Mindig ez a baj a diktátorokkal.
Nem elég nekik a pőre hatalom, az állam saját célokra való felhasználásának korlátlan lehetősége, még két dologra nagyon vágynak.
Az egyik népük lángoló szeretete, a másik pedig, hogy nyomot hagyjanak a világ ábrázatán, és míg ember él a földön, addig a nagy ideológusok és a világ jótevői között tartsák őket számon.Miért is lenne különb a mi bonzai-diktátorocskánk, a maga végtelen szerénységében ő is a saját képére lés hasonlatosságára akarja alakítani az országot, jóllehet valószínűleg hosszú idő kellett neki is, míg a reggeli borotválkozás közben hozzászokott a tükörből visszabámuló értelembomba látványához.
A nép szeretete azért már rendben van, napról-napra egyre tömegesebben szereti őt a magyar, hiszen látnivaló, hogy személyesen hozza el nekünk a jólétet és boldogságot – a kiegyensúlyozott és derűs Magyarországot.
Igaz, a komfortérzetet kissé csökkenti a lövészárkok nehéz illatokkal terhes levegője, a meghatározhatatlan, de felettébb gyanús eredetű, bűzölgő sár, melyben kötésig állnak honfiak és honleányok, és az állandó harc is kissé fárasztó már - ezt még a Vezér permanens győzelmeinek boldogító híre se nagyon tudja ellensúlyozni, hiszen ezidáig oly fájón nélkülöztük ideológiai munkásságát.
De most aztán ennek vége, hiszen a mi Boldogságunk, Jövőnk és Reménységünk részt vett az OECD, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet megalakulásának 50. évfordulóján rendezett ünnepségen Párizsban, és ha már ott járt, hogy menjen üresen az idő, alapot is vetett sebesen.
A gazdasági válságkezelésről rendezett kerekasztal-beszélgetésen arról elmélkedett, hogy az elmúlt időszakban nem egyszerűen egy válságot élt a világ, hanem egy olyan periódust, amely megváltoztatta Európa történelmét: az egykori háborús alapú gazdaságot korábban a jóléti gazdaság váltotta fel, amely után most a munkaalapú gazdaság következik - fejtette ki.
Hogy ez utóbbi mi a nyű, arról nemigen tájékoztatta megszeppent hallgatóságát, akik idáig úgy tudták, hogy a háború utáni Európa inaszakadtáig gürcölt, hogy újjáépítse magát.
Aztán amikor polgárainak jólétet kívánt biztosítani, az nem kis mértékben abból állt, hogy igyekezett megteremteni a gazdaság számára az optimális működés, a hatékony munka feltételeit.
Miután többekről tudunk, akik nem annyira az elviselhetetlen elnyomatás, sokkal inkább gazdasági megfontolásokból masíroztak nyugatra, míg onnan ide talán csak Kim Philby, de ő sem a napi betevőjét kereste errefelé, gyaníthatólag a nyugat gazdaságilag sikeres lehetett.
Most meg munkával fenyegeti őket valaki, aki soha életében egyetlen napot sem dolgozott tisztességes munkahelyen, hanem hálás népe adójából meg a baksisból gyarapította a családi ezüstöt.
Azt is kifejtette a mi Igazlátónk, hogy a "reformnyelv egyébként halott" Magyarországon, mert az a politikus, aki arról beszél, hogy valamit szeretne megreformálni, az "politikai öngyilkosságot" követ el. Ennek oka, hogy az elmúlt nyolc évben a kormányok által elindított reformok sorra elbuktak.
Hogy ebben személyesen mi volt az ő szerepe, arról nem szólt a fáma, pedig szép lett volna, ha elmondja: Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Magyarország szekerének küllői közé én dugtam folyvást karót, míg csak a szekér teljesen tönkre nem ment, így aztán most éppen a gyalogmenet egészségességét kommunikálom, és igyekszem nem kiejteni a számon a „kerék” és a „haladás” szavakat.
Le a reformmal, jöjjön hát a forradalom, ami ugye határozottan erőszakot jelent, na, de erre aztán nem is panaszkodhatnak ma a magyarok!
„Magyarországon nem reformok végrehajtása, hanem az ország újjászervezése történik, s az embereket a kormány nem arról próbálja meggyőzni, hogy egyes intézkedéseket vagy döntéseket támogassanak, hanem arról, hogy át kell szerveznünk az egész országot” – jelentette ki.
Hogy ezt kinek a felhatalmazásával teszi, azt senki sem tudja, hiszen a választók egyharmadának szavazatával szerzett parlamenti kétharmadot, és az az egyharmad, amelyik nem vette észre a jólszabott nadrágból kilógó politikai patákat sem hallott arról, hogy belőle most akkor kísérleti patkányt akar faragni a mi daliás hősünk.
Mintha a mondás az lett volna, hogy ha ő jön, akkor minden magyar fazekában minden vasárnap egy szép, gömbölyded liba fog feredőzni, most meg az ország egyharmadának úgy korog a gyomra, hogy mindenki állandóan az esernyője után kapkod azt vélve, hogy dörög az ég, jön a vihar meg a jég.
Viktátorunk kifejtette, hogy egyetlen dologról akarják meggyőzni a ma még kissé vonakodó magyarságot, nevezetesen arról, hogy ez az ország átszervezésre szorul, ami nem lesz reform, hiszen az maga a döghalál, hanem átszervezés lesz.
Legelőször persze a pénzeket szervezzük át a mi zsebünkből a Vezér zsebébe, aztán a kispénzűek alacsony hatékonysággal felhasznált pénzeit azok zsebébe, akik hivatásszerűen értenek a pénzhez, és aztán majd gleischaltoljuk a népet, majd mi megmondjuk, mi a jó neki.
Megjelölte a célt is, a 75%-os foglalkoztatottságot, de a hozzá vezető út szélét egyelőre nem rakta ki virágokkal, inkább csak felvázolta a szebb jövőt.
De azt azért leszögezte: amit ő használ, az nem reformnyelv, „ez több annál, ez egy új korszaka a történelemnek, legalábbis Európában."
Oda vagyunk a boldogságtól, habár mi nem csak arról álmodoztunk a történelemórákon, hogy mi leszünk a kor Di Stefanoja vagy Puskása, így mi hallottunk Sztálinról, Hitlerről, Szálasiról, Rákosiról is és ez azért gyanakvóvá tesz kissé.
Hátha ez az új korszak nem is annyira új lesz, inkább csak valami letűnt rémálom reinkarnációját kell megérnünk?.
"Erős politikai vezetés nélkül nem lehet újjászervezni az országot" – fejezte be végül kiselőadását a mi Viktorunk, és nekem valamiért a régi vicc jutott eszembe az egyszeri, frissen kinevezett vállaltvezetőről, akinek az elődje átadott három borítékot, hogy ha gond van, akkor sorra bontsa fel őket.
Az első borítékban az volt a tanács, hogy fogj mindent az elődödre – ezt ugye kipipálhatjuk.
A másodikban, hogy szervezz mindent át – ezt is lassan befejezzük.
Már csak az itt a kérdés, hogy mikor válik időszerűvé, hogy Viktor kibontsa a harmadik borítékot és elolvassa a benne található tanácsot: Írjál három borítékot!
:O))))
