KÖVÉRIÁDÁK

Szerencsés nép vagyunk, hogy olyan kaliberű politikus osztja nekünk az észt, mint Őfőméltósága, a Házelnök Úr.

Meg azért is talán, mert Guinness-rekorderek is lehetünk az egy parlamentre jutó pszichiátriai kihívásokkal küzdő közjogi méltóságok tekintetében, akik úgy akarnak demokráciát barkácsolni, hogy fogalmuk sincs annak mibenlétéről.

Ellenben a világról, és benne arról, hogy miként kellene működnie egy példásan fegyelmezett országgyűlésnek, arról nagyon is vannak vízióik, ami azért is fontos, mert ha már épkézláb elgondolásaik nincsenek, akkor legalább vizionáljanak ezt-azt néha.

A baj csak az, hogy egyeske és ketteske hatalma a többségi kórterem felett szinte korlátlan, ők osztják ugyanis az ebédet, és a többi idióta úgy véli, hogy nagy csúfság lenne a leveseskondér mellett éhendögleni, ezért aztán kussol rendületlenül.  

A Parlament illetékesei kiírták a pályázatot a Kossuth tér átalakítására.

Ennek egyik eleme a mélygarázs és földalatti látogatóközpont lenne, itt lehet majd tanulmányozni az épület szépségeit, itt lehet emléktárgyakat, továbbá narancsot venni és pisilni is, mert Bod Péter Ákos óta tudjuk, hogy vannak az embernek természetes szükségletei is - hát ne panaszkodjon itten a nép, ha meg akarja nézni az Országgyűlést alulról!

Csodálom azért, hogy ilyen szerény megoldással beérik nagyjaink, merthogy lehetne erre a célra például a Parlament egy másodpéldányát is megépíteni, kupolával a föld középpontja felé, unortodox megoldásként, az úgyis divatos mostanában.

Azt is mondja Kövér, hogy  a teret a "második világháborút követő kommunista szoborrombolások" előtti állapotnak megfelelően állítják helyre, ami dicséretes dolog, hiszen az, hogy eltelt közben háromnegyed évszázad, ugyan, kit érdekel?

Mellesleg nem azok a szobrok okozzák a gondot, melyek nincsenek, hanem azok, amelyek vannak, az csípi a túlhabzó párttitkár és szochazás csemeték szemét, világ röhejére.

Annyi lesz a kupolacsőszöknek is, a Köztársasági Őrezredet „betagolják” a rendőrség kötelékébe, merthogy ugyan eddig is ott volt, de most annyira, hogy a Köztársaság szó helyét is beszórják sóval.

Lesz helyette házőrség, merthogy "kell lennie egy olyan rendvédelmi szervnek, amely garantálja az Országgyűlés és a képviselők biztonságát, amelynek irányítási viszonyai speciálisak, elválnak a végrehajtó hatalomtól" - rögzítette a politikus.

Véleménye szerint, ha ma az Országházban bármi történik, amely kényszerintézkedést igényelne, arra csak a Köztársasági Őrezred vagy a rendőrség tudna reagálni.”

Hát ki a franc reagálna, ha egyszer ők látják el a fenti feladatot, igaz, hogy nem Kövér kommandírozza jelenleg őket, ami nagy hiba, hiszen így esély sincs arra, hogy ki tudja vezettetni az ülésteremből, mondjuk Gyurcsányt, ha neadjisten mégis meg tudja alakítani a parlamenti képviselőcsoportot.

Merthogy ugye, azt is szabályozni kell törvényileg mihamarább, - nem jó, ahogy ma van sehogysem, mindjárt lejár a határidő, oszt hallgathatjuk az okoskodásait szakmányban…

Bizonyára lesz szép egyenruhájuk az új darabontoknak, reményeim szerint libatollal a sapkájukon, - ezek imádják hagyományápolás címen a szolgáikat bohócnak öltöztetni, szánalmas egy banda.

De a legszebb, hogy a Népszabadság szerint az Országgyűlés elnöke megfontolandónak tartaná, hogy - a parlament részletekbe menő törvényalkotásának terhére - nem lenne-e hatékonyabb nagyobb teret adni a mindenkori kormánynak a jogszabályalkotásban.

Elmondta, hogy az alaptörvény készítésének időszakában felvetődött, hogy nem kellene-e azon országok a példáját követni, amelyek ismerik a sürgősségi kormányrendelet műfaját, vagyis, hogy adott esetben egy sürgető jogalkotási teendőt a kormány ideiglenesen elvégez, és utólagos jóváhagyásra terjeszt az Országgyűlés elé - fejtette ki. 

Ez az ember egyébként jogot végzett, kellett neki vizsgázni a jogállam felépítéséből, hallhatott valamit harangozni a hatalmi ágak elválasztásának elvéről, erre itt feltalál valamit, amelynél még a szépemlékű Elnöki Tanács intézménye is jogállamibb és demokratikusabb volt.

Kormányrendeletekkel kormányozni meglehetősen kényelmes dolog, a kormány gyakorlatilag azt csinál, amit akar, akkor változtat törvényt, amikor kedve szottyan rá, aztán majd jóváhagyatja, mikor úri kedve úgy tartja.

Remek ötlet, hétfőn eszébe jut Vitykának valami, oszt füttyent a kormánynak: Emberek! Sürgősségit alkotunk! Holnaptól visszamenőleg száz évre tilos lesz nagy orrot növeszteni, aki pedig mégis, azzal nehéz vasba ízibe – és már loholnak is a darabontok, kikapni a padsorból a tuggyukkit!

Hej, de szép is lesz, hacsak ez a Barroso ezt is meg nem fúrja!

Szólt aztán még néhány szót Plagi bácsiról is – szereti az öreget, tisztelettudó ember, őt is mindig előre szokta engedni az ajtóban, tudja a helyét, ezért is méltánytalan, ami vele történik, hiszen bár tudjuk, hogy a CtrlC – CtrlV virtuóza ő, bűnös nem lehet.

Mint kifejtette: „legyen bármilyen kimenetele ennek az ügynek, az nem Schmitt Pálról szól, még csak véletlenül sem szól Schmitt Pál tudományos teljesítményéről, az ennek a kormányzó erőnek a lejáratására irányuló szándékról szól".

Na ja, hát tudományos teljesítményről biztosan nem szól ez az ügy, és ennek a kormányzó erőnek a lejáratásához nem hiányzott a Nemzet Gojostola, ő már csak a porcukor a buktán.

Imádom, ha Kövér megszólal, mindig tisztul kicsit a kép…

HAMAR MUNKA

November 20.- a van, lassan-lassan vége az évnek.

A libák is tudják ezt, el is indultak melegebb égtájakra, úgy látszik, csak a magyar miniszterelnök nem tudja, hogy neki is menni kellene végre - neki is melegebb tájakra.

Egy hónap áll a törvényhozás rendelkezésére ahhoz, hogy elvégezzen egy olyan munkát, melyet egy normális ország felelős kormánya egy év alatt is csak nehezen tudna elvégezni, de persze a mi Forradalmi Hantás - Paraszt Ármányunkra ez a tézis nem lehet igaz, hiszen Orbán Viktor kormánya olyan, mintha maga Chuck Norris alakította volna, miután egy kamatlábbal agyonverte a Nagy Uzsorást, a Nemzetközi Valutaalapot.

Természetesen egy percre se ringassuk magunkat abba az illúzióba, hogy mostanában kissé megroggyant Vezérünk szembenéz a realitásokkal, vagy ha igen, akkor abban reménykedik, hogy a realitások a vezéri szúrós tekintettől meghunyászkodva földre sütik szemüket, megfordulnak és elsunnyognak.

Így aztán számoljunk bátran azzal, hogy itt olyan törvényhozási dömping jön a magyarra napokon belül, hogy kő kövön nem marad ebben az országban.

A törvényalkotás nem Nagy Nemzeti Preambulum, hogy minden baromságot bele lehessen csinálni, ami csak ennek a félnót… a Mi Utolsó Reménységünknek folyamatosan karbantartott agyában megfogan.

Egy rendes oktatási törvénynek például különféle társadalmi részérdekeket kellene összehangolni. Olyan iskolarendszert illene felállítani, mely támogatja a társadalmi mobilitást, segíti a nehéz szociális helyzetük miatt lemaradók felzárkóztatását, törekszik az esélyegyenlőség megteremtésére, az igazságos teherviselésre.

Olyan törvényre lenne szükség, mely biztosítja az oktatás sokszínűségét, mely meghaladja a magyar oktatást már vagy száz éve gúzsbakötő porosz modellt, olyan oktatást, mely magukért és a társadalomért felelősséget vállaló állampolgárokat nevel alattvalók helyett.

Persze ez nemigen vág egybe az alcsuti Gigász dörgő atyai pofonokkal bevésett nevelési elképzeléseivel, mert akkor hol a tekintély, hol a tisztelet, márpedig azt Vito Corleone is megkövetelte magának, mert ez a rendszer és a társadalom működésének alapja, nem holmi liberális nyámmogás meg szabadságjogok – frászt!

Sokatmondó, hogy még a saját táboron belül is ellenzik azt a kupacot, mely törvényjavaslat címen elkészült, Pokorni még a padlóra is köpött, csak úgy freccsent.

Maga Hoffmann Rózsa sem tudta elsőre eltalálni, hogy mit is akar ő tulajdonképpen, pedig vagy háromszor hívta főnökét a kiskertje aljába, rámutatva a termékre: Ezt nézd Viktor, ezt itt mind én csináltam!

Azon meg már csak röhögni lehet, hogy annyi év fáradhatatlan pofázása meghozta gyümölcsét, a felsőoktatásban nem lesz tandíj!

Nem hát, csak lesz résztámogatásos meg önköltséges képzés, de tandíj nem lesz, meg az IMF-től sem hitel kell, hanem biztosítás!

Csak azt nem értem, hogy akkor miért nem a Generalihoz fordult a Vezér – na jó, az rohadt nemzetközi uzsorás, de akkor még mindig ott van a nemzeti kockázatközösség letéteményese, Járai pénzügyi guru biztosítótársasága…

Szóval el lehetne ezen a törvényen molyolgatni a jövő évben is egy sort, aztán egyszercsak majd létrejön valamilyen minimális egyetértés a dologban, de ehhez az kellene, hogy a jelenlegi törvényjavaslatot minden mellékletével és minden variánsával együtt egy szorgalmas és tehetséges kormánytisztviselő lelkesen bedarálja.

Aztán mikor ezzel a nagy rakással végzett, utána elballagjon a nyomtatványboltba venni néhány doboz géppapírt, és szépen félreállni az ajtóban, hogy Hoffmann Rózsa úrasszony akadálytalanul tudja kicipelni kocsijához személyes holmijait.

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer még visszasírom Pokornit, akit ugyan emberileg nem tartok valami sokra, de az kétségtelen, hogy szakmailag fényévekkel jobb a klérus kinyújtott jobbkeze, a kereszténydemokratának nevezett pszeudopárt üdvöskéjénél.

Aztán itt van a rokkantak ügye is, abban is rendet vág a Vezér hirtelen.

Az alapvetés az, hogy minden roki ab ovo csaló, nemkülönben a rokkantság fokát megállapító orvosok is, akik nem átallották azt állítani, hogy az az ember, akinek levágták kezét-lábát, eltávolították a törzsét és a fejét, mindössze a füle maradt meg egy selyempárnán – de az is süket, az hatvannyolc százalékos munkaképesség csökkenést szenvedett el.

Mindenesetre a Fül nem lesz jogosult rokkantnyugdíjra, mert az jog, mígellenben amit kapni fog, az táppénzszerű ellátás lesz, ami nem járandóság, viszont majd megmondja a Viktor, hogy mennyi az annyi.

Mert ugyan ez is jár, mint pénz a kontrásnak a bandában, de előfordulhat, hogy - mint ugyancsak ebben a viccben – ugyan jár, de nem jut…

Ezen a területen is nagy a társadalmi egyetértés, csakúgy, mint a rendvédelmi szervezetek szakszervezeti jogosítványainak eliminálása tekintetében,

Lesz itt önkormányzati törvény, de hirtelen, bírósági törvény, hirtelen felindulásból elkövetett ügyészségi törvény, törvénymódosítás az állatok védelméről - ezt akár önvédelmi törvénynek is nevezhetné a Fidesz törvénygyára.

És akkor itt van még a 2012-es költségvetés is, a maga optimista számaival, ami úgy nem ér semmit, ahogy van, az első sarokszámtól az utolsóig hazug és végrehajthatatlan, ami helyett – már ha azt akarják, hogy az IMF képviselői ne hasukat fogva röhögtükben távozzanak.

Teljesen újat kell alkotni, de még előtte az ez évi törvényt is módosítani kellene, miközben Matolcsy tárcájánál nincs egyetlen ember sem, aki képes lenne egy ország költségvetésének összeállítására, mert akik erre képesek lettek volna, azoktól megváltunk, mert a szakértelem, mint Torgyán koalíciós partner óta tudjuk, ócska bolsevista trükk.

Húszegynéhány nap áll rendelkezésre, és nem kell annak prognosztizálásához atomfizikusnak lenni, hogy megállapíthassuk: ennyi idő alatt elvégezni a kormányzat által tervezett törvényhozási feladatokat tisztességesen nem lehet, mert még a szar munkához is idő kell.

Persze valami majd lesz, lesz majd a preambulum preambuluma, melyben megállapítják majd Mesterházy felelősségét a MAORT–perért, és Szanyi is retteghet, mert a Rajk-per feltehetően az ő lelkén fog száradni, ellenben Wittner Mária harmatos szüzessége és Tóth Ilona szívsebészi képességei törvénybe lesznek iktatva.

Utóbbiról nemrég egészségügyi intézményt neveztek el Csepelen, ami engem azért kissé visszariaszt az intézmény látogatásától, hiszen Tóth Ilona munkásságának eredményét egy kriptából bányászták elő ötvenhét tavaszán…

Sok jóra mostanában nem lehet számítani, nem tesz jót a fokozott megterhelés a gyenge idegrendszernek egyébként sem, már csak abban reménykedhetünk, hogy az angyalka csilingelése, a specialisták embertpróbáló igyekezete meg Dr. IMF visszarángatja a Mi Reménységünket a földre, mint kisgyerek a lufit.

Tulajdonképpen miért is kell rámennie az országnak egy beteg ember lázálmaira?

:O)))

PARLAMENT

Tulajdonképpen szép ez az épület, még a benne üldögélő bánatosképűek sem tudják elrontani a hatást.

Az ország népe büszke rá, azt gondolja, hogy méltóképpen szimbolizálja a magyar államot, nem kell szégyenkeznünk miatta.

Szerintem még kissé túl szép is az ország állapotához képest, értem ez alatt erkölcsi-politikai állapotát elsősorban, mert ha a magyar törvényhozás épülete a jelenlegi közállapotokhoz igazodna, akkor bőven megfelelne egy sufni is, a sarkában egy, a képviselőket jelképező kis dombocskával.

Amikor a parlament felépült, kissé mások voltak a viszonyok, a királyi Magyarország egy birodalom volt, területe lakosságának száma a mai állam területének többszöröse.

A közjogi berendezkedés is a maitól eltérő volt, az Országgyűlés két kamarája, az alsó és a felsőház ülésezett a termekben, melyek a Magyar Királyság ország és lakosságméreteihez és közjogi berendezkedéshez lettek megtervezve.

Aztán változott a világ, a vesztett világháború után jött Trianon és az ország összement, mint mosásban a gatya, és bár a nevét és államformáját egy rövid nép, majd tanácsköztársasági kitérő után megtartotta, de a királyság már király nélkül üzemelt, hol kormányzóval, hol nemzetvezetővel, a Parlament meg, mintha mi sem történt volna.

Aztán jött még egy vesztett háború, megváltozott az állam berendezkedése, lettünk köztársaság, aztán népköztársaság, majd legutóbb ismét köztársaság, és ha a trend folytatódik, akkor most azt hiszem egy rövid nemzetvezetői országlás után ismét a király nélküli királyság következik, következő megálló a Balkán.

A Parlament meg funkciót vált, merthogy ezidáig – úgy hatvanhat éven keresztül - az épületben dolgozott a mindenkori magyar kormányfő, ebből huszonkét évet már abban az új rendszerben, melyet éppen most akarnak visszafordítani vagy hatvanhét évvel…

Döntés született hát a kibírhatatlanul sürgető szükségben (valamiért a Parlament épülete a jobboldaliakból ezt a természetes emberi reakciót váltja ki…) – a kormányfő és apparátusa költözni fog, mint a vadlibák, amivel tulajdonképpen egyet is lehetne érteni, csak valakiknek már meg kellene tanítani végre repülni őket.

Hogy hova, az egyelőre rejtély, de ismerve a vezéri találékonyságot percig sincsenek kétségeim, hogy méltatlan helyre nem költözik majd.

A meccs még nem lefutott, lehet, hogy a megfelelő hely Alcsút lesz, hogy Vezérünknek ne kelljen sokat utazgatnia, ha az országot fel kívánja ajánlani Szűz Máriának, esetleg Ven Csia-paonak.

Ez esetben persze a Parlamentet is szét kell szedni, majd az alcsuti faluszélen összelegózni, a képviselők kétharmada úgyis tudja már oda az utat, a maradék egyharmad nélkül meg vígan elüzemel a Tisztelt Ház.

A dolog logikája kristálytiszta, a Parlament épülete roppant szűk a benne összezsúfolt és a kormánnyal felturbózott képviselőknek,  17 745 négyzetméteren kell osztozkodniuk, mindenki beláthatja, mint a szardíniák a dobozban.

Mikorra a kormányfő kiköltözik, a jelenlegi 386 képviselőnek a felét már elvitte a cica, így aztán majd nagykeservesen elférnek majd valahogy, különös tekintettel arra, hogy felszabadul a miniszterelnöki dolgozószoba, leánykori nevén a Nándorfehérvári terem, melyet nemrégiben vett birtokba tulajdonosa.

A réi dolgozószobája kicsinek bizonyult, mert első kormányrakerülése idején, - amikor még haverok voltak a haverok - mikor a hagyományok tiszteletétől áthatva ott dekázgattak meg egyérintőzgettek, a labda állandóan leverte az asztalról a szalonnát és a hagymát.

Viszont a Sándor-palota az más, azt saját magának építtette, hát nem belefészkelt a Sólyom?

Mindegy, a Gumistempli majd odébbköltözik egy lyukkal, a Nemzeti Galéria meg húzzon odébb, ha jót akar, mert szükség van a helyére, rögvest a kormányzóválasztás után.

Ezt természetesen majd népakarat fogja kikényszeríteni, egy Nemzeti Konzultáció előzi meg az aktust, melynek kérdése így szól majd:

Egyesek szerint nem élhetünk Kormányzó és Kormányzóhelyettes (Gazsi) nélkül.

Egyetért ezzel ön vagy inkább követ tör Gánton?

A Parlamentben pedig a kétszáz képviselő mindegyikébe chipet ültetnek - ha elkeverednének, akkor majd bemérik őket és a terrorlegények sértetlenül kihozzák a szerencsétlent a takarítónő alól.

De addigra készen kell lenni a külső környezetnek is – lesz mélygarázs a kétszáz szerencsésnek, lesz parkosítás és a tér éppen úgy fog kinézni, mint 1944 előtt, - nekem ez a dátum különösen tetszik, mert az ország is lassan úgy néz ki – legalább nem lesz semmiféle stílustörés.

És talán végre összehordják a vármegyék is a Koronázódombot is, ahova majd - fülein Szent István büszkén tartott koronájával – fehér lován felvágtat a Vezér és egy szép szál kolbászt a négy égtáj felé lóbálva megfogadva, hogy ledarálja azt, aki a nemzetre tör.

És addigra az Országgyűlés neve már Nemzetgyűlés lesz, az új választási törvény szerint csak az igazi magyarok, - tehát az ország határain kívül élők, illetve az alcsutiak rendelkeznek választójoggal.

És ha erre jár egy sanghaji kerületi párttitkár, akkor azok, akiket ma simán csak elzavartak, mert szabad Tibetet követeltek, az út két szélén térdelnek majd, kukoricán…

Ha valaki ezt nekem húsz évvel ezelőtt megjövendöli, arcátlan és hazug fráternek nevezem, és valószínűleg leköpöm.

Aztán most tessék…

:O))))