MÉG ILYET!

Azt hittük, hogy Vikkancs, hát erre nem kiderül, hogy Szoppancs?
Meglepődtem, mikor olvastam a vonatkozó hírt: Orbán úgy leszopta Putyint, hogy az orosz elnök azóta felcsapott farokkal jár. 
Az oroszok 10 milliárdot adnak az atomerőműre, és épül a Déli Áramlat annak ellenére, hogy az EU ellene van.
A lengyel állami olajtársaság, az Orlen vezére, Jacek Krawiec mondta ezt.
Aki akarja, tarthatja ezt akár bennfentes információnak is.

Gondoltam is magamban, ha már így esett a dolog, hát a Mi Vezérünk bizonyára alapos munkát végzett, nézegettem is Putyin homlokát a híradóban, hátha behorpadt, de kemény koponya az, kibírta az már nagyobb emberek szívását is, mint a Mi Boldogságunk…
Persze ez a meccs még nem lefutott, de bárhogy is végződik, rohadt drága lesz nekünk, az már biztos.
Az Unió nem foglalt állást az ügyben, mert minek kapkodni, de hogy lesznek erről még beszélgetések Brüsszellel, az biztos.

Hogy hogyan mennek nálunk a dolgok, arról is olvashattunk, szintúgy a bennfentes forrástól:
„Idefigyeljetek, elmondok egy dolgot.
Figyeljétek, basszátok meg, mennyire másképp mennek a magyaroknál a dolgok. Elutaztam Hernádihoz, mert ő nem hagyhatta el Budapestet.
Mondom neki: hány évet kapsz?
Ő mosolygósan, kisimultan ezt válaszolja: az ügyvédeim találtak egy ügyet, amelynek köszönhetően felmentenek, és ezt minden EU-tagállamnak el kell ismernie, és oda utazom majd, ahova akarok.
Ez egy magyarországi ügy? – kérdezem.
Igen, mondja. Igen ám, mondom, de ez több évig eltarthat, nem?
Nem, áprilisig meglesz.
És ott ül mögötte egy ügyvéd, nagyon elbizakodott.
Ábel.
Hernádi erre széles mosollyal: Ábel, mondd el Jaceknek, hogy ki képviseli a vádat az ügyben?
Ábel erre: a feleségem. Kapiskáljátok?
Képzeljétek el, hogy ez nálunk van.”
Hát igen, ez még a fékezett habzású európai Lengyelországban is elképzelhetetlen, nemhogy Európában.


A mi Parlamentünk viszont elfogadta a paksi projekt finanszírozására benyújtott törvényjavaslatot, nagy bölcsességről és felelősségtudatról téve tanúbizonyságot.
Igaz, azt megmondták, hogy mekkora lesz a hitel, de azt nem, hogy mekkora lesz  a beruházás összköltsége, mekkorák lesznek ennek a kamatterhei, miként azt sem taglalták, hogy a hitelt devizában vesszük fel, viselve az árfolyamkockázatot, csak azt közölték, hogy a felvett összeget - tízmilliárd eurót - a magyar fél 2014-2025 között használhatja fel az új blokkok építésére, majd 21 év alatt kell visszafizetnie a gigantikus hitelt, sávos kamatokkal.
Az egészben az a legjobb, hogy senki sem állíthatja, hogy ezekre a blokkokra szükségünk lesz, esetleg nem lenne célszerűbb Bős-Nagymarost befejeznünk, alternatív energiaforrásokkal terveznünk – hatástanulmány nincs, ha készült is valami nagy titokban, legfeljebb arról szólhatott, hogy le tudja-e Viktor tuszkolni az EU meg az amerikaiak torkán ezt a békát, de ez természetesen nem nyilvános.
Hogy aztán ez a hitel mennyivel emeli az ország – Viktor szerint tűrhetetlen mértékű – eladósodottságát,  arról sem szólnak hírek, mint ahogy az orosz-magyar gázszállítási megállapodásról sem esik szó.

Pedig egy éven belül meg kell állapodni, mert lejár az aktuális szerződés, és utána Putyin annyit kér a gázért, amennyit csak akar, aztán olcsó gáz nélkül hogy süti meg akkor Orbán a libát, melynek minden magyar (inkluzíve a külföldön élő magyarok) kitátott szájába automatikusan bele kell repülnie?

Eszement felelőtlenségek sorozata, amit a Dilis produkál, a kétharmad meg nyomja a gombot, mint süket a csengőt, hiszen ezért fizetik.
És ezek ugatnak a mai napig eladósodottságról.
Az ellenzék meg erőtlen, az LMP plakátokat lobogtat, ami csak arra jó, hogy a lopótök fejű parlamenti elnök jókat röhögve cseszegethesse őket.
Értelmes népünk meg bólogat, Józsinak fel sem tűnik, hogy milyen hitelképes, felvett ő is, az asszony is, meg a két gyerek is fejenként két-hárommillió hitelt, ő meg csak kanalazgatja boldogan a tárkonyos csirkefarhát levest…


Orbán egyébként nagy szívás előtt áll, Barroso várható utódjának valószínűleg nem ő lesz a szíve csücske, gondolom, nagypofájú nyilatkozatai után a hála nem marad el.
Te meg majd fűthetsz uszadékfával, világíthatsz petróleumlámpával, ezt nevezzük energiapolitikának.
Az egészségedre Selmeczi Gabika vigyáz, a pénzedre Matolcsy, a jövődről maga a Vezér gondoskodik, a temetésed meg majd megoldja a család, de nem lesz gond - addigra úgyis lefogysz és így könnyen elbírja majd házastársad a koporsód a hátán.
Addig is mosolyogjunk, úgyis olyan ez az ország lassan, mint egy rossz kabaré…

:O)))

FALAZZUK BE A DISZNÓT

Két legyet ütünk egy csapásra, egyrészt fellendítjük a mezőgazdaságot, mely – mint tudjuk – messze kapacitása alatt dolgozik hiszen míg a rendszerváltáskor a tízmillió disznó országa voltunk, mára a sertésállomány hárommillió alá csökkent, mondhatnám, ma már csak a nyugdíjasok fejére esne egy-egy disznó,megoldva ezzel a nyugdíjkassza gondjait -  ha közben nem tértek volna át a sokkal egészségesebb csirke-farhátra.
Namármost, ha a disznót célirányosan és szakszerűen – orral kifelé – befalazzuk, akkor máris megvan a sajátosan magyar energiaforrás, naponta egyszer kell csak megetetni és máris lehet csatlakoztatni a villásdugót, a mezőgazdaság virágzik, indulhat a vasalás!

Mint ezt Orbán óta tudjuk, a sajátosan csavaros magyar észjárásnak nincsen párja, magyarember a jég hátán is megél, csak közben rohadtul fázik, de hát hagyjunk a minket követő generációknak is megoldandó feladatot, ne dolgozzuk ki alóluk az országot.
A dolog Paks kapcsán vált akuttá, mert élve a Mi Büszkeségünk antidemokratikus pofátlankodása által nyújtott lehetőséggel, ismét felbukkantak a Bős-Nagymarosi ügy kapcsán már leszerepelt idióták, akik szerint a hazai áramellátást hihetetlenül egyszerű megoldani, hiszen – mint méregzöld körökben ez köztudott – az áram a konnektorból jön.

Ők aztán a szokott praktikus gondolkodásukkal – töltsünk vizet a Mosoni-Dunába dízelmotoros szivattyúkkal – azonnal leállíttatnák Paksot, de ha nem most, akkor legkésőbb akkor, amikor lejár az üzemideje.
Pató Pál úr sírva fakadna a gyönyörűségtől, ha hallaná a sok ráérős embert, akik szerint ráérünk még ezen meditálni, hiszen van addig még idő.
Van hát, csak az a baj, hogy egy atomerőmű felépítése nem ötperces móka, tíz-tizenöt év is kell ahhoz, hogy tisztességes beruházásnak legyen nevezhető, hatástanulmányokkal, gazdaságossági számításokkal, szakmai vitákkal, esetleg népszavazással.

Ezekből jelenleg semmi nem áll rendelkezésre, jelzem, még a pénz sem, mert azt senki nem tudja, hogy a beruházás finanszírozásához szükséges saját erőt – a vélhetőleg alulbecsült háromezer milliárdból
– 3 000 000 000 000 – húsz százalékra sem tudjuk a forrást megjelölni, de hát a lepényhal meg utoljára, utána már csak egy tengeri élőlény marad nekünk, a szarokrája.

De a probléma valós, a paksi blokkoknak 2037- ben le kell állniuk, addigra készen kell lenni az azokat kiváltó új energiatermelő berendezéseknek, működjenek azok akár atommal, akár a tehenek klímaromboló hatású bélgázaival – mindegy.
Végeztem egy kis közvéleménykutatást, ami reprezentatívnak ugyan nem minősíthető, hiszen csak 346 ember mondott véleményt, de még így is érdekes lehet, hiszen valamiféle képet ad a közgondolkodásról az energiatermeléssel kapcsolatban.
A kérdés az volt, hogy mivel termeljünk áramot?
A válaszolók szerint:

 

ATOMMAL - PAKS	45 (13%)
VÍZZEL - NAGYMAROS	120 (34%)
SZÉLLEL - KISALFÖLD	88 (25%)
SZALMÁVAL - BÁRHOL	6 (1%)
OLAJJAL - BÁRHOL	2 (0%)
GÁZZAL - BÁRHOL	5 (1%)
SZÉNNEL - MÁNY	3 (0%)
KERÉKPÁRDINAMÓVAL	77 (22%)

Ami engem ebben meglepett, az a magyar nép hajlandósága a tanulásra.

A vízenergia első helye azt is bizonyíthatja, hogy ez a hihetetlenül tiszta, megújuló energiaforrás végre elfoglalhatta az őt megillető helyet a közgondolkodásban, az idő elmosta az ökoboszi és társai idiótaságait, megokosodtunk valamelyest.

Úgyhogy van mit vizsgálnunk, - a napenergia meg a geotermikus energia felhasználását még ki is felejtettem a felsorolásból.
A feladat elsősorban a szakemberekre vár, nekik kell aztán majd eloszlatni a lakosság félelmeit, nekik kell tisztességesen és őszintén elmagyarázni a kockázatokat, még mielőtt Wittner Mária gondolkodásmódja – ez nem tartozik a népre – teljesen eluralkodna.

Egyet nem lenne szabad tennünk: a homokba dugni a fejünket, hiszen a mi életünkről van szó.
Nem kell előre állást foglalni senkinek, először vizsgálják meg a szakemberek a kérdést, az egyes energiatermelési módok mellett és ellen szóló érveket, és tárják az állampolgárok elé.
Lehet, hogy a megoldás a napenergiából áramot termelő tetőcserepekben rejlik – magyar találmány – lehet, hogy Nagymarosnál van eltemetve, de lehetséges valamiféle épkézláb mix is, ehhez azonban első lépésként tudni kell, hogy hozzávetőleg mekkora kapacitásra lesz szükségünk 2030 után.

Ha lehet, ezt ne Viktor becsülje meg, mert ő a világ leigázásához szükséges árammennyiséget is kalkulálni fogja, - kissé gigantomán a pasas.
Aztán majd hálás utódaink ülnek a víztározók partján, nézegetik a méltóságteljesen úszkáló libákat és magukban talán megdicsérnek minket – hej, a nagypapának mennyi rengetegsok esze volt!

:O)))

NEMZETI NAGYCIRKUSZ

Valahogy olyan ez a magyar parlament, mint amikor Rejtő könyvében a rendőrfőnök bejelentette, hogy a rendőrség fenntartja a rendet – erre kitört a pánik.
Itt az Országgyűlés elnöke jelentette be, hogy megvédi az Országgyűlés tekintélyét.
Erre a Parlament tagjai elkezdtek teljesen idétlenül viselkedni.
Úgyhogy az ülésteremből átmenetileg ki is kellett költözködni, hogy a szükséges műszaki átalakításokat – trapézok és védőháló (remélhetőleg nem a szociális védőháló, mert azon csak egy lyuk van, de az akkora, mint a porond…) felszerelése a kupolába, ketrecek felállítása, hogy meg ne harapjon valakit a felbőszült házelnök, fűrészpor a képviselői fejekből a manézsba, miegyéb – el lehessen végezni.

Így kerülhetett sor a mai performance-ra, melynek során a magyar nép végre megtekinthette, hogy mekkora barmokat vett a nyakába, kikre bízta maga és családja sorsát – jelzem, mintha tükörbe nézett volna.
Az ügy, mely miatt kitört a balhé, a paksi atomreaktorok ügye volt, melyet a Fidesz a maga szokásos agresszív sunyiságával vitt döntésre.
A mi kis potrohos betegünknek az a fixa ideája, hogy ravasz törvényekkel előre meg tudja kötni néhány kormány kezét, pedig ha belegondol, hogy ő maga mennyire tisztelte a törvényességet és hogyan élt vissza a joggal, akkor tudhatná, hogy adott esetben mi vár rá.
Igen, cella is, és hogy párnás vagy betonozott lesz, azt csak az igazságügyi elmeszakértői vizsgálat döntheti majd el - de hogy az örökkévalóságnak szánt műve le lesz gyalulva a föld színéig, arra mérget vehet.

Mindenesetre most még gyorsan eladósította az országot, mert már nincs tizenkét állami gazdaság és nincs két választási forduló, úgyhogy a még mindenképpen ellopandó dolgok ügyeinek intézését előre kellett hozni a választások elé - biztos, ami biztos.
Nem szívbajos, nem Nokiás-doboz léptékben gondolkodik, nagyléptékű kisgömböc lett ő az idők folyamán.
Talán maga is elszörnyedhet, amikor végiggondolja pályafutását az első állami pénzből lopott Boss öltönytől a paksi atomreaktorokig…
Állítólagos vagyonát a szakértők ezerhatszáz simongábornyira becsülik, ez hagyóban kifejezve húszezer darab húszezresekkel teletömött nokiásdobozt jelent.
Ezeket mind a Méltóságos Asszony rakosgatta félre a tűpénzéből, mint tudjuk.

No, de vissza a cirkuszba, ahol is a showt ma az LMP és Schiffer vitte el, pedig a házelnök is kitett magáért, úgy lengett a feje, mint úritök a tökindán, közismert türelme is elhagyta és politikustársait olyan kifejezéssel illette, melyért, ha konzekvens, akkor magát is meg kellene bírságolnia, de azért csodát ne várjunk.
Ebben az emberben csipetnyi humorérzék sincs, ez akkor nevetett utoljára, mikor a mángorló bekapta a nagymamája cicijét, hogy a klasszikus idézettel éljek, de hát ez legyen az ő legnagyobb hibája - sajnos van neki több is, nagyobb is.
Mindenesetre Paks ügye kiverte a biztosítékot az ellenzéknél, mely megszokásból ügyetlenül kommunikált, Schiffer viszont tette, amire szerződött - nekiállt elhitelteleníteni az ellenzéket.
Merthogy – mint ez már ezerszer kiderült – magyarember nemigen kedveli a randalírozást, itt esett pofára Orbán puccskísérlete is, mert ugyan sikerült Gyurcsány ellen hergelnie a népet, de az már nemigen tetszett senkinek, mikor talpasai felgyújtották a kukákat és elkezdték lerombolni a fővárost.

Az ellenzék a paksi ügyre azért reagált ügyetlenül, mert elkezdte magát az atomerőmű építésének gondolatát támadni, jóllehet magyarember nem atomenergia-ellenes, Paks meg évtizedek óta megbízhatóan üzemel – hálistennek.
Hogy a nép Orbán mellé álljon, be kellett bizonyítani, hogy az ellenzék egy összevissza hadováló, békétlen csürhe, mely képtelen megfontoltan viselkedni, mely semmibeveszi a parlament méltóságát, mellyel csak az erő nyelvén lehet beszélni.
Erre volt éppen jó a parlamenti cirkusz, melynek során az LMP képviselői szirénáztak, felmásztak az elnöki emelvényre, és megpróbálták ellehetetleníteni a szavazásokat.
Persze nem minden kormánypárti képviselő érti a kommunikációs finomságokat, így ők is akcióba lendültek, vizet öntöttek a megafonba, elcsórták a szirénát – a helyzet óvodai szintre süllyedt.
Ott is ragadt, de már mindegy, ez a parlament már betöltötte szerepét, a mamelukok és bohócok parlamentje felkerült a kifutó termékek polcára.

Az LMP meg csinált valamit, amiről lehet beszélni, ami esetleg hozhat valamennyi szavazatot, mert egyébként arra is szerződtek, hogy elhoznak valamennyit az Összefogás szavazataiból, mint lelkes környezetvédők, akik a környezetet elsősorban Gyurcsánytól, az ősgonosztól akarják védeni.
Mellesleg arra, hogy bejussanak a következő parlamentbe, annyi az esélyük, mint libának a szárnyalásra a tepsiben, de az ilyen akciók egy halvány esélyt azért adnak nekik
.Habár Orbán ügyvédjének nem lesz rosszabb dolga, mandátum nélkül sem, mint a fogorvosának, és kicsivel jobb lesz, mint Kossuth-díjjal, vagy mivel is kitüntetett cipészének.
Orbán propagandája most azt sugallja, hogy csak azóta atomellenesek az ellenzékiek, mióta nem férnek oda a vályúhoz, az ellenzék meg szokás szerint odaáll hülyeségeket beszélni – tisztelet a kivételnek.

Lehet, hogy az atomerőmű nem rossz gondolat, lehet, hogy szükség lesz egy második atomerőműre, merthogy bár a Fidesz most az egész projectet megpróbálja az erőmű felújításának eladni, a tény mégiscsak az, hogy itt most éppen egy második atomerőművet készülünk felépíteni, de erről a nép nem tud semmit, mert senki sem magyarázza el neki.
De az biztos, hogy ezeket a kérdéseket meg kellene vizsgálni, meg kell beszélni, mert a kockázatát nem csak a mindenhez értő és mindenről egyszemélyben döntő Orbán vállalja, a költségeit meg mindahányan viseljük majd.

Végül is jó cirkusz volt, büszke lehet rá a magyar politikai osztály, meg az Összefogás is, melynek ilyen esetekben úgy kellene együttmozogni, mint akiket madzagon rángatnak, ma az egység fenntartása és demonstrálása élet-halál kérdése.
Na, majd a következő parlament, azzal könnyebb lesz bánni, ha szétszalad a csorda.
De addig lesz még egy-két emlékezetes napunk, ahogy látom a Vezér éppen mániás ciklusát éli, a mieink is aktívabbak, most már csak azt várom, hogy a lábukkal nyerjék meg a választást, mert Orbán embereivel már lehetett találkozni az utcán, de a mieinkkel még nemigen.
Persze semmi ok a kapkodásra, hiszen van még két hónap – nem kis idő, magam is azt hiszem, ez most fel fog érni az örökkévalósággal…

:O)))

ELPAKSOLT LEHETŐSÉGEK

A magyar baloldal nevezetes arról, hogy ha nincs baja, hát csinál magának, ha az ellenfele beleesik egy politikai gödörbe, akkor gyorsan segít neki kimászni belőle, ahelyett, hogy a gödör szélén állva egy hólapáttal kupán veregetné, mikor talajszint fölé bukkan az az okos feje.

Egyébként is, már vagy ezer esetben felmerült bennem a gyanú, hogy a baloldal kommunikációs szakembereit a Fidesz delegálja, hiszen olyan sikeres akcióik voltak és vannak, hogy a Vezér megnyalhatja az össze ujját örömében, mikor bevetik a kommunikációs csodafegyvereiket.

Most például, egy szürke szombat délutánon, amikor a fél világ Orbán kormányának látványos és döngő pofáraeséséről és a Vezér teljes alkalmatlanságáról beszél, múlhatatlanul szükséges volt a szociknak kivágni a farbát, márminthogy ők aztán mától kezdve nem támogatják a paksi atomerőmű bővítését,

Mintha a munkagépek már felvonultak volna, mintha már a zsebünkben lenne a project finanszírozásához szükséges összeg, mintha ma ez aktuális lenne.

Nem az, de erről talán később.

Most csak kommunikációs szempontból vizsgáljuk a kérdést, nevezetesen, hogy amikor hosszú idő után a baloldal kezébe tudná kaparintani a közbeszéd tematizálását, akkor célszerű-e egy ügyibevaló gumicsontot dobni a Fidesz pitbulljai elé,.

Akik egyébként most éppen vért izzadva szenvednek, mert ekkora blamát megmagyarázni lehetetlen, új áldozatok tekintetében pedig olyan nyamvadtul állnak, hogy elő kellett kaparni a ládafiából már Juhász Ferencet.
Meg Fapál László ex-államtitkárt, akivel egyébként már próbálkoztak, de a látványos siker elmaradt.

Akivel ugyan semmire sem fognak menni, de arra talán jó lesz, hogy egy napra talán ne Orbán idiótaságáról meg az átlagpolgár - egyébként igen indokolt - félelmeiről szóljon a közbeszéd, hanem a jól bevált menetrend szerint egy szocialista politikust tudjanak meggyanúsítani korrupcióval, de legalább valami jó kis szaftos szabálytalansággal.

Ilyenkor egy valamire való kommunikációs szakember pontosan tudja, hogy a teendőket a kovácsmesterségből kell átemelni, nevezetesen addig üsd a témát, míg meleg, ne engedd ellenfeled kibújni a kommunikációs szorításból, újra és újra juttasd el üzeneted a választópolgárnak, vésd jól a fejébe, hogy az ellenfeled szakmailag, emberileg alkalmatlan.

Jelen esetben még talán azt is, hogy lépései megkérdőjelezik elmeállapota épségét, hogy mennyire kártékony az országra és az egyes emberekre, hogy mi lehet a következménye ennek a szerencsétlen lépésnek, hogy egyetlen okos ember sem támogathatja az Uniótól való eltávolodást.

Erről kell beszélnie minden egyes baloldali politikusnak, még ha az időjárásjelentésbe hívják is meg vendégként, egységesen, azonos kifejezéseket használva, mellőzve az egyéni brillírozásokat.

Erre itt van.

Paks.

Mikor az elvi döntést a szocialisták kormányzása alatt hozták tető alá, amitől rögvest alkalom is adódik arra, hogy a Fidesz egyébkén is gátlástalan kommunikátorai elkezdjék zengeni, hogy a szocialisták már megint összevissza beszélnek, az álláspontjaik az évszakokkal változnak, azt se tudják, mit akarnak.

Namármost ha eltekintünk attól, hogy a szocialisták besegítettek Orbánnak és érdemben vizsgáljuk a kérdést, akkor sem biztos, hogy ezt a kérdést most és ilyen formában kellett volna felvetni.

Egyrészt aki azt mondja, hogy meg tudja mondani, hogy milyen lesz az energetikai helyzet az esetleges bővítés üzembehelyezése idején, az hazudik.

Az viszont biztos, hogy a szénhidrogén-alapú energiatermelés egyre drágább lesz, a környezetszennyezési szempontokat figyelembevéve pedig a gáz vagy kőolajalapú áramtermelés kártékonysága sokszorosa az atomerőművek környezetszennyezésének.

Megemlítették a fukushimai atomerőmű esetét, mely természetesen gerjeszt bizonyos félelmet, de azt azért tudnunk kell, hogy több olyan tényező együttes bekövetkeztéről volt szó, melyek egybeesésének matematikai valószínűsége szinte a nullával volt egyenlő.

Természetesen nem kizárt ilyen esemény bekövetkezte sem, mint ahogy az sem, hogy Mesterházyt hazafelé motoroztában agyontapossa egy elefánt, mindössze a valószínűsége kisebb, mint hogy Orbán és Mesterházy összevesznek Puch Lászlóval azon, hogy ki mondja az ünnepi köszöntőt Gyurcsány miniszterelnöki beiktatásán.

Szóval ez egy eladható kijelentés ugyan, de azért inkább a zöld populizmus gyöngyszemeit szaporítja, mint a valós veszélyt ábrázolja.

Aztán, ugye, talán nem kellene mindjárt megvonni a támogatást, esetleg lehetne újabb megfontolásra ajánlani, netán-tán felvetni egy majdani népszavazás szükségességét.

Ez helyén is lenne, de nem éppen most, amikor az ellen éppen rogyadozik, a potenciális szövetséges meg sikítófrászt kap már a gondolatától is, hogy a szocik zöldebbek akarnak lenni náluk, akiknek tulajdonképpen a zöldségek legitimálják a létüket.

Ha valakivel együttműködésre törekszem, akkor nem keltem azt a látszatot, hogy ki akarom húzni a talpa alól az ideológiai alapot, hanem odafigyelek az érzékenységére.

Egyébként is, a szociktól az ember nem a kihajított macskák, a bálnák, és a téli szállásra vonuló vadlibák védelmét várja, hanem társadalmi érzékenységet, szolidaritást az elesettekkel, a szegényekkel, ebben kellene jeleskedni, nem pedig a bánáti bazsarózsa védelmében.

Ezekre a feladatokra van jelentkező bőven, mert a liba sajnos messze van, nehéz megsimogatni, a bánáti bazsarózsa nem beszél vissza, mígellenben a hajléktalanok jelentős része részeg és büdös, a nincstelenek lopnak és fákat vágnak ki a hegyoldalban, a munkanélküliek, rokkantak  panaszkodni sem mernek, azt sem lehet felderíteni, hogy hol és hogyan élnek.

Velük nehezebb, mint ahogy az átlag munkavállalóval is, akiket ma meg kellene győzni, hogy érdemesebb a jogaikért harcolni, mint jogfosztottan éhen veszni.

Strapás ügy, Fukushimáról és Csernobilról általában beszélni egyszerűbb, de ennyi erővel a krokodilok veszélyességéről is lehetne értekezni.

Szóval, mint ezt a nők kezeléséről szóló kézikönyv is írja, mindennek megvan a megfelelő helye és ideje, sem előbb, sem később nem érdemes szóbahozni bizonyos ötleteket, mert csak problémák származnak belőle.

Szóval nem kell minden jónak tűnő lapot azonnal megjátszani, a politika – többek között – a türelemről és az ütemérzékről, a szervezettségről és az előkészítettségről is szól, nem csak úgy durrbeleaközepibe, ahogy eszünkbe jut…

:O)))

MUSZKAVEZETŐ...

Orbán jövő héten Moszkvába megy.


Jól teszi, gondolom, hogy van miről tárgyalni az orosz vezetőkkel és azt hiszem, hogy miután Putyin legutóbb kicsit eltréfálkozott vele, talán helyére került az orosz-magyar relációban mérhető súlya is, - szépen formálódó pocakja dacára leginkább a harmatsúlyú versenyzők táborát gyarapítja.

Remélhetőleg a tárgyalásai során azt sem felejti el, hogy ki tekergeti az olaj és a gáz csapját, és nem fenyegeti meg az oroszokat katonai megszállással sem - ez legutóbb sem jött be.

Azt hiszem, ez a tárgyalás igen fontos Magyarország és még fontosabb Orbán személyes jövője szempontjából, hiszen ha az oroszok megszorítják az kishörcsög mogyoróit, akkor szomorúan nézhet a jövő elé, - nem sok minden maradt már itthon, amit még nem lopott el, legfeljebb még a bankbetétek államosítása van hátra…
Van két neuralgikus pontja az orosz-magyar kapcsolatoknak, az egyik a Malév ügye, melynek átalakításához, eladásához és minden megmozdulásához egy orosz bank, a részvények öt százalékát tulajdonló Vnyesekonombank egyetértésére van szükség.
Az államnak pedig kellene kezdeni valamit a Malévval, mert évről - évre milliárdokra rugó veszteséget termel, de egy orosz kisebbségi tulajdonossal nem könnyű értékesíteni, a bank pedig nem különösebben izgatja magát részvénypakketje jövője miatt, kivár.
Ráér, hiszen tudja, hogy ezt a tüskét előbb-utóbb ki fogják húzni a magyar kormány körme alól, akkor pedig valamilyen formában keresni fog az üzleten.
Vagy veszít, de akkor ez tudatos döntés eredménye lesz és a megállapodás másik serpenyőjében olyan ellentétel szerepel, amelyik megéri ennek a remek befektetésnek az eladását…
A másik kínos ügy a MOL ügye, - az osztrák ÖMV terjeszkedése ellen vívott csatában hogy, hogy nem, de az orosz Szurgutnyeftegázhoz került a MOL részvényeinek 21% - a, ami meglehetősen kínosan érintette a magyar olajtársaságot, és a menedzsment azóta is feszeng, mert olyan érzései támadtak, mint a libának, mikor sütés előtt a fenekébe dugják a nyársat.
A MOL ugyanis terjeszkedni akar, de ha ott látják mögötte a csendesen mosolygó orosz medvét, akkor semmiféle térségen belüli olajtársaságnak sem lesz kedve frigyre lépni a MOL-al, merthogy felmerülhet a lehetősége annak, hogy esetleg nem is házasságra akar lépni, hanem a macival partiba akarják vágni a menyasszonyt.
A két problémában az a közös elem, hogy az összes adu az oroszok kezében van, akiket semmi és senki sem sürget, bennünket viszont a Malév esetében a veszteség halmozódása, a MOL esetében pedig a személyes és üzleti kapcsolatok, a párttámogatások bonyolult rendszeréből szükségszerűen kivirágzó hála mielőbbi tanúsítása teszi elengedhetetlenné a gyors megoldást.
De sürgeti a megoldást az is, hogy ezidáig sikerült különféle megehetősen gusztustalan trükkökkel megakadályozni az oroszokat, hogy éljenek részvényesi jogaikkal, - ez se megy azért a végtelenségig.
Az soha nem jó üzleti pozíció, mikor az egyik fél tudja a másikról, hogy azt szorítja az idő, márpedig az oroszok ezt tudják – ha máshonnan nem, akkor onnan, hogy a szupertehetséges Fellegi Tamás azt nyilatkozta a Bloomberg hírügynökségnek, hogy Magyarország az év végégig meg akarja vásárolni az oroszok MOL részesedését, - aztán később korrigált, de ez már eső után köpönyeg.
Persze azért Orbán nem megy üres kézzel, hiszen ott a Déli Áramlat ügye, amit nagy kockázatok árán tudunk esetleg lassítani, de végső soron megépítése a mi érdekünk is, aztán vannak bizonyos lehetőségek hatalmas földgáz-tározók megépítésére, energetikai együttműködésre.
És ne feledjük azért azt a mézescsuprot, amelyik az orosz medvét valóban érdekelheti, ez pedig Paks majdani bővítése, amelyről van már országgyűlési határozat, és az idő itt is sürget.
Az atomerőművi blokkok „kihordási ideje” szigorúan szabályozott és nemzetközileg ellenőrzött, és egy atomerőmű felépítése még akkor is igen időigényes feladat, ha egy meglévő erőmű bővítéséről van szó.
Ha nem akarunk abba a helyzetbe kerülni, hogy a teljes hazai áramtermelés 40%-át adó erőmű leálljon, akkor akarunk - nem akarunk, együtt kell működnünk az oroszokkal.
Paks üzemideje 2012-ben lejár, a határidő 20 éves meghosszabbításának lehetőségén már dolgoznak, de egyszer ennek is vége lesz és egy új blokk tervezési-üzembehelyezési ideje úgy tíz és tizenöt év között van valahol.
Felépíteni jó üzlet és az oroszok értenek az atomerőművekhez, mégha Csernobil példája sokak számára riasztó is, de azt azért nem árt tudni, hogy ott nem a technológia és nem a biztonsági rendszerek mondtak csődöt, hanem emberi tényező okozta a bajt, - mintha egy száguldó autóról menet közben leszerelné a vezető a kormánykereket, nagyjából azzal volt egyenértékű, amit Csernobil üzemeltetői elkövettek…
Orbán a külpolitikában gyengébb, mint a belpolitikában, nagyon kevés diplomáciai sikert tud csak felmutatni, - tán a díszdoktori címe erre a legjobb példa, - szánalmas ügyei voltak, külpolitikai akciói után néha az ember szégyellte, hogy magyar.
Jó lenne, ha most összeszedné magát, mert ha megint a pökhendi mitugrász figuráját hozza, akkor sok jóra nem számíthatunk, és lassan mondom, hátha meghallja: lesz gázáremelés…
Oroszország hatalmas ország és nagyon gazdag is.
Óriási piac, fel tudja venni akár az egész magyar mezőgazdaság termelését is, - ha akarja.
Jó lenne elérni, hogy akarja…


:O)))

A bejegyzés itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/muszkavezeto