Népgyűlést tartott a Vezér kedvenc Kossuth terén, majd elkezdődtek a kirugások és mára már csak hű vazallusai vannak pozícióban a minisztériumokban, főhatóságoknál, állami vállatokban, és szerte mindenfelé, ahol az államnak csak egy fikarcnyi beleszólása is van az ügyek menetébe.
Hirtelen támadtak zsákszámra képességes emberek, akik elfoglalták a stratégiai pozíciókat, és akik nem kötődnek senki máshoz, csak a Vezérhez, aki felemelte őket és akiről tudják, hogy egy perc alatt el is ejtheti azt, aki hibázik.Mármint nem szakmailag, hiszen a szakmaiság nem volt kritériuma kiválasztásuknak, hiszen forradalmi időket élünk, - a politikai megbízhatóság a rendező elv, mint 1948-ban.
És még nincs vége, hiszen ott állnak még levett kalappal a kisvárosok és falvak intézményvezetőinek idegesen toporgó utódai, - persze nekik ki kell várni az önkormányzati választásokat, - előtte már nem lehet borzolni a kedélyeket...És olyan szépen haladt a törvénykezés is, - szinte már kész is a mű, az új államstruktura, melyben a Vezér úgy lebeg a tömegek felett, mint Mohamed koporsója, ítél eleveneket és holtakat, emellett meccsre jár a jövendőbeli Kormányzóhelyettessel meg a Főnökkel - merthogy azért van neki is főnöke, ha illemtudó is, - szép bajuszos ember...
És akkor tessék, - beüt itt a gebaß, - hitrelen a derült égből orcáncsapják egy szívlapáttal.
Pedig milyen jó ötletnek látszott Simor kipiszkálása a MNB elnöki székéből, milyen szép új lehetőségek nyíltak volna meg egy hozzáértő által sugalmazott kamatpolitika megvalósítása által, és akkor most jön itt az Európai Központi Bank és egyértelműen kinyilvánítja, hogy jobb, ha Simort békén hagyják, emellett az sem hátrányos ha a jövőben az ország betartja egyeztetési kötelezettségeit.
Még le sem lohadt a szívlapát okozta trauma, mikor a Vezér kapott a másik fényességes orcájára is egy szép nagyot.
A hazánkban tárgyaló IMF küldöttség is szóvá tette az egyeztetési kötelezettségek Orbán-féle értelmezését és a tárgyalások hirtelen kihűlt légköre nemigen bíztató az Orbán-kormány elérendő céljait tekintve.
A küldöttség kissé ideges lett, mert a magyar fél kész tények elé állította a Valutaalapot az idei adócsomag ügyében.
Nemcsak a rugalmatlan hozzáállás miatt neheztelnek persze, hanem szakmai kifogásaik is vannak, többek között a tervezett bankadó mértéke tekintetében.
És akkor még ez a Václav Klaus is.
Diplomatikusan ugyan, de nagy nyilvánosság előtt tulajdonképpen kiröhögi a Vezér Szent Forradalmát, - mondván: "szándékosan reformokról, s nem forradalomról beszélek, ahogy erről egy Csehországtól nem is nagyon távol fekvő országban beszélnek...", - hát nem vérciki?
Közben meg a sajtó arról cikkezik, hogy a környező országokban mindenfelé strukturális reformokba fognak bele, és ha nem hagyunk fel mihamarabb a populista lózungokra épülő terveinkkel, akkor hihetetlen gyorsasággal fogunk lemaradni tőlük...
Szóval, itt vannak az első repedések, és ehhez még tegyük hozzá bátran, hogy a diktátorocskákat előbb-utóbb el szokták kergetni, - többnyire saját vazallusaik.
Nem lenne baj, ha ez minél előbb történne...
:O)))
