KÓTYAVETYE HELYETT

Felelősen gazdálkodunk a magyar emberek vagyonával, nincsen herdálás, nem adunk el semmit, ami magyar érték.

Csődbe visszük.

A Magyar Alumínium Zrt. ilyen szempontból könnyű eset volt, vagy a fene tudja, de biztos, ami biztos, az állam csődbe taszigálta, még mielőtt egyértelműen tisztázódott volna a tragédia oka és a kárfelelősség.

De minek is kellett volna sokat cicózni, mikor maga a Szigorú Atya állapította meg a felelősséget és adott hírt a tettes őrizetbe vételéről akkor már, mikor azok még otthon reggelizgettek.

Ha esetleg kiderül, hogy az államvolt felelős a történtekért, majd legfeljebb azt mondják, hogy nem fogadják el az ítéletet, mint az igazságügyi szakértői véleményt, mert ők sokkal jobban meg tudják szakérteni – lásd: Hunvald ügye.

Ha megússza az állam, akkor viszont övé a cég, lehet reorganizálni, átalakítani a tulajdonosi struktúrát szakmai befektetők – bányavállalkozások bevonásával

Utána aztán a vörösiszap-tárolón kívül nem lesz gátja a hatékonyságnak, és még örülhetünk, ha a Gellérthegyet nem bontják el a Nemzeti Sörnyitó alól.

A Malév volt az első , melyet tudatosan bedöntöttek, aztán most nézik bávatag tekintettel, hogy hogyan cincálja szét a piacot a konkurencia.

Közben hallani híreket arról, hogy nem tettek le egy vadonatúj nemzeti légitársaság megalapításáról, amelyet persze nem lehet száz százalékos állami tulajdonban tartani, az Uniós előírások ezt nem engedik.

Az új légitársaságban lesz magántőke, pontosabban a magán-légitársaságban lesz állami tőke is, de persze mi nem privatizálunk, hanem segítjük egy új, nemzeti légitársaság világrajövetelét.

Kár, hogy a tolófájásokat a Malév alkalmazottai és beszállítói érzik, jajgathatnak is, joggal.

Mi is jajgathatnánk, de amíg nem direktben veszik ki emiatt a pénzt a zsebünkből, csak adókat emelgetnek meg inflációt gerjesztenek, addig magyarember csak a vállait vonogatja.

Semmi összefüggést nem keres és nem is talál az ilyen szemétségek és az ő pénztárcája között.

Majd aztán később kiderül, hogy kik lesznek azok a befektetők, akiknek akad némi pénzecskéjük a ládafiában, hogy részt vegyenek a buliban.

Az a félelmetes a dologban, hogy a folyamat itt valószínűleg nem áll meg, a következő stáció elképzelhetően a BKV lesz, melyet szintén nem kótyavetyélünk majd el, az is ballag már szépen a csőd felé.

Kettős lesz a siker, egyrészt el lehet hajtani az egyre kellemetlenebbé váló Tarlóst, aki ma még kapálózik, de sokat tenni nemigen tud, a kasszakulcs ott lóg ugyanis Alcsúton a spájzban, a szalonnatábla és a kalbász között egy kampón, ahhoz ugyan hozzá nem fér soha.

Mikor leáll a tömegközlekedés, akkor elsöpri majd a népharag, jön az elmúlt nyolc év, mert mi nem engedünk a negyvennyolcból!

Van ugye az átkos elmúlt negyven év meg az elmúlt nyolc év, az összesen negyvennyolc, és így van ez jól.

Aztán a BKV feladatait majd átveszi egy vadonatúj közlekedési vállalat, melybe a Vezér jóemberei tolják be a lóvét, aztán mindjárt lesz rend és hatékonyság, elindul a Metro, elkezd csurdogálni az állami támogatás és az új vállalat gyakorlott vezérigazgatója boldogan lengetheti füleit – vitézy tett volt!

A jegyárakat kicsikét megemelik, a járatokat kicsikét ritkítják, a támogatást növelik, fog ez gurulni.

A MÁV ugyan nehezebb feladat lesz, de azért ott is van tere a kreatív gondolkodásnak, majd először mindent vissza kell államosítani, aztán tőkeemeléssel részvényeket kell vásárolni a GySEV-ben, és úgy kell dönteni, hogy a bedőlt céget tokkal –vonóval el kell adni nekik, jelképes egy forintért meg egy zacskó Ziziért.

Így aztán, ami repül és gurul, az már rendben van, ami úszik, az nem egy tétel, csak a Hapci motorost kell állami kézben tartani, nehogy elkezdje egyszercsak lőni a képviselői irodaházat…

Ha meg az emberek idegbajt kapnak ezektől az előremutató változásoktól, akkor várja őket a magasszínvonalú egészségügyi ellátás, ahova – bizonyos részterületekre – beengedhetők lesz a magántőke, majd lehet kiegészítő biztosításokat kötni az erre kijelölt egyetlen biztosítónál, erre lehet hitelt felvenni az OTP-nél, majd a magánklinikákon az állami hozzájárulást le lehet vonni a számlából.

Aki meg beledöglik, hát majd eltemetik – apropó, csapott intelligens homlokára a Vezér, az se rossz üzlet, mondta és gyorsan magára csukta két méter favastagságú, ólommal borított betonfalakból álló dolgozószobájának ajtaját, levette gumikesztyűjét és gázálarcát, melyet biztonsági okokból viselt, mert felmerült a lehetősége annak, hogy a vakondokok szarinnal vagy tüsszentőporral akarják megmerényelni.

Az asztalán álló ugafon (egy gomb, nem egy mobiltelefon, ami csak összezavarja az embert - a Mi Bölcsességünk idegenkedik az ilyen úri huncutságoktól…) segítségével magához füttyentette hű feljelentésügyi megbízottját és kiadta a feladatot.

A Párt Ökre nem egy tétovázó típus, de folyik is ám már az eljárás ismeretlen tettes ellen a Temetkezési Intézetnél!

A folyamatot természetesen az államcsőd fogja megkoronázni, na, akkor aztán mindent fel lehet vásárolni annak, akinek pénze van és a Vezér ezen a területen nem bízott semmit a véletlenre!Én is elkezdtem gyűjtögetni egy libára, hátha harmadáron hozzájutok - az embernek legyenek tervei még a legsötétebb helyzetekben is, ugye....

A Mi Boldogságunknak meg, ha majd visszagondol az első, állami pénzből lopott Boss öltönyökre, könnybe lábad a szeme.

A mienk is…

:O)))

SZAKSZERVEZETI EGYSÉG...

Kilóra vette meg a Mi Boldogságunk a mi pénztárcánkból a vasutas szakszervezeti vezért, mint a libát.

Régi munkabarátság ez, hiszen ő volt az, aki egyébként a szocialisták nyolc éves kormányzása alatt is a vezéri csettintésre működött, most meg bekasszírozta az árát múltnak és bő kétévnyi jövőnek.

Ötmilliárd volt az ára annak, hogy a vasutasok nyugton maradjanak, ezt a pénzt három részletben fogja kifizetni a kormány – a nincsből.

Merthogy erre forrás sem az idei, sem a jövő évi költségvetésben egy büdös buznyák nincs, arra vegyünk bátran ciánkálit.

Meg arra is, hogy ezt a pénzt is nekünk kell kiizzadnunk, vagy adóemelés, vagy infláció formájában.

A követelés, melyet most teljesített a kormány, habár a szétosztásra kerülő pénz jogcíme „ösztönzés” lesz azon alapult, hogy amikor a MÁV CARGO privatizálásra került, akkor Gaskó munkásvezér megálmodta, hogy márpedig abból a pénzből a vasutasoknak is jár.

Járt a fenét, de ettől kezdve az a vasutas is Gaskó mellé állt, aki jól tudta, hogy mekkora marhaságot követel, hiszen ilyen alapon valamennyi privatizált magyar vállalat összes dolgozója tarthatná a markát az erőművek dolgozóitól kezdve az elkótyavetyélt és orbanizált állami gazdaságok dolgozóiig.

Olyan ez, mintha valaki eladná a lakását és a bejárónője kapni szeretne a vételárból – szerintem még a mentőket is ráhívnák az elmeháborodottra.

Persze Gaskó nem volt idióta, neki nem az esze, csak az erkölcsi érzéke hiányzik, ő 2008-ban, a MÁV CARGO eladásakor nem az éppen futó lóra tett, hanem a másikra, hiszen akkor már látni lehetett, hogy a szocialisták nemigen fogják folytatni a kormányzásukat, így hát a Fidesznek adta a kockacukrokat.

Hogy a háttérben politikai megállapodást kötött Orbánnal, az nem is képezheti vita tárgyát, hiszen attól kezdve lépten-nyomon betartott a kormánynak, volt itt szolidaritás az egészségügyi dolgozókkal, volt gördülő sztrájk, volt fenyegetőzés karácsonyi sztrájkkal, csak egy nem volt: békesség.

Nem is lenne ez túl nagy baj, ha a követelés jogos, az eszközök pedig tiszták lettek volna, de hát itt azért nem volt minden rendben, ez a történet szimplán a zsarolásról és a politikai mutyiról szól – az ország rovására.

Mert azt azért tegyük hozzá, hogy a MÁV nem az ország fénylő szerencsecsillaga, inkább talán az az ablak, melyen lapáttal szórják ki a pénzt a mindenkori kormányok, ezermilliárdokat döntve feneketlen gyomrába a siker legcsekélyebb esélye nélkül.

Ha nem kerülgetjük a forró kását, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy teljességgel feleslegesen tartunk fenn egy olyan szervezetet, mely képtelen a feladatát teljesíteni, szolgáltatása alacsony színvonalú, eszközparkja elavult, a vasúti pályák állapota kétségbeejtő.

Aki felszáll egy MÁV szerelvényre, az pontos képet láthat az ország állapotáról – egy lepukkant koszos tönkregrafittizett és feltépett bőrülésű, fűtetlen vagonban apatikus utasok néznek mereven maguk elé, a vagont körülállják a vasutasok és a hosszúnyelű kalapácsaikat lóbálva pénzt követelnek az utasoktól.

Mecsoda üzlet lenne kifizetni évente egymilliárdot, aztán vigye az egész hóbelevancot a kínai vagy a Deutsche Bundesbahn és végre működtesse az, aki ért hozzá.

Persze a Vezérnek megérte az üzlet, hiszen a vasutasok erős érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek, esetleges sztrájkjuk kiterjed az egész országra, hihetetlen rossz hangulatot tud kelteni, ha nem jut el időben az utas a céljához.

Ilyet a mai gazdasági-politikai helyzetben nem lehet kockáztatni, mert azt még csak megkockáztatta volna Orbán, hogy megsüsse azt az aranyhalat, mely három kívánságát már teljesítette, de miután tudta kuncsaftjáról, hogy mennyire kártékony tud lenni, inkább kiegyezett vele.

Gaskónak meg nincsenek gátlásai, szerintem tavasszal újra fogja magát választatni, megmerülve kicsinyt a sikeres szakszervezeti vezér szerepében, tagsága meg boldogan fog szavazni rá, hiszen extra pénzekhez jutnak, és mint tudjuk, a pénz beszél, a kutya ugat.

Hogy közben ezzel a megállapodással cserbenhagyták a többi szakszervezetet és más ágazatok munkavállalóit – kit érdekel?

Gaskónak mostmár a Munka Törvénykönyve is kezd tetszeni, a vasutasok meg még nem tudják, hogy a belengetett személyenkénti százötvenezerrel szemben éves szinten húsz-harmincezerrel szúrják majd ki a szemüket, amit aztán majd szépen, ütemesen felzabál majd az infláció.

Gaskó a vasút népmesei okos lánya, hozott is meg nem is, adott is, meg nem is…

Kellene is minden vasutast ellátni árcédulákkal, mondjuk, a sapkajelvény alá lehetne ragasztani, vagy a homlokukra.

Szóval szakszervezeti egység nincs, a munkavállalói érdekképviselet vezetőinek egy része azon siránkozik, hogy esetleg megszűnik a függetlenített szakszervezeti tisztségviselői kényelmes állása, a munkavállaló meg áll, mint borjú az új kapu előtt és tanácstalanul várja, hogy történjen már végre valami, mert egyre nehezebben élnek és semmi kilátásuk nincs egy élhetőbb jövőre.

Hát majd meglátjuk, a háborúk sikeres hadvezérei is ritkán kerülnek ki a békeidők hadügyminiszterei közül, a helyzet majd kitermeli az új körülményekhez megfelelő szakszervezeti vezetőket, a nép meg lassan-lassan majdcsak rájön, hogy munkavállalói totemállatnak sokkal jobban megfelel a liba , mint a strucc…

:O)))

MEGY A GŐZÖS...

Elfelejtették, hogy a hála nem politikai kategória.

Ezért aztán most méltatlankodnak a vasúti szakszervezet vezetői, mert a Fidesz nekiment a szakszervezeti vezetők milliós béreinek, melyeket a MÁV fizet áldásos és gyümölcsöző tevékenységükért.

A VDSZSZ alelnöke krokodilkönnyeket hullajt és felhánytorgatja, hogy még csak nem is konzultáltak velük, holott a hajdani ellenzék legnagyobb pártja  - mnt nyilatkozta - korábban, amikor még nem volt kormányzópárt, számtalanszor tudta őket megkeresni, és most arra nem hajlandó, hogy szóba álljon velük egy ilyen konfliktus okán.

Az felmérgelt érdekvédő szerint az elmúlt években szakszervezetük "meglehetősen sokat tett azért, hogy ez a változás ebben a társadalomban létrejöhessen."

Hát ez tulajdonképpen igaz is, - ki vonná kétségbe?

Akinek eszébe jutnak Gaskó álságos szemforgbatásokkal kísért, teljesen idióta dolgokra hivatkozó sztrájkbejelentései az csak igazat adhat ebben az ügyben, - a vasúti szakszervezetek igen hatékony, ámde szégyenletes és szánalmas szerepet játszottak a diktátorocska hatalomrajuttatásában.

Megtiporták a szakszervezeti mozgalom összes deklarált eszméjét, szégyent hoztak a mai mozgalomra, hülyének nézték saját tagságukat.

Szokták a vasutasokat azzal csúfolni, hogy sínbohócok, - no, aki közülük beállt Gaskóék mögé, az most bátran belenézhet a tükőrbe, hirtelen láthatóvá lett a szépenfejlett piros orr,  felismerheti, hogy a hős forradalmár helyett mi volt a szerepe.

És akkor még nem beszéltünk arról a gazdasági és külpolitikai kárról, amit a folyamatos sztrájkok a magyar gazdaságnak okoztak, - milliárdokra rúg az összeg, melyet azért kellett megfizetnünk, hogy a kettéfűrészelt gigász a nyakunkba ülhessen végre, hiszen ő csak egyhez ér - mint nyilatkozá - a miniszterelnökséghez!

Ennek alapján akár bümtetőeljárást is lehetne indítani a VDSZSZ ellen különösen nagy kárt okozó csalás és közérdekű üzem forgalmának megzacvarása miatt, hiszen egyértelműen kiderült, hogy a szakszervezet jogosítványait nem rendeltetésszerűen gyakorolta, visszaélt a törvény által számára biztosított lehetőségekkel azéert, hogy meg nem engedett politikai befolyást gyakoroljon a választókra.

Persze ehhez kellene egy tökös szocialista párt, amelyik kezdeményezné ezt, mert ha az ügyészség ki is meszelné a dolgot, de meg lehetne világosan mutatni magyarembernek, hogy milyen eszközökkel manipulálta és vette őt is hülyére a gátlástalan jobboldal és vezére, Orbán.

Merthogy ugye, ők keresték meg esetenként ezeket a szánalmas árulókat, akik valamiféle baksis reményében eladták tagságukat.

Ha én vasutas lennék, holnap a kollegáimmal együtt rövid úton hajítanám ki süppedő szőnyegű irodáikból ezeket a mocskos lelkű, nagyhasú, magukat munkásvezérnek láttató bűnözőket.

Az akció egyébként a Borkai-effektus jeleit hordozza magán, - nem Gaskóék ellen irányult, őket csak véletlenül találták el a Fidesz vaksi mesterlövészei, - kíváncsi vagyok arra az alkotmánymódodításra majd, amelyik kizárja a Fidesz hatalomrajutását segítő szakszervezeti vezetőket a bérfelülvizsgálatból...

Sopánkodunk sokszor, hogy milyen szörnyű a hazai szakszervezetek helyzete, - de hát nézzünk szembe a tényekkel, - az ilyen és hasonló szakszervezetek olyan feleslegesek a magyar társadalomnak, mint a sólet tetjén nevető libamellen a melltartó.

Kellenek erős szakszervezetek, de nem Gaskó féle vezetőkkel, hanem a dolgozók - a magyarember munkavállalói érdekeiért küzdő tiszetsséges emberekkel.

Az MSZOSZ elnöke szerint a támadás az Orbán kormánnyal szemben fellépő szakszervezetek ellen szól, - első lépésként az ellehetetlenítésük felé.

Ugyanakkor a legnagyobb szakszervezeti tömörülés első embere elmondta, - fele annyit keres, mint Gaskó és sokan ingyen dolgoznak a szakszervezeti mozgalomban.

Elgondolodhatnátok ezeken a dolgokon, kedves vasútasok!

:O)))