy éppen a saját családját is eláruló Orbán-epigonocska fogja majd megragadni a választók lelkét.

Azt nyilatkozták, hogy nem vesznek részt az ellenzéki kerekasztal megbeszélésein, mert ők majd azokkal tárgyalnak, akik nem hordozzák magukon az elmúlt húsz év terhét.

Populista baromság, pont olyan idiótaság, mint Orbán forradalma.

Azt mondják, hogy az angol pázsit attól gyönyörű, hogy elültetik, aztán háromszáz éven át locsolják és nyírják.

Nálunk meg az a divat, hogy elvetik a fűmagot és úgy húszévente jön egy csoport idióta Sztalinyeccel és feltöri az éppen éledező pázsitot, mint Hruscsov a sztyeppét.

Van úgy, hogy az egyik csoportot még el sem zavartuk, már nyakunkon a másik.

Azt is mondták, hogy majd kimennek az utcára és az emberekkel beszélnek – lásd Orbán közvetlen demokráciáját – hiába, egy céggel dolgoztathatnak…

Emellett mifrancot fognak csinálni az utcákon?

Londonban sej, van számos utca, Budapesten is, és akkor még szó sem esett az ország háromezer településéről, ahol ha kiszállnának a buszból, az első öt mondat után Juliska néni szaladna a szomszédasszonyhoz, Évike gyere, leszállt az uccán egy ufó!

No, mindegy, sikert nem kívánok nekik, de azt igen, hogy ha nem sikerül az ellenzéknek összefogni, akkor Orbán hálálja meg nekik a segítséget.

Orbán ül a folyóparton a tűz mellett és sütöget egy halacskát.

Arra megy Kövér, kérdi tőle, mit csinálsz Viktor?

Hát sütögetem az aranyhalat!

Te Úristen, megőrültél? Hiszen kívánhattál is volna tőle hármat!

Már kívántam!

:O)))

LEHET ÉSSZERŰ A POLITIKA?

Bajban van az, aki a magyar politikai élet mozgásait követi, hiszen a viszonyok zavarosak, a pártok inkább vallási szektákra hasonlítanak, mint politikai érdekérvényesítő szervezetekre, a választópolgárok pedig a megtérítendő vademberek szerepét játsszák a pártok misszionáriusai számára.

Itt van mindjárt az LMP ügye is, mely már megalakulásakor igencsak vegyes érzelmeket váltott ki, hiszen egyrészt a szűznemzéssel létrejött új párt megalapításának anyagi háttere a párt illuzionista vezetőjének internetes pénzügyi vetkőzőszámát is beleértve igencsak kérdéses volt, másrészt meg azonnal érzékelhető volt, hogy a pártot a Fidesz lepkehálójának szánták a szanaszéjjel bóklászó liberálisok összefogdosására.

A vezér - aki akkor még nem volt Vezér, csak egy parlagi Vityka - épített a liberálisok jól bejáratott antikommunizmusára, kommunistákon értve minapi koalíciós partnerüket, a szocialistákat.

Igencsak úgy nézett ki, hogy ez a párt – megfelelő irányítás alatt - majdan alkalmas lesz a Fidesz nevű komondor mellé pulinak, amelyik ott ugrál majd a szocik lábszára körül, időnként éles, hegyes kis fogacskáit belemélyesztve az érzékeny bokába.

Aztán arra is alkalmasnak tűnt ez a párt, hogy hitelesnek tűnő módon képviselje a zöld mozgalmat, melynek képviseletére a Fidesz nem igazán tartotta magát alkalmasnak – mégiscsak máshogy jön az ki, ha ezek harcolnak a parlagfű ellen, mintha a szélsőjobb, nem igaz?

Megtalálták a megfelelő vezetőt is, akit nem volt könnyű támadni, hiszen a liberális etalont testesítette meg, szidta az MSZP-t, mint a bokrot és összevissza beszélt, de ezt nagyon tudományosan tette.

Aztán telt-múlt az idő és a politikai helyzet megváltozott: kiderült, hogy alapvetően két erő csatázik itt, az egyik oldalon állnak a demokraták, a másik oldalon állnak diktatúra hívei és a nemzetieskedő lózungokkal megvezetett álmodozók.

Ilyenkor illik a politikai pártoknak is követni a változást és a meglehetősen durva kérdésre – náci e vagy? – egyértelmű választ adni.

Viszont Schiffer fejében szétáradt az ideológiai zűrzavar, képtelen volt elfogadni, hogy nem folytathatja szépen átgondolt taktikáját, mármint, hogy mindent mindig önállóan, csak az LMP, nem közösül (vagy közösködik?) semmiben senkivel, továbbá Gyurcsány forduljon fel, - aztán várta, hogy majd a választó megveregeti a vállát, - így kell ezt csinálni!

Aztán kiderült, hogy mégsem, és már saját alvezéreinek is elegük lett a doktriner főnökből, és sorra otthagyták, míg csak nagy elmagányosodásában durcás nem lett és le nem mondott.

Most van egy LMP, amelyet nem akar vezetni senki, ellenben a Fidesz már nem tud új pártvezért delegálni - a helyzet egyre tragikomikusabb.

Olyan, mint amikor a libacsapat vezére durcásan leborít az élről, a vezér nélkül maradt libák meg összevissza kezdenek el repülni, ha hamarosan nem áll az élre valaki.

Merthogy azt azért szögezzük le, hogy egy liberális – ízlésem szerint balliberális - zöld pártra igenis szüksége van az országnak, nem jó az, ha a nagy pártok teljesen kisajátítják a politikai terepet, mert elpofátlanodnak, ezt láthatjuk napjainkban, a végletekig kisarkítva.

Kellenek kisebb pártok is, hiszen egy normális társadalomban rengetegféle érdek létezhet egymás mellett, és nem igaz az, hogy a nagy pártok képesek minden érdek egyformán hangsúlyos artikulálására,

Kell azoknak a liberálisoknak is gyűjtőhely, akik szívből és igazán utálják Gyurcsányt, de nem találják elég szépnek Mesterházyt sem és akiknek az ágya fölé fel van írva, hogy kutyából nm lesz szalonna.

(Egyszer, még hivatásos katona koromban  az NDK katonai küldöttsége jött látogatóba - Waffenbrüderschaft, ugye,- az ezredhez, és a színpad fölé valami dekorációt kellett volna biggyeszteni, ahhoz keresett valami ütős jelmondatot a politikai osztály főelőadója, de nem örült túlzottan a javaslatomnak, remélem a mérgeszöldeknél több sikerem lesz…)

Mindenesetre számukra nem alternatíva a Demokratikus Koalíció sem, akkor inkább a Fidesz. Mint említettem, a magyar politikai rendszer szektákra van felépítve.

Szóval, harcra fel magyar bálnavédők, kapjátok össze magatokat, a haza igényt tart rátok, ha végre hajlandók lesztek ésszerűen politizálni, és ha már kiderült, hogy ugyan már, hát dehogy lehet más a politika, akkor legalább éljetek az alkalommal és változtassatok nevet!

Legyen a párt neve, mondjuk, Lehet Ésszerű a Politika.

Persze az is lehet, hogy holnapra ismét változik a helyzet, ugyanis a Vezér – miként Hadik András hajdan – belovagol az ellenség fővárosába és megpróbálja megsarcolni Brüsszelt.

Igaz, Hadik mögött ott volt három és félezer vitéz huszárja, neki meg  a feneke mögött csak a Matolcsy- Selmeczi-Szijjártó mesterhármas lengeti a nyelvét, de ebből is kiderül, hogy mekkora egy gigantikus hős is a Mi Fényességesünk, aki kiemelkedő kommunikációs képességét ismét kamatoztathatja, miként legutóbb is, mikor az Uniót okosította.

Persze itt is kifoghat majd valami Kohn Bandit, aki majd papol neki a demokráciáról, meg az európaiságról, de akkor majd jól megmondja nekik!

Úgyhogy, ha holnap majd legyőzi az Uniót is, akkor lehet, hogy nem is kell az LM P-nek semmit csinálnia, szükségállapotban nincsenek pártok, nincs demokrácia, rendeletek vannak meg rögtönítélő bíráskodás, meg az éhkopp.

Hát várjuk holnap büszkén a híreket a miszlikbe aprított Barrosoról - a magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez, és hogy ki mit kent rá az utóbbi másfél évben, azt most ne is firtassuk…

:O))))

LMP? FRÁSZT!

Előzetes ígérete ellenére nem lép vissza Karácsony Gergely a II. kerületi időközi választás második fordulójában.
Az LMP politikusa úgy látja, hogy visszalépése esetén sincs Lévai Katalinnak esélye a fideszes jelölt ellen.
Mondjuk nem azt ígérte, hogy a választások első fordulója után esélylatolgatásba kezd - a nyilvános megállapodás, melyet egy Népszabadság interjúban jelentettek be arról szólt, hogy amennyiben sor kerül második fordulóra, úgy a gyengébb teljesítményt elérő jelölt visszalép jobb eredményt elérő politikustársa javára, de hát – mint ez várható volt – nem így történt.

Taktikailag ott lett ez a dolog elrontva, hogy az LMP (Fidesz?) agytrösztje azzal kalkulált, hogy Lévai Katalinnak úgysem sikerül megelőzni Karácsonyt, hiszen a rózsadombi proletárok fellegvárában a kertekben a szegfűt lángszóróval irtják, az anyák egyelőre még Gyurcsány nevével riogatják a gyerekeiket, ha nem akarnak este szépen elaludni és a budai úrinők dús kebelén valószínűleg ott nyugszik még Orbán fütyülője.

A papírforma egyébként bejött, mert harmincnyolc százalékos részvételi arány mellett a Fidesz jeöltje besöpörte a leadott szavazatok 52 százalékát, és egy ilyen eredménnyel a második fordulóban valóban elviheti a mandátumot, ha a többiek nem fognak össze.
Sőt, ha nem történik semmi, akkor még abban az esetben is, ha összefognak.

Merthogy a választókerületben valamivel több, mint 49000 választópolgár van, ebből most nagyjából 19000 választó vette a fáradságot, hogy véleményt nyilvánítson, ebből nem egészen tízezer szavazat jutott a Fidesz jelöltjére, a megállapodás résztvevőre pedig nem egészen negyven százalék, ami azt jelenti, hogy úgy kétezerötszáz - háromezer szavazatot kellene még megszerezni a győzelemhez, már amennyiben a Fidesz nem kezd ádáz mozgósításba.

Harmincezer azoknak a száma, akik nem mentek el szavazni ilyen-olyan okoknál fogva, harmincezer potenciális szavazóból kizárt, hogy ne lenne háromezer olyan, aki utálja ezt a vircsaftot és kis rábeszélésre ne vállalná, hogy odanyomja a maga sallerét vagy kokiját a Mi Megváltónk buksi fejére.

A cél ez esetben úgysem az, hogy megbuktassuk Orbán rendszerét a Rózsadombon, hiszen itt azt tudomásul kell venni, hogy a lakosság jelentős része a Vezér intézkedéseinek kedvezményezettje, nemzedékekre visszamenőleg jobboldali és reakciós kispolgár, akik a hatalom seggének fényesre nyalására vannak szocializálva, és akik mint köztisztviselők vagy közalkalmazottak maguk is megtették a magukét annak érdekében, hogy Gyurcsányt beletapossák a Kossuth tér betonjába.

De azt is tudomásul kell venni, hogy nem egyet közülük keserves csalódás ért és mivel nem hülyék, pontosan tudják, hogy ennél még sokkal rosszabb is jöhet egy pedagógus-elbocsátás vagy egy köztisztviselői tisztogatás, intézmény-összevonás során, hogy az államcsődről szó se essék.

És élnek a kerületben kisemberek is, akiknek talán ez életük egyetlen büszkesége, hogy ők a Rózsadombon, a Fillér utcában vagy a Pasaréti úton laknak, holott ez némelyiknek olyan, mint kolduson a kanadai libapehely-dzseki – kánikulában, több bajjal jár, mint örömmel.

Szóval lenne honnan meríteni, ha az LMP meregetni akarna, de az LMP ilyet nem akar, hiszen mint a Fidesz filiáléja nem is akarhat.

Szép volt az indulás, a gazdátlan liberálisok hasbaakasztása parádésra sikeredett, ott tolongott a nevében nagy ígéretet hordozó párt körül mindenki, aki már nem akarta felvállalni a szabaddemokraták nyűglődéseit, vergődéseit, hanem tiszta lappal akart új politikai életet kezdeni.

Sokan közülük már rájöttek, hogy az évszázad átverésének vesztesei, hogy sík hülyének, terelgethető marhacsordának nézték őket - ami azt illeti, nem minden jogalap nélkül.

Itt van ez a mostani eset is, addig, ameddig nem csillant fel az esély, hogy – bár sok munka árán, de – a Fidesz jeöltje legyőzhető lenne, addig szirénhangokat hallattak, bizonyították, hogy ők tulajdonképpen Orbán rendszerének következetes ellenségei.

De abban a pillanatban, amikor a Fidesz érdekei akár csak elméleti síkon is veszélybe kerültek, abban a pillanatban visszavonulót fújnak, bebetonozva ezzel a diktátorocska hatalmát.

Ez a viselkedés várható a továbbiakban is, a 2014-ben esedékes választásokon is, ahol már nem lesz elég a második fordulóra szövetséget ígérni, hanem már a kampány első napjától támogatni kell a közös jelöltet, már ha nem kezdenek majd „elvi politizálásba” és nem indítanak mindenhol egyéni jelölteket, megosztva a szavazókat és a szavazatokat.

Ezért is lenne fontos a Demokratikus Koalíció mielőbbi megerősödése, mert ez a párt el tudná hozni egyénenként azokat a liberálisokat, akik még nem vesztették el teljesen a józan eszüket nagy bánatukban.

Lévai Katalinnak meg csak gratulálni lehet, hiszen nem túl kedvező pályán ért el szép eredményt, pedig még Kubatov-listája sem volt.

Érdemes lenne leszámolni az illúziókkal.

A baloldal soha nem fog tudni tisztességesen együttműködni a Fidesz trójai falovával.

Ezt hinni illúzió.

Nem véletlenül éppen Schiffer jelentette fel Gyurcsányt és nem véletlen legutóbbi kezdeményezésük sem, mely szerint törvényt kell alkotni a privatizációs szerződések érvényességéről akár húsz évre visszamenőleg is, kimondva, hogy azok közül, amelyik törvénybe, vagy jó erkölcsbe ütközik , semmisnek kell nyilvánítani.

Nem taglalnám ennek abszurd voltát, húsz év alatt a rablógyilkosság is elévül, a jogbiztonság  és a gazdálkodás biztonsága is azt követeli, hogy a megszerzett tulajdont bizonyos időn túl ne piszkálják.

Természetesen kilóg a lóláb, a Sukoró – ügy nem jött be, sőt, óriási anyagi pofáraesés is várható, így hát kellene valami más eszközt találni, amellyel el lehet lehetetleníteni Gyurcsányt, de az azért rosszul venné ki magát, ha a Fidesz kezdené meg a vad hajtását.

Nincs ok az aggodalomra, a megbízható titkos szövetséges, a majdani lehetséges koalíciós partner végrehajtja azt, amiért a világra hozták – szolgálja a Vezér érdekeit.

Undorító.

Hajdan a gazdák különféle színű festékekkel jelölték meg a libáik fejét, nehogy véletlenül illetéktelen fazékban kössenek ki.

Az LMP olyan liba, melynek a fejét adózási okokból ugyan zöldre festették, de a jel alól azért kilóg a narancsszínű festék, mutatva, hogy ki a valóságos gazda.

Nem kellene bedőlni a trükknek…

:O)))


Kérlek, nézzétek meg a fejrészben az új lapot, az a címe, hogy "AZ OLVASÓ AJÁNLATA".
Ide várom azoknak a cikkeknek, blogoknak, képeknek a linkjeit, melyeket érdekesnek, hasznosnak vagy viccesnek találtok - hadd örüljön nekik más is!
Köszönöm a segítségeteket!

EGYEDÜL VAGYUNK TIBOR!

Miért is hitte akárki is, hogy megváltoznak?

Nem erre a célra hozták létre őket, hanem fészket kínálni az SZDSZ csellengőinek, a politikai vaksiknak, az "ezek mind egyformák" demagóg hülyeségét mantrázóknak, a zöldségkedvelőknek meg a Fidesztől viszolygó jelszóválasztóknak, - a politika kispolgári, sznob alsóközéposztályának.

Az a dolguk, hogy elvigyék a szavazatokat a baloldaltól és belehányják a kukába, - nanehogymár haszosuljanak valahogy a Fidesz ellen.
Az országgyűlési választásokon egyszer már bebizonyították, hogy eszük ágában sincs együttműködni a baloldallal, most ismét beleköptek a feléjük nyujtott kézbe.
Le kellene számolnunk az illúziókkal, - az LMP pont olyan, mint amilyennek látszik.
Doktriner, agresszív, udvariatlan és gátlástalan képződmény, amelyik mindenképpen harmadikutasnak kívánja feltüntetni magát, holott út sehol, csak cselleng, mint szamár a bozótban.

És jelszavakkal hülyíti a népet, mint a kakukk, amelyik beletojta a fészekbe, ezt viszont roppant öntudatosan teszi.

Tetszik is a multik kisalkalmozattjainak, akik arra lettek szocializálva, hogy valaki mindíg megmondja nekik, hogy mit is gondolnak ők tulajdonképpen...

Tordai Bence szóvivő kijelentette, hogy az önkormányzati választásokon semmiképp nem támogatják a szocialisták jelöltjét, de ha az MSZP támogatni akarja az ő jelöltjüket, azt megteheti.
Ez nekem nagyon tetszik, mivelhogy nyilvánvalóvá teszi, hogy ez a párt mindent akar, csak megegyezni nem.
Ugyanis nem arról beszél, amit a szocialisták ajánlottak, - nevzetesen, hogy keressenek velük és különféle civil szervezetekkel  együtt közösen egy olyan köztiszteletben álló jelöltet, aki a választási siker reményében képes lenne főpolgármester-jelöltként  Budapest irányítását felvállalni.
Nem azt kérte senki, hogy a LMP álljon be Molnár Csaba támogatóinak sorába, aki egyébként van olyan jó jelölt a feladatra,m mint bárki, akit az LMP állítani tud és a programja is van annyira életképes, mint amit az LMP majdani jelöltje kínálni tud.
Itt arról lett volna szó, hogy hozzanak létre egy baloldali-liberális-civilszervezeti összefogást a Fidesz túlhatalmi törekvései és a kiemelten közhaszontalan és tehetségtelen Tarlós győzelmének megakadályozására.
Az eredmény prognosztizálható volt, két okból is.
Az egyik a már említett alapfeladat, melyet a LMP betölt, - a szavazatártalmatlanítás.
A másik ezzel összefüggésben a lebegő állapot fenntartása, - minél kevésbé mond valamit, annál hosszabban tudja fenntartani a szakmaiság és a politikai elkötelezetlenség látszatát.
Az optimális az lenne a Fidesz számára, ha ez a zűrzavar light váltópáreti pozícióba tudná kinőni magát, - győzni ne tudjon, de legyen benne a fejlődés ígérete, így Orbán ezzel a figurával is tudna bábozni Nemzeti Bábszínháza paravánjai mögött.
A szocialisták megint taktikai vereséget szenvedtek, rosszul kezdteek az akcióhoz.
Így csak nekik volt veszítenivalójuk és veszítettek is, Horn Gábor lelki társai pedig nem hagyták ki a lehetőséget, hogy rugjanak egy nagyot beléjük.
Fordítva kellett volna csinálni, - először jelöltet találni egy civilszerveezet nevében, majd a jelöltet kicsit médiaügyileg felturbózva felkínálni az együttműködést másoknak is és legvégül a LMP-nek, aki persze akkor sem fogadta volna el, de ütős jelölt esetén ezzel mindjárt borítékolta volna a rá adott szavazatok haszontalanságát, - amit persze megintcsak ki lehetett violna domborítani valami középügyes kommunikációs stratégiával.
A másik a jelölt személye lett volna, - hallani itt Bárándy Gergelyről meg Jávor Benedekről és másokról, akik valószínűleg igen kiváló emberek, de ide most nem kiváló politikai szereplők, hanem egy független, köztiszteletben álló, nagyon közismert, balra és középen nagyon népszerű személy kellene, aki képes lenne bárkitől ellopni a showt.
Ha már az önmagában jelképként funkcionáló Rádaytól idegenkednek valamiért a szocialista nagyágyúk, akkor még a legjobb megoldás lenne egy női jelöltet találni, - okos nőből speciel jól áll a baloldal...
A LMP-vel kapcsolatban meg el kell felejteni az illúziókat.

Azt mondta a feent említett szóvivő: helyi szinten nem zárják ki az együttműködést más pártokkal, de olyan pártok jelöltjeit biztosan nem támogatják majd, akik "elvetik az egyenlő emberi méltóság elvét, akik nem tartják tiszteletben a demokratikus normákat".

Ezzel ugyan elhatárolódott a Jobbiktól, de aki azt képzeli, hogy a zöldségpárt szabad vegyértékeit a szocialisták felé nyujtogatja, az téved, - a LMP a Fideszre játszik, és ahol majd megszorul a narancsuralom helyi képviselője, majd besegítenek neki.

Egy illúzióval kevesebb, de legalább tisztul a kép, - mint Horn Gyula látnoki módon megállapította Szanyinak: Egyedül vagyunk, Tibor!

Ezzel kell szembenézni és ez ellen kellene tenni.

De nem így.

:O)))

LMP...

Köszöntsük hát itt is a kisdedet.

Megszületett a magyar parlamentáris demokrácia legújabb résztvevője, az aranyos kis LMP.
Szép kis újszülött, küllemileg egy szakállas bácsira hajaz, de arcán fellelhető azért Kovács Pistike gyermeteg mosolya is, - pontosan olyan, mint amilyennek vártuk.

Születése komplikációk nélkül folyt le, - neki aztán nem az árok partján kellett meglátnia a napvilágot, akik életet adtak neki, azok gondoskodtak is róla rendesen.

Így aztán a megmagyarítottságában kissé zűrzavaros eszme elmagányosodott hívei boldogan sereglettek a csak nekik, csak most, csak itt ácsolt új karámba.

Nem is lenne ez önmagában nagy baj, hiszen - elméletileg - akár még az is előfordulhatna, hogy a friss párt tagsága  idővel saját képére formálja majd a jelenleg kissé besárgult kisdedet, habár úgy tünik, erre ma kevés az esély.

És hát az a saját kép is, ugyebár...

Ez persze valószínűleg beleillik létrehozóinak terveibe, - mire ez a tagság megérti, hogy mire is használják őket és kiábrándulva létrehozza új pártalakulatát, a "Nademostmárténylegmegmutatjuk!"-ot, addigra a feladatát elvégezve ez a párt is mehet a többi után, koalícióban mondjuk a Civil Mozgalommal...
Ezt a pártot rosszabbik esetben a Fidesz, egy kevésbé valószínű jobb esetben a magát liberálisnak hívő belvárosi értelmiségi zárvány hozta létre, menedéket nyújtva mindazoknak, akik a rendszerváltás SZDSZ-ének hajdani antikommunizmusát vélik a liberalizmus legfőbb értékének.
Melléjük társultak a nyeretlen kétévesek, a belvárosi bankfiúk és a hozzájuk hasonlítani kívánó polcmenedzserek tömegei, akik számára legfőbb érték a fiatalság és az un. tisztaság, mely utóbbit azért kényelmesebbnek látják képviselőik útján gyakorolni, merthogy az életben azért inkább pragmatizmusra, mint elvhűségre van hajlamuk.
A párt vezetői a Társaság a Szabadságjogokért és a Védegylet tájáról jöttek, - az előbbi doktriner idiótaságaival, a gyűlöletbeszéd elleni fellépés és a gyülekezési jog sajátos értelmezésével a Jobbikot segítette világra, míg a Védegylet magával Sólyom Lászlóval ajándékozta meg szorgos népünket, - köszöntsük hát bánáti bazsarózsával őket!
A kisded ajándékot is hozott nekünk, elhozta a Fidesz kétharmados győzelmét, és ha mást se tesz már, akkor is megérte meggründolni.
A választás második fordulójára gondolok, ahol is - mint kinyilatkoztatták - nem fognak visszalépni a baloldali jelölt javára, merthogy ez nem lenne elvszerű.
Ők majd a Parlamentben elveik szerint fognak együttszavazni azzal, akivel egyetértenek.
Micsoda értékes szavazatok lesznek ezek, miután a Fidesz kétharmados többségbe kerül, micsoda döntésekben vehetnek részt, mennyire más lesz majd a politika!
Sajnos, - be kell látnunk, - ez vagy nagyon tudatos kártevés, vagy ugyanaz a korlátolt és doktriner szemlélet, mint ami a nagy elődnek (?) is sajátja volt.
Ha a Fidesz kétharmaddal kerül be a Parlamentbe, akkor az LMP szavazata nem ér egy fityinget sem, pedighát adott esetben akár igen értékes is lehetne.
Ha nem lenne meg a kétharmad, akkor bizonyos nemzetközi okok miatt a Fidesznek nem lenne előnyös a nyilasokkal együtt hozni meg tervezett kétharmados döntéseiket ( a miniszterelnök koronaviselése, felségárulás,  pallosjog, miegymás...), ez esetben az új párt valóságos döntési helyzetbe kerülhetne, és ezzel az a kijelentésük, hogy azt szavaznak meg, amivel egyetértenek, az értelmezhetőség tartományába kerülne.
De sajnos, ezen a ponton  kiütközik a kisded arcán az infantilizmus édes bája.
Azzal etetik az élet viszontagságaitól és Horn Gábor bölcs iránymutatásának hiányától kissé megviselt választóikat, hogy a politika az elvek szilárd őrzésének művészete, pedighát egy frászt.
A politika a lehetséges és a kompromisszumok művészete, és ha egy törpepárt úgy indul a politikai harcba, hogy képtelen a valósághoz alkalmazkodni, akkor az pontosan ugyanoda fog eljutni, mint az SZDSZ, csak ameddig annak a pártnak a bukásában előélete okán van valami tragikus, ez inkább komikus lesz.
Nagyon sajnálatos, hogy rengeteg fiatal, magát okosnak tartó ember támogatja azt a jelszógyüjteményekből lepárolt katyvaszt, amit eléjük löktek program gyanánt, - leginkább történelmi ismereteik súlyos hiányosságainak és gyanútlanságuknak tudom be ezt.
Harry Potter nemzedéke szavaz...
:O))))