Gyurcsány Ferenc zászlót bontott, - egyelőre csak kis zászlót, de zászlót, - a hozzá hasonlóan gondolkodókkal együtt megalapította a Szocialista Párton belül a Demokratikus Platformot.
A név remekül hangzik, - visszacseng a fülekben a Demokratikus Charta neve, - nem lesz tán szégyellnivaló, ha valaki összekeveri a kettőt.Különösen azért, mert Gyurcsány a Platformhoz kapcsolódóan össze akarja gyűjteni mindazokat a pártonkívülieket, esetleg más pártok tagjait is, akik ’89 megvédendő örökségét tartják a demokraták mai fő feladatának.
Nem vagyok ugyan biztos abban, hogy ezt a párton belül megengedi az alapszabály, de bizonyára lehet technikai megoldást találni arra, hogy ne csak párttagok, hanem a szimpatizánsok is fórumot és befogadó közösséget láthassanak az új szervezetben, ha annak célkitűzéseivel azonosulni lehet, ahol meghallgatják a véleményüket.
Kívülnézetből nem lehet megítélni, hogy milyenek a párton belüli erőviszonyok, milyen Gyurcsány mai támogatottsága – nem vonom kétségbe, hogy esetleg ez a maximum, amit ma ez a párt és a szimpatizánsok serege elvisel.
Sajnos a Fidesz jó munkát végzett karaktergyilkosság terén, emellett az is igaz, hogy akinek barátai vannak, annak nemigen van szüksége ellenségekre…
Ha számba vesszük az erőket, akkor meg lehet talán állapítani, hogy a párt mai vezetése nem mondható Gyurcsány-fanok harcos élcsapatának, és a frakció jónéhány tagja sem imádja ábrándos tekintettel volt miniszterelnökét, - sokan, különféle okokból nem kívánják visszatértét az aktív politizálásba.Hát igen.
Gyurcsány a Szocialista Párt nagy tehertétele és egyetlen esélye, nélküle a párt igen könnyen az MDF sorsára juthat.
A dolog ott lett végérvényesen elqrva, mikor miniszterelnöki lemondása után a pártelnöki tisztséget is fel kellett adnia – ennek a lépésnek nem volt hozadéka, csak kárt okozott.
Tulajdonképpen azt üzente ezzel a párt a társadalomnak, hogy igaza volt a hőbörgőknek, Gyurcsány pont olyan, amilyennek ellenfelei lefestik.
Az ellenoldalt persze ez nem érdekelte, viszont a saját táborban mérhetetlen károkat okozott ez a magatartás, hiszen a mi választóinkra is beismerésként hatottak az események.
Már senki nem törődött a tényekkel, mindenki a szómágia bűvöletébe esett és ez nem tett jót Gyurcsány politikai súlyának, - mondhatnám leapadt, mint szépasszony feneke a szobabiciklin…
És persze lettek új pártelnökök, akik folyvást gyanakvással elegy rettegéssel figyelték, hogy merre mozdul,mivel foglalkozik Fleto.
Azok, akik Mesterházyra vagy Szanyira tettek, nemigen rajonganak a gondolatért, hogy esetleg jön vissza a leköszönt pártelnök, aki bele tudna kavarni az évtizedek során kialakult módszerekkel újonnan felépített finom kapcsolati hálóba, a romok
Ha Gyurcsány azt gondolja, hogy a párton belül kell megvívnia a harcot, hogy felépítsen egy modern, európai pártot, akkor azt is bizonyára felmérte, hogy mennyire nehéz lesz ekkora ellenszélben ezt megvalósítania.
Emberileg teljesen érthető, hogy a párt jelenlegi vezetői lábukat odaláncolva két kezükkel vadul szorongatják íróasztalaikat, aztán vannak még a feltörekvők is, akik egy-egy egyéni sikert ugródeszkának tekintve éppen most rugaszkodnak el a sztratoszféra felé, gondolok itt Szanyira vagy Botkára.
Utóbbi éppen ma találta alkalmasnak a pillanatot, hogy a politikusok szavatossági idejéről elmélkedjen, feledve azt, hogy Orbán csinált már 7%-os választási eredményt is, oszt ma mégis ő a Mihájkiráj, és még száműzetésbe sem kellett mennie pártjából az Alapítvány Szigetekre…
Tulajdonképpen ugyanaz lehetett Gyurcsánynak is a dilemmája, mint az egyszeri cigánynak, mikor a kispurdé beleesett a pöcegödörbe: megmosdassuk, vagy csináljunk másikat?
A mai helyzetben tisztességes politikusnak nem vitás a döntés - a harcokat a párton belül is meg kell vívni, és ezt a pártot kell átformálni a XXI. század követelményeinek megfelelően.
Ez sokkal rokonszenvesebb, mint Szili magánszáma, még akkor is, ha Gyurcsány egy hasonló lépésnél magával vinné a Szocialista Párt tagságának 70 - 80%-át.
Sajnos idő kell még, míg megérik a helyzet arra, hogy ismét ő vezethesse a Szocialista Pártot, és addig rengeteg aprómunkát kell neki és társainak elvégezniük.
Hál istennek Gyurcsány a mezei párttagok körében volt népszerű mindig is, és most is a talpasok segíthetik őt győzelemre,
Ha mellettük még széles társadalmi rétegeket, a mai politikai hontalanokat is meg tudja szólítani, akkor nyerhet, - de csak hajszálon függ a bukása is, ezt soha nem szabad elfelejteni.
A politikusok a hatalom megszállottjai, ez a szakmájuk, ezért és ebből élnek, ettől dobog a szívük, mégis időnként olyanokat mondanak, hogy őket nem érdeklik a pozíciók, a rangok.
Persze ez nincs így, valamennyi politikus hiú és kissé narcisztikus, de ettől függetlenül egyik-másik karizmatikus személyiség nagy szolgálatot tud tenni a pártjának.
Egy - egy ilyen politikus gondolataival lehet azonosulni, benne testesül meg pártja.Viszont, ha egyedül van, akkor - legyen bármilyen tehetséges is – el fog bukni.
A nagy kérdés most az, maga mellé tudja-e állítani a párt tagságát és minél több vezetőjét, a szimpatizánsok minél nagyobb táborát és hozzá tudja e kapcsolni valamiféle szervezethez – nevezhetjük akár platformnak is – a csellengő és kiábrándult demokratákat szerte az országban?Ha igen, akkor lesz előbb-utóbb ebből a pártból egy olyan „centrum-nyitott” balközép párt, amely nem csak a baloldali, de a '89-es eszmények talaján álló demokraták irányába is nyitott.
Ha nem, akkor annyi a pártnak is és politikusként Gyurcsánynak is, habár neki még ebben az esetben is jobbak az esélyei, mint pártjának.Egy percre sem szabad szem elől téveszteni az ellenfelet, - illúziók már nem lehetnek, ezek minden aljasságra képesek.
Ezért is lett volna könnyebb a Párt elnöki székéből irányítani az átalakulást, és akkor minden és mindenki a helyére kerül volna, - Mesterházy nem birkózna számára megoldhatatlan feladatokkal, Botka is megkapná a megfelelő politikai támogatást szinte kilátástalan helyzetében, és talán még Szanyi Tibor is találhatna személyiségére szabott feladatot, - például növeszthetne nagy bajuszt és mától kezdve nem vágatná a haját…
