REMEK HELYSZÍN

Megszületett hát a döntés, hol tarthat ünnepséget közösen a demokratikus ellenzék.
A helyszín remek választás, legszebb reményeimet is felülmúlja, hiszen egy kedvezőtlenebb széljárás esetén a közös ünnepet el lehetett volna éppen vinni Kőbányára is, éppen elfért volna a tömeg a Pataky István téren - a nyilasok által kivégzett névadó szobrát úgyis elhurcolták, mint anno a modellt a kor Jobbikjának betyárserege, nem aggatott volna.
Persze, lehet mondani, hogy keresem itten a kákán a csomót, de szilárdan hiszem, hogy a helyszín választása lehetett volna szerencsésebb is.
Merthogy az igaz, hogy 1956 októberében a Műegyetem diákjai szervezték azt a tüntetést, melyhez a többi felsőoktatási intézmény hallgatói is csatlakoztak, hogy aztán a délutáni békés tüntetés után estére elinduljon a mára forradalommá érett és nemesedett értelmetlen vérengzés.
De innen indult 2006-ban az a tüntetés is, mely az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján végképp sárba tiporta ötvenhat jószándékú népmozgalmának utolsó emlékét is, és bemutatta az utcákon azt, hogy milyen is volt a mai csőcselék elődje megvadult állapotában, éppen csak nem lövöldöztek.
Nem sok hiányzott hozzá.
Amikor a Műegyetem előtti rakpartra néz az ember, akkor nem a Bem téri, szívet dobogtató, függetlenségi törekvéseinknek hangot adó nagygyűlés jut az ember eszébe, hanem az a 2006-os jobboldali tömeg, melynek élén egy bús tekintetű marabu, a bánáti bazsarózsakertész haladt, és minden erejével azon volt, hogy ne hallja meg mögötte haladó keresztényi lelkületű elvbarátai skandálását, miszerint Gyurcsánnyal a Dunába, a többit meg utána.
Igen pikáns helyzet volt, a köztársasági elnök vezette a miniszterelnök elleni tüntetést, de a forradalmi hevület hatott rá, estére már ki sem mert menni emlékművet koszorúzni, nehogy véletlenül őt is a többi közé sorolják.
Persze az is lehet, hogy mindössze neki sem tetszett a nemzetközi pályázaton kiválasztott emlékmű, merthogy az csak egy MÉH-telep, semmi emelkedettség, semmi pátosz, a tetejébe még gondolkodni is kellene rajta, arra meg a tisztességes jobboldali lusta.
Így inkább tetszik neki a műegyetem rakparton felállított, a nemzeti zászlónyanya ízlésvilágát híven visszatükröző forradalmi emlékmű, azt legalább lehet érteni!
A szimbolikája is tiszta és világos: kepeszkedik ki a kőből a Szabadság az ifjú Wittner Mária képében, hetyke melleit kidülleszti az orosz tankok és a Dunán felúszó Auróra felé -  ide lőj, Szergej! – de közben szemét behunyja, mert amit a tettestársai csinálnak, azt rossz nézni is.
Mögötte - mellette ott tolonganak a magyar néptömegek, - a művész remekül eltalálta az arckifejezésüket, néznek előre a semmibe bamba képpel – mindegyik tüntető azonnal magára ismerhetett bennük, ha le tudta venni már szemeit a hősi dudákról és végigfutatta a szobor mellékalakjain…
Faguriga legyek, ha a rendezők közül valamelyiknek nem jut majd eszébe megkoszorúzni a Gyurcsány-ellenes felkelés emlékművét, mely a nemzet megosztottságának, egyben kifinomult ízlésvilágának állít méltó emléket.
Azért is jó ez a helyszín, mert simán el lehet itt pakolni félmillió embert anélkül, hogy tömeg benyomását keltené.
Ha tömeget akarsz mutogatni, akkor ahhoz tér kell, konkrét és átvitt értelemben is.
Ha ideles majd Rákay Fülöpke, ne csodálkozzunk, ha ötezerre becsüli a tömeget - annyira szokták százezer alatt, felette meg hatezerre -  a kamera meg nézze Gellérthegy oldalát, szép az ilyenkor ősszel!
Ez a helyszín tömegközlekedéssel nem igazán jól megközelíthető, hacsak meg nem várják a rendezők a négyes metró átadását, megünnepelve Nagyurunkat, kinek szeme villanására megálltak anno a fúrópajzsok, de most, hogy megkegyelmezett a bűnös városnak, mely már úgysem sokáig lesz főváros, folytathatták a munkát a rabszolgák.
Mindegy is, ez a helyszín éppen olyan, mintha Orbán találta volna ki nekünk, míg ő a Hősök terére csődíti össze népét, mert ott aztán lehet igazán mutatós rendezvényt csinálni.
Csak oda kell pakolni egy koporsót, aztán ráírni bármit – úgyis csak mi tudjuk, hogy a demokrácia meg a reményeink büdösödnek benne…
Lesz Békamenet, szerintem ott izmozik majd az egész széljobb is, betyársereggel, nyilasokkal, Magyar Csordával, no, meg a lengyel vendégmunkásokkal együtt.
Tulajdonképpen azt nem értem, miért nem lehetett ezt a rendezvényt bent tartani a város szívében?
Mondjuk az Oktogon is megfelelt volna, ott legalább meg lehetne a szélsőjobbnak mutatni, melyik fán lógtak a nyilasok a háború után, hadd elmélkedjenek a szerencse forgandóságán.
Ha erőt akarunk mutatni, hát nem szabad olyan benyomást kelteni, hogy rettegünk a személyes kontaktustól.
Ők az Andrássy út végén, mi meg a közepén, voltunk mi már arra, jól is éreztük ott magunkat, lehetne ott megint énekelgetni kicsinyt, meg csápolni lelkesen…
Úgy kell szervezni, hogy kiderüljön: mi többen vagyunk és erősebbek is vagyunk, még ha kulturáltabbak is – emellett igazunk is van, mikor felemeljük a szavunkat a diktatúra és a személyi kultusz ellen.
Nem szabad finnyáskodni, fel kell buszoztatni a mieinket vidékről, mert ha ez a rendezvény snassz lesz - elvesztünk, ha erőt tudunk mutatni, az választók százezreit hozhatja.
Harcolni csak elszántan lehet, ha nem vagyunk elszántak, helyből elbukunk.
Ha igen, Orbán bukik.
Igen.
Igen, igen…

:O)))

BLAMA...

A nagygyűlés jól sikerült.

A Szocialista Párt erőt mutatott, végre nem egy szánalmas kis tüntetésecske, hanem az volt, ami a neve – nagygyűlés.

Tetszett, hogy Gyurcsányt felállva ünnepelték, tetszett, hogy Mesterházyt is, aki tagadhatatlanul fejlődik, - ha a végén elhagyta volna a lájkolást meg a mérgezett indián táncát, akkor kerek lett volna a dolog.
De a beszéde rendben volt, rokonszenve volt, hogy köszöntötte a párt volt elnökeit – így kiderült, hogy hál istennek nem képzeli azt, hogy vele kezdődött a történelem…

Viszont a háttérmunka már megint csapnivaló volt.

Ültünk pár tízezren a kapcsolat.hu meg az MSZP portál előtt és vártuk a csodát, a beígért élő közvetítést.

A kapcsolaton mindvégig hiába, az MSZP portálon ugyan folytak kísérletek, de sajnos a minőség ott is kritikán aluli volt.

Ha ez az első eset lett volna, azt mondom, hogy rendben van, - tapasztalatokat kell szerezni, de sajnos ez már a sokadik eset.

Az egész informatikai munka nekem olybá tűnik, mintha a Kiss meg a Szabó elvtársak középiskolás unokái csinálnák társadalmi munkában, vagy méginkább, mintha Kiss és Szabó elvtársak csinálnák személyesen, Szokolra optimalizált felkészültségükkel…

Ha már a kritikánál tartunk, a kapcsolaton ez már vérciki, - ha már képtelenek vagyunk összehozni egy élő helyszíni közvetítést, akkor nem kellene talán erőlködni és égetni magunkat, hanem inkább csak a hangot beadni, mint egy rádióközvetítésnél, de azt tökéletes minőségben.

Ha megkérjük szépen Szepesy Györgyöt, megtanítja majd a szpíkernek, hogyan kell ezt csinálni…

De azt is meg lehetne próbálni, hogy hirdetésben keresni profi szakembert és talán nem Iphone-ra kellene építeni a közvetítést, - állítólag vannak ennél fejlettebb technikák is, körbe kellene érdeklődni talán.
De ez vonatkozik az MSZP portáljára is, ők ugyan közvetítettek valamit, de az sem volt jobb, mint minap a Charta - tüntetés közvetítése, - szóval az egész baloldalnak éghet a bőr a fizimiskájáról a saját teszetoszaságunk miatt.
Pedig el kellene már jutni odáig a mindenféle rendű-rangú pártvezéreknek és alapítványi potentátoknak, hogy felismerjék: a baloldalnak sikerült tizenkét hatalomban töltött év alatt elérnie, hogy nincs se biztos rádiója, se televíziója, se nyomtatott sajtója.
A Klubrádió nem érhető el országosan, a ATV helyzete sem szilárd és ez sem tud országos lefedettséggel dolgozni, - csak egy rossz pillanata kell hozzá a Vezérnek, hogy a kábelszolgáltatókra ráhozva a frászt elvegye a jelenlegi lehetőségeket is…
A Klubrádió a frekvencia-pályázatokkal örökké bizonytalanságban tartható lesz, a Népszava pedig most éppen a kezét tartja, hátha pottyant bele egy kis lóvét valaki.
A Népszava azért fontos nagyon, mert olvasói jelentős része abból a korosztályból kerül ki, amelyik már nemigen fog közel kerülni a számítógéphez és nem elsősorban a hardver hiánya okán.
Viszont mindennap elolvassák a Népszavát, ott jutnak el hozzájuk az információk és kommentárok, az mondja meg a tutit, - vigyázni kellene rá, mint szemünk fényére.

Talán elő lehetne írni, hogy a párttagsággal együtt kell járjon a Népszava előfizetés, és ha a Demokratikus Koalíció erősödik, akkor talán a szimpatizánsok is előfizethetnének, - vagy örökbe fogadhatnának egy-egy szegény sorsú embert, akinek a helyi alapszervezetek tudnák eljuttatni a lapot, - szóval lehetne ezen a területen is bogarászni…

De azt tudnunk kell, hogy az egyetlen felület, ahová egyeske keze a Kossuth téri kórteremből nem ér el, az az internet.

Ezen kívül a fiatalok is itt érhetők el, - nekik már hiába írunk újságot, híradót sem igen néznek, számukra a tájékozódás szinte egyetlen színtere a háló.

De itt aztán otthon érzik magukat, és ha megfelelő formában kapják az információt, akkor azt hajlandóak megemészteni, arról véleményt formálni, és annak alapján cselekedni.

Ezeket a portálokat nem lenne szabad félkézzel és félszívvel üzemeltetni, ide olyan stábok kellenek, amelyek napra, sőt percre készek, amelyek egy ilyen gyűlés után azonnal reagálnak, kommentálnak, - egyáltalán, amelyek jelen van és kézben tartja a tájékoztatást.

És itt van az ilyen, a maihoz hasonló hibák jelentősége.

Ha egy fiatal kétszer odaül a gép elé és megpróbál belenézni egy meghirdetett, de meghiúsult közvetítésbe, akkor harmadszor rá se kattint a szájtra, ha nem friss az oldal legközelebb nem is kísérletezik - a mai fiatal nem a türelméről híres és a választék óriási.

A másik dolog, amin talán érdemes lenne elgondolkodni, hogy az ekkora méretű és ekkora jelentőségű rendezvények megtervezését talán érdemes lenne profikra bízni.
Nincsen nékem semmi bajom a Sasjózsival, el is röhigcsélek az ezeréves viccein, de őt szerepeltetni egy MSZP-s rendezvényen akkor, mikor a Fidesz nyilvánvaló törekvése az egész párt kriminalizálása, maga az öngyilkosság, - másrészt meg egy ilyen rendezvényt nem okvetlen kell szétjópofizni.
Aztán azt sem vonom kétségbe, hogy Török Zsolt nem profi sajtószóvivő, de hát ugye Golda Meir is kiváló politikus volt, mégsem ő volt az Izrael Szépe verseny műsorvezetője, - szóval valami fotogénebb, a színpadon magabiztosabban és mutatósabban mozgó moderátorral jobban jártunk volna.

Egyszóval eljött az ideje, hogy profik intézzék a dolgokat, nem kell, hogy ez a Jobbik meg a Fidesz privilégiuma legyen, habár ha a nép felismerné, hogy míg nálunk a kommunikációt, ott meg az országot vezetik amatőrök, lehet jól is járnánk, de sajnos erre nem számíthatunk.

Az eszmék és meggyőződések helyét ma a kommunikáció vette át, a választási vereségünk is elsősorban kommunikációs vereség volt.

Megtanulhattuk volna belőle, hogy nem a valóság számít, hanem az, amit a média fogyasztója annak hisz.

Amikor a Fidesz úgy tömte hazugságokkal a választókat, mint Pista bácsi kukoricával a libát, akkor ezzel nem voltunk képesek semmit sem szembeállítani - meg is ittuk a levét…

Ebből az következik, hogy el kell tudni magunkat, mint a mosóport, vagy a Potemixet - a fogyasztónak pedig hinnie kell bennünk, és ha még az eredmény is minket igazol, annál jobb neki is, meg nekünk is.

Azt mondják, a választási kampány az eredmény kihirdetésével egyidejűleg kezdődik, az idő pedig rohan.

Mi tudjuk, hogy a mostanában tartott rendezvényeink színvonalas, jó rendezvények voltak, de ezt nem elég nekünk tudni, erről az országnak is értesülnie kell ahhoz, hogy azonosulni tudjanak velünk és mellénk álljanak.

Ezen kellene dolgozni…


:O)))