PUCOLÁS

2006-ban elmondta beszédét, majd még jóval, mielőtt kitört volna a balhé, beleugrott a páncélozott BMW-be és elszáguldott.
Öt év nagy idő, ennyi idő alatt már bőven lehet máshogy is emlékezni az eseményekre, mint ahogy történtek, így aztán a mi Fényességesünk elérkezettnek látta az időt, hogy október 23.-ra tüntetést szervezzen ugyanarra a helyre, melyről már akkor kiderült, hogy a létező legrosszabb választás.
A tüntetésen a 2006-os események rendőrterrorja ellen tiltakoztak volna a hívek, már éppen kezdték a torkukat és a lelküket ráhangolni az eseményre, erre tessék – rakhatják vissza a nadrágjukba a fütyülőiket és akaszthatják szögre a sok forradalmi vihart megért vekkerórákat.
A Vezér betojt, idén nem várta meg a tüntetés végét sem, elszalad előle, egészen Brüsszelig, ahol is várják az előre kiszámítható kokik és sallerek, de még ezek is jobban esnek neki, mint a hazai pályán esetlegesen felcsendülő Orbán takaroggy.
Meg aztán ki tudja, hogy bár sokan lesznek, de lesznek-e elegen?
Merthogy ott az utca másik végén a másik tüntetés, és ki tudja, hogy hány embernek támad kedve kiballagni oda?
Ezek a pesti népek egyébként is olyan kiszámíthatatlanok, ezek nem a szurkolótáborok pálinkától reszelős hangú hősei, ez maga a pesti nép, amelyik ha megbolondul, akkor csinálhatsz vele akármit, szétszed, mint foxi a lábtörlőt…
A Mi Reménységünk meg köztudottan beszari, nemigen kedveli, ha rajta próbálják kis az általa oly szívesen alkalmazott eszközöket, ő az örök győzelemre van szocializálva, ezt verte bele a kedves papa azzal a nehéz lapáttenyerével.
Veszíteni, vagy akár csak elhomályosítani a mindenekfelett álló Vezér gombelemmel működő glóriáját nemkívánatos dolog, különösen most, amikor újabb magaslatokra hágott ünneplésének soha nem csökkenő dagálya.
De vannak itt perverzebb dolgok is.
Orbánsimogató lesz Budapesten.
Hogy mitől perverz ez?
Ha valaki egy libatollal simogatja magát, az akár szexi is lehet, de a perverz egy egész libával, ugye…
A Mi Szemünkfénye visszafogottságáról híresedett el, ez már a neki szerzett kantátából is kiderült, most újabb jelét adta mérhetetlen szerénységének…
Első lépcsőben a vakok és gyengénlátók simogathatják a vezér férfiasan csámpás orrának gipszmásolatát, később ez az egész lakosság számára kötelező rítus lesz.
Magyarember felébred, kimossa a csipát a szeméből, odaballag a szoba hosszanti falának mértani középpontjában elhelyezett hitvallás alatt felállított szoborhoz, megsimogatja azt a férfias orrát az alábbi szavak kíséretében: Szeret téged orvos, piktor, Simi-simi Orbán Viktor!
Debrecenben a legveszélyesebb vazallus számára engedélyezett, hogy a helyi rítust a saját szobrához alakítsa: Nem vagy te egy Piti Pali, simi-simi Kósa Lali!
Az is a mi Vezérünk bölcsességéről tanúskodik, hogy elsőként a vakok részesülhetnek ama páratlan megtiszteltetésben, hogy kezükkel illethetik a Káprázatos képmását, ha ezt látó polgártársainkkal kezdi, az azért kockázatosabb lenne.
Egyúttal határtalan takarékosságról is tanúbizonyságot tesz, hiszem a szintén gipszbe megszobort exállamfő arcát tapogatva kis segítséggel a marabu külleméről is tapasztalatot szerezhetnek azok, akiknek az Úr nem adta meg Sólyom látványának esztétikai élményét.
A műfaj maga nem idegen a magyar néplélektől, az Állatkertben is határtalan népszerűségnek örvendenek a kisállat-simogatók, ahol is a gyerekek megsimogathatják a kedves kis állatokat, - arról nem hallottam, hogy nagy állatokat is szokták volna ott simogatni.
Ami érthető is, hiszen kinek van kedve egy hiénát dédelgetni?
Pedig inkább nagy állatokból rendelkezünk meglehetősen magas készlettel.
Közülük néhányan most éppen azon tipródnak, hogy hogyan lehetne elvenni a kiemelt nyugdíjat a hajdani pártvezetőktől - aztán amikor kiderül, hogy azt már húsz éve elvették, akkor legalább hogyan lehetne adót kivetni rájuk?
Most éppen ott tartunk, hogy Lázár vette kezébe Wittner Mária ötletét.
Azt találták ki, hogy a magyar alkotmányosság megszakadt az 1949. évi alkotmánnyal, ami le van írva, ezért nem alkotmány, ezért arra hivatkozni smafu, úgyhogy lehet adót kivetni a rohadt komcsikra.
Igaz, ebben a jogi konstrukcióban kissé necces lesz sok-sok dolog, mert mondjuk akár a beterjesztő diplomájának érvénytelenségét is le lehet vezetni az alkotmány érvénytelenségéből, ha már hajdani professzorai nem ismerték fel a jogtudományi karra beszabadult tulkot, legalább az orráról.
Meg különben is, az adóztatás kevés, súlyosabb büntetés kell nekik!
Így könnyen elképzelhető, hogy a rohadt bolsik büntetése az lesz, hogy heti váltásban meg kell csókolniuk Wittner Máriát, aki az 56-os forradalom hőse, róla mintázzák a következő hősi szoborcsoportban a Cipősdobozok Anyjának lelkesítő figuráját.
Fehér márványba lesz faragva, amint éppen egy egész szövetkezetre való cipőt cipel haza, hogy helyet csináljon a százforintosoknak az üzletek betört kirakataiban elhelyezendő cipősdobozokban.
Az elnyomatás setét napjaiban a forradalmárok úgy győződtek meg arról, hogy a másik nem provokátor, hogy súgva megkérdezték egymástól: Hol helyezkedik el a Hős Anya köldöke?
Aki nem vágta rá azonnal, hogy a két mellbimbója között, arról azonnal tudni lehetett, hogy ávós, de minimum a III/3 beépített ügynöke, merthogy erre a kérdésre minden egyes forradalmár ab ovo helyes választ adott.
Hogy mit össze fogok röhögni, mikor Pozsgayra és Szűrösre kerül a sor - jobb lesz, mint a Hofélia…
Hát majd meglátjuk, ha már a Vezért lebeszélték arról, hogy mostanában ünnepeltesse magát, nekünk maradt az üzengetés lehetősége.
Tulajdonképpen volna egy minta, ami rápasszolna a Lánglelkű terveire, az üzenetet hajdan egy szaharai vándordervis fogalmazta meg, - aki ismeri, azok között kisorsolok egy zacsi tortadrazsét – darabonként felállítva igen nagyon emlékeztetnek a Mi Boldogságunkra, egész szoborpark…

:O)))

RENEGÁT SE.

Azért rohadt érzés lehet nekik.

Ülnek a házuk teraszán és várják, hogy megint „valakik” legyenek, hogy ismét politikai tényezők lehessenek, de lelkük mélyén tudják, hogy ők már soha, senkik nem lesznek.

Őket legfeljebb használják, felhasználják és kihasználják azok, akikhez a túlsó partról evickéltek át.

Ők, akik valaha a hatalom birtokosai voltak, ma minden kis gesztusért hálásak, boldogok már attól is, ha valaki még kíváncsi rájuk, többségük megalázó és nevetséges szerepeket vállal világ szégyenére.

Hajdani elvtársaik elfordultak tőlük, gusztustalan árulóknak tartják őket, jobb esetben ügyetlenül helyezkedő karrieristának, a hajdani párttag pedig, ha hallja némelyikük nevét köp egyet, mint a teve, ha nem tetszik neki valami.

Németh Miklós és Pozsgay Imre nyilatkoztak az Echo televíziónak, - hát kinek is nyilatkozzanak, ugye…

Németh Miklós az egyszerűbb eset, és – ha egyáltalán lehet differenciálni a gusztustalanságok között – még ő a legkevésbé gusztustalan.

Ő, szegény, emberileg belerokkant abba, hogy a rendszerváltás gyakorlati lebonyolításában szerzett kétségkívül jelentős érdemeinek emlékét a hálátlan utókor nem tiszteli megfelelően.

Elvárná mindenkitől - hajdani politikai ellenfeleitől is - hogy boruljanak le emberi nagysága előtt, merthogy nem lövetett közibük, holott akár meg is tehette volna.

De ezt még elviselné, ez feldolgozható lenne, ha hajdani elvtársa nem lopta volna el a show-t.

Ezért aztán minden létező fórumon hirdeti, hogy a hajdani NDK-sokat ő engedte ki a határon, neki köszönhető ez a világpolitikát megrengető lépés, csak neki egyedül, senki másnak.

Most éppen azt nyilatkozta, hogy egy nagyon szűk csapat "zongorázta le", hogy mikor és miként engedik ki a nyugati határon az NDK-sokat. Megjegyezte: Horn Gyula, akkori külügyminiszter nem tartozott a "szűk csapatba."

Ez persze marhaság, kb. azzal van egy kategóriában, hogy Orbán verte ki innen az oroszokat, de jól hangzik.

Ellenben Horn Gyula - aki egyébként azzal is bizonyította, hogy mennyivel jobb politikus nála, hogy róla utcát neveztek el Németországban, míg a mi Miklósunkról legfeljebb a svábbogarat – ma nincs abban az állapotban, hogy ellentmondhatna, így aztán Németh azt mond, amit akar.

Nem kedvelem, bevallom - úgy istenigazából akkor utáltam meg, amikor a rendszerváltás idején azt nyilatkozta, hogy a gyerekeit titokban megkereszteltette.
A KB titkára volt és a Párt hivatalos álláspontja az volt, hogy a vallás az emberiség ópiuma, a papok meg a hiszékenység vámszedői, - a kommunista meg materialista, oszt ehhez tartsa magát.
Gondolom, ezzel jópontokat akart gyűjteni az ellenfeleknél, bizonyítva rendszerváltó elkötelezettségét, de ezzel csak azt árulta el magáról, hogy egy gerinctelen, jellemtelen alak.
Nem tartottak pisztolyt a fejéhez, hogy legyen a KB. titkára, úgy tudom…
Most meg jön azzal, hogy Kádár papot kért, akinek meggyónt.
Azért komoly ember nem dumál ilyesmit anélkül, hogy valamivel alá ne támasztaná állítását, és bár nem tartok kizártnak egy ilyen opciót sem, hiszen egy rosszul funkcionáló agy sok mindenre képes, de mégis…

Ilyenről nem egyedül tud a miniszterelnök, erről tudnia kell másoknak is, és nemigen hiszem, hogy a katolikus egyház kihagyott volna egy ekkora ziccert, annyira azért nem dúl bennük a felebaráti szeretet.

A többiek egyszerűbb eset - ők azok, akiket első nekifutásból felismert volna a vak cápa is, hiszen nincs gerincük és a bőr is hiányzik a képükről.

Pozsgay az egyik, Szűrös a másik.

Pozsgay, aki majdnem köztársasági elnök lett, csak aztán rászorult a fejére a bukósisak, mikor a reklám - klipjét csinálták, és mire kicuppant a sisakból, addigra Antall és az SZDSZ kilopta a feneke alól a vágyott széket.

Bizony, hosszú és rögös út vezetett '56-ot méltatő érzelmektől átfűtött cikkétől addig, míg biodíszlet és díszkomcsi lehetett belőle a dísztribünökön Orbán fenekét nézegetve, -  ő most éppen arra volt büszke, hogy felélesztette a Hazafias Népfrontot.

Nem lehetett nehéz, - olyan alelnökökkel, mint Mikola és Stumpf a világot meg lehetett forgatni, - emléxem is mekkora tekintélye volt ennek az ütőképes szervezetnek.

Elméleti munkásságának csúcsa, mikor kivárva azt a fél percet, mikor a hajdani állampárt összes potens vezetője külföldön van, és megelőzve saját bizottságát bejelentette, hogy ’56 népfelkelés volt.

Sajnos, mára már változott a hivatalos értékelés, momentán ott tartunk, hogy ’56 forradalom és szabadságharc volt, de most hogy ismét forradalmat csináltunk, kérdésessé vált a státusza, lehet, hogy majd átnevezik nemzeti zendüléssé – kell a hely a fülkeforradalomnak…

Mintha a nemzeti gyásznapot látnám lelki szemeimmel, mivelhogy csendben az is áthelyezésre került, - október hatodika az aradi vértanúkkal karöltve le van sajnálva - kellett a hely a Tuskólábúnak, Dudásnak, Tóth Ilonának meg a lincselések és gyilkosságok többi hősének.

Ha egy hernyónak azt mondanánk, hogy Szűrös, az levetné margát az eperfa tetejéről, de sajnos, ha Szűrösnek mondják, hogy hernyó, akkor annak esze ágában sincs sehonnan sem levetni magát.

Ő is jellembajnok, - amikor a fia kábítószer miatt bajba került, akkor nyilvánosan elhatárolódott a saját gyerekétől, megtagadva tőle minden segítséget.

A népnemzetivé fejlődött volt moszkvai nagykövet, átmeneti köztársasági elnök ott liheg Pozsgay nyomában, vetélkednek a jobboldal asztaláról lehulló morzsákért.
Ő kiáltotta ki a Köztársaságot.
Azt mondják az okosok, ahogy egy cég indul, úgy is végzi.
Bejött…

Vannak még a futottak még kategóriában is versenyzők, - említsük meg talán a Párt hajdani reménységét, a formás hátrabukfenceiről elhíresült Csintalant, - bizony, sokan örülnének neki, ha utána tudnák csinálni!

Az egyik lába még a pártszékházban volt, mikor megörökölte a méltán híres, Defend névre hallgató, pénzszivattyúzásra szakosodott Fidesz-közeli céget, majd kisvártatva a jobboldal Drágajóbolgárurának státuszára pályázott, de meg is érte!

Személyesen Budaházy betyár köszönte meg neki, kicsit vérzett az a férfias, tar feje utána, de túlélte…

Persze nincs még vége a sornak, vannak új tagjai is a Renegát SE. Csapatának, - most éppen a női csapatrész került erősítésre, egyelőre csak jócserkész módjára táborozgatva, páváskodva, de a fejlődés lehetősége ott a retikülben a kukorica mellett.

Nem irigylem őket, és habár mindahányuknak lehet valamilyen tetszetős teóriája a pálfordulásra, de a lelkük mélyén tudják, hogy olyanok, mint Hegedűs hadnagy volt az Egri csillagokból, vagy Ocskay brigadéros Rákóczi seregéből.

Szánom őket…

:O)))

A bejegyzés a http://kapcsolat.hu/ címen is olvasható