A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége tüntetést szervez február 1-jén 17 órára az Új Színház elé.
A tüntetéssel tiltakozni szándékoznak az ellen, hogy az Új Színház vezetését a budapesti főpolgármester egy szélsőjobboldali kötődésű színész kezébe adta, aki mögött ott állt a magyar szélsőjobboldali eszme emblematikus figurája, Csurka István.
Csurka ugyan látszólag nem számít tényezőnek a mai magyar politikai mezőnyben, de aki azt gondolja, hogy személye és köre súlytalan, az bizony – sajnos – nagyot téved.
A szélsőjobb jobbszéle ugyanis nem látható, mert nem része a magyar politikai felépítménynek, nem mutatkozik nyilvánosan, nem lehet velük találkozni a politikai vitákban – ők ugyanis nem vitatkozni akarnak, hanem hatalomra jutni.
Azt gondolják, hogy a hatalom megszerzésének nem megfelelő módszere a demokratikus intézményrendszer használata, a hatalom megszerzésére az erőszak a megfelelő megoldás, a félelemkeltés, a terror a hatékony és megfelelő eszköz.
Ennek a társaságnak kíván szellemi vezére lenni a politikai pályája csúcsán csak Zsírtáltosként emlegetett néhai író, akinek személyiségét most nem méltatnám, olyan emberre kár túl sok szót vesztegetni, aki a zsidó Krisztus után 2012-ben gátlástalanul zsidózik minden felületen, melyhez hozzájut – szerintem otthon még a budi ajtaját is telefirkálja remekbeszabott neonyilas szövegekkel.
Bizonyos határig magánügye, - neki szabad olyan véleménnyel lenni a zsidóról, hogy ők a világ összes bajának okozói, az épeszű embereknek meg szabad róla azt gondolni, hogy piromán gyújtogató, gyufával és benzinespalackkal felszerelkezve.
Nem is lenne itt baj, ha nem Tarlós vásárolna neki állami pénzen benzint meg gyufát, hiszen ennek az embernek a szó a fegyvere.
Ő nem fog fokossal rohangálni az utcákon, ő olyan, mint az amerikai légierő Awacs repülőgépe, mely csak a célokat jelöli meg a csapásmérő gépeknek.
Az kétségtelen, hogy Tarlós utólag visszavonatta őt az első vonalból, de az sem vitás kérdés, hogy ennek alig van jelentősége ebben a szituációban, hiszen a Dörner-Csurka párosban kétségtelenül Csurka a meghatározó figura – most majd legfeljebb a háttérből irányít és körülményesebb, de nem megoldhatatlan feladat lesz az állami pénzből fizetni.
A színház igazgatója csak technikai feladatot lát el - mint amikor egy étterem vezetésére pályázik egy neves mesterszakács és egy közepes adottságú csálinger – a vendég a neves séf Budapesten világhírű libasültjére jön be, a csálinger meg bármikor, bárkivel behelyettesíthető, csak tudjon szépen köszönni.
Még ez sem lenne baj, Tarlós eldönthetné, hogy a mára már nemzetközivé terebélyesedett botrány megéri-e neki ragaszkodni döntéséhez, hiszen ő meg politikus, aki így félidőben már a következő választásra sandít, és döntéseit sejtései legalább annyira motiválják, mint világnézete és elvei, de most ő is nehéz helyzetbe keveredett.
Az a gond, hogy a jobboldal ráébredt, hogy sikereinek terepén már nem kizárólag hívei mozognak, a köztereken feltűntek – és igen hangsúlyosan tűntek fel – a demokráciát hiányoló és igenlő tömegek, méghozzá a lehető legrosszabb felállásban, ugyanis nem pártzászlók alatt, hanem civil szerveződések égisze alatt tartanak békés, mégis erőt sugárzó megmozdulásokat - kezdve a bohócforradalomtól a Charta tüntetésén át a Millások remek rendezvényén át a Klubrádió melletti tüntetésig.
Nehéz is ezt ép ésszel kibírni valakinek, aki a Kossuth tér kisárgult gyepén szocializálódott, ahol azt a hitet sikerült megszilárdítania magában, hogy ezer-kétezer adrenalinfüggő a mögöttük álló százezer -részben ostoba, részben megtévesztett - ember támogatását magáénak tudva terrorizálhat egy másfélmilliós fővárost.
Most kiderült, hogy van itt másik százezer is, aki veszi a fáradságot és kimegy az utcára a demokráciáért és a jövőért, sőt, hetente esetleg több helyszínen és többször, többféle jelszavakkal követeli vissza az ellopott demokráciát.
Hát meg kell oldani ezt a helyzetet: vissza kell venni az utcát a demokratáktól, hiszen az utca tradicionálisan a szélsőjobboldalé.
A szándék végrehajtásának megvannak a bevált technikái, kérdés, hogy ami Gyöngyöspatán működött, az működik e a hatodik kerületben is?
Mert nem biztos, ha kétszáz rémült cigány megijedt a lakóhelye utcáin masírozgató feketeruhás hadaktól, akkor a főváros demokratái is meg fognak ijedni a butapofájú, karikásostort csattogtató behemóttól vagy az őt kísérő, kutyájával együtt mázsálva tán ötven kilós díszbetyártól.
A főpróbát megtartották az operaházi tüntetésen, ahol a tüntetés kellős közepén ott provokálták - a Rendőrség vezetésének szégyenére - a valóban békésen vonuló embereket.
Most már jóelőre bejelentkeztek mindahányan, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, az Új Magyar Gárda, a Magyar Nemzeti Gárda, a Betyársereg, mind-mind, a nemzet söpredéke.
Ott fogják majd bőgetni motorjaikat a Goj Motorosok, mint tették 2006-ban, és remélhetőleg ott lesz a Rendőrség is.
Ez a nap vízválasztó lesz a magyar állam történetében, mert előre lehet tudni, hogy a szélsőjobb provokációra készül, ezt a Rendőrség is tudja.
Ha az állam nem akarja megvédeni állampolgárait az atrocitásoktól, akkor ez egy fasiszta állam.
És ha véletlenül majd azt mondja a Rendőrség szóvivője, hogy képtelenek voltak megvédeni a demokrácia mellett tüntetőket, akkor ez egy hazug fasiszta állam.
Azt hiszem, Orbán ezt nem tudná kimagyarázni a nemzetközi közösség előtt soha, de a magyar választók előtt sem, akik – legyenek bár jobb vagy baloldaliak, vagy a politikától hányingert kapó mezei állampolgárok – nemigen szeretnének egy olyan államban élni, melyben szabadcsapatok grasszálnak következmények nélkül.
Ott kell lennünk.
Sokan.
Hadd tudják, hogy nem mindenkinek tetszik az, hogy a magyar fővárost ismét harci tereppé akarják tenni mindenféle eszementek.
Hogy megtudják, hogy sok lúd disznót győz, mégha az a disznó akkora is, mint a néhai színházi szerző agresszív kompániája.
Mondjuk el nekik.
:O)))
