A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Munkásőrség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Munkásőrség. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. október 24., hétfő

VIGALMI ADÓ

Már megint egy gumicsont.
Ez a Biszku igencsak megakadt jobberék torkán, úgy krákognak tőle már vagy huszonéve, mint akinek a zsírtól csorgó zabálás közben a libacombból egy csontszilánk akadt a torkán, oszt se le, se fel, egy istennek se!
Rohadt helyzet az ilyen, idegesíti a felháborodott nemzeti érzelműt, hiszen ha ő egyszer valakire azt mondja, hogy bűnös, akkor annak bűnösnek kell lennie, ha a fene fenét eszik, akkor is.
A fene ugyan most Benét eszik, hiszen a 2006-os húgyospuccs idején beosztásban lévő volt Országos Rendőrfőkapitányt és helyettesét is felelősségre akarják vonni, mert nem vonta felelősségre a Budapesti Rendőrfőkapitányt, akit azért is utálnak oly nagyon, mert a frizurája hasonlít a hős randalírozók frizurájára, - szóval megy a népszórakoztatás.
Mennie is kell, nehogy a Jobbik kiénekelje a sajtot a Fidesz csőréből, jobbról kell őket előzni, akkor mindjárt rend lesz.
De vissza Biszkura, aki most, egy álmatlan éjszakáján 56 Nagyasszonyának, Wittner Máriának jutott megint eszébe, merthogy álmában megjelent előtte a Falábú szelleme és azt mondta neki: Te Maris! Neked több jár, hiszen amit eddig kaptál, az smafu, kellene még egy kis zsozó, hátha abból telne neked valami tűrhetőbb küllemre, mert mikor utoljára láttalak, még mintha jobban néztél volna ki!
A Nagyasszony tudta, hogy felelős ember csak akkor kér pénzt, ha megmondja azt is, kitől kell azt elvenni, merthogy sajnálatosan ma már nem lehet csak úgy kipakolni egy szövetkezetet, ha topánkára van szükségünk, mint a hősi napokban.
És itt jött a képbe Biszku, - fizessen a rohadt!
Kezdeményezése vájt fülekre talált, a Fidesz ugyanis mindent megtesz az ő bánatos és fogyatkozó számú népéért, ezért aztán tovább is fejlesztette a javaslatot, kiterjesztve minden elnyomóra, sőt, most már retteghetnek a megyei, járási meg egyéb pártapparátusok tagjai is, na és a munkásőrök.
Rájuk is ki akarja terjeszteni a kormányzó többség a jóvátételi adó intézményét, ezek is gazdagok, fizessenek ezek is!
Mondjuk rengeteg olyan ember él már, aki még soha nem látott élő munkásőrt, és akik láttak, azokban sem hagyott mély nyomot a látvány, hiszen fennállásuk rengeteg éve alatt a fegyvereiket csak akkor töltötték élesre, ha mondjuk körözött rablógyilkost, rendőrgyilkost vagy mai szóval terroristát kerestek, a szolgálati idejük további részét leginkább árvízi segítségnyújtással, véradással, meg óvodák kifestésével töltötték, leszámítva a birkapörkölt és a vörösbor (Elvhűség elvtársak, nem is zöldveltelini!) elfogyasztásával eltöltött időt.
A munkásőr civil volt a hónap huszonkilenc napján, kivéve a parancsnoki állományt, akik viszont acélkékbe öltöztetett katonatisztek voltak, oda vezényelték őket, ők meg boldogtalanok voltak miatta, de aztán a pörkölt-bor kombó előbb-utóbb elmosta a bánatot…
Hogy miért találták meg őket?
Mert a rendszerváltáskor ők voltak a mumus, velük ijesztgették a rózsadombi proletár anyák gyermekeiket: ha nem alszol Pistike, elvisz a munkásőr!
Hogy aztán a pártapparátusok tagjaival mi a bajuk, az végképp érthetetlen, hiszen ezek az apparátusok rendszerváltás táján már tele voltak fiatal, jólfelkészült, okos és rátermett emberekkel.
Az is ezt bizonyítja, hogy többségük remekül megállta a helyét a polgári életben és mifelénk is, az összes környező községben a polgármester vagy korábbi tanácselnök, vagy volt PB titkár volt, van, amelyik a mai napig vezeti fatornyos kis faluját a kapitalizmus paradicsoma felé.
Ami ezt a jóvátételinek nevezett adót illeti, ebben az a vicces, hogy nincs mit jóvátenni.
Olyan ez, mintha holnap felróná neked a folytatólagosan elkövetett libasült zabálást a hatalomra került kormánypárt a Nemzeti Libák Szövetségének kezdeményezésére, - hálistennek a magyar libának ennél azért sokkal több esze van, több, mit egyes képviselőknek.
Magyarországon úgy hozta a történelem, hogy – mint Kádár elvtárs mondotta volt – történelmileg egypártrendszer alakult ki.
És hogy milyen okos ember volt, azt az is bizonyítja, hogy a jövőbe látott, merthogy így folytatta: és az is marad.
Megjövendölte a Fideszt.
Mindenesetre akkor, akit érdekelt a közélet, a társadalmi problémák, az vagy abban az egy pártban, ami rendelkezésre állt, vagy pedig a Hazafias Népfrontban politizált Stumpf és Mikola elvtársak irányítása alatt.
Az is azért árnyalja a képet, hogy a hajdani MSZMP tagjai nem csak ingyér ugattak, hanem fizetniük is kellett érte, mintha a Hit Gyülekezete lettek volna, csak kicsit több tagjuk volt, úgy nyolcszázezer.
És a tagdíj nem két forint volt, ami két forint volt, azt fagylaltnak hívták.
Nem taglalnám én a Nagyasszony hősi múltját, ha azt mondom, bottal sem piszkálnám, akkor nem túlzok, de annyit azért elmondanék, hogy ő ott ülhet a magyar parlamentben, a kormányzó párt soraiban, az a nemzet szégyene.
Nem sajnálom tőle a pénzt, a lakásokat, azt sem zavar, hogy úgy ünnepelteti magát, mint egy nyugdíjas Jeanne D’ Arc, ő dolga.
A mienk meg az lenne, hogy olyanokra bízzuk az országot, akik a gyűlöleten és a vagyongyüjtögetésen kívül máshoz is értenek.
Utópia…
Pozsgayt és Szűröst üdvözlöm, rajtuk még jobban tudok röhögni, mint hajdan a Rajk Lászlón, aki elintézte, hogy a koncepciós perben kivégzett apjáról elnevezett utcát átkerszteljék, - ez lett harcának hozadéka, meg mára a Fidesz...


:O)))

2010. március 21., vasárnap

GÁRDA RELOAD...

Hajdúhadházon választási gyűlést tartott a Jobbik.
Romák akartak résztvenni a rendezvényen, - meg akarták kérdezni a gyűlés szónokától Szegedi Csanádtól, hogy milyen intézkedéseket tervez a Jobbik azokon a településeken, ahol nagyszámú cigány közösség él.
Nem sikerült feltenni a kérdéseiket, mert a bejáratnál útjukat állták az Új Magyar Gárda Mozgalom névre hallgató rohamosztagosok, ujdonat egyenruhájukban, amely -szerintük - immár összhangban van a törvényességgel.
Percig sem csodálkoznék, ha egyszercsak feltünne egy Újmagyar Gárda...
Persze értem én ezeket a derék embereket, - próbálkoznak, kísérletezgetnek - meddig feszíthető a húr (hogy nyilasokról szólván stílszerű legyek...), hogy hol a hatóságok tűrőképességének határa.
Amit nem értek, az a hatóságok magatartása.
Egy ilyen gittegylettel egy hónapon belül le lehetne számolni, a tagokat bírságolni, a vezetőket bíróság elé állítani és gyorsított eljárásban elítélni, - de nem megy.
Mint ahogy nem ment a határozott és egyértelmű intézkedés az egész magunk mögött hagyott cikluson keresztül sem.
Egyrészt hiányzott hozzá a politikai bátorság, - Rákosira és a pufajkásokra visszameenően szorong bármelyik baloldali kormány a jobboldali rendbontókkal szembeni határozott fellépéstől, feszengve hozza meg azokat az intézkedéseket, melyeket bármelyik európai demokrácia hezitálás nélkül meghozna.
Másrészt meg itt a demokratikus intézményrendszer összehangolt intézkedéseire lenne szükség.
Hiába teszi a dolgát a rendőrség, ha nem partnere az ügyészség, hiába emel vádat az ügyész, ha a bíró elmismásolja a bűncselekményt és felmenti vagy nevetséges büntetéssel bünteti a vádlottat - lásd a televízió-székház ügyét.
És mindenekfelett hatástalan minden törvényességre irányuló törekvés, ha a politikai osztály nem húz egyértelmű határokat, pontosan kijelölve, hogy meddig terjedhet az egyén vagy politikai csoportosulás cselekvési lehetősége.
Néha eljátszom a gondolattal, hogy ugyan, mi is történne, ha holnaptól valamelyik párt hívei munkásőr egyenruhában, vörös zászlók alatt masírozgatnának a rózsadombi utcákon, figyelmeztetve a burzsujokat a helyes viselkedésre, - gondolom, a Gárdával szemben oly nagy türelmet és megértést tanusító államapparátus fiolyvást a jogállamra mutogató képviselői sikítófrászt kapnának, és ezen az sem változtatna semmit, ha a betiltásuk után az acélszürke dzsekit bőrkabátra cserélnék, a'la Szamuely...
Rájuk rohadna a műanyaglakat.
Pedighát a Rózsadombon - lássuk be -  többet lopnak, mint a cigánysoron...
Azt tanultam hajdan, hogy amikor a bíró jogszabályértelmezésbe bonyolódik, akkor egy dolgot semmiképpen nem téveszthet szem elől: ez pedig a jogalkotó szándéka.
Hogy milyen társadalomellenes magatartást látott jónak a törvényalkotó szankcionálni.
Sajnos, ma - úgy tünik - több társadalom él ebben az országban, ahogy ezt Morvai Krisztina oly szépen kifejtette: a magunkfajták meg a magukfajták.
Nem lenne baj ezt a szánalmas állapotot felszámolni, és nem gondolom, hogy ennek legjobb útja a Magyar Gárda törvényesítése lenne.
Ernst Röhm itt sétál közöttünk, csak a nevét magyarosította...
:O)))