A Népszabadság szerint alakul a forgatókönyv a pártvezetés megújítására az MSZP-ben.
A választások második fordulója után lemond pártelnöki funkciójáról Lendvai Ildikó. Ezt egyébként akár már az első fordulót követően is megtehette volna a jelenlegi tervnél cseppet elegánsabban, aztán békésen elügyvezetgethette volna a pártot egy tisztújító kongresszusig, - akár az önkormányzati választások befejezéséig is, de spongyát rá.
Valószínűleg nem rajta múlt ez a dolog, ha valaki, - hát ő biztosan nem görcsöl a funkciója elvesztése miatt.
A pártelnöki posztra állítólag Mesterházy Attilát fogja ajánlani megválasztani, a teljes tisztújításra pedig csak később fog sor kerülni.A szocialista szavazó meg csak ámultan csodálkozik pártjának vezérkarán, - meghibbantak ezek valószínűleg, úgy véli.
Elsősorban is nem érti, hogy mire ez a nagy sietség?
Ami azt illeti, úgy elvertek minket, hogy erre nagyon profán hasonlatok jutnak csak eszembe, a baj már megesett, nemigen lehet semmiféle azonnali intézkedéssel változtatni a dolgon.Ami azt illeti, így aztán van rengeteg időnk - rosszabb esetben akár évtizedek is - arra, hogy nekiálljunk rendbetenni saját házunktáját, semmi nem indokolja azt hogy a folytatásról és annak személyi feltételeiről ne egy normálisan előkészített kongresszus döntsön az előzetesen korrektül lefolytatott viták, a nézetek ütköztetése után.
Talán az sem lenne baj, ha a tisztújítást megelőzné a történtek elemzése, és valamiféle stratégia kidolgozása a következő időszakra, esetleg prioritások meghatározásával egybekötve, merthogy a jelenlegi helyzetben és jelenlegi állapotában a pártot a székház takarítónője is el tudja vezetni, - ahhoz, hogya szervezet egyik napról a másikra vegetáljon, nincs szükség kapkodásra.
Aztán itt van ez a Mesterházy-kérdés is.
Hogy ez a téma most, a két választási forduló között egyátalán előkerülhetett, kiválóan jellemzi a dicső jelöltet, aki nem tudom mivel vehette rá az egyébként általam nagyon kedvelt és tisztelt Lendvai Ildikót, hogy támogassa ezt a bizarr ötletet.
Habár ugye nem kizárt, hogy a mi Ildikónk is eljutott karrierje csúcsán arra a pozícióra, amelyet már nem képes jól betölteni...
És hát mi is indokolja Mesterházy sztárolását?
Azt még megérti az ember, hogy a választások előtt végtelen tanácstalanságában valakinek eszébe jutott a neve, de milyen erényeket mutatott fel a választási kampányban?
Pártszervezői erényeket?
Nem hinném.
Szónoki erényeket?
Nem hallhattuk.
Karizmatikus vezetői tulajdonságokat?
Ugyan már, - ez a fiú Trabantot is csak akkor tudna vezetni, ha negyvenen tolnák.
Egyszer már leírtam: szintelen, szagtalan, súlytalan, - éppen csak nem légnemű.
Ezt persze nem rovom fel neki, de tudomásul kellene venni, hogy vannak emberek, akik ha bemennek egy szobába, melyben negyvenen tartózkodnak, akkor azonnal kiderül, hogy közülük ő a vezető, és ehhez még a hangjukat sem kell felemelni.
Mit mondjak, Mesterházy nem ilyen ember, - ő egy esetleg a negyvenből, de semmiképp nem az első.
Ahogy elnéztem a kampányát, még a második sem.
És ha szereplésein egy egész óvodát állít maga mögé biodíszletként, az sem hoz rajta egy fikrcnyit sem.
Azt aztán már csak félve kérdezem meg: ki kérdezte meg a szép tervek nyilvánosságra hozatala előtt a tagságot, merthogy én nem hallottam ilyesmiről.
Az már csak hab a tortán, hogy állítólag a párt nevének és logojának megváltoztatását is tervezik egyesek.
Ez a terv a bornírt idiótaság olyan foka, amin már szomorkodni sem lehet, - ajánlom helyette a keserű kacagást, mint emocionális reakciót.
Mit üzenne ezzel a párt a választóknak / társadalomnak?
Azt üzenné, hogy ellenfeleink minden szava igaz volt és ez egy olyan alávaló banda, akiknek még a nevét is meg kell változtatni, nehogy rájuk ismerjen valaki; éppen hogy csak plasztikai sebészt nem hívnak magukhoz.
A párt vereségének egyik oka szerintem éppen ez a beszari magatartás volt: engedték elmenni/elüldözték Gyurcsányt a pártelnöki székből, nem mertek kampányolni a nyolc év eredményeivel, hallgattak, amikor tolvajlással vádolták őket, hagyták, hogy az ellenfél diktálja a kormánypolitikát, - egyszóval nem harcoltak, mikor harcolni kellett volna, hanem kamarillapolitikát folytatva, töketlenséget ügyetlenségre halmozva engedelmesen ballagtak a vágóhídra.
Az egész önkormányzati szféra jelenleg a Fideszé.
Az önkormányzatok példátlanul el vannak adósodva, nagyrészt ennek köszönhető az ország eladósodottságának mértéke is.
A választási kampány első napjától ettől kellett volna zengjen az ország, meg a Fidesz önkormányzati tolvajlásaitól, a kétes pártfinanszírozásról, meg a többi disznóságtól, kezdve a gumikalapácson és befejezve az esztergomi polgármester cirkuszain.
Nem, - mi ehelyett nézegettük a köldökünket és bánatos önmarcangolással töltöttük napjainkat.
És helyből feladtuk a második fordulót, persze előtte még odatartottuk egy rugásra rózsás alfelünket egy parlamentbe még be sem került orbánista gittegyletnek - hadd szerezzük meg nekik az első örömteli perceket.
Aztán most megszereztük nekik a továbbiakat is, - a plakátjainkon az ő jelszavaikkal, a hozzájuk való hasonlatossággal kampányoltunk, mintegy elismerve azt, hogy nekünk már önálló ötletünk sincs.
A pártelnöki poszt betöltésénél sokkal előbbrevaló lenne elzavarni még a környékről is Orbánnak azokat az embereit, akik a szocialisták propaganda-ügyeit intézik...
Az egyszeri paraszt, mikor kaszálás közben elverte a jég a termést cséphadaróra kapott és elkezdte verni a lábon álló búzáját, akkor kiáltotta az égre vetve tekintetét: LÁSSUK URAMISTEN, MIRE MEGYÜNK KETTEN!
Mintha csak a Szocialista Párt mai vezetőit látnám...
:O)))
