MIKOLA

Megkapta hát a selyemzsinórt a Nemzet Orvosa.
Igaz, a vezér kent rá kis mézet is, hogy legyen mit nyalogatnia az édes-bús párizsi éjszakákon az obsitos harcosnak.

Ismét szegényebbek lettünk egy vidám színfolttal, egyúttal átmenetileg pont került az egészségügy átalakításáról szóló kormánypárti belvita végére - Orbán locuta-causa finita…

Orbán megerősítette, hogy Szócska államtitkár továbbra is bírja bizalmát, Mikolát meg személyesen kérte meg, hogy vállalja el a párizsi magyar OECD nagykövet tisztségét.

Nem ő az első száműzött, Orbán összes kollegája már hasonló sorsra jutott, ott vágják a fát a Magyar Gulagon Brüsszelben, a Fidesz Európai Parlamenti képviselőjeként - ugyan jó körülmények között, de kiiktatva a politikai életből.

Erre a sorsra jutott most Viktor hajdani helyettese is, aki annyival járt jobban a többieknél, amennyivel szebb város Párizs Brüsszelnél, és az OECD annyival járt rosszabbul a cserével, amennyivel felkészültebb és diplomáciai tapasztalatokkal jobban felvértezett volt elődje, Gottfried Péter…

Aki egyébként Orbán uniós tanácsadójává avanzsált, és akit a szocialisták neveztek ki nagykövetnek, annak utána, hogy az első Orbán-kormányban államtitkár-helyettes volt.
Jó lenne legalább egyetlen hasonló pályaívű szocialista politikussal találkozni, de persze ez csak a fantázia birodalmában fordulhatna elő…
Ezzel Mikola meg is szűnt tényezőnek lenni a magyar egészségügyben, ez alkalommal rossz lóra tett.
Lehet, hogy még magának a Bölcs Tanítónak is feltűnt, hogy Szócska államtitkár mennyivel higgadtabban és koncepciózusabban intézi az egészségügy dolgait, mint Mikola doktor intézte volt valaha is.
Gondolom, mikor megtudta a gyászos hírt a Szent László kórház volt főigazgatójaként mélyreható ismereteket szerzett szakember, farokfelcsapva elrohant a Nagycsarnokba, venni egy kis szalmonellás disznósajtot vagy kalbászt, imígyen kívánva véget vetni eme szomorú földi pályafutásnak.
Aztán győzött benne a pragmatizmus, és a csarnok helyett egy könyvesboltba ment és vett egy francia nyelvkönyvet.
Mecsoda veszteség ez a nemzetnek, mecsoda bánat!
Nem mondom, Mikola doktornak lényegesen kényelmesebb volt ellenfelének lenni, mint harcostársának, ugyanis Mikola doktor időnként elkezdett elszabadult hajóágyú módjára viselkedni.
Amerre elhaladt romok és könnyező szövetségesek maradtak utána.
Legszebb alakítása az volt, mikor a kettős állampolgárság ügyében kifecsegte a családi titkokat, megjövendölve a választójog megadását külföldön rekedt honfitársainknak és megjövendölve a Fidesz húsz éves uralmát, az akkor még csendben trükközgető Viktor legnagyobb örömére.
Kapott ugyan a választási győzelem után funkciót, de messze nem olyat, melyet magának elképzelt, de erre sem kapott a fejéhez és kinyilatkoztatgatott, ami senkinek sem tetszett istenigazából - legkevésbé az egyébként is ezer konfliktussal küzdő Orbánnak.
Így hát a Hazafias Népfront politikai ambícióktól fűtött volt alelnöke most mehet Párizsba zabot hegyezni, de attól azért ne tartsunk, hogy éhen fog halni szegény.
Volt érzéke az üzlethez, és miközben főnöke vadul szájalt az egészségügy privatizációja ellen, ő a csendben nyomult a képalkotó eljárások házatáján.
Jelleme acélos, a nepotizmus nagy ellensége, ezért vehette át vasmarkából a kitüntetést gyógyszerész testvére - életműve elismeréseképpen.
Mikola olyan volt, mint a harckocsi, amelyikből kilőtték a vezetőt - robog és lő összevisza.
Hogy mit fog kártékonykodni a francia fővárosban, azt ma még nem lehet tudni, de legjobban akkor járnánk, ha egész nap Adyt szavalgatva sétálgatna a Boulevard Saint Michelen.

Van még más változás is, - a külügyminiszter Martonyi megy, Németh Zsolt meg jön - el lehet dobni a külpolitikát is.


:O))))

A bejegyzés itt is okvasható: http://kapcsolat.hu/blog/mikola

SZLOVÁK FIGYELMEZTETÉS...

Konzultációra hazarendelték a szlovák nagykövetet.
A diplomáciában ez azért nem egészen ugyanazt jelenti, mint mikor a magánember Mariska Totova hazaugrik Dunaszerdahelyre egy sztrapacskára.
A diplomácia nyelvén ez meglehetősen komoly figyelmeztetés a fogadó ország kormányának, hogy valami olyasmi történik éppen, ami árnyékba borítja a két ország viszonyát és tessék szíves lenni ezt  a dolgot megfontolni, még mielőtt komolyabb következményei lennének.

Szlovák barátaink természetesen meg is mondták, hogy az állampolgársággal kapcsolatos tervezett magyar intézkedések azok, melyek kiverték a biztosítékot Pozsonyban, és ha ezek bevezetésére sor kerül, akkor az nem marad válasz nélkül.

Arra is vissza fog ütni a dolog, aki kérelmezi a magyar állampolgárságot, jelezték.

Ami azt illeti, ebben a játszmában szinte minden adú és minden ász a szlovákok kezében van, mi ezzel az egy tökfilkónkkal nemigen ugrálhatnánk, de mégis ezt tesszük.

Igaz, majd  nagyon lehet sopánkodni, ha véletlen Pozsony elrendeli, hogy kettős állampolgár nem tölthet be állami tisztséget vagy nem lehet közalkalmazott, esetleg nem választhat és nemlesz választható, de egy szélsőséges esetben még az is elképzelhető, hogy a "tiszta" szlovák állampolgárság még az ösztöndíjak vagy a szociális támogatások elbírálásánál is szempont lehet.
Jobb lett volna előre egyeztetni és megegyezni önálló államiságukra oly büszke szomszédainkkal, és nem kellene kitenni az ott élő magyarokat semmiféle atrocitásnak.
A második világháború utáni évek lakosságcseréinek vagy a svábok kitelepítésének tapasztalatai úgy látszik nem kapcsolják be a riasztócsengőt a jobboldali magyar politikusoknál, azt csinálják, ami itthon már beváltnak tünik: erőből akarják lenyomni a szlovákok torkán elképzelésüket.
Pedig tanulhattak volna Bős-Nagymaros ügyéből, ahol a sok agyament jobboldali a hőzöngéseivel mérhetetlen károkat okozott úgy anyagi mint erkölcsi értelemben, - emellett rajtunk röhögött a környék összes nacionalistája, - megszívtuk, mint a torkosborz. 
Most éppen a második menetre készülünk.
És még vége sincs a dolognak, mert az ukránok sem fogják ezt a békát szó nélkül lenyelni, lesz itt még ebből cirkusz jókedvvel-bőséggel...
A Fidesznek egyébként is erőssége a külpolitika, legalább olyan sikerágazatuk, mint a szocialistáknak a kommunikáció.
Híresen jó kapcsolatokat tudtak kialakítani az Egyesült Államokkal és Oroszországgal, emlékezzünk csak vissza az egymást követő amerikai elnökök sorára, akik kezüket-lábukat törték azért, hogy Orbánt fogadhassák, de az embernek komoly röhögőgörcse támad akkor is, mikor eszébe jut a legutóbbi eset, mikor Putyin szopatta a Nagy Államférfit, napokig lebegtetve annak igazolását, hogy találkoztak e egyátalán...
Az a benyomásom, hogy a végén már nem ingyen tett annyi engedményt Putyin, hogy egy rövid beszélgetést visszaigazolt, de előtte azért vacsorázott még egy jót a Gyurcsány-családdal.
A Fidesz legendás kormányzása alatt a diplomáciai sikert Torgyán turnéi jelentették, - vidámságot hoztak az ország életébe.
Orbánra viszont a kutya sem volt kíváncsi, egyetlen európai kormány vagy államfő sem állt vele szóba, legfrenetikusabb sikere a marokkói királlyal folytatott találkozója volt, - nagy kár, hogy annak a végén is kiderült, hogy az Ember, Aki Soha Nem Hazudott tulajdonképpen a magyar jogász-fociválogatottban játszott egy helyi tornán.
Pedig a külpolitikai érzékre igen nagy szükség lenne mostanában, így az IMF tárgyalások idején, meg a magyar uniós elnökség előtt.
Nem egy jó ómen úgy kezdeni ezt a próbatételt, hogy megterheljük hülye konfliktusokkal meg semmire sem jó handabandázásokkal.
Mert azt azért szögezzük le bátran, hogy ez az állampolgárosdi jelen állapotában műbalhé.
Az Unióban egyébként is szabadon vándorolhat a tőke, a munkaerő, az állampolgár, szabad az iskolaválasztás, - ehhez nem kell sehol állampolgárság.
Az egészségügyi ellátáshoz járulékfizetés kell, csakúgy, mint a nyugdíjjogosultsághoz, - jószerivel csak akkor van ennek jelentősége, ha valaki át akar települni, amennyiben hamarabb bírálják el a kérelmét, mint a bangladeshi bevándorlónak..
De miért akarna, ha otthon is jól megvan, ha meg nem, akkor miért hozzánk jönne,ha mehet Angliába vagy Írországba is.
Szóval, érdekes lesz ez a történet, szemléljük csendes reménykedéssel, hogy nagyobb baj nem lesz belőle.
Tulajdonképpen sajnálom Martonyit, aki egy európai figura, képességei értelmes dogok keresztülvitelére is alkalmassá teszik, erre tessék: hülyeségekhez kell asszisztálnia.
Haladunk Európa felé, fehér lovon, nyergünk alatt a rántottszeletekkel...
:O))))

* A kép Orbán diplomáciai újítása, az un. corridor-running meeting illusztrációja, - az az ismeretlen nő a Vezér mellett valami Merklin vagy Merkel vagy hogyishíjják...