A
talentum ókori súlymérték, a pénz megjelenése előtt az érték kifejezésére is
használták.
A babiloni, a tiruszi, a szíriai és a zsidó
talentum 43,65 kg volt. Alexandriában 36,4 kg-nak felelt meg, de voltak
eltérések aszerint is, hogy arany vagy ezüst súlyát fejezték ki vele.
A legelterjedtebb Athén világhatalmi szerepének kialakulása után az attikai
talentum volt: súlya Szolón kora után 26,2 kg, a római császárkorban pedig 20,4
kg volt.
Azért
néztem utána, mert Orbán Viktor beszédírói eljátszadozgattak a fogalommal, a
Bölcs Tanító pedig egy ütős példabeszédben alkalmazta mai évértékelő
beszédének közkinccsé tétele során.
Orbán évértékelője remek jelszógyűjtemény volt.
Mint ez várható volt megtudhattuk belőle, hogy – hála bölcs és előrelátó
kormányzásának – minden területen győztünk a múlt sötét erőivel vívott harcban,
jobban élünk, többen vagyunk, libát eszünk, boldogok vagyunk - mondhatnánk, mi
mindahányan Viktorrá lettünk azon az emberek többségének valóságérzékelésétől teljesen
eltérő valóságsíkon, melyen a Vezér oly magabiztosan szteppel.
Persze résen kell lennünk (ez egy férfiember számára mindig rokonszenves,
megtisztelő és vonzó feladat…), mert az
ellenség nem alszik, úgyhogy térdre, imához, (vagy nyergelj, fordulj? – fene sem
emlékszik ezekre a marhaságokra…) holnap indulunk a harcba, szél viszi messze a
fellegeket, ki tudja látlak-e még?
Szóval, a példabeszéd Orbán féle verziója arról szólt, hogy a Gazda hosszú útra
indult, de előtte magához hívta három hű szolgáját és rájuk bízott némi pénzt.
Az egyik kapott öt talentumot, a másik kettőt, a harmadik meg egyet, aztán
amikor visszajött, kiderült, hogy az első kettő megkétszerezte a rábízott
pénzt, a harmadik meg elásta az egy talentumot, megőrizve, de nem gyarapítva
azt.
A gazda az első kettőt megjutalmazta, a harmadiktól pedig elvette azt az egyet
is és odaadta annak, aki megkétszerezte az öt talentumát, hogy – mint a legtehetségesebb
- tovább gyarapítsa azt.
Merthogy semmi hamis egalitarizmus, mondá a Gazda beszédében, ami ebben a
relációban úgy baromság, ahogy van, az embernek az jut erről eszébe, hogy talán
Jézus is jobban tette volna, ha ahelyett, hogy kiveri a kufárokat a templomból,
inkább vesz tőlük néhány közgazdasági leckét a pénz természetéről,
szaporításáról, nem a szemét forgatja vadul.
De ez csak a baj egyik fele, vannak itt még más gondok is.
Orbán Viktor ugyanis az utóbbi években a banki tevékenységeket ostorozza,
márpedig a példázata kimondottan ilyen tevékenységről szól, arról nem is beszélve,
hogy a történetben nincs feltüntetve a két jól teljesítő és száz százalékos
hozamot realizáló pénzügyi szolgáltató teljes hiteldíj-mutatója (THM), és aki
ezen elgondolkodik, annak fejében könnyen felüti fejét (de szép kép…) az
ideológiai zűrzavar.
Van más baj is, - nevezetesen, hogy a Gazda adós maradt a történet másik
felével.
Máté evangéliumában természetesen utána lehet olvasni a szappanopera befejezésének,
melyből kiderül, hogy a sikertelen szolga nem hagyta szó nélkül a dolgot – még neki
állt feljebb:
Uram, mondá a Gazdának - tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is
aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál.
Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van,
ami a tied.
Ura így válaszolt neki: Te, gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok,
ahol nem vetettem, és ott is gyűjtök, ahova nem szórtam?
Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem,
kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém.
Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van!
Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek
nincs, még az is elvetetik, amije van.
A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás
és fogcsikorgatás."
(Mt. 25, 14-30)
Hát, azt még az ellenségei sem állíthatják Viktorról, hogy nem áll
valláserkölcsi alapon, van a környezetében sötétség is, meg fogcsikorgatás is,
jókedvvel, bőséggel!
Állítólag most az ilyen társadalom lesz trendi, - köszönet Schmitt Pálnak - pedig azt hittük, hogy Lázár Janó csak véletlenül kottyantotta el az igazságot, mint hajdan a Nemzet Orvosa a külhoniak állampolgárságáról.
Máté evangéliumával is csak az a baj, hogy annak meg az eleje hiányzik, mert –
mint tudjuk – Máté a korabeli NAV alkalmazottja – adószedő - volt, és
feltehetőleg nem akarta feleslegesen ingerelni az adófizetőket, de hogy ismerte
a kikölcsönzött pénz eredetét, az biztos.
A történet úgy kerek, hogy tízmillió adófizetőtől elvették a vagyonát, majd a
Gazda rácsukta a fedelet a pénzesládikára, a hóna alá csapta és elvitte messzi
adóparadicsomokba, százfelé osztva eldugni, de előtte magához hívta három hű
szolgáját…
Nekem legjobban azért a gazda jellemzése tetszik: „tudtam, hogy kérlelhetetlen
ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová
nem szórtál.”
Hát ez a Máté jövőbelátó volt, ez már akkor ismerte a Gazdát, mikor annak ősei
még a Gangesz partján dagasztották a vályogot, merthogy ő se nem dagasztott
semmit, se nem vetett, se nem szórt, csak egész életében kaszált, az már
biztos, de még egy viharlámpa is lógott valahonnan a lábai közé, hogy éjjel is
tudjon aratni, az tutifix.
Hát akkor ennyit Orbán évértékelőjéről.
Örömmel láthattuk, hogy sikerült a gyógyszerezését beállítani, a nyelvét csak
egészen visszafogottan lengette és láthatólag nagyon örült annak, hogy mennyire
vicces beszédet tud mondani, nyája pedig úgy tapsolta, hogy Rákosi se talált
volna kivetnivalót rajta.
De azért ne legyenek illúzióink, - az emberek jelentős részének tetszik, ha
olyasmit hall, amiből nem tud kihüvelyezni egy értelmes mondatot sem, ilyenkor komoly
pofával, egyetértőleg bólogat.
És ha megkérdezik tőle, hogy be szeretnél lépni a Magyar Csapatba, akkor
egységes a válasz: Beeeeeeee!
:O)))
