A Stabilitás Pénztárszövetséget nem értesítették és nem egyeztettek arról, hogy meghosszabbítják a munkavállalói nyugdíjjárulék "elvonását.
Olvasom és nem hiszek a szememnek – ez vagy naivitás, vagy parttalan hit Vezérünk erkölcseibe belevetve…
Ha ezt a kérdést higgadtan vizsgáljuk, akkor meg lehet állapítani, el sem volt várható a kormánytól, hogy a magánnyugdíjpénztári pénzek maradékának lenyúlása előtt odaálljon vitatkozni azokkal, akikre a munkavállalók rábízták a pénzüket, ez elvi szempont.Elviszem.
Pont.
Pedig nem erről volt szó, mikor a nagyját kiemelték a zemberek zsebéből, örökre bizonytalanná téve a magyar dolgozó jogát arra, hogy a munkája után befizetett összegekből önmaga gondoskodhasson öregkora anyagi biztonságáról.
Mikor agyba-főbe fenyegették a munkavállalókat, hogy ne bízzák a pénzüket a pénztárakra, hiszen ki alkalmasabb a Mi Kincsünknél arra, hogy vigyázzon a pénzünkre, mint ő?
Mégis voltak néhányan, akik ezt az ügyet az aesopusi meséken felnevelkedve, gyanakodva szemlélték és azt mondták, hogy talán mégiscsak az az igazi, ha a pénzek az ő felügyeletük alatt maradnak.
Hiába lengette Vezérünk a hirtelen kezeügyébe került hólapátot vadul, hiába vetette be ellenállhatatlanul sármos mosolyát, hiába csattogtatta vadul a fogait, ezek a renitensek csak nem adták be a derekukat és várták, hogy a jogállam majd helyreállítja a világrendet, és januártól majd ismét a számlájukra érkezik a munkáltató által levont 10% munkavállalói járulék.
Jogállam?
Ugyan kérem, avítt terminológia ez, most nemzetileg egyetértünk, és ez az egy maga a Vezér, és aki nem érti ezt meg, az megy a levesbe.
Azt ugyan nem lehet pontosan értelmezni, hogy mi erre a jogalap, hiszen a renitensek kiestek az állami nyugdíjrendszerből, nekik ez az összeg az állami nyugdíj pótlására kellett volna, hiszen a munkaadói járulékot már elvették tőlük, ezzel pedig az maradt nekik, ami a hetedik gyereknek, ami meglehetősen setét jövőt vetít öregkoruk borongós horizontjára.
Mindenesetre, ha a magánnyugdíj-kassza kiürítése majd eltapsolása bunkósbottal, aljas indokból elkövetett rablás volt, akkor ettől az akciótól se tagadjuk meg ugyanezt a minősítést, egyben szomorkodjunk bánatosan a pénztártagok tragédiáján, akik imígyen most ott állnak a nyugdíjas éveik előtt, tele bizonytalansággal.
Azt mondta Matolcsy, a magyar közgazdaságtan ujjatlan Paganinije, hogy arról is lehet szó, hogy ismét megnyitják a lehetőséget: aki akar, átléphet az állami rendszerbe.
Hát, ez meg a bunkó pofátlanság minősített esete, ez maga a cinikus, lopakodó diktatúra.
És már megint Orbán hatalmi gőgje, aki bosszút áll azokon, akik nem engedelmeskednek a diktátumoknak, akik mernek venni ehhez bátorságot.
A nyugdíjrendszernek egyébként is annyi, hiszen a magánnyugdíjpénztárakat sem jókedvükben hozta létre az állam anno, hanem azért, mert nyilvánvalóvá vált, hogy a korabeli nyugdíjrendszer – a társadalom előre látható elöregedése miatt – nem is túl sokára fenntarthatatlanná válik.
Nálunk az emberek arra szocializálódtak, hogy becsülettel végigdolgoznak úgy 40 évet, majd a befizetéseik után, de azzal nem szoros összefüggésben az állam megállapít majd nekik egy méltányos nyugdíjat, melyből ugyan nem lehet minden nap libasültet enni, de azért talán farhátra futja belőle, hetente egyszer.
No, ennek a szép álomnak itt a vége, fuss el véle.
Egyre többször ismételgetik sameszei bölcs pofával a Vezér nagyképű ostobaságát, mely szerint csak annyi nyugdíjat fizethetünk ki, amennyi befolyt a nyugdíjkasszába.
Ez azt jelenti, hogy a már megszerzett nyugdíjjogosultságokon is változtatni terveznek, és nem, hogy nyugdíjemelés prognosztizálható, hanem az, hogy az egyre több nyugdíjas között egyre kevesebb pénzt akarnak szétosztani, azt is kegyet gyakorolva.
Abban a bizonyos átkos negyven évben a nyugdíjasok, ha gazdagok nem is, de megbecsült tagjai voltak a társadalomnak, volt munkáltatóiktól kaptak ilyen-olyan juttatásokat, kis karácsonyi ajándékot, kis segélyt, üdülést, ezt-azt, az államtól megkérdőjelezhetetlenül biztos nyugdíjat,most meg ott ülhetnek alig fűtött szobáikban aggodalmak közepette, és várhatják, hogy mit dönt róluk, a társadalom értéktelen salakjáról magábaszerelmesedett Vezérünk.
Volt már, aki szíven szúrta magát kilátástalan élethelyzete miatt.
Nem biztos, hogy mindenki saját maga ellen akarja fordítani agresszióját.
Nehéz időszak áll előttünk, kell majd erő és türelem, hogy túlkeveredjünk rajta.
Gyurcsány azt mondta, hogy ami itt folyik, az alkotmányos puccs.
Igaza van, kár, hogy csak most ébredt rá, és még nagyobb kár, hogy ő az egyetlen, aki ezt ki is meri mondani.
Az inga pedig leng tovább, nem fog megállni a szélső pontja előtt.
Erre lehet készülni.
:O)))
