PUCCS

Azt mondja Pintér belügyminiszter, hogy lényegtelenek az őszödi beszéd kiszivárogtatásának körülményei, mivel azzal nem követtek el bűncselekményt.
Mondjuk, ez sem okvetlenül igaz, mert ha például egy páncélszekrényből kilopták, akkor az bizony bűncselekmény, ha tetszik ez a belügyminiszternek, ha nem, ha pedig valamelyik olyan személy adta ki, akinek joga volt hozzáférni, az is szolgálati titok megsértése, de abban igaza van, hogy tök lényegtelen az, hogy a pécsi démon, a zsurki mágus vagy a volt honvédelmi miniszter adta ki.

Azt is mondta a belügyér, hogy az őszödi beszédnek nem a nyilvánosságra kerülése, hanem igazságtartalma jelenti a bajt, vagyis az, hogy Gyurcsány Ferenc, az ország éppen hivatalban lévő miniszterelnöke hosszú ideje hazudott az embereknek.
Ha maradt volna sofőr valamelyik kapitányságon, akkor sem lenne helyes, ha csak ennyi jutott volna el az agyáig a beszéd tartalmából, de hát miniszterviselt emberről van itt szó, aki mellesleg ma egyike Magyarország leggazdagabb embereinek, rossz nyelvek szerint nyugalmazott olajmaffiózó, márpedig én még hülye maffiafőnököt nem láttam, az olyat verőembernek vagy bérgyilkosnak szokták alkalmazni.

Mindenesetre azt azért leszögezhetjük, hogy az őszödi beszéd tartalma nem volt sem oka, sem elindítója semminek, mert a beszéd maga igen magas erkölcsi elveket fogalmazott meg, ellentétben azzal, amit a Fidesz állított és melyet az általa megvágott, manipulált beszéddel igazolni próbált, sajnos sikerrel tévesztve meg emberek százezreit.
A magyar ember nem nagyon szeret olvasni, úgy negyven százalékuk nem is igen tud, további tíz százalék pedig ugyan olvas, de nem tudja, hogy mit is olvasott.
Magyarember kedvenc műfaja a képregény, mert ott pontosan érthető, hogy a pókember megmenti a szépséges Esmeraldát, mer figyu! Itten felmászik a falon, látod? -  lelógassa a nyálát a liftaknába és lemászik rajta…

De az, hogy Orbán manipulál egy beszédet, majd csapata felháborodik az általa összeállított kis remekművön (Miaz, hogy kurvaország? Bazze, hogy az annya csipájába lehet így beszélni, mennyen a durva annyába a trágár szemétláda!) – az már magas.
És az is, hogy kirendeli a Kossuth térre a fanatikusait, akiket aztán ellátnak skandálni való jelszavakkal, Gyurcsány takaroggy! – és ezzel is manipulálja a népet, azt már nem értik, mert az bonyolult.
De hát mit is lehet várni azoktól a vitaminhiányos öreglányoktól, akik a Vezér mamelukjának vezényszavára vekkert akasztanak a nyakukba és fütyörésznek, mintha futballbírók lennének?

Az emberek álszentek, és azok szoktak ilyen esetekben a legjobban felháborodni, akiknek szájából dől a szar, akik bazmeg nélkül nem tudnak mondatot se kezdeni, se befejezni.
Meg a kifinomult értelmiségiek egy része, akik már annyira túlfinomultak, hogy az oroszlán se enné meg őket, egészségügyi megfontolásokból mert már egyikük sem bio….
De ez sem érdekes, ez csak az ügy technikai része, a nagy baj az, hogy a magyar nép még a mai napig sem hajlandó megérteni, hogy ami az orra előtt folyt, az bizony puccskísérlet volt.
Tehet erről elsősorban maga az áldozat, az MSZP meg a liberálisok Gyurcsánnyal az élen, aki valamiféle elvont szépségeszmény jegyében hagyta a hiénákat randalírozni, és csak az isteni szerencse mentette meg az országot attól, hogy ne jusson Ukrajna sorsára, belőle meg ne legyen Janukovics, mert igény lett volna rá. 

A puccs valamely csoportnak a hatalom erőszakos megragadására alkotmányellenesen, előre eltervezett módon tett kísérlete.
Az állam működésének van egy rendje, a puccsisták ezen bátran átlépnek, aztán vagy győznek és akkor a puccsot forradalomnak minősítik, vagy vesztenek és akkor egy darabig ülnek, mint ketrecben a túzok, mert a hatalom erőszakos megragadására tett kísérletet semerre sem szokták díjazni,kivéve Magyarországot.
Itt az állam rendjének fenntartását vagy eszement diktátorok biztosítják, vagy néhány ábrándos tekintetű értelmiségi kiolvassa a Micimackót és onnan próbálja meg a működőképes és demokratikus állam modelljét levezetni – utóbbi nagyon ritkán sikerül.

A puccskísérlet egyik meghatározó tulajdonsága az előre eltervezettség, és erre derült most fény, merthogy ezidáig a Fidesz tagadta ezt vadul – azt állítva, hogy a nép spontán felháborodása volt az, ami a pesti utcán történt, holott az eseményeket ők generálták, ők irányították, maguk előtt tolva a csőcseléket.
Aztán mikor az első nekifutás nem sikerült, akkor átmentek durvába és első ütemben nekiküldték a gladiátoraikat a televízió-székháznak, majd szétverték ötvenhat ötvenedik évfordulóját, bizonyítva ezzel a külföld előtt (ötven állam és kormányfő tisztelte meg az országot, aztán persze hanyatt-homlok hazarohantak…), hogy itt éppen forradalom van.
Azét az ötvenhatét, melyből az egész mai Magyarország – tévesen, egyébként - a legitimációját eredezteti, és amelyikről csak csorgó nyállal tudnak beszélni a turulbanszületettek – hányinger.

Hogy miért nem merte a puccs szót eddig senki kimondani, az komoly rejtély, nyolc éven át mindenki körbemaszatolta a témát, holott végig nyilvánvaló volt, hogy mi történt.
A magyar értelmiség meg szépelgett meg helyezkedett – a félnótás műsorvezető szerint visszahúzódott a magánéletbe, mint ő is a rendszerváltás előtt, deutálom az ilyen önbecsapó szerencsétleneket…
Mindenesetre most két-három politikus végre kimondta, kimondja az igazságot, de a közvéleményt ez egyáltalán nem érdekli, mert érdekesebbnek véli a kérdést: Járt e Cecil a Török utcában.
A média előráncigálja a lejárt szavatosságú méltóságteljes nagyasszonyt, akinek a helye pedig éppen Király B. Izabella mellett van a történelmi panoptikumban, ott kellene sírdogálnia és az Úr bocsánatát kérni a baloldallal szemben nagyravágyásból elkövetett bűneire, és ezekben még nincs is benne az őszödi beszéd átjátszása Orbánnak.

Mindenesetre, ha a baloldalnak lenne csepp érzéke a kommunikációhoz, akkor a 2006-os őszi eseményeket nemes egyszerűséggel mindenki egységesen puccsnak kellene, hogy nevezze, a Fidesz prominenseit pedig puccsistáknak, hiszen azzal, hogy beismerték, hogy ők indították el a zavargásokat, elismerték a demokratikus állam megdöntésére tett kísérletüket is – de még mindig nem látok egy feljelentést.

Elvált és újraházasodó barátaimnak szoktam mondani, hogy az ember elkövethet egy hibát, de kétszer ugyanazt elkövetni, az már nem hiba, hanem ostobaság.
Nem lenne szabad már megint ennyiben hagyni a dolgot, ellenben el kellene kezdeni spekulálni Kádár kromplilevesének mélyebb értelmén…
Most kellene elkapni a grabancukat, különben itt olyan ország lesz, ahonnan menekülni kell.
A papagáj is azt mondta, mikor otthon akarták hagyni disszidáló gazdái: vágj le, tömj ki, csak el innen!
De azért jobb lenne maradni...

:O)))

PUCCS

Nem lehet egy leányálom a paranoiások élete.

Üldözik őket, összeesküdnek ellenük, támadás folyik személyiségük ellen és állandóan készenlétben kell állniuk, hogy időben felismerjék és elhárítsák a bajt.

Ha éberek, diadalt arathatnak az ellenük támadók felett, ha lanyhul figyelmük és megtorlatlanul hagyják a személyüket ért támadásokat, akkor elvesztek.

Bölcs Vezérünk minap aratott győzelmet a támadók felett, adjunk itt is hálát az Úrnak, hogy kivívta a diadalt, pedighát nem mindennapi ellenfél felett diadalmaskodott.

Maga a Háromlábú Szörny volt, amely előretolta nemzetbiztonsági lábát, majd maga után húzta a másik kettőt, a nemzetközi médiát és a diplomáciai kapcsolatoknak nevezett lábat.

Aztán persze jött ő, a Fekete Lovag, aki – ha nem is győzte le ezt az unortodox sárkányt, de - döntetlenre hozta a meccset.

Nagy csapás az egy országnak, ha miniszterelnöke pszichésen sérült, persze azért büszkék is lehetünk rá, hogy a mi hazánkban olyan az emberi jogok állapota, hogy egy manifeszt szociopatát is sikerült oly mértékben rehabilitálnunk, hogy a legmagasabb állami hivatalok egyikét is betöltheti.

Ha egyszer majd a történészek úgy százötven év múlva kutatják az ezredforduló korát, érthetetlennek fogják találni, hogy hogyan tudott egy mégcsak nem is különösebben kiemelkedő intellektusú ember egy országot az uralma alá hajtani, hiszen látnivalónak kellett lenni, hogy ez az ember beteg.

Egy saját maga alkotta álomvilágban él, és aki nem hajlandó ehhez illeszkedni, abból egykettőre megsemmisítendő ellenség lesz, esetleg vakondok, aki még szerencsésnek is érezheti magát, hogy ha csak az ásóval átdobja a szomszéd telkére és nem veri agyon.

Habár ebben azért nem lehet túlzottan bízni, hiszen Vezérünk kifejtette már, hogy megtanulta: ha az ellenfelet meg lehet ölni, akkor azt meg is kell tenni.

Mint mondta, a puccsot ellene többek között az  előző kormányokhoz kötődő külügyesek szervezték, ők használhatták fel nemzetközi kapcsolataikat arra, hogy gyengítsék személyét.

Ami azt illeti, nem lennék szívesen karrierdiplomata ma Magyarországon.

De a puccs résztvevői közé tartozott a CNN hírtelevízió is, melynek Magyarországról szóló tudósításai szándékosan akarták azt a látszatot kelteni, hogy a Fideszen belül egyre erősödik az elégedetlenség magasztos személyével szemben, emiatt befolyása meggyengült.

Példaként az Országos Bírói Hivatalt vezetőjének megválasztását hozta fel, ezt többen a Fideszen belül is nehezen vállalhatónak tartották.

Mint mondta, ez volt az oka annak, hogy Handó Tünde megválasztása után "vakondokat", vagyis nemmel szavazó képviselőket keresett a frakcióban. "El kell dönteni, hogy ki melyik párt tagja, melyik oldalon áll" - mondta a HVG forrásai szerint.

Mert ha megtalálta volna őket, akkor jönnek a megtorlások?

Demokratikus párt demokrata vezetője, ugye.

Ő a magyar minisztálin.

Éppúgy, mint a Nagy Példaképnek, neki is akadnak gátlástalan kiszolgálói, akik képesek feláldozni személyiségüket is a hatalom és a pénz oltárán.

Most nem az olyan ócska talpnyalókra gondolok, mint amilyen a szóvivői népség, hanem Martonyira vagy Navracsicsra, akiknek ez a helyzet igazán kikerülhető lenne, de nem, ott pojácáskodnak a Nagy Nemzeti Mikiegér körül és saját erkölcsi reputációjukat – ha még van nekik egyáltalán – kölcsönzik neki, akinek már ebből az árucikkből nincs készlete raktáron.

Hogy fognak ezek az emberek elszámolni maguknak és gyerekeiknek?

Érdemes lenne felkeresniük Rákosi mg élő hívei közül egyet-kettőt és elbeszélgetni velük, milyen volt az élet, mikor meg kell tagadni a múltjukat, és ennek ellenére mindenki úgy néz rájuk, mint egy varangyra.

Mert abban nem lehet egy percig sem kétség, hogy ezt a figurát el fogja sodorni a történelem, mint annyi elődjét már idáig.

Moldova írta valahol, hogy pofázni könnyű, azt fekve is lehet.

Lehet hát, de nem túl hatékony, mégis nagyon úgy tűnik, hogy ennek dacára ezt a megoldást választja a Bölcs Vezető.

Hát igen, de az Unió döntéshozói nem ostobák, tudják, ha pénzt adnak a kezébe, akkor majd a markába röhög és folytatja tovább kis diktatúrájának bebetonozását, mintha mi sem történt volna.

Hálistennek ez egy olyan étterem, ahol előre kell fizetni a libasült árát.

Úgyhogy akármit is magyaráz, az biztos, hogy neki kell lépni, törvényeket megváltoztatni, visszavonni, a változtatásokat elfogadtatni olyanokkal, akik már akkor fényesek voltak, mikor őt smirglizni kezdték.

Hogy mit mond Navracsics Brüsszelben, az lényegtelen, hiszen az Unió megkapta Vezérünkhöz - méghozzá tőle magától - a használati utasítást, nem azt figyelik, hogy mit mond, hanem azt, hogy mit tesz.

Kinyírja ő magát puccs nélkül is, mert a történelem Brüsszel felé tart, nem Horthy Magyarországa felé.

Keserves lesz neki, mikor szembe kell néznie az igazsággal.

:O)))

HUGYOSPUCCS

Azt mondják a londoni elemzők, hogy igencsak ajánlatos lenne a magyar kormánynak egy készenléti hitel-megállapodást kötni az IMF-el, merthogy a magyar gazdaság helyzete ezt vastagon indokolná,

Sajnos, mint megfogalmazták, „nagyon magas politikai akadályok tornyosulnak az IMF visszahívása előtt".

Hát én ezt az akadályt magasnak éppen nem mondanám, ezt a magasságot errefelé a durva népnyelv az „állított egérszar” plasztikus kifejezésével szokta jellemezni, de hát London messze van és az elemzőknek kisebb gondjuk is nagyobb annál, minthogy felkeressék a budapesti Vakok Intézetében létrehozott orbánsimogatót, szembesülni a mély valósággal.

Az akadály neve: Orbán.

A Vezér és Kancellár volt az, aki nagy pofával előrántotta a szamurájkardot és vadul lengetve elhajtotta a nemzetközi valutaalapot, ostoba kontrásai pedig vidáman csujogattak hozzá, legutóbb a különösen tehetséges Kósa Lajkó szólt be nekik.

Azt mondják az elemzők, hogy nagyon veszélyes helyzetben van Magyarország.

A Bank of America - Merrill Lynch bankcsoport londoni felzárkózó térségi szakértői minapi budapesti tájékozódó látogatásukról kiadott ismertetésükben arról írtak, hogy egy esetleges leminősítés súlyos következményekkel járhatna, mivel Magyarország nagyban függ a külföldi kötvénybefektetőktől.
Az elemzők szerint emiatt "igen kívánatos lenne" Magyarország számára egy elővigyázatossági IMF-program, ugyanis ez elősegítené a költségvetési szigorítás végrehajtását, ezzel csökkentené a kötvénypiaci tőkekiáramlás kockázatát, és "valószínűleg a leminősítés rizikóját is".

Hát lehet, de hogy ebből nem lesz semmi, arra ide a rozsdás bökőt (ezt egy nyakra mutató ujjal illik demonstrálni), merthogy a mi Vezérünk előszeretettel emberkedik, legyen bár az ellenfél maga a rideg valóság is.

Őt aztán nem ingatja meg semmi, csak mantrázza a baromságait, élén az adósságcsökkentésnek nevezett gumicsonttal.

Magyarember retteg az eladósodástól, benne van a zsigereiben, csakúgy, mint a bankok iránti ellenszenv, melyet paraszt ősei génjeivel együtt kapott ajándékba felmenőitől.

Ugyan személyesen már nem emlékszik ilyenre, de a kollektív tudatalattiban ott lapul a százéves tapasztalat, mikor a Zsugori Kiss szomszéd földjét dobra verette a Bank.

Akkor is a Bankra haragudott, mert valakire haragudni kell, hiszen magyarember nem tud önmagára haragudni meggondolatlansága vagy ostobasága miatt, mint ahogy a gazdasági környezet előnytelenségét is inkább fogja fel isteni csapásként, mint egy ócska politika következményeként.

Ilyen környezetben persze nagy tömegek vevők a szirénhangokra, az eladósodottság szidalmazására, az államadósság csökkentésének terveire és sok mindent hajalmosak lenyelni ennek érdekében, de legalábbis elfogadni magyarázatképpen arra a tatárdúlásra, melyet a Vezér és bandája nagy handabandák közepette előad.

Pedighát ha megnézzük a pőre valóságot, akkor hamar kiderül, hogy ez a kormány nemhogy csökkentette volna az államadósságot, de még növelte is az eladósodottságot, miközben eltapsolta a nyugdíjra félretett pénzünket és eltőzsdézte az állam IMF-től hitelként felvett pénzügyi tartalékait.

Szidja elődeit, de a Vezér költötte elé azt a pénzt, amely azt a célt szolgálta volna, hogy egy esetleges válságidőszakban legyen mihez hozzányúlni.

Ehelyett vett MOL részvényt.

Közben a gazdaságpolitikája akkora bizalmat keltett a külföldi befektetőkben, hogy az a kamatfelár, amit azért kell fizetnünk, mert a kutya sem bízik már a magyar gazdaságpolitikában, mindent felzabál, az ország egy centit sem jut előre, az államadósság pedig gyakorlatilag nő.

A számokkal lehet bűvészkedni, és ideig-óráig el lehet fedni a valóságot a nyugdíjpénztárak – az emberek – kifosztásából származó pénzzel, de ennek az idilli állapotnak akkor is hamar vége lesz, ha előtte nem is fogunk padlót – amire azért nem fogadnék nagyobb összegekbe.

Olyan ez a helyzet, mint amikor veszünk hitelre egy libát és a vételár kamatai minden héten magasabbak lesznek, mert a hitelező észreveszi, hogy a tervezett libafarm helyett a liba már régen libapörköltté lényegült, és mondhatunk bármit, ha zsíros a szájunk széle.

Mikor csökken az eladósodottságunk?

Sohanapján.

Amikor valaki ki akar lábalni a nyomorból (melynek egy részét jelen konkrét helyzetben saját maga idézte elő a Szeretett Vezér) akkor arra két lehetőség közül választhat.

Az egyik hogy elkezd vadul takarékoskodni és fel-alá szaladgál a lakásban, télikabátban, csontvázzá soványodott családtagjai között és várja, hogy majd csoda történik, de nem fog csoda történni.

Az fog történni, hogy egyre rosszabbul élnek és egyre nő az adósság, anélkül, hogy valami eredményt tudnának felmutatni.

A másik változatban elkezd minden családtag azon töprenkedni, hogy hogyan lehetne a család bevételeit megnövelni, hogy lehetne a család főttkukorica-piaci részesedését növelni, hogyan lehetne a lakást olyan állapotba hozni, hogy a kisszobát ki lehessen adni albérlőnek, vagy a pincét raktárnak.

Emellett persze lehet takarékoskodni is, de csak olyan mértékben, hogy a családtagok életkedve megmaradjon, mert magasztos célokkal éhes ember, akit a tetejében pórázon tartanak, és naponta rugdalnak, soha nem fog azonosulni, mégkevésbé lelkesen dolgozni elérésük érdekében.

Sajnos, egyre döngőbb létekkel haladunk a szakadék felé, a Vezér meg hátulról kiabálja, hogy előre!

Nem valami vidám kilátások.

Más:

Gyurcsány ellen vizsgálatot indítottak terrorcselekmény elkövetésének gyanújával.

Csak halkan kérdezném meg, hogy ugyan, mi akadálya lenne annak, hogy a Szocialista Párt valamelyik szimpatizánsa, mondjuk, a párt egy e célra létrehozott bizottságának magas felkészültségű jogász kültagja feljelentést tegyen a 2006. szeptember-októberi puccskísérlet miatt Orbán Viktort ellen?

Merthogy ennek legalább lenne valóságalapja.

Volt már sikertelen puccs, nem egy, ott volt a Vezér német példaképénél a sörpuccs, hát most lenne húgyospuccs is…

Vagy már nincs ebben az országban egyetlen tökös jogász sem, aki a szocialistákkal rokonszenvezne?

:O)))

TERRORISTÁK

Újabb magaslatokat hódított meg Orbanisztán, újabb munkasikereket ért el a független magyar igazságszolgáltatás, örvendjünk emberek, Budaházyt kiengedték az előzetes letartóztatásból.

A gyanúsított házi őrizetbe kerül, hívei ujjongtak, a többiek meg csodálkoznak.

Miközben egyes politikusok szintúgy évek óta ülnek előzetes letartóztatásban, merthogy egy vádiratra valót még ennyi idő alatt sem tudtak összehozni ellenük, addig Budaházyt, aki ellen minden vádpontot tanúk és bizonyítékok tucatjai támasztanak alá, helyett, hogy bíróság elé állítanák, gyakorlatilag szabadlábra helyezik.

Gondolom, a cigánygyilkosságok vádlottjai is elkezdték leporolni a gúnyájukat, - ha szólnak nekik, ne kelljen a készülődéssel sokat tökölődniük.

Az viszont megnyugtat, hogy úgy tűnik, a Legigazságosabb Alkotmánybíró címre hajtó Balsai munkássága nyomán végre kézre keríthető a terroristák első számú hazai támogatója, a gonoszpofájú Gyurcsány!

Az ember néha úgy érzi, hogy álomországban él, és ha felébred, akkor csak mosolyog majd ezeken a morbid álmokon – hogy miket nem tud az emberi agy játszani, mikor pihen!

Aztán rájövünk, hogy dehogyis álom ez, ez a színmagyar rögvalóság, és láthatólag, ahol élünk, az az idiotizmus európai végvára, Abszurdisztán.

Itt a rókát véres szájjal is kiengedik a ketrecből, a libát meg – véres nyakára való tekintettel - megvádolják vérengzéssel.

Nincs a világon még állam, amelyben szabadon engednének olyan embereket, akik szervezett támadást készítettek elő az államhatalom vezetői, vagy a képviselők ellen vagy olyanokat, akik több merényletet is elkövettek politikai indíttatásból, és hogy ezek nem jártak emberhalállal, az csak annyiban múlott rajtuk, hogy a kivitelezésben gyakorlatlanok voltak.

De gyakoroltak szorgalmasan és már több merényletet is előkészítettek, spiritus rectoruk tiszteletére stílszerűen futball-labdákba töltött bombákkal – ezek lettek volna csak a bombalövések!

Ameddig a Betyársereg vezetője betyárjelmezben bohóckodott, vagy bottal püfölte Csintalan fejét, míg csak az Erzsébet hídon gizdáskodott a rendőrökkel, addig az ügyeket egyszerű köztörvényes bűncselekmények szintjén lehetett kezelni, de a terrorcselekmény az minőségileg más.

Itt nem egyes személyek ellen lépnek fel a terroristák.

Ahhoz, hogy ezek a cselekmények terrorcselekményeknek minősüljenek, abból a célból kell elkövetni őket, hogy a lakosságot komolyan megfélemlítsék, vagy egy kormányt vagy egy nemzetközi szervezetet jogellenes módon arra kényszerítsenek, hogy az valamilyen cselekményt megtegyen, vagy ne tegyen meg, vagy, hogy súlyosan megingassák vagy lerombolják egy ország vagy egy nemzetközi szervezet alapvető politikai, alkotmányos, gazdasági vagy társadalmi felépítését.

A meghatározás nem az én kútfőmből született, hanem az Unió határozta így meg a fogalmat, nagyon pontosan, megadva az ilyennek minősíthető cselekedetek listáját is.

Ilyen bűncselekmények elkövetésével gyanúsítható alaposan Budaházy és bandája, és míg tornából felmentett sikkasztók a börtönökben aszalódnak, addig az, akit eddig géppisztolyos, hegyomlás-jellegű kommandósok kísérgettek, az szabadlábra kerül.

Hát ezen aztán már igazán csak röhögni lehet, de attól tartok, a nagy röhögés végén a társadalom a könnyeit fogja törölgetni.

Igaz, a bíró szigorúan megfenyegette, hogy ha mégegyszer rossz lesz, akkor aztán irgumburgum, de ennek majd meg is lesz a böjtje, ha Budaházy lesz a belügyminiszter…

Mondjuk eddig sem volt nagy véleményem a magyar igazságszolgáltatásról, merthogy abban az országban, amelyben egy Balsai - akinek képességei leginkább egy bánatos kosztromai ökör jogi képességeivel vethetők össze - igazságügy miniszter lehetett, nemigen kell csodálkozni semmin, de hát mégis, ugye, Európa, meg jogállam meg miafranc, ugye…

Aztán itt van a terrorcselekmények elősegítésével kóstolgatott Gyurcsány, meg ez az egész mocskos szemétládaság, amely 2006 zavargásaival kapcsolatban folyik, és ami most a Balsai jelentés kapcsán felerősödött.

Nem véletlenül most, hiszen közeledik október 23.-a és Törperős retteg attól, hogy a fagyi visszanyal és most ő kapja meg azt, amivel ő volt oly kedves meglepni a gyűlölt ellenfelet, jó lenne valamit odalökni a szélsőjobbnak, hogy elégedjenek meg a régi ellenség marcangolásával, ne keressenek újabb áldozatot.

Legfőképpen ne az ő magasztos személyében.

Hogy mi is történt 2006 őszén?

Vessük bátran össze a történteket az Unió fogalmi meghatározásával, és rá fogunk jönni, hogy akik a televízió-székházat elfoglalták, akik az utcákon gyújtogattak, Molotov-koktélokat hajigáltak, akik ezzel akarták rákényszeríteni a legitim hatalmat arra, hogy adja át a hatalmat más politikai erőknek, azok bizony terrorcselekményeket követtek el, és aki ezt az egész akciót, a húgyba-szarbafulladt államcsínyt irányította, az a terroristák felbujtója volt.

Amit pedig Balsai segítségével Orbán most éppen csinál, azt a pszichológia projekciónak nevezi.

A fogalom azt jelenti, hogy az egyén saját el, vagy fel nem ismert érzéseit, tetteit másoknak tulajdonítja, illetve azokat másokban véli meglátni.

Jelen esetben a jogállam miniszterelnökében terroristát lát a puccsista.

Az meg, hogy a rendőrökkel mit művel, az minősíthetetlen.

Egy ország rendőrségének jogszabályok alapján kell működni.

Ha a rendőr ezek alapján jár el, akkor meg kell dicsérni, hiszen teljesített azt, amit a társadalom elvár tőle.

Ha a jogszabály azt mondja, hogy a rendőr felszólítására a területet minden mérlegelési lehetőség nélkül el kell hagynia az állampolgárnak, akkor, akik ottmaradnak, azok nem áldozatok, hanem törvényszegők, akik ellen a rendőr minden jogszabályban engedélyezett eszköz felhasználásával személyre való tekintet nélkül köteles eljárni.

Hát nem véletlenül hozta létre a Fényestekintetű saját pretoriánus gárdáját, nem véletlenül nem bízik a Rendőrségben.

A helyében ennyi igazságtalan vádaskodás és ennyi becsületsértés után én sem bíznék bennük, hiszen elképzelhető, hogy az állománynak nem esett jól, hogy először bohócot, aztán bűnözőt akart faragni belőlük a Vezér, de még a zsebükbe is belekotorászott.

Szánalmas államban élünk, és a helyzet nemigen látszik javulni.

Persze semmi sem tart örökké, a terroristák uralkodása sem.

:O)))