SZABADSÁGHARC

Tetszetős fogalom.

Olyan emelkedett, patetikus, szívmelengető – a magyar történelmi tudat elválaszthatatlan része, melyre csak büszkének illik lenni.

Firtatni azt, hogy értelmes célokért folyt-e, olyan illetlenségnek számít, mintha a sültliba kikelne a pecsenyéstálból és odapottyantana egyet az asztal közepére – maga a fertelmes impertinencia.

A sikerességét sem illik megkérdőjelezni, méltatása során a témát az önfeláldozó hősiességre, a harc vezérének magasztos jellemére, magas hőfokon izzó hazaszeretetére illik kihegyezni.

Kerülni kell a dolog szükségszerű kimeneteléből adódó felesleges áldozatok említését, a halottak és rokkantak számának említését és a majdani kollaboránsok személyének reflektorfénybe állítását.

Dics, fény és glória, nemzetiszínű lobogó, hősiesen ontott vér, patetikus búcsúszavak – a menekülés közben megvédett kincstári vagyon szintúgy tabu.

Komoly forradalom nem létezhet szabadságharc nélkül, erről gondoskodni a nemzet jó és jobbik felét vezetők dolga, ha nincs szabadságharc, csak a társadalom salakja randalírozgat, akkor azt nevezzük ki szabadságharcnak, a benne résztvevőket szolgáltatásaiban részesítő repedtsarkút meg zászlóanyának.

Érintőileg említeném, hogy nekünk még győztes forradalmunk sem volt, nemhogy szabadságharcunk.

Valahogy úgy van ez, hogy amikor a társadalom legjobban rászorulna, hogy épeszű emberek vezessék, akkor mindig előkerül egy égőszemű akarnok, aki érces hangon zengi világgá veretes baromságait, boldogan óbégatja, hogy trónfosztás, meg eb ura fakó, meg kilépünk – aztán a zöme elmegy külföldre sajnáltatni magát, a szerencsétlenebbje meg mártírnak áll.

Amikor Szíjjártó, mint a miniszterelnök valamelyik testnyílása elzengte ma, hogy a Fidesz elnöksége elvárja a kormánytól, hogy tovább folytassa harcát a magyar emberek és Magyarország szabadságának, szuverenitásának teljes mértékű visszaszerzése érdekében" – kivert a hideg veríték.

Leszámítva azt, hogy eddig minden szabadságharcunkat elveszítettük, és ha ez a trend folytatódik, akkor meglehet, néhány év múlva már tokajival sem koccinthatunk, és miután egy vesztett szabadságharcnak köszönhetően a sörrel sem, ugye, lassan marad a vízivás, - brrrrr!

Igazából persze azért ijedtem meg, mert kiderült, hogy a Fidesznek elnöksége is van.

Ezidáig teljesen úgy nézett ki a dolog, hogy csak elnöke, aki a napi piszlicsáré problémákat ügyintézi, testület meg majd akkor lesz, ha komoly és fajsúlyos dolgokról esik majd szó!

Hát eljött az idő, merthogy ennél komolyabb dolog a világon nincs, a Mi Napóleonunk szabadságharcot folytat, a Fidesz ezidáig földalatti mozgalomként tevékenykedő elnöksége meg elvár.

Végre megvalósult a tökéletes kormányzati skizofrénia, a Fidesz elnöke üzent a kormányfőnek és ezzel valóra vált Karinthy Frigyes abszurd víziója.

Jelzem, én már többször pedzegettem, hogy A Mi Kincsünk elmeorvosi eset, de mi az idiótáinkat is szemérmes szégyenlősséggel szoktuk kezelni – nem sík hülye ez, hanem vátesz!

Persze érthető, jön az ősz és ilyenkor rövidülnek a nappalok és a libák gyakorlatozni kezdenek, készülve a költözésre.

Ahogy rövidülnek a nappalok, úgy uralkodik el a mi kis minizsarnokunkon az aggodalom, merthogy azt érzi, hogy kellene csinálnia is végre valamit a rablásom kívül, de ettől fenemód tart.

Pedig már mindent maga alá kapart ebben az országban, már csak a reszlit kaparja össze, meg még néhány direkt hatalmi eszközre kíván szert tenni, ha kitörne a gyalázat, mint leghozzáértőbb, ő tudja irányítani a lázadók elleni harcot…

Mindenesetre gatya a helyzet, a költségvetés roskadozik, a nagyeszű az államadósságra mutogat, közben folyamatosan hazudozik eredményekről meg sikerekről és ígérget, miközben egyetlen akut problémát sem tud kezelni.

A nép meg vár és reménykedik, pedig nemigen van miben, hiszen egyetlen kiszivárgott terv sem szól arról, hogy jobb lesz a helyzet, minden terv csak arról szól, hogy honnan mennyit vesz el a kormány az isten tudja mire.

Nem könnyű persze az ő helyzetük sem, de nem tudom sajnálni őket,

Tulajdonképpen abban a szerencsétlen helyzetben vannak, hogy túlnyerték magukat, és nincs kivel osztani a felelősséget.

Még azt sem mondhatják, mint a szocik, hogy hiszen a Fidesz is megszavazta a száznapos programot, - itt olyan kényelmetlen helyzetben van Viktor, mint a nyárilúd télen, a jégen.

Hozhat a Tárki hetente győzelmi jelentéseket, nem jelent semmit.

Az viszont sokat jelent, hogy az Index vezérkara távozik, és bár túl nyíltan nem fogalmaznak – csak nem félnek? – de nem tiltakoznak, amikor külső ráhatásról kérdezősködnek tőlük.

A TV2 is behódolt, lassan már csak Kálmán Olga tartja a frontot, ki tudja meddig?

A gazdaságban meg Oszkó jövőre legfeljebb egy százalékos növekedést prognosztizál, de lehet, még annyi sem lesz.

Hol van ilyenkor a szigorú számonkérés a GDP növekedésének alacsony szintje miatt?

Hol az összehasonlítás a térség országaival?

És hol van az Oszkótól örökölt kiemelkedően jó államháztartási hiány-adat?

Hogy az már a múlté?

Meglehet, de ezt már nem lehet a szocialistákra fogni, ez már bizony rajtuk múlt és múlik.

Egyre több érdekesség kerül nyilvánosságra a WikiLeaks irataiból, egyre kiábrándítóbb a kép a magyar politikusokról, beleértve a hajdani szabaddemokratákat is, akik az amerikaiaknál fikázták Gyurcsányt, ahelyett, hogy védték volna - ha másért nem, a koalíció okán.

A szakszervezetek élőláncot terveznek a Parlament köré.

Remek látványosság lesz, habár túl sokat nem hoz a konyhára.

Mindenesetre elindítani egy folyamatot, arra megfelel.

Orbán a képein gondterheltnek látszik.

Nem csodálom…

:O))) 

PROJEKCIÓ

Projekciónak nevezik a pszichológiában azt a tünetet, melyet Kósa produkált.


A debreceni iparoslányok kedvence azt találta ugyanis találta mondani, hogy a Zuschlag-ügyben született jogerős ítélet után az MSZP-nek döntenie kell: megújul, és nem ad többet politikai szerepet Gyurcsány Ferencnek és Mesterházy Attilának, vagy továbbra is úgy gondolja, hogy a keresztapák mindig megússzák.

Merthogy szerinte a dolog akkor történt, amikor a minisztérium vezetői a – szerinte – keresztapák voltak.

Olyan érdekes, amíg befogta a száját, sokkal értelmesebb benyomást keltett – persze sokat hozott rajta a szemüveg is, ne feledjük.
Mióta Szijjártóval kéz a kézben bedöntötték a forintot, azóta viszont rákapott a dolog ízére, és elhitte magáról, hogy kiköpött Démoszthenész, csak a beszédkészségét javító kavicsot felejtette el kiköpni, ami nem is csoda, ha azt a kavicsot Viktornak hívják…
A projekció a pszichológiában azt a jelenséget jelenti, amikor valaki a saját maga nemkívánatos tulajdonságaival másokat ruház fel, mintegy rájuk hárítva saját problémáit, hibáit.
Ebből aztán érdekes dolgok szoktak kijönni, eklatáns példa erre, amikor a cigány vadul cigányozgat.
Kósa Lali szegény is ezeket a tüneteket produkálja, elfeledve azt, hogy neki, mint az Orbán Család caporegime-ének sokkal hasznosabb lenne, ha hallgatna.
Vagy, ha már megszólal, akkor előtte célszerű lenne hosszasan tanulmányozni az olasz maffia felépítését és jellegzetességeit, de ha nincs kéznél szakirodalom, a Fidesz szervezeti felépítése is megteszi.
Egy rendes maffiában ugyanis egyetlen Keresztapa van, mint ez Mario Puzo világhírű művének megjelenése óta köztudott.
Ő a megfellebbezhetetlen tekintély, ő dönt egyszemélyben minden lényeges kérdésben, ő emel fel és ejt el embereket, és az összes pénz felett ő diszponál.
Aki kedves neki, azt megjutalmazza, például odahajít neki egy stadiont, aki nem kedves, azt meg elnyeli a mocsár.
Mintha csak a Fideszt látnánk, már csak az van hátra, hogy ahogy Keresztapa megváltoztatta Andoliniről a nevét – szülőfaluja után – Corleonéra, úgy Orbán is megváltoztassa a nevét Alcsútdobozra.
Don Viktor Alcsutdoboz, - mecsoda veretes név lenne, reszketne, aki hallja!
Don Viktor egyébként ma igét hirdetett népének, szórta az igét, mint Juliska néni a kukoricát kedves libái elé, azok meg szemmel láthatólag elégedettek voltak, hogy egyelőre még kapkodhatják a padlóról és nem akaratuk ellenére tömik beléjük, de ennek is eljön majd az ideje.
Ott volt néhány prominens személyiség, Széles Gábor például, akiről ez a tény mindjárt bizonyította is, hogy nincs a belső körben, hiszen a két consiglieri, akik bölcs tanácsaikkal segítik, a Keresztapát a helyes döntések meghozatalában, ilyen helyeken nem mutogatja a fizimiskáját.
Nem nekik megtiszteltetés, ha Viktorral egy társaságban mutatkoznak, nanehogymár a befőtt tegye el a nagymamát.
És ott volt maga Pozsgay jellemóriás, hogy dagadt volna bele a feje a hajdani reklámfilmen a bukósisakjába...
Voltak ugyan olyan elképzeléseim, hogy majd milyen jókat fogok írni a mai szónoki bravúrteljesítményről, de be kellett látnom: a semmiről nem lehet semmit sem írni.
Don Viktor már megint megirigyelte a Magyar Népmesék kismadarának teljesítményét és gyönyörű, kacskaringós szófüzéreket eregetett – már attól tartottam, hogy kevés lesz erre a célra a szája, de megúsztuk.
Viszont megtudhattuk, hogy 2010 az összefogás éve volt, 2011 a megújulás éve, 2012 az elrugaszkodás éve, 2013 az emelkedés éve, míg 2014 – szerinte - a gyarapodás éve lesz.
Reményeim szerint meg a repülés éve, merthogy addigra a legostobább magyar is rájön, hogy mit művelt az országgal és személyesen vele Don Vittorio.
Persze azért leborulok szónoki képességei előtt, mert háromnegyed órát beszélni és közben nem mondani semmit – nem hétköznapi teljesítmény.
Hogy mit szólnak ehhez majd a Facebookon hülyére vett hívei, akik azt képzelték végtelen naivitásukban, hogy ezt a kóklert valóban érdekli, hogy ők mire kíváncsiak, az egyelőre még kérdés.
Mindenesetre – ahogy Virág elvtárs mondta a Tanú című filmben – a helyzet fokozódik, csapataink harcban állnak, most éppen az államadósságnak üzentünk hadat, amelyikkel talán békében is élhettünk volna, ha Kósa caporegime nem üzen hadat a forintnak, Don Viktor meg nem támadja meg a jegybankelnököt - de hát így megy ez háborús időkben....
A beszéd végén Don Alcsútdoboz éppen hogy csak el nem énekelte: Ez a harc lesz a végső…
Sőt, a végső stádium után vagyunk már és ő éppen most kaparja ki azzal a két dolgos kezével a hóttat a sírból.
Közben Bajnai és Oszkó szépen, szelíden és választékosan elküldték az egész bandát Keresztapástól - mindenestül  oda, ahova tulajdonképpen valók.
Ennek feltehetőleg nagyobb lesz a nemzetközi visszhangja, mint ennek a semmitmondó lefetyelésnek, amit előadójának volt képe évértékelő beszédnek nevezni…


:O)))

ÚRIEMBER

Medgyessy Péter volt miniszterelnök nyilatkozott a Hírtelevíziónak.


Gondolom, a neves televíziós csatorna elérkezettnek látta az időt arra, hogy egy kicsit feszegesse a baloldalon kétségtelenül meglévő törésvonalakat, és ehhez aktuálisan a Medgyessy nevű pajszert látta a legalkalmasabbnak.

Nem vitás, jó volt az elképzelés, hiszen adott volt a helyzet: Oszkó Péter ex pénzügyminiszter egy nyilatkozatában Medgyessy időszakának gazdasági teljesítményét eléggé markáns kritikával illette, ami azt illeti, egy elismerő félmondatra se futotta.

A lemondatása óta vérig sértett politikus meg kapott az alkalmon, hogy végre van megint egy fórum, ahol magyarázhatja a bizonyítványát és rúghat egyet kedvencébe, Gyurcsány Ferencbe.

Ami azt illeti, nem sokat változott a helyzetmegítélése azóta, hogy az egyik lábukról a másikra álló szocialista pártvezetők a mai második legnépszerűbb baloldali rádiós műsorvezető társaságában bejelentették, hogy a selyemzsinórt méretre szabva elküldték a miniszterelnöknek, megvonva tőle támogatásukat.

Az áldozat meg a mai napig meg van győződve arról, hogy őt anno megpuccsolták, méghozzá az a Gyurcsány, aki nem átallott harcba indulni a miniszterelnöki posztért, ahelyett, hogy cukorspárgával hozzákötözve magát együtt vetették volna le magukat a Rózsadombról.

Ezzel persze utólag visszaigazolja, hogy őt is elérte Parkinson törvénye, miszerint mindenki addig emelkedik a ranglétrán, míg el nem éri azt a beosztást, amelynek betöltésére már teljességgel alkalmatlan.

Pedig gyanakodhatott volna, hiszen Gyurcsány nem a pártvezetés jelöltje volt a miniszterelnöki posztra, őt a mezei párttagok hozták helyzetbe és választották meg a pártelnökség legnagyobb bánatára, akik olyan képpel vették tudomásul a helyzetet, mintha citromba haraptak volna.

Mindegy is, - fóbia ellen nehéz orvosságot lelni az érdekelt közreműködése nélkül, főleg, ha a puccs számára ezerszer kedvezőbb opció, mint akárcsak az ágya szélén üldögélve bánatos ábrázattal elmormogni: hát elküldtek, de tulajdonképpen igazuk volt, - elqrtam én ezt - nem kicsit, nagyon!...

És akkor még ez az Oszkó is, akinek a fenekén még ott volt a tojáshéj, mikor ő már pénzügyminiszter, sőt, miniszterelnök helyettes volt.
Pedig hát a helyzet az, hogy a dolog az ő hibás helyzetértékelésén bukott.
Egyrészt a választások után azonnal meg kellett volna szüntetnie a Fidesz által csak neki és csak most odaajándékozott finanszírozhatatlan lakástámogatási rendszert, másrészt a közalkalmazotti béremelést sem kellett volna egyszerre az érdekeltek nyakába zúdítani.
Ez volt a tipikus eset, mikor a kevesebb több lett volna.
Az érintettek két-három évvel a béremelés után már el is felejtették a nemakármilyen gesztust és ott rázták a vekkereiket a Kossuth téren, másrészt meg a költségvetést ezzel sikeresen a padlóra is küldte.
Nem szeretném sértegetni, de pont olyan volt, mint ma Orbán, - teljesen irreális feltételezésekre építette gazdaságpolitikáját, - nevezetesen arra a reményre, hogy majd a felpörgő gazdaság kitermeli az intézkedés fedezetét.

Mint az egyszeri ember, aki utolsó filléreiből vesz egy tojást, ráül, és költés közben azon elmélkedik, hogy a kikelő kisliba majd tojik tíz tojást és akkor belátható időn belül gazdag lesz és sikeres és mindenki tapsol, aztán leszédül a tojásáról és éhenhal...

Ami azt illeti, természetesen erre is megtalálta az ideológiát – szegény ember az, aki még csak meg se tudja magyarázni, hogy miért siker tulajdonképpen a bukás – nevezetesen azt említette fel a műsorban, hogy amikor őt felállították, akkor csak 5.2% vagy mennyi volt az államháztartás hiánya, és csak a következő években ugrott fel majdnem tíz százalékig, majd aztán a Bajnai kormány alatt esett vissza megint.

A riporter kérdésére, hogy akkor ki is felel a magas költségvetési hiányért, sejtelmesen mosolygott - mintha csak Viktort láttam volna - sosem hittem volna.

Medgyessyt úriembernek tartottam, de már nem tartom annak, - igaz, ettől ő még remekül fog aludni.

Azt gondoltam róla, hogy ugyan haragudhat valakire, de a szakmai reputációja sokkal többet ér ilyen olcsó bosszúnál, hiszen nyilvánvaló, hogy makrogazdasági szinten az intézkedések hatása nem azonnal jelentkezik, - mint ahogy ha elvesszük valakitől a vizet, idő kell hozzá, mire beledöglik.

Gyurcsánynak volt másfél éve az ő pályafutásának befejezése után, ez alatt semmiféle olyan intézkedést nem hozott, amelyik indokolta volna az általa említett államháztartási hiány majd duplájára emelkedését, ez folyamat bizony bele volt kódolva a rendszerbe, és ezt nem illik még akkor sem elfelejteni, ha Gyurcsányt még Oszkónál is jobban utáljuk.
Aztán az se nagyon tetszett, hogy elfelejttette, hogy az államháztartás hiányát Gyurcsány konvergencia-programja hozta le 3.8%, majd ő biztosította a feltételeket az IMF szerződés aláírásával ahhoz, hogy Bajnai viszonylag nyugodtan tudja tartani ezt a szintet a válság végéig – már ha vége van, ugye…

Amikor a riporter az elképesztő számú korrupciós ügyet emlegette, akkor meg csak nézett ki a fejéből bánatosan, ahelyett, hogy megérdeklődte volna, hogy hány jogerősen lezárt korrupciós ügyről tud a riporter, és ez mennyivel haladja meg az első Orbán – kormány idején jogerősen elítéltek számát.

Nem védte meg szerencsétlen közpénzügyi államtitkárát, Kellert sem, akit egyébként ezeknek az ügyeknek a közelébe sem lett volna szabad engedni, - egyrészt alkatilag alkalmatlan volt a feladatra, másrészt meg nem is értett a dologhoz.

Nevezte volna ki Puch Lászlót, lett volna ő is olyan jó ebben a funkcióban, mint Simicska volt az APEH élén…

A magán-nyugdíjpénztárak ügyében is csak maszatolt, sehol semmi markáns állásfoglalás, sehol egy szó arról, hogy ami itt történik éppen, az rablás maffiamódszerekkel.

De az kétségtelen, hogy szokás szerint elegáns volt, szerintem a logopédusát is nyugdíjazhatja, a modora pedig továbbra is kifogástalan, - Görög Ibolya a könnyeit törölgethette, ha nézte a műsort.

Nagy kár, hogy az úriember további kritériumaiból éppen csak az úriemberség nem lelhető fel újabban nála…

:O)))


A bejegyzés a http://bolcspupu.blogspot.com mai bejegyzésének másolata.