A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Maffia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Maffia. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. szeptember 5., péntek

HUKK

Nem úgy megy az, hogy csak úgy öntevékenyen berúgsz, kell ahhoz állami hozzájárulás is, meg aztán el kell tartanod a rendszer támaszait, akik eddig csak itták a pálinkát, ezután meg majd árusítják is, természetesen nemzeti keretek között.
Nemzeti italboltokat kíván nyitni a kormány, legalábbis ezt mondják a kósza hírek.
A szándék igaz lehet, merthogy a kormány cáfolja a dolgot, ami nem szokatlan a mai világban, hiszen jönnek a választások és ki akarná Józsit cukkolni ilyen gondterhes időkben?


A dohányboltoknál az ötlet részben bevált, Orbán majmai megkapták a banánt, hogy aztán a dolgok kissé másként alakultak, mint ahogy azt kitalálták, erről Vezérünk nem tehet, ő megtette, ami rajta múlt, még az elektromos cigarettát is betiltatta.
Ehhez képest a dohányáruk forgalma drasztikusan esett, mert a magyar okosnak hiszi magát, és azonnal áttért a feketepiaci forgalmazásra, mondván, inkább jöjjön a tüdőrák, mint az éhhalál.


A tévedés ott van, hogy ettől nem fizet kevesebbet a cigarettáért, mert az állam azt nem hagyja, hogy a költségvetésben tervezett adóbevétele csökkenjen, ami kiesik a cigarettaforgalmazás adójából, azt majd más adóbevételekből pótolja.
Így aztán aki azt hiszi, hogy az általános forgalmi adó kulcsa legalább a legalapvetőbb élelmiszerek körében csökkenni fog, az egy ábrándozó idealista.
Mindemellett a dohányzás egészségkárosító hatása elleni fellépés is sikeresnek mondható, merthogy a legszegényebbek számára feketén árult dohánytermékek csak nyomokban tartalmaznak dohányt, összetevőik között viszont ott a muhar meg a bürök, továbbá a termék előállítójának edzőcipője finom szálúra darálva.


És akkor most jön a következő lépés, a szeszforgalmazás , megregulázása, a Nemzeti Italbolt.
Állítólag az élelmiszerüzletekben azért lehet majd sört és bort árulni, de csak Sárazsadányi Rettentőt, meg Alcsúti Tablettást, továbbá alkoholmentes sört.
Ez úgy viszonyul a valódi sörhöz, mint a márianosztrai hármas körlet szépe (aki azért kuriózum, mert több füle van, mint foga, így viszont maga a biztonságos szex, nem harap…) Monica Beluccihoz.
Ellenben a keceli Aranyháromszögben felélednek a már kipróbált és bevált régi kapcsolatok, a földalatti tartályokban ott zenél majd a forrásban levő vegyészeti termék, melyet aztán majd palackoznak és feketén eladnak a falvak kijelölt nepperei.
A változás a szép, olajszőkítéses időkhöz képest annyi lesz, hogy immáron nem wartburggal járnak majd felettébb magas beosztású rendőrtisztek majd a pénzt begyűjteni, hanem igen magas beosztású miniszteriális potentátok - kamionnal.
Igaz, a feketepiac itt is fellendül majd, és az ukrán Marlboro mellé ukrán Johnny Walkert vedel majd a magyar, így is támogatva az ukrán nép igazságos harcát a moszkvai despota ellen.
De a kispénzűek jobban járnak végre, ők majd nem látják, mi folyik itt, miután a rézelejétől hamar megvakulnak.


Nem kell itt semmin csodálkozni, így működik a maffia szerte a nagyvilágban – szesz, dohány, szerencsejáték – még szerencse, hogy van nekünk Andy Vajna, így szakavatott kezekben van a kényes terület, emellett a pénzbegyűjtés is egyszerűbb – nem kell száz kaszinótulajdonossal tárgyalni, ő maga a kétkarú rabló.
Nem is értem, miért nem tette fel még senki a kérdést: miért kell Magyarországnak Andy?
Mi az a nemzeti plusz, amiért megéri nekünk milliárdokkal kitömni – és mennyiért – csak a Vezér tudja a választ.


A maffia klasszikus szakterületei közül már csak a szexipar van látszólag magánkézben, de ez csak illúzió – talán rossz helyen keressük a kurvákat, akik közül ma kevesebben ténferegnek az utak mentén és a kamionparkolókban, mint a minisztériumokban és az önkormányzatokban és némely magát ellenzékinek mondó pártban, ahol igen olcsón, de magas szervezettséggel adják el magukat a Nagy Nemzeti Húsvásáron.


Egyszer ennek persze vége lesz.
Reménykedjünk, nehogy addigra az országnak is vége legyen…
Viszont akkor fellendülhet a szemét-biznisz – a nagytakarításhoz komoly apparátus kell majd.
Némi aggodalmat csak az kelthet, hogy a szemét-biznisz is klasszikus maffia-üzletág, nehogy majd a Főkefe élén találjuk a Vezért, mert akkor megint mi rághatjuk a kefét…
Na, de addig is igyunk egyet a libasültre, 'takkó szittyó, barátaim!

:O)))

2014. június 1., vasárnap

JOBBNÁL JOBB


Hát ide jutottunk – nevezetesen, hogy már csak egy párt van hátra a parlamenti pártok közül – a Jobbik.
Ők az ország szégyene, mert egy olyan országban, ahol százezrek haltak meg egyszerűen csak a származásuk miatt, képesek náci eszméket, fajelméletet hirdetni.
Hogy ezt a maguk sunyi módján teszik, az nem menti ezt egy pillanatra sem, virtigli nyilasok ezek, ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva.

A Jobbikot Orbán nemzette, a párt létének értelme és létrehozásának célja az volt, hogy jöjjön létre egy, a Fidesztől jobbra álló szélsőséges szervezet, melynek maga a léte a Fideszt a társadalmi közép felé tolja.
Istenem, hát, ha valaki ki akar irtani komplett népcsoportokat, azokhoz képest Orbán szervezete valóban mérsékelt középpárt, de azért azt hiszem, hogy ennek a szép célnak az eléréséhez nem okvetlen kellett volna lábbal tiporni félmillió legyilkolt zsidó emlékét és koncként odavetni sem kellett volna a nyolcszázezernyi magyar cigányságot nekik, hadd tépjék, szaggassák a legkiszolgáltatottabbakat.

Sajnos Orbán úgy járt velük, mint a bűvészinas a seprűvel – ki tudta táncoltatni a sarokból, de visszaparancsolni nem tudja.
Igaz, nem is nagyon akarja, hiszen érdekeinek éppen megfelel, hogy folyamatos elfoglaltságot adnak a szakállas bácsiknak, ő meg sunyin röhöghet a rettegésükön és felháborodásukon.

A Jobbik pedig hozza az elvártakat, van neki legális és illegális félkatonai szervezete, nem is egy, masíroznak a cigánylakta területeken, meg titkos katonai kiképzést folytatnak, beépülnek a fegyveres szervezetekbe.
Ott vannak az egyetemeken, ott vannak a fiatalok között és ahol ott vannak, ott folyik is a kútmérgezés szorgalmasan.
Vannak híveik, különösen a falvakban, ahol Orbán idiótaságai, de a baloldali váteszek cirkalmas bölcsességei sem képviselnek mozgósító erőt, és ahol egy ígérettel, mely szerint megvédik Mari ángyi libáit, komoly tömegbefolyásra lehet szert tenni.

Azért érnek el eredményeket, mert benne élnek abban a közegben, melyből szavazóikat meríteni szeretnék, nem narratívákról beszélnek nekik, hanem arról, hogy Jóska bátyám, ha elkapjuk a tetves cigányt, hogy lopja a libáját, hát a seggén keresztül húzzuk ki a fogát!
Jóska bátyámnak ez tetszik, aztán egy libát csak ellopnak majd a harmadik faluban, ami alátámasztja, hogy nem hiábavaló az éberség, így aztán mindenki elégedett, habár semmi nem történt, csak a libából lett valahol pörkölt.

A Jobbik olyan orvos, mely a társadalom betegségeit ráolvasással akarja gyógyítani, fájdalomcsillapításra meg bunkósbotot ajánl.
Viszont látnivaló, hogy tesz valamit, még akkor is, ha amit tesz, a végtelenül erkölcstelen, álságos és embertelen.
Parlamenti képviseletet szereztek, ott megpróbálják nem összeszarni az üléstermet, van, hogy sikerül nekik, ezzel megnyugtatják a politika balekjait, akik nem akarják tudomásul venni, hogy az auschwitzi rámpára az első lépést nem 1944-ben tette meg a zsidóság, hanem akkor, mikor kirekesztették a társadalomból őket, a társadalom meg eltűrte ezt.

A cigányellenességnek is meglesz persze majd a böjtje, ötven éven belül többségbe kerülnek és a nagy társadalmi inga elindul visszafelé.
Nem lenne hátrányos Vonának elmenni Dél-Afrikába, tanulmányútra, tanulmányozni milyen kisebbségként luxusgettókban, állandó fenyegetettségben élni. mikor az ablaka alatt felhergelt tömeg skandál jelszavakat ellene.
Ha ő nem is biztos, de a leszármazottai könnyen megérhetik ezt a helyzetet..
Persze lehetne felemelni is a falvak magárahagyott cigány és nemcigány népét, de az pénzbe kerülne, egymással szembefordítani a sok szerencsétlent meg – ismerve az áldott jó magyar természetet – ingyérbe van…

Van még egy csoport, mely pártszövetségnek álcázza magát, ők képviselik a minősített parlamenti többséget, ez a magyar maffia.
Ők magukat ugyan pártnak nevezik, de hát ez lényegtelen, hiába nevezzük a hiénát katicabogárnak, attól az még egy gyilkos, büdös dög marad.
Aki nem ismeri a maffia természetét, az olvassa el Puzo A Keresztapa című könyvét,és vesse össze a mi magyar valósággal.
Ne arra a részre koncentráljon, amelyikben a véres lófejet teszik a renitens filmgyártó ágyába, hanem arra, melyben már konszolidálódtak a viszonyok.

A mi maffiánk is túl van már az olajszőkítések romantikus napjain, akinek meg kellett halni, az meghalt, a maffia mára már megkaparintotta az államot, és egyszerűen nincs szüksége arra, hogy derékig vérben gázoljon.
A maffia ma törvényt alkot, kétharmaddal, majd a törvény alapján öt perc alatt elveszi a húsz éven keresztül létrehozott biogazdaságot, hogy kedvezményezettjük hozzájusson az uniós támogatásokhoz.
Lázár meg elmegy kétmillióért kirándulni, majd amikor a sajtó felfedi, akkor egy laza mozdulattal visszafizeti a pénzt, melyet ezek szerint jogellenesen vett fel, s melynek visszafizetésére vagyonbevallása szerint nincs is fedezete – gondolom, hitelt vett fel erre a célra…

Ezzel vége a történetnek?
Ha az ABC-ben ellop Julcsa egy tejfölt, utána hiába fizeti ki, attól még jön a rendőr és felelősségre vonják, itt meg az elkövető vágja a sértett pofákat.
Hálistennek nem bírnak magukkal, már annyira elpofátlanodtak, hogy hibát-hibára halmoznak, a nép meg kussol és figyel.
Egyszer majd valami teljesen jelentéktelen ügyön aztán eldől benne a borjú és szétveri a maffiát, meg mindenkit, aki arra jár.

A baj az, hogy ezzel párhuzamosan jelen van a félelem is, mert azt már megtapasztalhatták az emberek, hogy aki szembefordul a hatalommal, azzal milyen gátlástalanul számolnak le.
Embereket vezetgetnek pórázon, éveken keresztül tartanak előzetesben, miközben a cigánygyilkosságok tetteseinek a mai napig nincs jogerős ítélete.
A maffia megveszi az államapparátust, a bírókat, ügyészeket, képviselőket, a Keresztapa kezében összpontosul minden formális és informális hatalom, elképesztő.
Hogy dilis kicsit?
Istenem, Al Capone sem volt teljesen normális, mégis eléggé hatékonyan üzemelt…

Sajnos ez nem vicc, ez maga a tömény magyar valóság.
Ennél még Ceausescu uralma is erkölcsösebb volt, hiszen ő az állam nevében birtokolta a társadalom vagyonát, az elnöki palota kincsei is a társadalmi vagyon részét képezték, de a mai Magyarországon a társadalom vagyona valódi magánvagyonná válik és örökre elvész a társadalom számára, melynek fele egyébként éhezéstől szédülve is eltámolyog a szavazóhelyiségekbe, megbűvölten leadni szavazatát a mi helyiérdekű Cipollánkra.

A nép meg elindult kifelé az országból, százezrek mentek világgá ezekben az években és menni is fognak mindaddig, míg csak itt nem marad az országban a hárommillió nyugdíjas, az egymillió nincstelen cigány, az egymillió zsellér meg a százezer haszonélvező, akiknek addigra már igen kevés lesz az élveznivalójuk.
Hát így állunk.

Aki a Fideszről azt képzeli, hogy párt, az sürgősen keresse fel orvosát, gyógyszerészét.
Aki azt képzeli, hogy ezt a bandát le tudja győzni a többiekkel való összefogás nélkül akármelyik párt is, az kísérje el őt.
Aztán várjuk meg, míg Viktor felvágtat Semjén hátán a Mátyás-templom előtt, a hatvannégy vármegye földjéből összehordott koronázódombra, és ott négy focilabdát rúg a világ négy égtája felé.
A korona szilárdan ül a fején, ki van tömve jól Magyar Nemzettel, örvendj magyar - az örök Magyar Királyság feltámadott…

:O)))

2012. február 27., hétfő

DON VITTORIO

Nem tartok attól, hogy a Fidesz beperelné a Vidékfejlesztési Minisztérium január 18-án lemondott politikai államtitkárát, pedig ha csak a fele igaz állításainak, már az magában vérfagyasztó, a baj meg az, hogy szerintem az összes állítása megáll.
A Népszabadságban megjelent cikk  részleteket ismertet Ángyán József, a Vidékfejlesztési Minisztérium január 18-án lemondott politikai államtitkárának leveléből, melyet korábbi támogatóihoz intézett, s melyet teljes terjedelmében a Greenfo.hu tett közzé.
Természetesen a miniszterelnök elfogadta az államtitkár – egyébként indoklás nélküli – lemondását, szerintem azt gondolva, hogy jobb a békesség.
Mindenesetre abban tévedett, hogy a lemondás okát a hatalom körein belül éhet tartani, ezek a környezetvédők meglehetősen izgága népek és van némi tapasztalatuk is a mindenkori hatalom elleni harcban.
Azt írja levelében az ex-államtitkár: „Azzal a programmal szemben, amelyet a Nemzeti Vidékstratégiában megfogalmaztunk, amelyet a társadalom túlnyomó többsége teljes mértékben támogat, és amelynek végrehajtására szegődtem, nos, ezzel a programmal szemben mohó, zsákmányszerző gazdasági érdekcsoportok, hogy ne mondjam "maffiacsaládok", spekuláns nagytőkés "oligarchák" és a volt TSZ-eket, állami gazdaságokat a többiek elől elprivatizáló nagybirtokos "zöldbárók" koalíciója jött létre.
Ez az évtizedek alatt kialakult, ellenérdekelt "maffiahálózat" mindent vinni akar a földtől, az erőforrásoktól a támogatásokon át a piacokig. Mindent vinni akar a vidéki, helyi közösségek, családok elől, és magam, munkatársaim valamint az emberekkel közösen kidolgozott Nemzeti Vidékstratégiánk e zsákmányszerzés útjában álltunk. Elérte hát ezen érdekcsoport, hogy elfogyott körülöttem a levegő, ellehetetlenült a közös vidékstratégiánk megvalósítása, elkezdődött annak gyökeres átalakítása, adott gazdasági érdekcsoportok üzleti tervévé züllesztése, és megindult az állami földterületeknek a meghirdetett birtokpolitikai irányelvekkel gyakorta össze nem egyeztethető bérbe adása.”
Hát, ha valaki tudja az igazságot ebben az ügyben, az kétségtelenül ő, aki mellesleg felpanaszolja levelében, hogy a Vezér nem adott módot arra, hogy elmondhassa véleményét a kialakult helyzetről.
Szegény Ángyán államtitkár, úgy látszik súlyos identitás és önértékelési zavar áldozata, - azt hitte, hogy ő a vidék ügyében „valaki”, holott ebben a rendszerben ő is csak egy paraszt volt a sakktáblán, mely csak addig létezett, míg egyetértett, ha ellenvéleménye támadt, akkor onnantól ő megszűnt, nem volt.
Amúgy sem volt tiszta a világlátása, hiszen a levelében maffiacsaládokról beszélt, - hát Amerika ez?
Ez kis ország, itt nem fér al a Corleone-család mellett még egy Solozzo sem, nemhogy egy Tattaglia – család, itt rend van!  
 Egyetlen család van és az Don Vittorio családja, mely kezében tartja az egész országot, mely felosztja a piacot érdemek szerint és az érdem itt a Donhoz való feltétlen és korlátlan hűséget jelenti.
A kialakult helyzet elsősorban a magyar vidéket érinti, a magyar parasztságot, mely kapott vagy harmincévnyi levegőt, és amelyik a cigányság után a rendszerváltozás nagy veszteseinek második helyezettje.
Hol vannak már azok az idők, mikor a város a magyar parasztot irigyelte, hol vannak azok az idők, amikor a parasztgyereknek sikk volt agráregyetemet végezni, és ha elvégezte az egyetemet és szorgalmas is volt, a nagyüzemben feltörhetett, mint a huszár segge.
A rendszerváltozás idején voltak idealista falusi emberek, akik Kertmagyarországot meg dán típusú gazdaságot vizionáltak, helyette kapták Torgyánt, chilei cseresznyével a szájában, miközben a könyvtárosok és tornatanárok, mint a bolond, verték szét a magyar mezőgazdaság legnagyobb piacát, idióta újságírók meg idealizálták a földön verejtékező, a ló fenekét nézegető, gazdának csúfolt szerencsétlent.
Ne menjünk abba bele, hogy mit veszítettünk a falusi ember úgyis tudja, hiszen elvetemült téeszparasztból sikerült ismét zsellérré küzdenie magát, mint ahogy Rajk László is elért, hogy az apja nevét viselő utcából Pannónia utca legyen.
De ez is messze vezetne, hiszen a magyar lélek sajátosságaival kellene foglalkoznunk, meg olyasmikkel, hogy mi vitte rá anno a nincstelen és megtiport zsellérek unokáit, hogy a szövetkezetellenes pártokra szavazzanak, hogy micsoda kicsinyes harácsoló szellem süt abból, ahogy traktorkerekenként széthordták a közös vagyont, gatyaszíj-parcellákra osztva a nagyüzemileg művelhető földeket, betemetve a belvízlevezető árkokat.
Don Vittorio egyébként tudja azt, hogy a fölnek értéke van, azt még jobban, hogy ha lejár a külföldiek földszerzési moratóriuma, akkor, aki ma földet vett, annak megháromszorozódik a vagyona anélkül, hogy a kezét ki kellene venni a nadrágzsebéből.
Már az első kormányzása idején is látható volt, hogy merre is halad a világ, az állami gazdaságok strómanoknak juttatása világossá tette, hogy a Don tudja, mitől döglik a légy, és az általa a felcsúti fociakadémiának ingyenesen használatba adott se tűnik rossz ötletnek.
Ha építgetnek rájuk a hét szűk esztendőben gálánsan adott adókedvezményből szép nagy épületeket, akkor az bizony megtöbbszörözi az értéküket és hát nem kenyérre kell az a pénz.
A zsellér meg tudja hol a helye, alázatosan, levett kalappal kolduljon munkát új uraitól, gondolom, ezt várta a rendszerváltozástól.
Az utolsó csapás a magyar falura, hogy ismét hecckampány áldozata a világhírű magyar lúd-ágazat, mely ellen felemelni szavunkat nem hezitálhatunk!
El a kezekkel a magyar libáktól, le a vörös (!) Vuk-maffia Négy Mancsával!
A magyar falu meg szép csendes álomba merül és várja a jószerencsét, meg az odalökött alamizsnát ahelyett, hogy saját kezébe venné a sorsát.
Hiába, évszázadok génekbe kalapált mentalitásától nehéz szabadulni.

:O)))

2011. december 7., szerda

HARC A PÉNZESLÁDÁÉRT

- Hol van még pénz?
Van még valaki, akin nem vágtunk eret?
- Nincs Keresztapa - feleli a megszeppent consigliere, - legalábbis csak olyanoknál van pénz, akiktől elvenni meglehetősen nagy kockázattal jár.
Ott van a jegybank-ipar például. 
Bár bejuttattuk embereinket a szervezetbe, de a kulcspozíciót még nem sikerült elfoglalnunk.
Ez az aktakukac-kinézetű Simor ráült a pénzesládára, a kulcsát meg lenyelte és azóta úgy viselkedik, mintha ő lenne a Rambo!
Az ágya már tele van levágott lófejekkel, minden nap fenyegetik legrosszabb arcú politikusaink, más már régen frászt kapott volna, ez meg csak álldogál szenvtelen arccal és keresztülnéz rajtunk.
Mondjuk érthető a bátorsága, mögötte áll a Jegybankok családja, az EKB pedig már többször rávert a kezünkre, mikor a kasszakulcs után nyúlkáltunk!
- Próbáltátok lefizetni?
- Ezt már nem lehet, Keresztapa, ezt már teljesen elvadítottuk, ami azt illeti, ezt elkúrtuk.
Nem kicsit, nagyon!
A szokásos eljárással indítottunk, embereink az első utcasarkon baseball-ütővel rárontottak, mint szocik a nemzetre, jól összevissza kenték sárral, ráolvasták az offshore-lovagi vádakat, de lepergett róla.
Ha visszaemlékszel, te is tettél egy – két releváns megjegyzést rá, így oszt ez lett a vége.
Hiába van dugig töltött kincsesládácskája, a világ legtárgyilagosabb képét vágva küld el bennünket a náthás sóhajba, - igen dühítő!
A tetejébe a népnek is kezd kicsit gyanús lenni a világ felosztása Fideszesekre meg bűnözőkre, talán ha összehívnál megint egymillió embert a Parlament elé, változhatna a közhangulat.
Esetleg, ha baleset érné, mondjuk rácsukná valaki a páncélterem ajtaját, - két hetet csak kibírnánk pénz nélkül, de ő víz nélkül?
- Ehhh! – ez időszerűtlen…
Próbálkoztatok már az emberi gyengéivel?
- Ennek nincsenek emberi gyengéi, nem iszik, nem költ vagyonokat lóversenyre, otthon gyufaszálba kártyázik, a rulett csak játékelméleti szempontból izgatja, ez egy halvérű alak, bérgyilkos típus, csak ez nem távcsöves puskát visz a hegedűtokban, hanem közgazdasági alapműveket.
Ha legalább a címlistát meg tudnánk szerezni, talán a Gyurinak is segíthetne valamelyest, - gyorsan tanul, egyszerre két könyvet is képes olvasni!
De a hegedűtok is kulcsra jár és azt a kulcsot is lenyelte, azt mondta, reszeljünk magunknak újat, és a Közgázt emlegette…
- Az nem járható út.
A Corvinus, ez a bolsi-libsi fészek nem jöhet számításba, még a végén a Dobrev Klára mondaná meg nekünk a tutit, ez pedig ellentétben áll a család jogállásáról szóló törvénnyel, Apa olvas - Anya főz, ugye, meg az államelvvel: Kirche, Kinder, Küche ugye, ahogy azt Anikó példásan abszolválja.
Egy asszony babázzon csak a háztartással, na, jó, legfeljebb a családi vagyonon tartsa rajta a szemét, ne mi nyerjük a legtöbbet, meg irányítsa a személyzetet, de tanácsot nekem legfeljebb te adhatsz Lajos!
Próbálkoztatok már nővel?
- Ne is mondd!
Ráküldtük a Selmeczi Gabit, aki egy teljes héten át a Tescóban gyakorolta, hogyan kell erotikusan a szájába venni a kifli csücskét, hogy lehet a nyelve hegyével csábosan körbenyalogatni.
Külön zenetanárt alkalmaztunk mellé, hogy hatásosan tudja elbúgni neki némi Karádys reminiszcenciával: Szenátorral próbáltad már, szép, szemüveges hercegem?
Átnézett rajta, mint az ablaküvegen, pedig Gabika a kezdet kezdetén már ott állt melletted az Aurórán, vagy a Hapci motoroson vagy min is!
- Hmmm…
Mi a helyzet az IMF-el?
- Nem könnyű a helyzet Keresztapa.
Habár ma a Tamás elkezdte az informális tárgyalásokat azzal az ukrán nővel, akit mellesleg ez a majom Kósa Lali halálra sértegetett, mert az ostoba teljesen komolyan vette, amit az IMF-ről mondtál. Nem ismerte fel a zsenialitásodat, hogy a világpolitikát úgy kell intézni, mint a lóvásárt, nem szabad a vevőt szidni, a ló fogát le kell reszelni és a seggébe dugott nádszállal fel kell fújni szép piacképesre.
Majd a Tamás talán korrigál, végtére is igaz, hogy még semmit nem ért el a sok sürgés-forgással, de ő legalább tud dús fantáziával szépeket ígérni – már a ferdeszeműeknek is milyen szépeket mondott!
De lehet, ez is kevés lesz, neked is be kell vetned magad és a te utánozhatatlan eleganciáddal végig kell csókolnod a karját a kisujjától a hónaljáig, jó nagyokat cuppanva.
Mint szoktad az amerikai nagykövetasszonynak is, akit teljesen meghódítottál, alig tudta elrebegni a demars kifejezést, olyan zavarba jött, mikor elegánsan pucsítva rábuktál a praclijára!
- Mikor lehet ebből pénz szerinted?
- Hát, van egy optimista verzió Mein Vezér, mely szerint akkor, mikor a libák visszahúznak nyári szállásukra, meg van egy pesszimista verzió is – az ahhoz köthető, mikor te húzol el…
- Ez elképzelhetetlen, mást kell kitalálnunk!
- Talán ha a Gyurit odadobnánk a népharagnak, mondván, hogy ferde szemmel nézte a forradalmat?
- Megfontolom…
Most töltsél egy italt és hagyjál magamra.

Hiába, Vezérnek lenni magányos műfaj…

:O)))

2010. december 10., péntek

VÉRBOSSZÚ

Folyik a leszámolás.

A Keresztapa most rendezi a Család ügyeit.
Közben zúgnak a harangok és kenetes szövegek zsolozsmázásával a háttérben folyik a vér, - az ellenfelek vére.
Nem politikai leszámolás történik, ó nem.
Fizikailag akarunk leszámolni mindenkivel, aki fel mert lépni az általunk elkövetett törvénysértések ellen, aki szembe mert szállni velünk.
Nem öljük meg őket, habár igény lenne rá, de a külső körülmények, ugye…
Viszont vádat lehet emelni ellenük, hiszen mienk az ország, mienk a hatalom és a dicsőség, reményeink szerint most és mindörökkön örökké – ámen…
Közben persze zeng a kórus, - a pofátlan végkielégítésekről szóló zsoltárt énekli monoton hangon.
Kit zavar, hogy azok a végkielégítések szerződések – menedzserszerződések vagy a Munka Törvénykönyve - alapján kerültek kifizetésre, és mégha a mértékük egy minimálbérre bejelentett alkalmazott vagy egy közmunkás számára csillagászati összegnek is tűntek, de törvényesek voltak?
Mi nem pofátlanok vagyunk akkor, mikor ezt a helyzetet visszamenőleg törvénytelenné tesszük, porba tiporva valamennyi évszázados jogelvet, - végtére is mienk az ország - csinálunk vele, amit akarunk.
Most például bosszút akarunk állni, és amit mi akarunk, azt meg is tesszük, mert az akarat a legfontosabb, az akarat a minden, hiszen ezt igazolja a kétharmad is, - a győzniakarás elnyeri méltó jutalmát!
Hát akkor jöjjön a titkosszolgálatot vezető tábornok, aki fertelmes bűnt követett el ellenünk.
Mikor kiderült, hogy a titkosszolgálat csak szelektíven titkos, akkor volt pofája elzárni az információs csapokat és megszüntetni azt a kényelmes helyzetet, melyben az ellenzék legszebb bajszának tulajdonosa előbb kapott információt, mint a szolgálat törvényes irányítója.
Merte venni a bátorságot a mocsok moszkovitája, aki helyett mi száz kezesebbet is el tudtunk volna képzelni, hiszen egyébként nagy tapasztalatunk van a titkosszolgálati vezetők kézbentartásában, - aki nem hiszi, kérdezze csak meg Defend névre hallgató pénzszivattyúnk volt vezetőjét, vagy akár az UD Zrt. vezetőit, ők aztán tudták, hogy mi a feladatuk, de most el is nyerték méltó jutalmukat!
Nem hagyhatjuk, hogy egy titkosszolgálatot vezető tábornok megússza azt, hogy szembefordult velünk, úgy fog ez (kis e-vel…) ülni, mint a befagyott Duna jegén a vadliba!
De ülni fognak azok is, akik belerondítottak a mi kis maszek titkosszolgálatunkba és feldobták az UD Zrt-t, amelynek már a neve is oly romantikus, - az Új Defend név feltörhetetlen kódolása eredményeképpen.
Mecsoda pofátlanság, hogy balhét kavartak a körül a természetes jogunk körül, hogy titkosszolgálati eszközökkel megfigyeltethessük a titkosszolgálat aktuális vezetőjének mozgását, megrendelést adjunk a számunkra nem túl kedves, bár jobboldali párt parlamenti képviselő vezetőjének megfigyeltetésére, vele kapcsolatban terhelő adatok gyűjtésére!
Az meg aztán a pofátlanság csimborasszója, hogy belekeverték Nagy Barátunk, a jeles bankár nevét, mondván, hogy az UD Zrt. neki jelentett és tőle kárt iránymutatást!
Hát nem csacsiság nekimenni egy ilyen potentátnak, akit akár oligarchának is hívhatnánk, ha az ellentáborban lenne, de hálistennek ő minket finanszírozott a hét sovány tehén esztendeiben…
Csak nem hagyjuk büntetlenül, ezt az impertinenciát?
Mert, hogy az Ervin beszólt nekik, az ebben az ügyben kevés, ezzel megelégedni annyi lenne, mint sovány libából tepertőt (hogy talpasainknak is érthető legyen: töpörtyűt…) sütni, - adjunk már magunkra, - nem igaz?
Elképesztő, hogy mit meg nem engedtek maguknak – az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának tagjait is tájékoztatták az ügyről, sőt, még a hangfelvételek másolatait is kiosztották nekik, ahol a Nagy Pénzember érces basszbaritonja is hallható volt, - na de ezt elbasszbaritonták rendesen!
Mind meg vannak gyanúsítva, lehet, egyiket-másikat majd fel is keresik a terrorelhárítóink oszt megmutatják nekik, hogy mi is az, ami ellen létrehoztuk őket, - az elnökasszony is élvezni fogja, ha földre teperik ezek a kigyúrt testű macsók – tábornokot vezetgetni pórázon, mint a Bumbi kutyát, meg kimondottan szórakoztató!
És akkor még itten van ez az üvegzsebű – vagy üvegszemű? (hehe, milyen viccesek is tudunk lenni, ha akarunk, - nem igaz?) - Keller is, aki nem átallotta beleütni azt a borvirágos orrát a mi barátaink vadászati szokásaiba – már megint ujjat húzva a Nagy Pénzemberrel!
De ez nem volt neki elég, még Hasznos Barátunkat, a sztárügyészt is gyanúba keverte, mikor azt firtatta, hogy miért nem szerepelt a vagyonbevallásában az általa lőtt kapitális trófea ellenértéke!
Na, ezzel ez a pofátlan aztán bakot lőtt, és az sem segít rajta, hogy alacsonyabb, mint a Főnök, hízelgéssel nálunk nem megy semmire!
Hogy lett volna pofája az állami tulajdonú vadászterületen az állam tulajdonát képező vadállományra vadászók névsorát kikérni a vadásztársaságoktól, hogy kiderüljön esetleg, hogy a mi Poltpetink együtt vadászott a büntetőeljárás alatt álló Bártfai Bélával, akit még ő sem tudott kimosni az Országimázs ügyből, holott minden szálat oly ügyesen elvarrt, - az üvegszemű meg szopóágra került, hehehe!
Meg együtt vadászott a Csányival, meg a Pintérrel, Erős Jánossal, a Magyar Fejlesztési Bank Rt. vezérigazgatójával, meg Jakab Gézával, a Budapesti Rendőr-főkapitányság korábbi főkapitány-helyettesével (utóbbi hivatali idejében is).
Hát mit is képzelt ez a mitugrász?
De most majd rárohad a műanyaglakat, majd megtanulja, hogy velünk nem lehet kikukoricázni!És mikor majd kijön kissé sápadtan a sittről, akkor a többieknek is, akik butaságokat forgatnak a fejükben tanulságos lesz ez, és mindenki megérti, hogy a Család erős, a Család hatékony és a Család nem felejt!
Ezek nem az ország ügyei, - óh, nem!
Ez a Mi Ügyünk!
Cosa Nostra!


:O)))


A bejegyzés itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/verbosszu