Molnár Csaba a bejelentését egyébként igen röviden indokolta, mondván a helyzet úgy kívánja, hogy Balogh András - akit vele együtt szintén jelöltek ez elnökhelyettesi posztra - ellenjelölt nélkül indulhasson az MSZP elnökhelyettesi tisztségéért.
Persze ilyenkor aztán elindul a mezei szimpatizáns agya és elkezd azon spekulálni, hogy a kétségkívül Gyurcsány szellemi köréhez tartozó de önálló egyéniségű és megítélésem szerint az egyik legtehetségesebb és legígéretesebb fiatal magyar baloldali politikusnak miért is kell az út gödrébe feküdnie ahhoz, hogy aztán a hátán át kényelmesen ballaghasson be az elnökhelyettesi posztba az a Balogh András, akit egyébként Szili, Baja és Puch platformja tolt be most a köztudatba.
Félreértés ne essék, amúgy semmi bajom Balogh Andrással, - megnyilatkozásai igen rokonszenvesek voltak, habár jó diplomta módjára államfő-jelöltként nagyon fínoman, de éreztetett némi távolságtartást a szocialista párttól, de tekintsük ezt taktikai elemnek.Ellenben nem ő lesz az, aki fékezhetetlen dinamizmusával szét fogja hajtani a pártot, márpedig öregecskedő, kenetesképű, lassan és megfontoltan nyilatkozó ámde semmit nem mondó pártkorifeusokból bőségesen van a készleten - pártban és frakcióban egyaránt.
Baloghnak nem a kora a hibája, hiszen Lendvai Ildikó például bármikor ráver egy kört Tóbiásra dinamizmusban és fiatalos gondolkodásban is, - és tulajdonképpen még a párt vezető testületében is lehetne nagyon hasznos funkciója, de ha az az ára az ő testületbe kerülésének, hogy kimaradjon egy olyan fiatal, akit a képességei feljogosítanának a pozicióra, akkor azt mondom, hogy a helyzet úgy kívánná, hogy az az ember kerüljön előtérbe, aki esetleg meg tudja szólítani a fiatalokat és tud az ő nyelvükön kommunikálni.
Nem szeretném Mesterházyt ekézni, hiszen kétségtelenül jószándékú és bolond lenne, ha nem élne a helyzet felkínálta lehetőséggel, - egy ekkora és ilyen multú pártot még sírba fektetni is gyönyörű - mondhatnám történelmi - feladat, de az ő személyisége nem átütő, - talán neki is jót tett volna, ha ott liheg a nyakában valaki, akinek lételeme a hajtás és a teljesítmény.
Botka is visszalépett, gondolom, okosan meggyőzték, ő meg nem egy kapkodós tipus, - persze lehet, hogy még az lesz, ha az önkormányzati választásokon nem jön neki össze az áhított siker.
Róla legalább lehet érezni, hogy neki a szegedi polgármesteri szék jelentené a politikai biztonságot, és azt gondolhatja, hogy egy mélyponton levő párt választmányának elnöki széke esetleg árnyékot vethetne a sikeres városvezető imázsára.
De Molnár Csabánál ilyen ok nem játszik, - akkor hát mi?
Annyira kilátástalannak látja a helyzetet, hogy nem akar részt venni az új vezetés vergődésében?
Esetleg egy új pártalakulat előkészítése folyik a háttérben?
Mi erről Gyurcsány véleménye?
No, mindegy, - a hét végén majd meglátjuk, mire ment ki a játék, - talán.
:O)))
