Amennyiben az Országgyűlés elfogadja azt a módosító indítványt, amelynek benyújtásáról szerdai ülésén döntött a parlament alkotmányügyi bizottsága, már a közeljövőben összevonhatják a Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) feladat- és hatásköreit, ellátásukra pedig egy új szervezet jönne létre.
Mint tudjuk, új műsorhoz új férfi kell...
Szép terv, főleg, ha hozzátesszük, hogy mindez azok után történt, hogy egy nappal előtte a Miniszterelnökséget vezető államtitkár a Nemzeti Bankkal történő kiegyezésről beszélt.Gyönyörű bizonyítéka ez annak, hogy ez a kormány nem kormány, hanem egy gengszter és néhány bohóc nem túl magas szintű előadása az ország egyre jobban foszladozó cirkuszi sátrában.
A Vezér ismét álmodott egyet, csak előtte elfelejtette lábhoz rendelni államtitkárát és elmondani neki, hogy mi is lesz a véleménye, ha kimegy az ajtón.
Varga Mihály pedig közelről ismeri a beteget, ezért voltak meglepőek a szájából elhangzó szirénhangok, neki illik tudni, hogy olyan nem történhet meg, hogy valaki szembeszálljon a Legfelsőbb Akarattal és megússza élve a dolgot – értve ezen a politikai életet egyelőre, ki tudja meddig?
Márpedig Simor szembeszállt vele, és ezt látja ország-világ, márpedig nem szül jó vért, ha a nép azt hiszi, hogy ez következmények nélkül maradhat.
Nem véletlenül Simor az, akit szinte a kormányváltás időpontjától kezdve el akar takarítani az útból Egyeske, aki egyébként is nehezen viseli, ha a pénzesládácskák kulcsa más zsebében van, hát még, ha a kincstár kulcsát őrizgeti más és nem engedi, hogy beleturkáljon hetente, mint Dagobert bácsi a rajzfilmben…
Egyébként is van a Mi Csillagunkban (nem öt, nem hat – nyolcágú) valami kacsajelleg, már a járása is kacsázó, a mentalitása meg Habzsolhápé a Kukori-Kotkoda történetből.
Felháborodott hápogása is ezt támasztja alá az Országgyűlésben, megnemértettsége okán, nem is szólva ülepe előkelő pucsításáról az általa kézcsóknak vélt performance-ok idején - szóval csodálkozásra semmi ok.
Hol van ez egy liba veleszületett eleganciájától, előkelő tartásától, nemes visszafogottságától, úri modorától, – ez egy kacsa, oszt jónapot.
Nem azért nem tetszik neki Simor, mert nem egy középcsatár alkat, hanem azért, mert nem vette zokszó nélkül tudomásul, hogy mennie kell.
Nem játszott arra, hogyha behódol megússza, és sokkal jobban megszervezte hátországát, mint a leselejtezett főbíró meg nyugdíjba zavart társai.
Simort piszkálgatni kockázatos, ugyanis az Európai Központi Bank, mint az oroszlán védi a jegybankok függetlenségét, és ehhez megvannak az eszközei is.
Természetesen a Lánglelkű már megint sunyiskodik, ő a Nagy Organizátor, aki átszervez, kiszervez, megszervez, csak a kezét figyelje a nagyérdemű, mert csal és lop, a száját nem is kell figyelni, úgyis hazudik.
Ő egy speciális egyetemre járt, melyet a jogi karral párhuzamosan abszolvált, ott azt tanulta meg, hogy hogyan lehet a joggal visszaélni.
Ehhez társultak az otthonról hozott viselkedésminták, az agresszivitás, a félelemkeltés, a kompromisszumképtelenség, - szóval ez a két lábon járó jellemtorzulás most sem az ország érdekeit nézi, hanem csak a saját hataloméhségét tartja szem előtt.
Persze lehet trükközni, csak az a baj, hogy Európa nem ostoba.
Pontosan érzékeli a Vezér számukra tartott előadásai és valóságos tettei között feszülő ellentmondásokat, de hát lássuk be, rohadt nehéz lehet egyszerre megfelelni az európai pénzügyi köröknek és a nyakukban vekkerrel menetelő tanítónéniknek, egyúttal ellopni a kasszakulcsot.
Viktor rendkívüli kreativitása abban nyilvánul meg, hogy belátta, nemigen fér hozzá a bank tartalékaihoz – hát akkor lopjuk el az egész bankot.
Mecsoda fogás lenne - a Nemzeti Bank tartalékából megint micsoda remek üzleteket lehetne tető alá hozni, a MOL – részvények megvásárlása elbújhatna a szégyentől.
Talán azt is hungarikumként kellene kezelnünk, hogy ellopjuk az emberek nyugdíj-megtakarításait, majd a nyakára hágunk úgy, hogy végeredményében az ország pénzügyi helyzete romlik, az államadósság nő, a nép meg lassan, de biztosan halad az elnyomorodás felé.
Azt el lehet mondani, hogy a szocik alatt nőtt az államadósság, de közben azért felépült nyolcszáz kilométer autópálya, vagy kétszáz ipari park, a reálbérek minden évben – egy kivételével – növekedtek.
Most mi növekedett Csányi és a hasonszőrűek – és természetesen az Orbán klán vagyonán kívül?
Vagy már nem is oligarchák kezében van az ország?
Ha valaki készítene egy kimutatást, hogy mennyi csurgott el az ország vagyonából a semmibe a Vezér regnálásának nem egészen két éve alatt, elképesztő összeg jönne ki, de hát sajnos a baloldal ismeretterjesztői Davy-lámpával világítanak rá a helyzetre, hiszen az dukál a bányászbéka feneke alatt végzett munkához…
Persze az is lehet, hogy a Kis Trükkös az MNB nyektetésével csak alkupozícióját akarja javítani az IMF tárgyalások előtt – „ha adtok hitelt, akkor nem bántom Simort” típusú megállapodásra gondolhat esetleg.
Ez azért lenne jó alku, mert Simort egyébként sem tudja bántani az Európai Központi Bank hozzájárulása nélkül, azt meg úgysem kapná meg - ergo a semmiért kaphatna valamit.
Csak hát az a baj, hogy a hülyék a tárgyalóasztalnál nem az IMF oldalán ülnek, és ha akarják, akkor ez az ügy csak egy újabb adalék lesz a Fényességes bűnlajstromához - adott esetben indok akár a tárgyalások felfüggesztésére is.
A Mi Fénylő Csillagunknak – többek között – az is a baja, hogy nem képes értékén kezelni a nemzetközi politikában sem Magyarországot, sem a saját személyét.
Ha az IMF-el meg tudnánk kötni a klasszikus üzletet, és a Vezért el tudnánk adni annyiért, amennyire tartja magát, ki tudnánk fizetni a teljes magyar államadósságot, és még maradna is kicsi a ládafiában.
Ha nem megy, akkor ez így kész ráfizetés lesz, sajnos…
:O))))
