INGBEN, GLÓRIÁBAN

A Pál utcai fiúk vörösingesei agresszív népség voltak, el akarták foglalni a grundot.
És ez csak a kisebbik hibájuk volt – nagyobb hiba az ing színe.

Emiatt hiába is a szembeötlő hasonlóság a Fidesz fiúkkal – lásd einstand – eleve kizárt, hogy a mű a kurzus megbecsült szépirodalmi alkotásai közé keveredjen, különös tekintettel arra is, hogy az ing viselőiben azért még volt némi sportszerűség és tisztesség, mely jellemvonások a hatalom birtoklói számára mára teljességgel elavultak és feleslegessé váltak, csak semmi nyáladzós érzelgősség!

Nemecsek betegsége a maga dolga, különben is alacsonyan állt a Lázár-skálán, hulljon a férgese.

Az ing nagyon fontos ruhadarab, volt idő – és úgy tetszik, lesz is, - mikor a szegényember kizárólagos divatkelléke volt, és ha kilógott belőle a feneke, hát kilógott, senki nem rosszallotta.

Akkortájt a szín sem bírt valami túlzott jelentőséggel, még főúri körökben sem, persze volt azért olyan királynő, aki divatot csinált, például a spanyol Izabella, aki fogadalmának megfelelően addig nem váltott inget, míg a mórokat ki nem űzték Spanyolországból.

Az ő ingének színe ihlette meg azokat a festőmestereket, akik megálmodták is kikeverték az új színt, az Izabella-sárgát.

Aztán változott a világ, a ruházkodásban megjelent a nadrág, a nyakkendő, az antantszíj meg a bilgeri-csizma, a karszalag meg a különféle jelvények, felvarrók, de az ing maradt, és színe különleges jelentéstartalommal bírt: csak ránézünk a viselőjére és azonnal tudjuk, kivel van dolgunk.

Ezek az ingek már nem egyszerű polgári ingek, ezek ideológiai kényszerzubbonyok, melyek tradicionális jelentéstartalommal bírnak.

Az olasz fasiszták fekete ingekben abszolválták a Marcia su Roma -t, a Duce maga is fekete ingben pompázott.

Érdemes kicsit utánaolvasni, - Mussolini végül is parlamenti pártként - törvényes eszközökkel került hatalomra, feketeingesei alig 100 halottat hagytak maguk után, mikor a szocialistákat megregulázták, viszont a társadalmat megfélemlítették a feketeinges csapatok, így aztán elhárult minden akadály a totális fasiszta diktatúra kiépítésének útjából.

A fekete szín aztán kiment a divatból, a hatvanas években a jampik pompáztak talpig feketében, de ez inkább csak az ellenállhatatlan vonzerőt igyekezett biztosítani, politikai felhangok nélkül.

Hitler szabadcsapatai a barna inget favorizálták, a karján karszalaggal, rajta a horogkereszttel, antantszíjjal, remek látvány volt ez zsidó üzletek szétveréséhez, az intézményesített terrorhoz, meg is tartották a nácik ezt a bukásukig.

Pártrendezvényeken ebben manifesztálták a Führer iránti hűségüket, jellemszilárdságukat, de aztán ez is a múlté lett.

Mellesleg Hitler is törvényesen jutott hatalomra.

Nálunk a nyilasok olívzöld inget viseltek, ebben hajtották a pártszolgálatosok áldozataikat a Dunapartra, ahol is pedáns következetességgel előbb levetkőztették áldozataikat, nehogy az anyagi javak elveszítése gyengítse a Budapest-erőd győzelemmel kecsegtető harcát.

Ők is természetesen törvényesen jutottak hatalomra, a hős Horthy adta át a hatalmat nekik, állítólag egy fürdőszobában, a vécécsészén ülve, stílusosan.

Aztán ez az ing is kiment a divatból, és bár minden ellenkező híreszteléssel ellentétben tulajdonosai nem öltözhettek át az ÁVO gimnasztyorkájába, de annak sok akadálya nem volt, hogy néhányan közülük ne öltsenek égszínkék inget, vörös nyakkendővel, mely a haladás és a kollektív tulajdonra épülő társadalom iránti elkötelezettségüket szimbolizálta.

Szóval adtak magukra ezek a gárdák, - az Ifjú Gárda is, melyben szeretett Vezérünk állítólag megszerette azt, amit ő fegyelemnek képzel, – és én kis naiv meg azt hittem, hogy a rendszerváltással lejárt az ingek és egyenruhák kora.

Tévedtem, a mai gárdák ismét egyeningekben menetelnek az ország boldogításának rögös útján.

Azon még csak ki se nagyon akadtam, mikor a Gárda a Bánatos Oroszlán Fogadó fizetőpincéreinek álcázva marconázott, ahogy tevékenységüket a polidili fórumán Pixy olvtárs megnyelvújította.

De most, a legutóbbi avatáson új divatot lehetett észlelni.

A Hősök terén ott üldögélt a Nemzeti Kéményseprők mellett a Tizedes meg a többiekből megismert Dunyhás testvér, több példányban, olívzöld egyeningben, és a korszerűséget szimbolizáló terepszínű gatyában.

Utóbbi igen hasznos tud lenni, ha a harcos menetelés vagy futkározás közben az erőlködéstől, ugye, szóval, hogyismongyam, na…

És kopaszon, hogy két legyet üssünk egy csapásra - a természet kegyetlen bánásmódját így változtatja divatfrizurává a jobboldali lelemény.

Ezzel nekem csak az a bajom, hogy minden együtt áll ahhoz, hogy ezek a figurák ismét hatalomra jussanak, mert a Vezérnek az út csak feléjük áll nyitva.

Vagy esetleg mire aktuális lesz, már felújítják a Várban az ominózus fürdőszobát.

És akkor lesznek majd csendőrök, lesznek vitézek, darutoll helyett libatollal, oszt hiába veri majd magát a földhöz az Unió, nem marad az országban egyetlen liba sem, mely ne puci fenékkel masírozna a sorban.

Tulajdonképpen a mellékelt képből kellene majd választási plakátot csinálni. 

Felirata egy kérdés lehetne: Ezek kezébe akarod adni a hazát?

Tényleg – ezek kezébe akarjuk adni a hazát?

:O)))

FENNFORGÁS VAN

Ahogy Virág elvtárs mondaná, a helyzet fokozódik, támad a reakció!

Akció – reakció: ősi törvényszerűség ez - már várható volt, hogy az elmúlt időszak tüntetései, a millás, meg az operaházi, nem maradhatnak válasz nélkül.

No, a hétvége be is igazolta a várakozásokat, kimásztak a politikai szemetesvödörből mindazok, akik már végérvényesen lejáratták magukat ostoba és idejétmúlt elveikkel.

Megjelent Csurka és Stefka, és ott voltak törzsgárdajelvényes híveik, akiknek egy részével a szocialisták kormányzása idején rendszeresen lehetett találkozni a különféle tüntetéseken.

Csurka támogatta Orbánt, akinek ez szerintem éppen annyira hiányzott, mint üvegestótnak a hanyattesés, de kívülről nézve szívmelengető látni, hogy a régi harcostársak kiállnak egymásért.

Nem kell ezen csodálkozni, hiszen így szép a demokrácia, a politikus politizáljon, a tüntető meg tüntessen, védje meg az ő pici, okos kis kormányát és Viktort, akit mostanában mindenki csak bánt, bánt, bánt, pedig ő csak a javunkat akarja.

Persze nincs egyszerű dolguk jobboldali barátainknak, hiszen őket igazán csak a töretlen optimizmusuk hajthatja az utcára, hiszen a vezér politikájának következményei őket is sújtják, nekik is drágább az üzemanyag, nekik is drágább az élet, esetleg az ő hozzátartozóikat is érinthetik az olyan népszerű intézkedések, mint a szolgálati nyugdíjak csökkentése vagy a felvételiző fiaik, lányaik, unokáik tandíjának kérdése.
Ennek dacára helyt kell állniuk és a vezér védelmében hülyeségeket kell ordítozniuk a Kossuth téren, hallgatni a jobboldali Marosánt, aki szótagolva olvassa a lelkesítő beszédet, vagy a vegyészt, aki kiszabadulva a lombikok fogságából összehord hetet-havat, porig égetve magát.

Ez persze még csak a jobboldal light, mert a szövetségbe forrt szabad két párt március 15.re ígéri az igazán ütős nagy durranást,  aholis majd vélhetőleg a tavalyinál tízszer több statiszta fogja alátámasztani a kormányfő igazát, már ha március 15.-én még a forint lesz a fizetőeszköz, nem pedig a független Orbanisztán új valutája, fabatka.

Ami viszont igazán szívmelengető volt, az a Jobbik által rendezett performance, ahol Vona vezér tüzelte a népet, megállapítva, hogy „az Európai Bizottság a szerdai levelével egy földön fekvő országba rúgott bele.

Mint mondta, a bizottság három törvény módosítását, valamint a költségvetés változtatását kéri az országtól, ezzel azt várja: "mondjunk le függetlenségünkről", és "szorítsuk meg a magyar népet".

Hadüzenetnek nevezte José Manuel Barroso szerdai levelét, amellyel az Európai Bizottság Magyarország függetlenségét sértette meg.

Vona Gábor hangsúlyozta: népszavazáson kell dönteni az ország unióból való kilépéséről.

Ezekszerint már ez a másik félcédulás is harcolni akar, nagyszerű látvány lesz, amint a gatyából kilógó seggel forgatjuk őseink kardját, gyarapítva eggyel vereségeink nem csekély számát.

Ott lengette a zászlót a sok szerencsétlen, Barrosot fenyegette, mert az tette a dolgát: szerződéses kötelezettségeink betartására szólított fel minket.

Vonáék azt képzelik, hogy a szerződéseket csak akkor kell betartanunk, mikor úri kedvünk úgy tartja, márpedig ez nem így van, van ott a bandában jogász, kérdezze csak meg bátran!

Emellett valaki elmondhatná neki végre a szomorú hírt, hogy nekünk az érdekérvényesítésre nem maradt mára semmiféle eszközünk, merthogy a Vezér elkúrta, méghozzá nem úgy, mint Gyurcsány, akinél ez inkább csak szónoki fordulat volt, hanem teljesen és rettenetesen, mindahányunk zsebére és életére menően.

Ha a libák költöznek, és a csapatból kiválik egyikük, amelyik a többiek figyelmeztetése és segítsége dacára elkezd visszafele repülni, az a liba a halott liba.

Ez a hasonlat alkalmazható turullal is, ízlések és pofonok, ugye…

Van egy sanda gyanúm: Barroso és a Bizottság hatfogásos vacsorával ünnepelné a napot, mikor Európa búcsút inthetne ennek a nevetséges és tragikusan ostoba országnak, mely messze nem érett még a demokráciára, nem tud alkalmazkodni egyetlen közösséghez sem, álomvilágban él és állandóan újratermeli saját nyomorát.

Vona szövegében egyetlen momentum volt, melyre nagyon oda kell figyelnünk, ez pedig a fenyegetés.

Miután több szónok is hangoztatta, hogy az utcát vissza kell vennie a Jobbiknak azoktól, akik az utóbbi időben méltatlanul demonstrálnak ott, a másik két ellenzéki párt megmozdulásaira utalva kijelentette: "a legközelebbi tüntetésükön ott leszünk mi is".

Miután a rendezvény szervezői bejelentették, hogy a demonstráción megjelent az Új Magyar Gárda, a Magyar Nemzeti Gárda és a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület, a szép fekete egyenruhák egyértelművé teszik, hogy a baráti látogatás a legközelebbi ellenzéki tüntetéseken mit is takar.

Ami azt illeti, az ominózus szervezetek részvételének bejelentésére a rendőrségnek reagálni illenék, csakúgy, mint az egyenruhás csürhe megjelenésére, de ne várjunk azért csodát, a Vezér utolsó ütőkártyái ők, nem fogja ilyen nehéz helyzetben bántani őket.

Majd legfeljebb – miután _ miként Horthy -  a wc-csészén üldögélve aláírta lemondását – átadja a hatalmat Vonának, aki pártszolgálatosai élén a Kárpát-Duna Nagyhaza védelme ürügyén az összes libacomb feletti rendelkezés jogát magához vonja, majd megindítja csapatainkat Brüsszel felé.

Bődületesen buták a mi jobbos honfitársaink, az is csoda, hogy megtalálják a kanállal a szájukat.

Hőbörögnek, arcoskodnak, megfeszítik csenevész izmaikat és azt várják, hogy a Nyugat majd megretten párezer idiótától, akik a Lövőház utcában óbégatnak.

Tévednek.

Emellett a helyzetet is rosszul értékelik, hiszen mára elavult kategóriákban gondolkodnak.

Azt képzelik, hogy pártokkal állnak szemben, holott ez már régóta nem így van – ők itt a néppel, a választókkal állnak szemben, és a nép hosszú távon nem hülye.

A pártoknak is be kellett tagozódniuk egy egységes ellenzékbe, melynek célja a demokrácia helyreállítása, és aki nem vette ezt tudomásul, annak mennie kell és kellett – lásd: Schiffer.

Érdekes napoknak nézünk elébe, érdekes lesz azt is megtapasztalni, hogy a Köztársaság intézménymaradványai – rendőrség, bírák - emlékeznek e még a demokráciára.

Mert ha bennük sem bízhatunk, akkor itt rettenetes nagy baj lesz…

:O)))

DEZERTŐRÖK...

Dezertőrök, akik együttműködnek velük.

Orbán Viktor egyértelművé tette, hogy az erőszakszervezetek tagjait részéről  nem tekinti bocsánatos bűnnek az együttműködést a Gárdával.
Derék dolog, - bár néhány évet késett ez a nagy határozottság, de most, hogy végre elmondhatja a Vezér: "L'État, c'est moi" - idejét érezte leszögezni, hogy a fegyveres hatalom monopóliumát nem hajlandó kiengedni a kezéből.

Ernst Röhm mai reinkarnációja pedig dühösen toporzékol, hiszen leghűbb támogatóit, az utóbbi évek leglátványosabb politikai bunkósbotját hajítja el Orbán, pedig mennyit köszönhet nekik.

A Fradi-szurkolók kemény magjával már mégsem lehet nyilvánosan dicsekedni, - nemde?

Érdekes képződmény a Magyar Gárda, valamennyi nevén.

Tulajdonképpen rendes falusi suttyók ők, akikben nem fér el az adrenalin, és akik keresnek maguknak valakit, akin bebizonyíthatják lankadatlan férfiasságukat, legyőzhetetlen erejüket.

Régen az ilyen nekibuzdulások levezetésére a falusi bálok szolgáltak, most a cigányok megregulázásában élik ki magukat az értelmesebb cél nélkül lézengő falusi legények, - mellesleg másodállásban eljátszadoznak a jogállam megpocsékolásával, az állami  intézményrendszer szétzilálásával, a bíróságok megfélemlítésével.

A kiválasztott célok közül a girhes faluvégi cigány jó választás volt, - nem ellenfél nekik, - retteg is tőlük a szerencsétlenje, ha meghallja, hogy jönnek, szalad az erdőnek vagy a szomszéd faluba a rokonokhoz, - ellenállást még véletlenükl sem tanusít.

Azért persze olyan is előfordult, hogy a cigányok szembefordultak velük és néhány igencsak kigyúrt szexipari vállalkozó vezetésével nyilvánvalóvá tették, hogy felkészültek a személyes elbeszélgetésekre is, - ekkor azért lohadt a Gárda ambíciója is és kiderült, hogy tudnak ők csendesen és békésen is viselkedni a rendőrsorfal mögött...

Az államhatalom intézkedéseinek semmibevétele viszont igen jól jött Orbánnak, aki cinikus közönnyel figyelte, hogy milyen szépen terebélyesedik az a kis fa, melyet ő ültetett képviselőtársaival a Kossuth téri kordon bontása során.

Ki tudja mi lett volna a Gárda sorsa, ha a Jobbik nem oroz el szavazatokat  a Vezértől.

Megeshetett volna könnyen, hogy ugyanúgy integrálják őket az államhatalomba, mint tették Orbán személyi testőrségével, - mert mint kiderült, a nép szeretett vezetőjének a páncélozott BMW mellett ilyenje is volt.

Hogy miért kellett neki - ki tudja, -  balról egy bekiabálás nem hangzott el soha nyíltszíni  szellemidézésein ( a fasizmus szelleméről van szó, ha valakinek esetleg kétségei lennének...).

Most viszont útban vannak a hajdani hű rohamosztagosok, és nem valószínű, hogy Schmitt Pálnak alkalma lesz nézegetni a Sándor-palota ablakából a délceg vitézek új generációinak avatását.

Persze bármi is az indíték, a jelenség felszámolása üdvözlendő kezdeményezés, jóllehet a siker nem lesz egyik napról a másikra elérhető, hiszen van ebben a mozgalomban némi kaméleon-jelleg, - ha betiltják ezen a néven, ujjáalakul másikon, ha szorul a hurok, akkor átminősítik magukat polgárőrségnek, - lényeg az, hogy az állományt egyben tartsák és lehessen fel-alá masírozgatni akármilyen néven, - lesznek ők még Katolikus Legényegylet is, ha a szükség úgy hozza.

Viszont nem szabad lebecsülni őket, hiszen katonai szervezettséggel mozognak, katonai kiképzéseket tartanak maguknak, táboraik vannak és kiképzőik, akik valaha hivatásos katonák vagy rendőrök voltak, de ilyen-olyan okokból elhagyták a testületet vagy a Honvédséget.

Ha háromszáz embert bunkósbottal ráengedünk egy városra, akkor azok ott csodát tudnak művelni, ha ezek az emberek alegységként, kiképzetten, utasításokra mozognak, akkor ahhoz, hogy hatástalanítsák őket kell vagy ezer rendőr.

És nem szabad elfelednünk, a rendőrök között ma már ott vannak elvbarátaik, tettrekészen figyelve a fejleményeket, - ne legyen senkinek kétsége - ma már nem lehet ellenük úgy rendőri akciót indítani, hogy ne lenne jóelőre tudomásuk róla.

Ne tévesszen az se meg senkit, hogy Vona újabban meegfontolja, hogy miket mondjon, - hogy nem hagytak fel terveikkel, arra legyen elég bizonyíték a Polgárőrségek elfoglalására tett nem is túl sikertelen kísérlet.

Lesz itt még ebből feszültség és cirkusz, köszönhetően Orbánnak, aki ott üldögélt a sárkánytojásokon, míg világra nem jött a szörny - és a szocialisták és liberálisok  idealista-naiv demokrácia-felfogásának, mellyel addig-addig védték a jogállamot, míg az végül ellenük fordult.

Orbán azt mondta, majd kiutal két pofont és hazazavarja őket.

No, akkor most itt a nagy lehetőség, - csak az a baj, hogy nem egy pofozást láttam már kölcsönös pofozkodásba torkollni, - könnyen meglehet, hogy Orbán is begyüjt egy-két maflást.

Ezzel együtt, drukkoljunk Orbánnak, legyen sikere a Gárda szétzavarásában.

Optimista ez ügyben nem vagyok, - azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy pragmatikus megoldásként előbb-utóbb Orbán Nemzetőrségének, Csendőrségének, vagy a Honvédség önkéntes alakulatainak tagjai lesznek a mai gárdisták, - végtére is jó keresztény magyar emberekről van szó, akiknek a kezében jól mutat a fegyver, ha megfelelő főparancsnok kezében van az irányítás.
És miután ütemes léptekkel haladunk a light totalitarianus állam felé, a Legfőbb Hadúr éppen megfelelő lenne erre a feladatra.
Habár a csendőrséggel már szellemi elődjének sem volt  túl nagy szerencséje...
:O)))