Helyén marad a Károlyi-szobor.
Hosszú idő óta ez a magyar törvényhozás első értelmes döntése, a Jobbik számára pedig egyértelmű vereség.
Kissé csodálkozom, de örülök neki, úgy látszik, a Vezér vagy nem akar újabb frontot nyitni - vagy mégis maradt egy csepp kis esze, esetleg.
A szélsőjobboldali párt egyébként is bajban van, hiszen belső problémákkal kell megküzdenie – úgy tűnik, sikerült bejátszaniuk magukat Baló György pozíciójába.
Morvai Krisztina válása után új életet kezd és tán ennek részeként őket is ott akarja hagyni.
Márpedig a nyilasbarbi nélkülözhetetlen a párt imázsa szempontjából, európai-parlamenti képviselősége súlyt adott nekik, ha annyit nem is, mint amennyit a hölgy nyom a mérlegen.
Egyébként is belharcok dúlják fel a jobboldal hímes mezejét, a vezérjelöltek legszívesebben bicskával rovás írnák fel véleményüket a másikról.
A Gárda is szaporodik, mint a liba által kettécsippentett földigiliszta, ez a pofátlan Viktor pedig bemondta a durchmarsot, az ország munkatáborosítását még megkontrázni sem nagyon lehet.
A Rosszabbik rendre rátesz egy lapáttal még a Jobbik legszebb álmaira is, már régen felállította a Nemzeti Számonkérőszéket, létrehozta a Leibstandarte Orbán Viktort, az állam területi szervezetei élére gauleitereket állított, megtörtént az állam és a finánctőke összefonódása, a hangulat weimári – mi kellhet még a szélsőjobboldali szavazónak?
Soha nem hitték volna, hogy őket jobbról is lehet előzni, depedig igen, és már csak a féklámpáit látják a volánvirtuóznak, aki most éppen egy balos előzésbe kezdett bele, meghirdetvén magát a munkásosztály felkent képviselőjének.
Szóval bajban vannak a jobbszélen, tán maguk is érzik, mindenesetre már szinte a szocialistákéra emlékeztető rutinnal próbálják elbagatellizálni az ellentéteket.
Ez is a világ rendje, Willy Brandt közismert megállapítása – összenő, ami összetartozik – a magyart jobboldalra is érvényes, hiszen lényegi különbség nincs a Jobbik és a Rosszabbik között, - én inkább munkamegosztásnak mondanám a dolgot.
Az egyik lengeti a zászlót, a másik meg végrehajtja a kívánatos programot, az egyik integrálja a mélysötét híveket, a másik öltönyben és nyakkendőben csalogatja táborába a gyanútlanokat, akik nem olvastak soha Aesopust és nem ismerik a báránybőrbe bújt farkas történetét.
Ők azt hiszik, hogy egy demokratikus párt legitim elképzeléseihez csatlakoznak, de hiszen valaha a Német Nemzetiszocialista Munkáspárthoz csatlakozók többsége sem sejtette, hogy egy totalitáriánus diktatúra szekerét fogja húzni, behúzva fülét-farkát, és azzal vigasztalgatva magát, hogy ő is az erősek közé tartozik.
Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy nincsen senki a jobboldalon, akinek ellenérzései lennének a szépen szárba szökkenő diktatúrácska láttán, nincs egyetlen tökös jobboldali sem, aki meg merné mondani azt, hogy a modern jobboldaliság szobrához nem Hitler, nem Sztálin, de mégcsak Mussolini sem állt modellt, és hogy kikéri magának az újonnan nyakába varrt alattvalói státuszát.
Azt kell mondjam,hogy sajnos a rendszerváltás visszaigazolta Rákosi legócskább brosúráinak igazát a kapitalizmusról, a közelmúlt fejleményei meg az ötvenes évek alapfokú szemináriumainak megállapításait a magyar jobboldalról és a magyar egyházakról.
Elég szomorú dolgok ezek, még szerencse, hogy a libák ettől még vidáman repülnek az égen, a kutya ugat, a karaván meg halad, holott jobb lenne, ha megállna valami hűs oázisban, hogy a szegény tevék letehessék a málhát, tudjanak egy kis hűs viszkihez meg egy tál édes datolyához jutni.
:O))))
