LASSAN VÉGE

Tulajdonképpen folytatása nincs a dolognak, már csak levezető mozgások vannak hátra Ukrajnában.
Az orosz „hadgyakorlat” befejeződött, búcsúzóul Moszkva még kilőtt egy interkontinentális ballisztikus rakétát, majd közölte, hogy az előre számított célterületen csapódott be – a rakéta hatótávolsága 11000 kilométer.
A Krímben csend van, az orosz flotta és az ott tevékenykedő egyéb csapatok - akiknek legfőbb feladata az volt, hogy az ukránok előtt parádézzanak és a mellüket döngessék, mint Tarzan majma - megmutatták, hogy ki az úr a háznál, és ez elég is volt, ma már visszaengedték a nemzetközi repülőtérre az ukrán katonákat is, most közösen őrzik az objektumot.
Putyin éppen nem is érti, hogy miről beszélnek mindenféle orosz erőkkel kapcsolatban, de egyébként is hozzávetőleg hatezer katonáról szólnak a becslések, ebben benne vannak a flotta erői is, ennyi élőerővel, nehézfegyverzet és légierő nélkül pedig egy komoly konfliktust nem kezd Moszkva.

A nyugati politikusok körbekiabálják Putyint, ezen felbátorodva a mieink is harciasabbakká válnak, miközben tele vannak aggdalommal, hogy mi lesz a már levajazott kis paksi üzletükkel.
Közben – ahogy ez már lenni szokott – az ukrán politika visszamenőlegesen igazolja azt, hogy az oroszok nem véletlen verték magukat a földhöz.
Julia Timosenko már meghirdette, hogy az orosz flottának minél előbb el kell hagynia Ukrajna területét, mert biztonsági kockázatot jelent Ukrajna számára – én meg azt hiszem, hogy lehet, hogy az a terület fogja elhagyni Ukrajna területét, melyen az orosz flotta állomásozik, és utána mindenki tapsol, mert az oroszok végre nyugalomban lesznek, az ukránok meg egyelőre megússzák az ország egyharmadának elcsatolása helyett a Krímmel.

A Nyugat beleesett abba a csapdába, hogy azt hitte, Oroszország majd szájtátva bámulja, hogy levadásszák róla érdekszférájának legnagyobb országát, a regionális középhatalomnak számító Ukrajnát.
A szirénhangok, melyekkel az ukránokat az Unióba csalogatták felbőszítették az oroszokat, különös tekintettel arra, hogy úgy működnek Ukrajna számára, mint a lélegeztetőgép, lévén Ukrajnának energiahordozója nincs egy csepp sem, az ukrán ipar a T-34-esek korából örökölt technológiával előállított termékeit csak a hatalmas és relatíve igénytelen orosz piacon képes elhelyezni, nyugaton teljességgel versenyképtelen.
Az ukrán mezőgazdaságot a Szovjetunió felbomlása során ugyanúgy szétverték, mint a mienket, és ha a honi állapotokat nézzük, akkor sincs sok okunk a vidámságra.

Oroszország igen baráti áron szállította a gázt és olajat a testvérnépnek tekintett ukránoknak, és ha az ukránok nem akarják zsarolni, akkor a jövőben is arrafelé vezetett volna az orosz szénhidrogének útja az Unió felé.
Sajnos vagy tizenöt év ádáz munkájával sikerült elérniük, hogy az ukrán gáztranzitot megbízhatatlanná tették és erre most csak rátett egy lapáttal a mai probléma.
Persze ez Amerikát és Angliát nem érdekli, ők nem az oroszoktól szerzik be a gázt, a franciáknál atomerőmű-atomerőmű hátán őket sem zaklatja fel, ha leáll az orosz gáz, a németek pedig kapnak a Balti tenger felől, úgyhogy ha itt szívni kell, hát nekünk horpad be a homlokunk.

Bölcs elemzők azt fejtegetik, hogy Putyin megrettent attól, hogy kizárják a G8 együttműködésből, de azt hiszem, tévednek, mint ahogy abban is, hogy azért aggódnak, mi lesz Oroszországgal, ha elveszíti energiahordozóinak európai piacait.
Hát az lesz, hogy felgyorsul a Kína felé vezető orosz csővezetékek építése, aztán Kína gazdasága szépen felszippantja az egész orosz gáz és kőolajtermelést, Európa meg átáll a fatüzelésre - Orbán személyesen fogja kisbaltával járni a Svábhegyet, és aranykerékpáron tolja majd haza a hegyoldalból kivágott fát.

Azon meg nagyon kellett röhögni, mikor Orbán tanácsokkal látta el az Uniót, miszerint az orosz katonai lépésekre azonnal válaszolni kell, de még véletlenül sem katonai lépésekkel.
Ballagsz hazafelé, egy koma bunkósbottal fejbe akar vágni, te pedig megfenyegeted, hogy legközelebb nem veszel tőle hízott libát.
Igen hatékony módja a támadás elhárításának, ezen majd sokat töprenghetsz a kórházban, fejeden a kötéssel.

Putyinnak egyébként esze ágában sincs katonailag nagy hacacárét rendezni, éppencsak

tudatni akarja Amerikával, hogy hol kezdődik az oroszok orra, ha hadonászhatnékjuk támad.
Azt mindenki pontosan tudja, hogy amelyik ország nyílt szárazföldi konfliktusba akar keveredni Oroszországgal, az igen rosszul járna, nem is kockáztatja ezt senki.
A Krím meg orosz marad, mondjon a fonottkalács-küllemű szépasszony bármit is.
Ha kell, majd lesz belőle önálló állam, és akár népszavazással is meg lehet majd erősíteni a döntést, hisz oroszok lakják, aztán majd köt védelmi egyezményt Putyinnal, ő meg nekik fizeti Szevasztopol bérleti díját.

Úgyhogy fel van adva a lecke a hoholoknak: vagy észhez térnek és megkeresik a modus vivendit Putyinnal, vagy igennagyon szegényen fogják végignyomorogni a következő ötven évet, meg még fáznak is kicsit telente.
Európa pedig nem fog segíteni, mert nincs miből.
Amerika el van foglalva Kínával, attól tartok, hogy el is lesz foglalva velük ebben az évszázadban, miközben mellesleg el van adósodva fülig neki.
Orbán meg majd lassacskán csak rádöbben, hogy ki is ő világpolitikai méretekben – halványzöld  libapotty a harmatos réten.
Az csak a baj, hogy mi mindig erre cseszünk rá, a „sajátosan magyar” gondolkodásunkra, melyet egyébként más nyelvek csak primitív ravaszkodásnak hívnak.
Lassan tanulunk, de legalább gyorsan felejtünk.

:O)))

SOK KIS ROMMEL...

Folyik a líbiai sárdagasztás. 

A kormányerők a légicsapások miatt nem tudnak előrenyomulni, a felkelők pedig gyengék az előrenyomuláshoz.

Amerika meg viharos gyorsasággal hátrál kifelé a konfliktusból, a vezetést és a felelősséget áttolva a NATO-ra, amelynek európai vezetői lelkesen játssza a nagy hadvezért.

Franciaország Napóleonra gondol, Nagy-Britannia Churchill-re, Németország meg Hitlerre és mindegyikük ehhez képest hozza meg döntéseit.

Talán jobb lenne, ha Franciaország Waterloora, Nagy-Britannia meg Balaklavára gondolna, - mindig is azon a véleményen voltam, hogy a nők megfontoltabb döntések meghozatalára képesek, mint a férfiak.

Kadhafinak nyugalom kellene, a felkelőknek nehézfegyverzet, Amerikának biztos hátterű olajszállító, Angliának befolyási övezet, Franciaországnak meg gloire…

Közben persze mindahányan sunyiskodnak, hazudoznak, ahogy szoktak, de időnként azért ki-kiesik egy-egy őszinte szó is a szájukon.

Obama például azt találta mondani, hogy ez egy jó alkalom arra, hogy összhangba hozzák érdekeiket az értékeikkel – nevezetesen olajért cserébe angolszász típusú parlamentáris demokráciát adjanak.

Nemigen hiszek a sikerben, hiszen mi is ezt kaptuk cserébe hangyapöcsnyi kis piacunkért, oszt mire mentünk vele - holott azért a mi társadalmunk fényévekkel van előrébb, mint a sivatag sátorlakó fiainak törzsi világa.

Líbiában jelenleg is vannak az angoloknak és szerintem a franciáknak is katonáik, és a nagy fogadkozás, - szárazföldön aztán végképp nem – túl sokáig nem fog tartani, én kb. két hónapot adok rá, hogy megvédjük a szárazföldön is a fegyvereiket lóbáló békés polgári lakosokat.

Megájj, megájj, kutya Líbia…

Az amerikai elnök egyébként engedélyezte a felkelők felfegyverzését és ezzel előfordulhat, hogy Obama megismétli elődei hibáját, akik felfegyverezték a tálibokat és kiképezték az Al-Kaidát.

Merthogy azt, hogy kinek a kezébe adnak ma fegyvert, senki sem tudja, az majd egyszercsak kiderül, de akkor már lehet, hogy késő lesz.

Mindenesetre az oroszok bejelentették, hogy fegyverkeznek, - a katonai költségvetés kiadásait megemelik, mert Oroszországot aggasztja, hogy manapság milyen könnyedén születnek döntések katonai beavatkozásokról és az Egyesült Államok politikájában ez a könnyedség kezd tendenciózussá válni.

Erre való hivatkozással jelentette be Putyin, hogy Oroszország 2013-tól megduplázza a hadászati és harcászati rakétakomplexumok gyártását.

Örvendezzünk…

Nálunk meg a média agyonhallgatja az ügyet, jóllehet ma ez a világ legveszélyesebb konfliktusa, és nem lehet megjósolni, hogy a térségben megindult folyamatoknak mi lesz a végkifejlete.

Merthogy Szíriában is felbátorodtak azok, akik Asszad elnököt nem kedvelik és bizony ott sem az azonosítószámokat keresgélték a tömegbe lövő katonák ruháján, hanem aki nem halt vagy sebesült meg, az rohant lélekszakadva.

Ha győznek a felkelők, az lutri lesz - tán még ők sem tudják, miért is harcolnak,  -  ha veszítenek, az sem kedvező nekünk, hiszen arrafelé sokkal kisebb az emberélet értéke, mint felénk, pedig itt is egyre olcsóbb.

A világ egyre veszélyesebb, lassan úgy kell kezelnünk a kérdést, mint a bűnözést – meg kell tanulnunk együttélni vele.

Persze most, hogy majd megkönnyítik az önvédelmi fegyverekhez jutás lehetőségét, javulhat a helyzet, merthogy most aztán meg fogjuk tudni védeni magunkat, ha Kadhafinak kedve kerekedik megtámadni bennünket!

Bekapunk egy sajátkezűleg főzött bundapálinkát, előkapjuk a Magnumot, oszt kilyuggatjuk a zarab lepedőjét, amiben leugrott a masszázságyról!

És egyébként is hasznos lesz ez az intézkedés, mert első kanyarban majd libára vadászunk vele, aztán meg nem kell Barna bácsinak sem barkácsolni – még megrázza az áram – csak kiáll a verandára és célbalő, majd iszik előtte célzóvizet.

A hutu-tuszi konfliktusban is, a kormány először bozótvágó késeket osztogatott híveinek, így aztán nem volt probléma, amikor kiadták a mészárlásra vonatkozó utasítást.

Úgy látszik nincs elég bajunk, csinálunk magunknak.

Közben meg alkotmányozunk, most már nem kell lovasbandérium, nem kell körmenet és Orbán megszentelése az élet vizével, nem kell kacagány, nem kell díszmagyar a zászlósuraknak (Csányi, Demján, Erdő Péter ), majd megszavazzuk csendben, rendben, oszt utána le lehet selejtezni Kati nénit is…  

Utána meg már úgyis csak napok vannak hátra az Uniós elnökségből – utána szabad a vásár, azt csinálunk, amit akarunk, - Európán kívül is van élet, ugyebár…

:O)))

MEDVETÁNC

Az orosz medve dühösen brummogott egyet - nemigen tetszik neki az Orbán-kormány tevékenysége.

Mint a NOL közzétette, az oroszok egyik legbefolyásosabb hírportálja, a Regnum foglalkozott a moszkvai magyar nagykövet levelével és kiemelte belőle azt a részt, ahol utalás történik bizonyos korrupciós hálókra. amelyek Orbánék szerint a mindent elrontó Medgyessy–Gyurcsány-érában az orosz–magyar kapcsolatokat állítólag átszőtték.

A Regnum követeli, hogy a nagykövet nevezze meg, hogy orosz oldalon kire gondolt: kormánytényezőkre vagy magáncégek menedzsmentjére?

Merthogy ennek a vádnak fele sem tréfa.
A nagykövet, Íjgyártó István persze majd mosakodni fog és félreértésekre hivatkozik várhatóan, de ettől a tény még tény marad, a befolyásos orosz hírportál véleménye szerint Magyarországon „Kirajzolódik a de facto egypárti politikai rendszer", "Orbán Viktor és kabinetje csökkenti a magyar-orosz kapcsolatok szintjét, és Magyarország soha nem volt baráti Oroszországgal szemben".
Az a véleménye, hogy Magyarország „többek között az orosz befektetők törvényes jogait durván megsérti, lopakodó revízióval foglalkozik, s a háború végéig Hitler oldalán harcolt". – írja a portálon Dmitrij Szjomusin, a portál munkatársa.
Értékeli a portál a kapcsolatok közelmúltbeli alakulását is és nincs elragadtatva, mivel szerintük a november végi Putyin–Orbán-találkozó épp úgy eredménytelen volt, mint Fellegi miniszter január 17-i villámlátogatása.
A magyarok a biztonságos energiaszállításoktól az orosz fejlesztési projektekben való részvételig nagyon sokat akarnak, de cserébe olyasmiket ajánlgatnak EU-elnökként (!), ami „a legkisebb mértékben sem tőlük függ”. (Például Oroszország felvételének előmozdítását a Világkereskedelmi Szervezetbe vagy az oroszok vízummentes utazását az EU-ban.)
Mondjuk, erről ráismerek Viktorra, aki még véletlenül sem úgy kezeli az uniós pünkösdi király tisztségét, mint amelyet Magyarország kapott az Uniótól és ő csak az országot képviseli, - meg lehetősen randa képet viselve…
Az orosz portál még felrója azt, hogy a kulturális kapcsolatokban is ki akarják szorítani a szocialista kormányokhoz kötődő szakembereket, például Szvák Gyulát, aki a legnevesebb magyar ruszisztikai szakértő.
Lehet a dologban valami, mert a külpolitikai zseni Magyarországon, a nyíregyházi főiskola Kelet- és Közép-Európai Központjában információs kabinetet hozott létre az Orosz Tudományos Akadémia Európai Intézetével együttműködve, melynek egyik osztályvezetője az a Ljubov Siselina, aki a Fidesz politikájának egyik védelmezője Oroszországban, - úgy látszik az Orbánblamázs-központ kirendeltséget akar nyitni Moszkvában.
Ez talán nem is baj.
Legalább lenne végre valaki, aki - ha merné - megmondaná a cezaromániás Törperősnek, hogy talán  nem kellene az orosz medve fenekét rugdalni, jobb a békesség.
Amúgy is annyira ügyesek vagyunk külpolitikailag.
Csak, hogy maradjunk az oroszoknál, nem tűnik kimondottan barátságos gesztusnak Tarlós elmélkedése a Moszkva ér átkereszteléséről, és ha ez csak egy dollárcentet jelent a majdani orosz-magyar energia-tárgyalásokon a terhünkre, akkor is százmilliókban lehet mérni a veszteséget.
Márpedig Oroszország nem felejt és hiába is bánná meg Viktor még a tárgyalások megkezdése előtt az agresszív pökhendiséget, prognosztizálni lehet, hogy Moszkva nem hisz a könnyeknek…
Akkor aztán Viktor játszhat majd medvést az oroszokkal, ő nyalhatja a feneküket, Medvegyev meg brummog...
Az ember azt képzelte volna, hogy Viktátor négy év külpolitikai kudarcaival a háta mögött az ismétlés lehetőségét megkapva nem halmoz hibát hibára – hát tévedtünk.
Nem kellett neki egy év sem, és már sikerült kivívnia az európai vezető politikusok rosszallását -  ennek pedig roppant rossz üzenete van.
Ez azt üzeni, hogy kilógunk az urópai államok családjából. stílusunk idegen az övéktől, nem vagyubnk számukra kívánatos partnerek.
Ha a hitelminősítők rájönnek, hogy Vezérünk a gazdasági csodát a nyugdíjasok további kirablásából akarja megvalósítani, - mondjuk az özvegyi nyugdíj megszüntetéséből, vagy a kiskeresetű aktív dolgozók bérének de facto befagyasztásából, akkor az országnak annyi, és az sem vígasztal, hogy ezektől a dolgoktól kinyílik végre a nép szeme.
Az oroszok meg csendesen szemlélik a vergődésünket, őket mi annyira sem izgatjuk, mint a császárludat a Hortobágy - más léptékben gondolkodnak ott, más prioritások mentén.
Habár ez utóbbi nem biztos, végtére is ki tudja, melyek Orbánék külpolitikai prioritásai?
Ahogy őket ismerem, valószínűleg a gyümölcsöző államközi kapcsolatok építése az arab világgal, különös tekintettel Egyiptomra - felkészül Szíria és Jemen…

:O)))

RUSSZOFOBIA...

A magyar kormány nyolc éven át "kiszolgálta" az orosz érdekeket.

Ezt találta mondani Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője frissen felfedezett külpolitikai képességei felett érzett örömében.
Nagy dolog is az, ha noname politikusok, akik eddigi életükben külpolitikát a térképeken legfeljebb közepes betükkel feltüntetett  településük polgármestereként  legfeljebb a környező tanyavilág relációjában gyakoroltak, hirtelen országos beosztáshoz jutnak.

Ilyenkor aztán megcsillogtathatják ezidáig titkolt képességeiket, és séróból megmondják a frankót fűnek-fának, erre aztán a kocsim törlesztőrészlete hirtelen növekedésnek indul, - határ a csillagos ég, ahogy a nemzeti együttműködés rendszerének nagy példaképe, Rákosi elvtárs szokta mondogatni volt.

Ha a magyar gazdaság növekedésében érnének el hasonló eredményeket mai hőseink, akkor néhány éven belül lenyomnánk Kínát és a világ vezető gazdasági  hatalma lennénk, - sajnos egyelőre következő  lépésként talán a gáz árának emelkedésére számíthatunk a Fidesz új csillagának áldásos tevékenysége következményeképpen - de hát kit érdekel ma már, hogy lesz e gázáremelés?

Magyarember el van foglalva a nemzeti együműködés rendszere alapjainak lerakásával és epedve várja, hogy a későbbiekben felépíthesse a fejlett nemzeti együttműködés rendszerét.
Ilyen daliás időkben gáz lenne holmi gázzal tökölődni, - történelmet írunk!
Azt is mondta Lázár, hogy az orosz külpolitikai és gazdasági érdekek diktálták a magyarországi történéseket Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége alatt, és az elmúlt években az volt a cél, hogy Magyarország Oroszország közép-európai "hídfőállása" legyen.
Hát nem kétséges, igazodni Vezére agymenéseihez nagyon tud a vazallus, habár hogy a világtérképen megkereste már valaha is Oroszországot és hazánkat, az erősen kétséges, és ez a feltételezés a Fényességes tekintetében is merész lenne.
Történelmileg úgy alakult, hogy az  ország politikusainak tekintélyes része még az Árpádházra visszamenőleg gyanakodva tekint kelet felé, - szerintük a muszka egyetlen célja és genetikailag kódolt vágya, hogy gyötörje a magyart,
Ezen a meggyőződésükön változtatni nem lehet, olyan fogalmakat meg, hogy kölcsönösen előnyös gazdasági, vagy egyenrangúságon alapuló korrekt politikai kapcsolatok - nem ismernek.
Ez nem lenne baj, - viszont amikor az országot irányító politikai elit az  ország érdekeit sem ismeri fel, az már probléma, - márpedig itt úgy tünik, ez az eset forog fenn.
Azt persze látják, hogy az ország energia tekintetében az egyik legkiszolgáltatrottabb éppen az oroszoknak Európában, de ebből azt a téves következtetést vonják le, hogy akkor most nekünk kell lenni az oroszok elleni kereszteshadjárat élcsapatának és fel kell emelnünk intő szavunk a putyini demokráciagyakorlás visszásságai ellen, párhuzamosan annak magyarországi bevezetésével.
Aztán persze lehet időnként Canossát járni, mert tanulni abból a tanfolyamból sem lehetett, amit az USA tartott Orbánnak első országlása idején.
Meg kellett próbálkozni azzal is, hogy kiderítsük, hátha nagyobb hatalom vagyunk Oroszországnál, aztán amikor kiderült, hogy nem, akkor el kellett szenvedni Putyin leckéjét is, amikor kicsit dörgölőzni lett késztetésünk...
Szóval szerintem jó lenne, ha a Fidesz új nagyágyúi átmenetileg befognák a szájukat és ráhagynák a külpolitikát Martonyira, - habár mostanában ez sem tünik elég garanciának arra, hogy szakszerű és gőzös ötletektől mentes külpolitikai lépések szülessenek.
Az Uralkodó dönt és mi játékszerek vagyunk az ő erős kezében, ugye...
A Putyin-Medvegyev páros meg ül a Kreml pincéjében és rettegve várja sorsát.
Nem irigylem őket...
:O))))

ÉRTÉKEK ÉS ÉRDEKEK...

Amerika felsikoltott, mikor Martonyi nyelve megfordult a fenekében...

Tanulgatnak a fiúk, lassan ugyan, de tanulgatnak.
Egy bizonyos szint eléréséhez persze elég lesz ez a buzgalom, hisz Amerika megengedheti magának, hogy pragmatikus külpolitikát folytasson.
Amerikának nem kell azon hezitálnia, hogy érdekalapú vagy értékalapú külpolitikát folytasson, az USA - Martonyival ellentétben - pontosan tudja, hogy mik az érdekei, és ahhoz szabja külpolitikai lépéseit.
Persze azt azért nem nagyon kedveli, mikor a bolha köhög, és azt is elvárja, hogy ezek a "futottak még" kategóriába tartozó országcskák tiszteletben tartsák az általa felállított értékrendet és annak megfelelő legyen a viselkedésük kül és belpolitikai téren egyaránt.
Nem biztos, hogy Martonyi simulékony buzgalma elég lesz ahhoz, hogy feledtesse Orbán böszmeségeit, kezdve a Gripenek beszerzésének korrupciógyanus és az amerikai érdekeket sértő körülményeitől, folytatva a gyászos szeptember 11-i ügyetlenkedésen és befejezve Obama diplomáciailag  is elképesztően ostoba méltatásán az elnökválasztás előtt.
Amerika beárazta Orbánt és nem lesz könnyű kitörnie a skatulyából, különösen így, hogy uralkodásának megkezdését azzal tette nevezetessé, hogy azonnal berugta a menzetközi csehó lengőajtaját, szinte rombadöntve a még igen gyenge lábakon álló nemzetközi pénzügyeket.
Tette ezt felelőtlen és hazug módon, - merthogy aki azt hiszi, hogy Amerika nincs tisztában a magyar gazdaság aktuálus állapotával, az igen nagyot téved.
Aztán itt van a belpolitika is, melyet árgus szemekkel figyel Amerika, és ha azt tapasztalja, hogy állami szinten teret nyer a rasszizmus, az antiszemitizmus, veszélyben van a sajtószabadság, szélsőjobboldali szabadcsapatok garázdálkodhatnak az országban, vagy hogy az ország letér a demokratikus parlamentarizmus pályájáról, akkor annyi a populista hordószónoknak, - megy a levesbe.
Merthogy nem jó annak az országnak, amelyikre Amerika haragszik, - időnként kellemetlen politikai meglepetések érhetik és ezek törvényszerűen visszaköszönhetnek gazdasági téren is. 
Ezt nem lehet kompenzálni még a Harvardon vett díszdoktori oklevéllel sem, és Orbán álldogálhat megint a Downing street 10. ajtaja előtt Márai kötettel a hóna alatt, ugyanúgy nem fog egyetlen fajsúlyos politikus sem szóba állni vele, mint ahogy első ciklusa alatt sem fogadta őt a kötelező futamokon kívül senki.
Magyarországnak igenis vannak érdekei, és az aktuális miniszterelnöknek és stábjának ezeket az érdekeket kell képviselni, összehangolva a határon túli magyarság és az Unió érdekeivel.
Nem meghatározni ezeket az érdekeket, hanem felismerni és összehangolni, nem diktálni.
Erre a feladatra Martonyi alkalmas is lenne, ha nem Orbán lenne a főnöke, aki egyetlen rohama eredményeképpen képes rombadönteni, amit szerencsátlen külügyminisztere hónapokon át építget.
És akkor itt vannak még a nagy kihívások, a szomszédos országokkal való kapcsolatok, ahol az egyébként sem egyszerű, gyanakvásokkal terhelt  helyzetet egy-két idióta nacionalista is súlyosbítja, mint például a szívtipró vátesz, akinek íróasztalán - ha nincs éppen egy nő feneke rajta - ott díszeleg kiterítve Nagy Lajos birodalmának térképe, mint elérendő külpolitikai cél.
És akkor még nem beszéltünk az oroszokról, akikkel kapcsolatban amúgy is kissé fóbiás a Vezér, mápedig velük kacsolatban sem lenne káros felismerni az érdekeinket és azoknak megfelelően alakítani kapcsolatainkat.
Oroszország sem szereti, ha nem hatalmának és súlyának  megfelelő hangnemben folyik vele a társalgás, és főképpen nem szereti a kekeckedő, arányt tévesztett nyilatkozatokat, melyekre bizony hajlamos a mi népboldogítónk, és amiért az első fricskát mindjárt meg is kapta hatalma hajnalán Putyintól...
Az érdekvezérelt külpolitkiával Martonyi szerint az a baj, hogy nem lehet mindíg tudni, hogy mi az érdekünk, emellett esetleg ütközhetnek rövid és hosszútávú érdekeink.
Lehet.
De ezeket az ellentmondásokat ésszerű kompromisszimokkal mindíg fel lehet oldani.
Ez még mindíg jobb, mintha a Fidesz zavaros értékrendje lenne az iránytű, különösen, ha belegondolunk ezeknek az értékeknek az elmúlt húsz évben leírt vargabetüibe.
Amikor  eszünkbe jut az a múlt század első feléből  ittragadt kenetes maszlag, mellyel híveit eteti Orbán, akkor azt reméljük, mégiscsak az érdekek fognak dominálni, még mielőtt hadat üzennénk Amerikának.
A világ bonyolult, helytállni a sokféle érdek kereszttüzében nem egyszerű.
Orbán egyszer már megpróbálta, akkor gyászosan megbukott.
Most itt a javítóvizsga lehetősége, - reménykedjünk benne, hogy valahogy átmegy.
Az ország érdeke ezt kívánja.
:O)))