VIKTOR ÁLMA

"Erről a rendről álmodtunk 25 évvel ezelőtt" mondta Sorscsapásunk, kinek tevékenységéhez képest a sáskajárás és a pocokinvázió, továbbá az özönvíz bohókás tréfának tűnik.

Rendőrtisztek avatásán hangzott el a gyönyörű mondat, a frissen avatott rendőrök valószínűleg tátott szájjal bólogattak, fel sem tételezték, hogy a szónok személyében az évszázados hagyományaira méltán büszke Magyar Rendőrség tönkretevőjét, szétverőjét tisztelhetik.

Természetesen nekik nincs emlékük sem a huszonöt év előtti viszonyokról, sem a huszonöt év előtti Orbán Viktorról, ami nagy kár.
Azért nagy kár, mert így el sem hiszik talán, hogy az elmúlt huszonöt évben Viktorunk fáradhatatlanul munkálkodott a fegyveres testület szétverésén, és amit elért, az jelentősen meghaladja a Jobbik legvadabb törekvéseit is – a magyar rendvédelmi szervek ma katasztrofális állapotban vannak.

Kezdjük talán a közrendvédelemmel, melyről az avatóbeszédben a Vezér azt állította, hogy az emberek egyik fő elvárása az volt, hogy a rendőrség véletlenül se kelthessen olyan benyomást, hogy nem az áldozatok, hanem az elkövetők oldalán áll, vagy esetleg egyes tagjai a bűnelkövetők táborához tartoznak.
Ezzel kapcsolatban kijelentette: az elmúlt években sikerült megtisztítani a rendőrséget az ilyen ügyektől.
Mondjuk ezt Vizoviczki – sőt, még az ügyészség is - másként tudja, másrészt meg az ilyen hangzatos dumákkal senki nem megy semmire.

Az embereknek meg az volt a fő elvárása, hogy a rendőrség tartsa fenn a rendet, oszt jónapot.
Mari néni libája nyugodtan alhasson az óljában, Mari néni a házacskájában, mindenki nyugodtan mehessen be egy szórakozóhelyre, ne kelljen attól tartani, hogy kifelé már tepsiben fog távozni, az utakon rend legyen, és a rendőr segítse az állampolgárt, ne hatalmaskodjon.
Tudom, kis hatalom – nagy arc, de a rendőrnek „felhasználóbarátnak” illene lenni, mert nem azért fizetjük a rendőrt, hogy szegényembereket vegzáljon, hanem azért, hogy tartassa be a törvényeket.

Ami a személyi állományt illeti, nyugodtan elmondhatjuk róluk, hogy felkészületlenek, képzetlenek, sok esetben szúnyogcsődöröket küldenek kigyúrt nehézfiúk ellen, ha a rendőr intézkedik, akkor csak a baja van.
Lehet adminisztrálni, magyarázkodni, ha nagyemberrel akaszt bajuszt, nemigen lesz sikerélménye, ezért inkább az elfordulásos technikát alkalmazza, ha az áldozat sikítozik, még a fülét is befogja.
Persze egyszerűbb a csóró cigányt megfogni az erdőszélen, mikor a biciklijén a lopott tüzelnivalót tolja, mint megfogni egy gazdasági bűnözőt.
Utóbbihoz felkészültség kellene, az meg nincs, vagy kevés az ehhez értő ember, ezért aztán a rendőrségi statisztikákat a kerti tolvajlások felderítési adatai képezik, mert ott eredményes a felderítés, még ha néha agyon is kell verni egy-egy szivattyú feltételezett eltulajdonítóját.

Orbán szerint mára nehéz munkával, de sikerült visszaállítani "a mundér becsületét", így az egyenruha többé nem félelmet ébreszt, hanem tiszteletet parancsol.
Szerintem meg röhögést vált ki, mert természetesen a legfőbb gondot az jelentette, hogy a meglévő egyenruhák nem feleltek meg a viktátor kényes ízlésének.
Vagy valamelyik haver, rokon, sógor vagy vő szabászattal és varrodával rendelkezik, merthogy épeszű ember ilyen minőségű és fazonú ruhákat rendőrre semmiképpen nem adna.
Nagynéném még az átkosban egyenruházati szövetkezetet vezetett, akkortájt az anyagminőséget és a szabást ellenőrizték és zsűrizték, most meg lóg ezeken a szerencsétleneken a ruha, mint tevén a gatya, a sapkájukat pedig egyetlen csőd előtt álló biztonsági szolgálat se adná alkalmazottai fejére.

Oda a marconaság, pedig a rendőrnek már magával a megjelenésével is tiszteletet kell parancsolni – szerintem Pintér is azért lett belügyminiszter, mert rendőrként állandóan kiröhögték.
Vagy mert olvasta Rejtőt és tudja, hogy ha leakarsz maradni egy listáról - jelen esetben a bűnözők listájáról - akkor neked kell azt felolvasni.
A Valéria telep rendőre a házunkban lakott, az, ha végigment a telepen, ahol az élet néha igen viharos volt, akkor a táj elcsendesedett, a legnehezebb nehézfiúk is tisztelettel köszöntek neki.
Egyszer kiemelték, vezetőt csináltak belőle, de néhány hónap múlva visszahelyezték, mert a Valérián összeomlott a rend, hiába jártak oda párosával a fakabátok.

Szóval, a mundér randa, becsülete meg annyi van, amennyit a benne lelhető rendőr keres – nagyon kevés.
Orbán utolsó csapása a rendőrségre a 2006-os eseményekkel kapcsolatos hisztériakeltése volt, erre a koronát az a bírósági döntés tette fel, hogy a bíróság nem fogadja el rendőr vallomását, sem jegyzőkönyvi nyilatkozatát, de a Fradi „B-közép” ketrecharcosának vallomását készpénznek veszi.
A rendőrök hallgatnak, de közben azt gondolják: veresse agyon magát érted, akinek az anyja lánctalpas – és ezzel részükről az ügy rendezettnek tekinthető.

A miniszterelnök külön felhívta a figyelmet a rendvédelmi szervek közötti kiváló kapcsolatra, arra, hogy a rendvédelmisek az elmúlt években bebizonyították, ha baj van, mindig ott vannak: jöhet ipari katasztrófa, egész Európát megtépázó váratlan havazás vagy akár emberemlékezet óta nem látott árvíz, rájuk lehet számítani.
Hát ez az ember vagy hülye, vagy téged néz hülyének, és ha hagyod magad, akkor még joggal is teszi.
A szervek közötti kapcsolat legendásan rossz.
A rendőröket irritálja Orbán magán-ÁVH-ja, a TEK, melynek tevékenyégét mégcsak törvény

sem szabályozza, ebből kifolyólag lebeg a jogállamiság határain kívül, mint Mohamed koporsója.
A rendőröket az is irritálja, hogy a TEK egy év alatt több Audit tör össze, mint a rendőri állomány vizespoharat, és amikor szóvá teszed a dőzsölést, még ki is rúgnak, oszt mehetsz kukkolni az Auchanba…

Az ilyen Hegyeshalomtól Budapestig tartó váratlan havazás, meg az emberemlékezet óta nem látott árvíz komoly tünet, figyelni kellene rá Grazban, mert súlyosbodik a baj, már megint romlott az állapot.
Azt természetesen nem vonom kétségbe, hogy a koleszos falusi fiúk erről a rendről álmodtak már 25 évvel ezelőtt is, hiszen melyik bűnöző álmában ne szerepelne a tehetetlen rendőrség, márpedig az új éhesek már akkor is bűnözők voltak.
Az első állami támogatásból vett Boss-öltönytől hamar eljutottak a Tisztiházból lenyúlt pénzek magánosításáig, ebből lett Orbán-apuka első kőbányácskája is.

Azért gratuláljunk az új rendőrtiszteknek, a magam részéről kevés csalódást és sok sikert kívánok nekik.
Azért az se baj, ha menet közben szert tesznek valami, a polgári életben is hasznosítható tudásra, merthogy nem gondolnám, hogy az angol Bobbyk vendégmunkásokra tartanának igényt – habár lehet, a bűnügyi technikusoknak lennének esélyeik…
Viktor meg - remélem – felavatta azt a rendőrtisztet, aki majd vezetőszáron kísérgeti – remélhetőleg nem túl sokára…

:O)))

HOGYAN TOVÁBB?

Na, most akkor jól megmondtuk.

Sokan és hangosan.

És most kicsit tanácstalan mindenki, most akkor hogyan tovább?

Az kétségtelen, hogy a tegnapi tüntetés sikeres volt, jóllehet azért voltak disszonáns hangok is, gondolnék itt Schiffer szokásos identitászavarára, ami mára sem csökkent.

Miután tegnap biztosította a Fideszt, hogy az LMP egy jövőbeli választáson soha nem fog majd össze senkivel, ma az Egyenes beszéd című műsorban továbbra is egy beijedt Fideszest alakított, aki különféle nyelvi varázslatokkal iparkodik kibújni a konkrét kötelezettségvállalások alól.

Pontosan ugyanazok a verbális süketelések, szóvirágok, hablatyolások a konkrétumok helyett, mintha csak Orbánt vagy valamelyik sameszát hallanám.

Próbálnám magam elszakítani saját, különbejáratú kis összeesküvés-elméletemtől, mely szerint Schiffer Orbán megbízásából szaladgált lepkehálóval a szanaszéjjel bóklászó liberálisokat összefogdosni az LMP feliratú befőttesüvegbe, de nehezen megy.

Nemigen érthető ez a feneketlen mély Gyurcsány-gyűlölete sem, hiszen egy magát zöldnek identifikáló párt vezetőjeként tudnia kell, hogy a két politikai irányzat bőven elfér egymás mellett, hovatovább egymás természetes szövetségesei is, neki mégis az utca egész szélessége kellene, ami megintcsak ellentmond a zöld pártokról szerzett ismereteinknek.

Aki környezetvédő, az többnyire jóllakott ember, aki pedig éhes, az általában olyan politikai pártot keres magának, amelyik megélhetést akar neki biztosítani, nem szemetet szedetni csipkekesztyűben, a csalitosban.

Kész röhej volt, ahogy ma is tekergőzött egy jót Kálmán Olga szakértő kezei között, de egy istennek sem akarta kimondani, hogy kész összefogni Gyurcsánnyal is, ha kell, sőt Gyurcsány nevét sem ejtette ki a száján.

Hogy Kádár nem ejtette ki soha Nagy Imre nevét, az érthető, de valaki elmondhatná azért neki, hogy a bizonytalan szándék még nem kellene, hogy ilyen mély torzulásokat okozzon a lelkében. Megaztán bolondból van a készleten a hatalomban, nem hiszem, hogy a bolondot bolonddal kellene leváltani, de ebben a stádiumban az állapota még kezelhető – már, ha az állapota és nem a megbízatása okozza a bajt.

Azt is mondta, hogy ő még nem hallott az Ellenzéki Kerekasztal tervéről, mely azért kissé vicces, és talán az LMP tagsága (van?) is elmerenghetne, hogy egy ennyire naprakész politikus alkalmas-e arra, hogy ő viselje a nyakában a pártvezéri kolompot.

A doktriner SZDSZ már eljátszotta néhányszor az együttműködések megbontójának szerepét, nem lenne baj, ha a sok rendes liberálist végre egy értelmes, okos és tisztességes politikus vezetné, van is ott olyan, csak azért nem írom le a nevét, nehogy rosszat tegyek neki…

Merthogy amúgy elkezdték a civilek szervezni az Ellenzéki Kerekasztalt, mely valóban egy lehetséges iránya a továbblépésnek, és nagyon hasznos terepe az együttműködés kialakításának.

Nem lesz ugyanis annak jó vége, ha az éppen csak kialakuló együttműködést már a kezdet kezdetén aláássák a médiában folytatott polémiák, a Hírtelevízióban adott hűségnyilatkozatok, nem szólva arról, hogy a hatalom mindent el fog követni, hogy kívülről-belülről bomlassza az ellenzéki együttműködést, ami nagyon káros lehet, merthogy ez a helyzet is olyan, amelyben kicsit nyerni nem lenne szabad.

Mint a Nagy Ideológus és Közgazdász mondotta volt: egyszer kell nyerni, de nagyon.

És utána kiszellőztetni és nagytakarítani.

Jut eszembe: szemét.

Elképesztőnek tartom, hogy egy százezres tüntetés közepébe a Rendőrség engedélyt adott a nácik részvételére.

Elképesztő ez a helyzet, hiszen ezek az emberek balhézni jöttek, balhéztak is, és most azt gondolják, hogy bátrak és erősek, mert le merték köpni a szocialista politikusokat, akikben több volt a felelősségérzet, mint ezekben az adrenalin és nem engedték a tüntetést alpári tömegverekedéssé degradálni.

Minden elismerésem Szanyi Tiboré, aki alkatilag igencsak akcióképes, mégsem vágta nyakon a körülötte ugrándozó kis patkányok valamelyikét – tiszteletreméltó ez az önfegyelem!

Pedig történhetett volna ez másként is, ugyanis itt minden nácira száz demokrata jutott, és egy szerencsétlenebb forgatókönyv szerint a feldühödött tömeg akár széjjel is szedhette volna őket, mint foxi a lábtörlőt, legyenek bármennyire is a futballpályák rémei, a tv-székház kipróbált harcosai, kis utcai csatornapatkányokkal megerősítve.

Mint tudjuk, sok lúd disznót győz, és a tömeghangulat kiszámíthatatlan.

A románokra mondták sokáig, hogy a puliszka nem robban, aztán csak robbant, pedig ott sem gondolta volna senki, hogy egy ilyen gyors változás bekövetkezhet.

A demokraták kissé tétova viselkedése is megtévesztő, olyanok ők, mint akiket hiénacsapat kerülget, szeretnék a dolgot békésen megoldani, de van az a pont, amikor elveszítik a türelmüket – nem kellene kipróbálni, hol van ez.

Szabályosan úgy néz ki, hogy a magyar szélsőjobb saját Horst Wesselük megmártírosításán fáradozik, ezidáig szerencsére sikertelenül.

Ott randalíroztak, köpködtek, zsidóztak, némelyek egyenruhában, sokan símaszkban, mégis csak egy embert állítottak elő tegnap, azt sem biztos, hogy a nácik közül.

Azt azért tudni kellene, hogy a Rendőrség parancsra tűrte-e ezt a provokációt, és ha igen, akkor ki adta a parancsot - egyáltalán, ki a felelős ezért a helyzetért?

Vagy esetleg a demokratikus pártoknak is létre kellene hozni saját önvédelmi szervezeteiket, tovább folytatva az ország elweimarosítását?

Játék ez a tűzzel, de lehet, előbb-utóbb bepisilnek, akik a tűzzel játszanak.

Ami azt illeti, tegnap ennél már kicsit tovább is mentek, de ezek úgysem tanulnak semmiből.

Nem lenne baj, ha a demokraták tanulnának.

:O)))

PANDÚROK

PANDÚR A BETYÁROK KEZÉN

Nehéz gyermekkora lehetett a Vezérnek, nagy valószínűséggel elkaphatták őt szilvalopás közben a rendőrök.
Akkortájt még nem volt annyira fejlett a magántulajdon technikai védelme, mint napjainkban, habár a villanyáram ára a mainál lényegesen kedvezőbb volt.

De az is lehet, hogy kerékpárral száguldozott az utcán és elkapta a fülét a körzeti meghízott, annál fogva állította elő az őrsre (akkortájt még voltak a falvakban ilyenek…) felvenni az adatait, és az esemény oly mély és maradandó nyomokat hagyott benne, hogy máig sem tudta kiheverni.

De az is lehet, hogy amikor a Batthyányi-örökmécsesnél hepciáskodott a rendőrökkel, felháborította, hogy nem tudták azonnal, hogy alá a pártállami belügyminiszter védőhálója van kifeszítve, és nem voltak hozzá túl barátságosan, mikor nem vitte odébb a seggét, mikor erre felkérték.

Vannak, akik normális fejlődésen mennek keresztül, vannak meg, akik megrekednek a fejlődés egy alacsonyabb szintjén és helyzetekkel, emberekkel szemben infantilis módon nyilvánulnak meg.

Az ilyenek a húszéves osztálytalálkozón megjelenő valamikori történelem-tanárnőjükkel bunkóskodnak, mert hajdan egyest adott nekik, pedig csak összetévesztették a tatárjárás időpontját a mohácsi vész évszámával, és igazán nem volt ez szép tőle.

Így van ez a kamaszgyerek rendőrellenességével is – normális esetben kinövi, felnőtt korában megbecsüli a rendőrt, mert tudja magáról, hogy ő rendes ember, márpedig a rendőr a rendet és a rendes embereket védi.

Akik képtelenek idáig eljutni, azok zöme orvosi eset, pszichésen vagy mentálisan sérült, boldogtalan ember.

A Fidesz megalakulása első pillanatától kezdve ellenséges volt a rendőrséggel szemben, ott törekedett a testület lejáratására, ahol csak alkalma volt rá, aztán az ellenzéki létben az ellenségesség gyűlöletté torzult, mikor 2006-ban kiderült, hogy a rendőrök és parancsnokaik nem fordítanak hátat a puccskísérletnek, hanem esküjükhöz híven a törvényesség és a rend pártjára állnak.

Azóta ez a testület halálra van ítélve, magam már azt is csodának tartom, hogy ezidáig nem keresztelték át őket mondjuk Pandúrságnak,  jóllehet az araszolás arrafelé elkezdődött.

Jön a felügyelő, jön a rendőrtanácsos és horthysta társaik, eltűnik a rendfokozat, lehet új igazolványokat és egyéb biszbaszokat gyártatni a közeli cégekkel.

A Csendőrséggel pechjük volt, a Jobbik azt elszipkázta az orruk elől, pedig az lett volna az igazi - a fess Pintér csendőrtábornok, amint húzza maga után a kardját a földön, miként Kuka törpe a kabátját…

Szóval a rendőrséget ki kell nyírni, az erre való törekvés legújabb példája a Honvédelmi Bizottság módosító javaslata, amely azt kezdeményezi, hogy ne legyen jogosult szolgálati járandóságra a hivatásos állomány tagjai közül az, aki meghatározott bűncselekményt - például bántalmazást hivatalos eljárásban - követett el, és nem mentesült az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól.

A szocialisták tiltakoztak ez ellen, teljesen jogosan, hiszen ez egy újabb lépés az egyébként már így is teljesen elbizonytalanított állomány teljes tönkretétele felé.

Rendőr legyen a talpán, aki képes megfelelni az idióta politikusok parancsnokaik által közvetített életidegen elvárásainak, hiszen egyszerre várnak el tőlük vídiakeménységet és emberbaráti agitációt tömegoszlatás közben, emlegetik nekik a csendőr pofonját, de ha valaki rájuk támad kapanyéllel, a rendőr már a támadóval közös zárkában látja magát lelki szemeivel, ha a tonfával fejbeveri.

Egy rendőr ma csak abban bízhat, hogy ezeket elmossa az idő, és eljön egyszer az a nap, mikortól majd megint a törvényesség lesz az elsőrendű szempont a munkájában, és nem kell arra számítania, hogy egy esetlegesen hibás fellépéséért esetleg elveszti a nyugdíjjogosultságát, vagy a gigászi sztárgázsit, amiből így sem nagyon tudja eltartani a családját.

Sokszor pedig a döntésre egy pillanat áll csak rendelkezésére, ennyi idő alatt döntenie és cselekednie is kell, mert a hezitálás az életébe kerülhet.

Ilyen szituációkban nem nehéz tévedni.

Csak abban bízhat, hogy a parancsnokait nem az ország leghatalmasabb maffiózói fogják irányítani, és nem kell az újságokban arról olvasni, hogy mecsoda méltánytalanság volt az olyan rendőrtábornokok nyugdíjazása, akik kilométerekről bűzlenek a gázolajtól, a korrupciótól és a kétes ügyletektől.

Rendőrnek lenni nem egyszerű életpálya, nem könnyű összeegyeztetni a munkát, a családi életet, megbirkózni a munka során előadódó napi kihívásokkal.

És nem egyszerű dolog minden nap szó szerint az életét kockáztatni, hiszen a mai világban sokszor gyorsabban kerül elő a kés vagy pisztoly, mint a személyi igazolvány.

Szinte vadnyugati állapotok uralkodnak.

Nem kitaláció, hanem valóban megesett, hogy a helyi maffiózó utcájában haladó kocsit, melyben nyomozók ültek megtámadták, aztán végigüldözték a településen és közben golyózáport zúdítottak rá.

A rendőr egyébként is nehéz helyzetben van, hiszen általában ugyanott lakik, mint a bűnöző, sok esetben együtt jártak iskolába, lehet, a gyerekeik ma is egy osztályban tanulnak, ez eleve hihetetlen kemény konfliktushelyzeteket eredményezhet.

Régen a betörő vagy a rabló a saját lakóhelyén nem dolgozott, a mai bűnöző lustább, reggel felkel, fogat mos egy korty szilvával, aztán elmegy és baseballütővel megdorgálja a kocsmárost, aki nem fizeti rendesen a védelmi pénzt.

Ezzel kell szembeszállni a rendőrnek, havi százezer forintért, meg hivatástudatból.

Ha egy rendőr libasültet akar enni, akkor neki is el kell menni libát lopni, mert a boltban a fizetéséből nemigen futja rá – az életpályamodellre meg nem adnak libát.

Voltak itt nagy ígéretek, rendőr minden faluba, két hét alatt rend lesz meg ilyesmi, ehelyett megerősítették a tüntetések és zavargások kezelésére alkalmas rendőralakulatokat, Juci néni meg, ha óvni akarja a libáját, akkor kiköltözhet a fészerbe egy Magnum társaságában.

Ma nem a bűnözőket fenyegeti az állam, hanem a rendőröket.

Most éppen azon megy a balhé, hogy a jobboldal elkezdte közzé tenni azoknak a rendőröknek a nevét és lakcímét, akik részt vettek a tömegoszlatásban.

El lehet képzelni annak a rendőrnek és családjának a lelkiállapotát, akinek személyes tapasztalatai vannak a gátlástalan csőcselékről, az ország aljanépéről akcióban.

Normális jogállam védi a rendőrségét, de ez sem nem normális, sem nem jogállam.

Hát legalább védjük mi őket, akik minket védenek - ne hagyjuk, hogy ezek az idióták pofozóbábúnak használják őket.

Mi rendet akarunk és ők a mi rendőrségünk.

Becsüljük meg őket.

:O)))

SZEBB JÖVŐT...

Először hetente módosították a hatályos Alkotmányt.

Aztán nekiveselkedtek az összes állami kulcspozíció megszállásának.

Utána rendeztek egy-két sürgős anyagi kérdést, felvirágoztatták a válság sújtotta dolomitbányászatot, bedöntötték a forintot, hadat üzentek Európának, legázolták az Alkotmánybíróságot, elzavarták a francba az egész bírói vezetést, most készül a régi Alkotmány helyett az új Viktormány, a hatékonysághoz nem férhet kétség.

Egyetlen dolgot nem tudtak eddig megoldani, nevezetesen azt, hogy haza, vagy a francba zavarják a fekete gúnyában rendszeres cigányriogatással foglalkozó nácikat.

Ez a feladat meghaladja az erejüket, hiába keresnek rá megoldást, egy istennek se lelnek – úgy látszik az „A” terv mégsem kivitelezhető - Orbán nem tud lekeverni három méretes maflást és imígyen nem tudja hazazavarni sem őket.

A „B” terv meg úgy látszik az, hogy addig, ameddig a szegény cigányokat hajkurásszák, nem jut idejük Orbánt hajkurászni.

Így hát most már megint közrendet biztosítanak, ezúttal a Hajdú-Bihar megyei Hajdúhadházon.

Pedig ezúttal nemhogy nem hívták őket, hanem kimondottan ellenezték a megjelenésüket a településen, ezt a helyi polgármester kifejezésre is juttatta.

Mégsem lehet ellenük mit tenni, a fekete egyenruhák – úgy látszik – megbénítják az államhatalmat és az egyébként Lucky Luciano típusú belügyminiszter is csendes beletörődéssel szemléli a kialakult szituációt.

 Ahelyett, hogy a rendelkezésére álló erőkkel felszámolná ezt a nyilas bandát, rendőrei kísérgetik őket, mint kisúttörő az öreg nénit a zebrán, oda – vissza.

Pedig nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy megjövendöljük – balhé lesz ebből előbb-utóbb, méghozzá nagy balhé.

Amúgy sincsen valami túl rózsás helyzetben az a réteg, akiket ezek a féleszűek riogatni tudnak, egy lépéssel vannak belül éppencsak az éhséglázadások határán és azt már a kezdő cirkuszi fókaidomár is tudja, hogy még az állatot sem szabad sarokba szorítani, mert akkor támadni fog, - ezért építik a manézs ketreceit kör alakúra…

A magyar társadalom most éppen nem kör alakú, emellett a legszegényebbeket állandóan ingerlik, hegyes és éles tárgyakkal szurkálják, nem adnak nekik enni és állati sorban tartják őket, és ez egészen addig fog menni, míg valamelyik nemzetvédő hősnek el nem vágja a torkát egy elkeseredett cigány.

Akkor aztán majd jöhet a jajgatás, kísérgethetik a bajt magának kereső tetemét körbe-körbe az országban – íme, megvan a magyar Horst Wessel!

Vagy kétszázan bohóckodnak éppen Hajdúhadházon, ebből nyolcvanan a faluban vitézkednek, a maradék meg a környező erdőkben lesi a közbiztonságot állítólag – le lesz a nyúl is tartóztatva!

Kétszáz ember nem kevés.

Ezeket etetni-itatni, ruházni kell, ellátni rádióval, sátorral, a gépkocsikba üzemanyag kell, a két hét táboroztatás egy kisebb vagyon – ugyan, ki fedezi ezt?

Merthogy ezek az emberek kiesnek a munkából is, így aztán valamennyi zsold is kell nekik, hiszen nekik is van gyerekük, családjuk, - vagy talán ha befejezik a csendőrködést, akkor ellopják a cigányok elől a ludaskását?

Vagy a szomszéd kolbászát a füstölőről?

Miből élnek ezek az emberek és ki finanszírozza őket?

Nem, lenne hátrányos megtudni, merthogy ami erő a rendelkezésükre áll – ha javarészt potrohos erő is – az jelenleg úgy egy ezrednyi idióta, ennyi katonai fegyelemmel mozgó emberrel pedig igen randa dolgokat lehet művelni.

Kell ennek az országnak ez?

Nem kell.

És olyan egyszerű lenne törvényt módosítani, hogy nincsen más önkéntes rendfenntartó szervezet, csak a Településőrség, rendőrségi irányítás alatt, és a szervezetnek csak a területileg illetékes rendőrkapitány hozzájárulásával lehet tagja bárki is, - továbbá, hogy mindenki csak a lakhelyén teljesíthetne településőri szolgálatot vizsga után, évenkénti hosszabbítással.

Nem lehet, mert nem áll a hatalom érdekében a rend, így egyszerűbb kordában tartani a szegényeket, ha hőbörögnek, majd Orbán rájuk ereszti csótányhadseregét.

Régi recept ez, általában be szokott jönni.

De azért van, amikor rossz vége lesz a dolognak - Szálasi se gondolta volna, hogy milyen magasra jut…

:O))))

PITBULL...

Itt látható a mai magyar valóság, a magyar kultúrfölény és a szegényeket felkaroló, jóindulatú és empatikus magyar jellem.

A hülyeséghez persze nem kell toborzót tartani, mint legyek a friss trágyakupacra, úgy repül rá minden alantas, embertelen akcióra a magyar társadalom alja.

Jönnek nyomorult életük kisszerűségét, saját, önmaguk előtt is titkolt jellemtorzulásaikat, örökös vesztes állapotukat a náluk még szerencsétlenebbeken kiélni próbáló nyomorultak.

Jönnek a fekete ruhába öltözött, magukat Rambónak képzelő Bimbók, bár lehet, ha egy rendesebb ökör rájuk nézne, bánatosan bőgne, elszégyellve magát az összehasonlítás miatt.

Jön a szerencsétlen cinegemadár, vezeti félelmetesre dizájnolt kutyáját, ketten együtt talán megütnék súlyban és magasságban a katonamértéket, ha a kutyát a nyakába venné.

És jön az emberhegy, akiről ordít az intelligencia, lóbálja a karikást és láthatólag élvezi, hogy félelmet kelt a házaik előtt álló csenevész cigányokban.

A dzsekije hátán a kép egy koponyát ábrázol betyárkalapban, lehet, hogy a sorsát hordja a hátán….

A fiatal cigányok tehetetlen dühe pedig ordít az arcokról, szinte süt róluk a feszültség de némelyikük tartása, szeme nem félelemről, inkább a sarokba szorított ember elszántságáról is tanúskodik.

Baj lesz ebből.

Nem biztos hogy most és Gyöngyöspatán, lehet, hogy valamelyik más településen, máskor, de nem nehéz ezt prognosztizálni – nagyon egyszerű emberek állnak szemben hozzájuk hasonló egyszerű emberekkel.

Nehéz megjósolni, hogy egyszer kinél szakad el a cérna, ki nem bírja a pszichikai nyomást, ki nyúl elborult aggyal a bicskája után.

A Betyársereg jelenlevő képviselői közül legalább ketten minden bonyodalom nélkül lehetnének akár a másik halmaz tagjai is – a bennük rendetlenkedő gének hemperegnek a röhögéstől….

Ami igazán felháborító, az a Rendőrség némi eufémiával tartózkodónak mondható magatartása.
Ezidáig úgy tudtam, hogy az erőszak állami monopólium, most meg mást se lehet látni, csak olyan magukat csendőrnek nevező izgágákat, karikást forgató betyárokat, magukat polgárőrnek álcázó magyar gárdistákat, akik mind-mind jogot formálnak arra, hogy rendet teremtsenek abban az országban, ahol a rendetlenséget egyébként ők maguk képezik.

Ha valami a jogállam halála, akkor az az erőszak monopóliumának feladása – emlékezzünk csak a weimari Németország Stahlhelm Szövetségére, vagy az SA gátlástalan randalírozására, de a Rotfrontkämpferbund vagy a Spartacus Szövetség sem tett jót a polgári demokráciának.

Természetesen egy politikai szándékkal létrahozott paramilitáris szervezetnek ellenségkép kell, de miután a zsidóellenesség bizonyos kockázatokat hordoz, ezért úgy választottak ellenfelet, mint a harci kutyáknak – legyen a küzdelemben kis kockázat de adjon minél nagyobb sikerélményt és minél izmosabb önbizalmat.

A cigány -  ő a legmegfelelőbb ellenség, nem áll mögötte párt, nem áll mögötte anyaország, nem áll mögötte senki és semmi, legfeljebb a mérhetetlen nyomor, amelyikbe ez az olykor még nemlétező értékeire is oly büszke ország rugdalta és rugdalja ma is őket.

Fizikailag sem jelent többségük nagy kihívást.
Kenyéren felnőtt, ezer betegséggel megvert, alkoholtól, cigarettától lepusztult gyenge emberek, akik libasültet legfeljebb akkor tudnak enni, ha megveszik a know-how-t a rátóti legényektől.
Akik közülük meg erősek, azokkal ez a falkában bátor kocsmatöltelék népség úgysem mer ujjat húzni.
Mi az oka vajon annak, hogy a Rendőrség egy, a BTK –ban egzaktul körülírt magatartás, nevezetesen a csoportosan elkövetett garázdaság ellen nem lép fel?
Szolgálunk és félünk?
Nem hinném, a rendőr parancsra bátor és parancsra fél – már amennyiben nem arra kap parancsot, hogy hunyja be a szemét…
Miért van az, hogy Orbán a nagy pofája dacára semmit nem tesz a szélsőségek ellen?

Attól tartok, erre egyszerű a válasz - ha jobbról támad komolyan elszánt ellenfele, akkor igen hamar ugyanazokkal a módszerekkel fog találkozni, melyeket a szélsőjobbal kéz a kézben ő alkalmazott a demokratikus kormány ellen, csak mostő lesz az áldozat, a kutyapecért felfalják pitbulljai...

Ki miben vétkezik, abban bűnhődik, mondja a népi tapasztalat.
Nem én leszek az, aki majd sajnálni fogja öt.

:O))))

A bejegyzés megtekinthető a http.//kapcsolat.hu webhelyen is.

SEMMISSÉG – SEMMISÉG?

Mint ahogy a televízió-székház megtámadása során baseballütővel verte szét a rendőr plexipajzsát a kopasz adrenalinfüggő, éppen azzal a vehemenciával veri szét a jogállam maradékát Orbán.

Most éppen olyan jogszabály elfogadtatására készül, amely a 2006-os őszi zavargások nyomán hozott bírósági ítéleteket nyilvánítaná semmissé, ha azok pusztán rendőrök vallomásai alapján születettek.

Beláthatatlan perspektívák állnak előttünk, - szinte látom lelki szemeimmel, amint a rendőr lélekszakadva rohan a hátán a főpolgármester naranccsal teli zsákját cipelő betörő után, majd nagy lihegések közepette elfogja, megbilincseli és előállítja.

Mikor a bíróság megérdeklődi az ügyésztől, hogy mire alapozza a vádat, akkor az előhúzza a rendőrségi jegyzőkönyvet, mire a bíró megérdeklődi, hogy a bűncselekmény elkövetését tanúsítja-e még más valaki is a rendőrön kívül, - mondjuk rendelkezésre áll e legalább Lázár János vallomása, esetleg Morvai Krisztináé?
Végszükségben persze Babarczy Eszter is arra sétálhat a gyerekével és láthatja, amint a rendőr vészjóslóan, embertelenül eltorzult arccal liheg.
Ha csak a rendőr vallomása áll a bíróság rendelkezésére, hát az bizony kevés, mint erdőtűzhöz a vizipisztoly, a vádlott mehet világgá, ellenben a rendőr már készülhet is a börtönszerelem viszontagságaira…

Persze, egyelőre csak a 2006-os zavargások szereplőivel szemben meghozott ítéletekre vonatkozna ez a törvény, de miután a jelen eseményei is azt tanúsítják, hogy minden folyamat kifut a végpontjáig, miért is lenne ez alól kivétel a Fidesz által már szinte a megalakulásától kezdve folytatott hadjárat a Rendőrség szétverésére?

Merthogy a Rendőrséget szét kell verni, az kétségtelen, ebben a testületben nem lehet megbízni, addig kell ütni-vágni, ellehetetleníteni, ameddig még egyáltalán van valamennyi cselekvőképessége.
Helyette majd a mieink jönnek, a Terrorista Szolgálat, vagy minek híjják őket, de az igazi szép világ majd akkor jön el, mikor ismét felállítjuk a csendőrséget, hadd csinálja össze a lába szárát a sok nagypofájú zsidó meg a sok tolvaj cigány.
A választások is simábban mennek majd, mikor ismét „Cicáznak a szép csendőrtollak, mosolyognak és szavatolnak, megírják, ki lesz a követ”…
De addig is a rendőrnek kuss, jó, ha megtanulja a helyét, oszt majd mi megmondjuk, hogy ki a bűnöző!
A Pintér!
Igen!
Ő fogja majd megmondani, és ha a rendőr azt képzeli, hogy az a bűnöző, aki fejbevágja kockakővel, vagy tankkal indul ellene, akkor nagyon téved!
De ha nem téved, akkor sincs semmi, majd csinálunk egy semmisségi törvényt, bevált az már 56-al kapcsolatban is, gyönyörű eredmények születtek!
Így lett nemzeti hős az orvosnő, aki anatómiai ismereteit akként kamatoztatta, hogy tudta, hova kell szúrnia a zsebkéssel, hogy a szívet eltalálja kétszer-háromszor, így lett nemzeti dáma a lotyó, aki ahelyett, hogy kisgyerekét ringatta volna, cipőraktár kirablásával és kommunistavadászattal múlatta az időt, és így lett semmissé a doni katasztrófa után kiadott parancsán kívül a polgári lakosság és a munkaszolgálatosok ellen elkövetett bűnök miatt kivégzett tábornok ítélete is - éppen most folyik nemzeti hőssé faragása.
Az a törvény is rossz precedenst teremtett, ez sem lesz a jogállam büszkesége.
Hogy mára kiderült, hogy 2006-ban az utcán a hősök hajigálták a benzinespalackokat és gyújtogatták a kukákat, az várható volt, mint ahogy ez a pitiáner bosszú is, amit a zavargások ellen fellépő rendőrök ellen folytatnak.
Nem akarom én azt a rendőrt felmenteni, aki a sípcsontját kockakővel dobáló szemétládát pofánverte a tonfával, - a rendőrnek nem szabad érzelmeket vinni a munkájába, de egyáltalán nem biztos, hogy magam egy olyan szituációban, amikor a mellettem álló bajtársamat vascsővel ütik, erőt tudnék-e venni indulataimon.
A jog ismer olyan fogalmat, hogy valaki menthető erős felindultságában lépi túl az önvédelem szükséges mértékét, ez talán akkor is fennállhat, ha az elkövető rendőr.
Ha a libapásztort megbüntetjük, amiért fejbevagdalta a pálcájával az ambiciózus gúnárt, mikor az a vetésbe akart bóklászni, akkor annak az lesz a következménye, hogy legközelebb legfeljebb utánaköp az elkövetőnek, oszt hagyja, menjen, amerre akar.
Csakhát a jogállam az egy olyan állat, amellyel kapcsolatban egészen pontosan rögzítve vannak a társadalom működési szabályai és a megsértésük esetén várható szankciók.
Márpedig a szankció csak akkor ér valamit, ha elkerülhetetlen, gyors és arányos.
Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel, mondja az Írás, de azt nem mondja, hogy az a kenyér hány kilós és hány napos legyen.
A gyenge rendőrség gyenge államhoz vezet, meg mindenféle magánszolgálatokhoz, testőrségekhez, SA-hoz, egyebekhez.
Anno az ÁVH is azért jött létre, mert a Rendőrségben nem bízott Rákosi, most is valami hasonló folyamat zajlik, és Viktor már elég szépen kopaszodik.
Meg kellene védenünk a Rendőrséget, ezzel is védenünk kellene a jogállamot.
Már a maradékát, ugye…


:O)))

ZSARUSIRATÓ

Nem lehet jó ma rendőrnek lenni...

Valamikor, hajdanán, még a kádárizmus vérzivataros éveiben, de még ennek előtte is, rendőrnek lenni életpálya és hivatás volt egyúttal.

Aki akkor felszerelt, az komolyan is gondolta a döntését, és amikor felesküdött a közrend és közbiztonság védelmére, akkor ezt ideológiamentesen tette, - egyetlen alapvetés lebegett a szeme előtt - mint a korabeli kupléban énekelték: röndnek muszáj lönni!

Nem volt valami túl népszerű hivatás, de a rendőrt azért megbecsülte a társadalom, az utcán szolgáló rendőr egy szakmunkás bérét kereste meg, ehhez jöttek még természetbeni juttatások, szolgálati lakás, évente ruhapénz, BM üdülők sora, saját orvosi ellátás, utazási és nyugdíjkedvezmény, meg az általános köztisztelet, ami az egyenruha felhúzásával alapból megjárt - amit megszerezni nem kellett, csak elveszíteni lehetett.

Gyerekkoromban azt mondták a szüleink: kisfiam, ha eltévedsz, vagy valaki bántani akar, menj oda a rendőrbácsihoz, ő majd segít.
Merthogy akkor még lehetett találni az utcán rendőrt - vagy kettesével járőröztek és lassú sétájuk közben oldották meg a problémákat, beszélgettek el azokkal, akiknek gondjuk volt, vagy pedig posztos rendőrként dolgoztak, - egy adott helyen álldogáltak, egymást váltva, éjjel-nappal.
Jelen voltak.
Ott voltak ők is, ahol az emberek éltek, egyenruhában, felismerhetően, közvetlen volt a kapcsolat – részei voltak a falvaknak, városoknak.
Kemény környéken nőttem fel, akkortájt még állt a Mária-Valéria telep, a rengeteg szegény emberrel és rengeteg bűnözővel.
A házunkban lakott egy rendőr, aki ott szolgált, és amikor jó munkájára való tekintettel kiemelték, akkor összeomlott a közbiztonság, - visszahelyezték és a rend is helyreállt.
Pedig nem bántott senkit, - igaz, szép nagy marha embör volt, de maga a megjelenése és a fellépése tekintélyt adott neki, merthogy akkoriban azért nem tornából felmentett ötvenkilós gyerekek szaladgáltak rendőrjelmezben.
A rendőr természetesen a mindenkori jogszabályi keretek között mozog, és ha az azt írta elő, hogy március 15.-én nincs tüntetés engedély nélkül, akkor ez ellen lépett fel, ha azt írta a jogszabály, hogy csak a kijelölt gyalogátkelőn lehet átmenni az utcán, akkor, ha máshol léptél le a járdáról, megszólalt a rendőr sípja.
Ma leginkább az állampolgár fütyül rá, hogy mit is hadonászik a rendőr.
A rendszerváltás előtt a nép elnéző szeretettel kezelte az ő kissé bugyuta Rendőrségét, viccek százaival kedveskedett neki, és a rendőrök is röhögtek saját magukon az eléjük tartott tükörben, de nem tiltatták le a rendőrvicceket a kabaréban, mint a focisták a cukorka-reklámot, amelyik még a focista orrát is tisztíccsa…
Aztán a rendszerváltás után valami elromlott.
A hatalomra került új urak azt gondolták, hogy a rendőrtől kell megvédeni a demokráciát, jóllehet jobb lett volna, ha hagyják, hogy a rendőr védje meg a demokráciát némelyiküktől, mert annyi szemetet régen lehetett látni, mint amennyit a rendszerváltás a felszínre hajított.
Először a rendőrséget lefejezték, aztán szépen lassan, ütemesen lecserélték a teljes vezetői állományt, a helyükre pedig a szokásos magyar kontraszelekció diadalaként nyeretlen kétévesek és a helyettesek helyettesei kerültek, nemhiába nevezték a rendszerváltást az osztályvezető-helyettesek forradalmának.
Aztán sorra került a teljes állomány is, - tapasztalt bűnügyi szakembereket lehetetlenítettek el, tettek utcára, helyüket az utcáról felvett fiatalokkal próbálták betölteni.
A szakmai munka színvonala egyre gyengébb lett, hiszen ez is olyan szakma, amit csak könyvekből megtanulni nem lehet, a tetejébe, akinek követelményeket kellett volna támasztani, az is inkább a kocsmapultot támasztotta, megjelent a testületen belül a korrupció, a bűnözés.
Aki próbált volna fellépni a szörnyű belső állapotok ellen, azt ellehetetlenítették, kirúgták, de volt olyan „öngyilkosság” is, amelynek indítéka, magyarázata a mai napig nincs.
Ment az olajbiznisz, az Országgyűlés egy pillanat alatt tudott volna véget vetni az egésznek, de valamiért nem volt rá ennyi ideje, a bűnöző mindig előbb tudott a razzia vagy az ellenőrzés elrendeléséről, mint a rendőr, a forgalmi engedélyekbe be volt készítve az ötezres, - szóval a Rendőrség padlóra került.
Az Országos Rendőrfőkapitányt az egész ország maffiózónak tartotta, volt ellene tanúvallomás is, hogy nem, - nem Nokiás-dobozzal - aktatáskával hordta az olajszőkítésből származó pénzt, meg összefogdosta a leszámolásnál használt fegyvert, de haja szála se görbült, ez akkor nem volt elegendő még a megkérdezéséhez sem, ma meg ő a belügyminiszter.
Félt mindenki.
Nem is csoda, hiszen a rendet akaró kiskunhalasi rendőrkapitánynak megmondta a bűnözőből cigarettakirállyá avanzsált vállalkozó, hogy leváltatja, - le is váltották.
Mondjuk ez érthető is, hiszen az Orbán-család az igazi magyar vállalkozó tanyájára járt lovagolni, a megyei rendőrfőkapitány meg okos ember volt, talán már akkor megfordult abban a szép kopasz fejében, hogy az aktuális hatalmasságoknak tett szívességek egyszer még jól jöhetnek…
A rendőrt, aki ebben az országban rendet akart, a rendszerváltás óta soha, senki nem védte meg, talán az egy Gyurcsány volt az, aki nyilvánosan kiállt mellettük és elment hozzájuk akkor, amikor az egész jobboldal halálhörgött és artikulálatlanul üvöltve a rendőrök ellen fordult.Nem nagyon lehet csodálni, hogy az erkölcsileg és anyagilag padlóra tett állomány inkább elfordul, ha gondot lát, minthogy utánaszaladjon a hóna alatt Pista bácsi libájával szaladó tolvajnak, - fusson, akinek adómentes költségtérítése, meg százötvenmilliós villája van a képviselői fizetéséből…
A Fidesz a rendszerváltástól kezdve egyszerre rendpárti és rendőrellenes, - azt a rendőrséget támadja még ma is, melyet tettlegesen nyolc éven keresztül támadott, amelynek még a maradék tekintélyét is szétzilálta.
Szép példája ennek Orbán csicskása, a nagyeszű Balsai István, a 2006. őszi rendőri intézkedéseket vizsgáló miniszterelnöki megbízott, aki utólag még ütne egyet azokon a rendőrökön, akik védték a Fidesz által utcára csődített csőcselékkel szemben a jogállamot, akik szó szerint az életüket kockáztatva állították helyre a rendet, és akiket ma sötét lelkű vadállatoknak fest le a fideszes propaganda.
A rendőr a közrend védelmezője, akire csak és kizárólag a jogszabályok előírásai vonatkoznak - csak azt és csakis azt lehet számonkérni rajtuk.
Az a politikus, aki a rendőrök ellen fordul, igen veszélyes útra téved, mert könnyen meglehet, hogy amikor majd a békés tüntetők őt akarják a Dunába hajigálni, akkor a rendőröknek eszükbe jutnak az általa hangoztatott magasztos elvek és megnézik, hogy mi érdekes is történik a másik irányban.
Ha rendőr lennék, felettébb utálnám a mai politikusokat, nemkevésbé azokat, akiket a gallérjukon hordott tölgyfalevelek sem akadályoznak meg a seggnyalásban, feledve a rendőrség szerepét, a rendőr ethoszát, törvényt, etikát, mindent - csak a helyezkedést nem.
A rendőr ne politizáljon, a rendőr szolgálatban legyen politikai, társadalmi és etnikai tekintetben vak – ne érdekelje más, csak a törvény és a közrend.
Lesz itt még olyan rendőrség, amelyet szeretni fogunk, az élet fogja kikényszeríteni a létét és a társadalom fogja megvédeni a tagjait, de ehhez első lépésként az kell, hogy a bűnözést szorítsuk ki a politikából.
Ők erre a feladatra képtelenek, ez a mi dolgunk, a társadalomé, ezen is kell dolgoznunk.
És védeni kell őket, hogy ők védeni tudjanak minket, az életünket, a vagyonunkat, és azokat az értékeket, melyek élhetővé teszik egyszer majd ezt az országot.
Nem a rendőrökön fog múlni, ha másként alakulnak a dolgok…


:O)))

A bejegyzés itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/zsarusirato

Utóirat:
Rákerestem a címre a guglin és szomorú szívvel konstatáltam, hogy ezzel a címmel jelent már meg egy könyv, Szántó Gábor az írója, akitől itt kérek elnézést az akaratlan címazonosságért...
Mea klumpa, mea maxima klumpa!

KATONAI SZAKÉRTŐK...

Minden napra egy tojás, - van úgy, hogy több is...

Miután életet lehelt a Kisantantba, lenullázta az ország négy éves erőfeszítéseinek eredményeit, kirugott minden állami alkalmazottat a portásokkal bezárólag, szívott egy jót Barrosónál, kivett a legszegényebbek zsebéből egy rakás pénzt és lefejezte a Honvédséget, reménykedni kezdtünk, hogy a hetedik napon végre megpihen.
Tévedtünk.

Fejét hoszasan vakargatva felködlött benne, hogy bár a Rendőrséget nyolc éven át gyalázta rombolta, a Honvédség végre NATO-kompatibilis  vezetését világgá zavarta - talán a fegyvereseket mégsem alázta meg eléggé, pótolni kellett hát a mulasztottakat.

Magához szólította hát éves állománygyűlésre  a katonai vezetőket, ahol előzenekara, Hende  Csaba lelkesítő szózatot intézett hozzájuk, megállapítván: az új vezetés egyik legfontosabb feladata, hogy becsületes, kitartó munkával visszaszerezze a honvédség becsületét.
Ebből arra lehet következtetni, hogy szerinte a Honvédség elvesztette becsületét.
Nem kis bátorság kell egy ilyen kijelentéshez, aki utoljára ilyenre vetemedett, azt később felakasztották, - reméljük, vele azért kegyesebb lesz a sors.
Ami azt illeti talán kibonthatta volna jobban is a gondolatot, hogy mire alapozza ezt a véleményét, - sokat törtem rajta a fejem magam is, - hátha eszembe jut a támadó ellenség elől megfutamodó Honvédség, de ilyen esetre nem emlékeztem.
Az lmúlt évekből meg az maradt meg az emlékezetemben, hogy a sorpozott állományból álló tömeghadseregről áttértünk a hivatásosokból és szerződésesekből álló modern hadseregre, meg megszüntettük a sorkatonai szolgálatot, felkészítettük az állományt a ma jellemző békemissziókban való részvételre és végezzük is ezt a feladatot teljes nemzetközi elismerés mellett, néhány hősi halottunkkal hitelesítve a feladat komolyságát.
Erre jön Tornábólfelmentett Hende az elvesztett becsülettel.
Szánalmas.
Aztán eszembe jutott, - tán a büntető eljárás alatt álló néhány katonai gazdasági vezető az oka ennek a kemény minősítésnek?
Lehet, de hát a korrupció az, ami ellen legnehezebb védekezni, - itt van ugye mindjárt ez a Gripen-ügy is, - melyhez képest bagatell a mostani bűncselekmény,  - Orbán Viktor mégsem tudta kivédeni, pedig - mondhatnánk - eléggé közel volt hozzá az évszázad magyar korrupciójának centruma, ha beelenyúl a zsebébe, meeglehet, meg is tudja fogni...
Hende nagyon ért a katonai ügyekhez, 1991-94 között mint kabinettitkár ő készíttette be a vizeskancsókat a honvédelmi kabinet üléseire, és ő volt az, aki ellenőrizte a fénymásolót kezelő polgári alkalmazott munkáját, - a megjelenése is olyan Bem-após...
Aztán maga a Legfőbb Hadúr is megszólalt és értékelt, - hej, de sokszor elképzelhette ezt a jelenetet, amikor Zalaegerszegen húzta a fókát, meg amikor az elhárító tiszttel beszélgettek a vallás, a szocialista világnézet és a béketábor biztonságának összefüggéseiről...
De minden rosszban van valami jó is, - szakmailag oly magas szintre jutott, hogy skrupulusok nélkül értékelhette a Honvédséget, - a híradások szerint elégedetlenségének adott hangot a honvédség hadrafoghatóságának színvonalával összefüggésben.
 Azt találta mondani, hogy egyaránt sérti az alkotmányt és a NATO-t megalapozó washingtoni szerződést a honvédség hadrafoghatóságának jelenlegi színvonala.
Szép duma, habár már nem is nagyon lpődünk meg rajta, - megszoktuk már tőle az ilyen nagyívű baromságokat.
Ha igaza lenne, akkor a NATO tiltakozna, de nem ezt teszi, a Honvédség meg nem a törvényességnek megfelelően működne, - márpedig ezt teszi.
A nép meg benyalja ezeket a hülyeségeket, mert ugyan sem nem igazak, sem nem értelmesek a Vezér állításai, de oly szépen hangzanak, - hisz mi kell nekünk? - Erős Haza, Erős Hadsereg, Erős Antónia...
Merthogy rendnek muszáj lenni, mondá, és ő ezt a rendet helyre is fogja állítani.
"Kizökkent az idő, ó kárhozat, hogy én születtem helyretolni azt!” - mondá a mi Hamletünk, majd magárahagyta a megszeppent állományt mert szólította a kötelesség.
Még ma meg kellett sértenie a Rendőrséget is, és a mi hősünknél számtalan jótulajdonsága szorgalommal is párosul.
Imígyen hát elment megalapítani a Királyi Testőrséget, szanaszéjjel zavarni a Köztársasági Őrezredet és beintegrálni az állami erőszakszervezetbe saját kis magánhadseregét.
Ez persze roppant tetszik azoknak, akik azokra a feladatokra készülnek nap nap után, melyek ellátására most nem találták megbízhatónak őket, - ha én rendőr lennék, nagyon lelkesednék most a miniszterelnökömért...
Merthogy egyéb mentális betegségei mellett cseppet paranoiás is a Nemzet Miniszterelnöke, aki esetleg elfelejtette volna, annak hadd idézzem fel első kormánya idején tett szlovéniai kiruccanását, mikor is a vasúti szerelvénye előtt előfutó mozdony haladt, a levegőből helikopterrel fedezték a szerelvényt, és amikor a vonat áthaladt az állomásokon, akkor mindenkit betereltek a peronokról, meg ne merényeljék magasztos személyét.
Szóval akkor most a fegyveresek piszkosul motíváltak lettek, biztos tekintettel néznek a bizonytalan jövőbe és azt számolgatják, hogy az új adórendszer áldásaként mennyivel kell olcsóbban vinni vásárra a bőröket, amelyben egyébként is olyan jól érezhetik mostanában magukat.

:O)))

Ps: Kellene egy jó ötlet, - vagy nincs semmiféle mód a Kósa-botrány kivizsgálására?
Nálam sokkal okosabb (nem egy kunszt...) emberek is mondják, - nagyot kaszáltak ezen némelyek...

REND LESZ...

Méghozzá két hét alatt.
Ezt nyilatkozta Orbán, aki elmondta, hogy őrző-védő szolgálatokra, pénzért megvásárolható biztonságra nincs szüksége Magyarországnak.
Merthogy ez szerinte nem Latin-Amerika.
Örvendetes ez a gyors fejlődés a földrajztudomány terén (adná az ég, hogy egész Európa ismeretére kiterjedő legyen...), - remélhetőleg még tanúi lehetünk majd annak is, hogy a közgazdaságtudomány területén is hasonló fejlődésnek indul jövőnk záloga, korunk reménysége, a Vezér.
Merthogy oda talált ma nyilatkozni, hogy bár nem tudnak egy nap alatt felvenni háromezer rendőrt, ami egyébként szükséges volna, de már készen állnak azok az intézkedési tervek, amelyekkel az ország különböző pontjaira rendőröket fognak vezényelni.
Ennek megvan a pénzügyi háttere is, és pontosan tudják, hol fogják felállítani a kormány megalakulásának második napján az új rendőrőrsöket, az új, ideiglenes rendőrállomásokat, melyek lesznek a szükséges jogszabály-változások - sorolta.
És emígyen fejezte be: "Két hét alatt fogunk rendet tenni az ország olyan pontjain, amelyek ma még reménytelennek tűnnek."
Imádom ezeket az orbániádákat, a népbutítás eme kis gyöngyszemeit.
Kezdjük talán ott, hogy ingyenleves ezen a szakterületen sincs.
Ha őrző-védő, ha rendőr jelenik meg egy adott területen ahol eddig nem volt, az bizony pénzbe fog kerülni, nem is kevésbe.
Mint ahogy háromezer rendőr foglalkoztatása is rengeteg pénzbe kerül majdan, már ha betartja amit ígért.
(Nem is tudom, minek drukkoljak, - Medgyessy például betartotta az ígéreteit oszt tessék, ide vezetett...)
Ami azt illeti, az őrző-védő olcsóbb, mint a rendőr.

És ezen a ponton lenne szükség  a közgazdasági megvilágosodásra, merthogy erre forrás a mai költségvetésben nincs, és ha erre akar pénzt fordítani, akkor azt valahonnan el kell venni, - vagy növelni kell a költségvetés hiányát.

Az első esetben a mutatvány a cirkuszi tányérpörgetéshez válik hasonlatossá, a második esetben rámehet a mutatványra a cirkusz.

Ez utóbbi ugyanis további kérdéseket vethet fel, és ezeket a kérdéseket nem sajtótájékoztatón, hanem az IMF szakembereinek kell megválaszolni.

Aztán itt van maga a probléma, a közbiztonság kérdése.

Magyarországon a közbiztonság nemzetközi összevetésben és tendenciáját tekintve nem rossz, ha meg a hajdani Orbán-kormány időszakában mért adatokhoz hasonlítjuk, akkor egyenesen kiváló.

Csökkent a gyilkosságok, a vagyon elleni bűncselekmények száma, javult a közlekedési morál, - persze ha az emberek szubjektív biztonságérzetét vizsgáljuk, akkor azért kicsit más a helyzet.

Az utóbbi nyolc év jobboldali hisztériái, utcai randalírozásai és a jobboldali politikusok által meghonosított durva közbeszéd és agresszivitás nyomot hagyott a társadalmon.

Hatása tapasztalható a hétköznapi érintkezésben, a közlekedésben és az élet más területein is.

Ezt a mai ordenáré stílust nagyon nehéz lesz megváltoztatni, - nehéz ugye a lócitromot a lóba visszalapátolni.

Viszont baromi könnyű azon a területen javulást elérni, ahol mi romboltunk ennek előtte, ugye.

Például nem vágunk viacolort és utcai padot a rendőrhöz, nem gyujtjuk fel a kukát és nem ordibálunk éjnek idején a főváros főútjain zászlókat lengetve - máris javulnak a közállapotok.

Van a bűnelkövetésnek egy másik kategóriája, a munkanélküliségtől sújtott területek sajátja ez, - a kis értékre elkövetett vagyon elleni bűncselekmények és az un. megélhetési bűnözés.

Konkrétan: ellopják Mari néni tyúkját és minusz tíz fennforgása esetén fát vágnak az erdőn, hogy meg ne fagyjon a gyerek.

Ezek kétségtelenül valós gondok, sok összetevő eredőjeként alakult ki ez a helyzet. 
Namármost ez tipikusan az a probléma, amelyet nem lehet rendőri intézkedésekkel felszámolni, bármennyire is ezt hiszi a nép ostobább fele és Orbán Viktor.
Az ilyen területek és lakosságuk helyzetét csak komplex, az élet szinte minden területére kiterjedő változtatásokkal lehet megoldani, de párszáz, átmenetileg a területre vezényelt rendőrrel alapvető változást elérni nem lehet.
Egy ilyen intézkedés csak a parasztvakítás újabb szép példája, - meg sem értem, hogy Orbán hívei miért élvezik azt, hogy folyamatosan hülyének nézi őket ( lehet joggal?) a saját vezérkaruk.
Majd lesz esetleg két-három ember, akiken a tyúktolvajok Zuschlagjaiként példát fognak statuálni, ezek boldogan bevonulnak továbbképzésre a sittre, ahol fűtenek rájuk és az élelmezésük is biztosított.
A rendőröket - akik eddigre már a francba kívánják majd Viktort és hülye tanácsadóit - aztán egy idő után már haza kell vinni, merthogy a vezénylés átmeneti állapot, ami nem tarthat örökké.
Emígyen aztán minden szépen visszaáll az eredeti kerékvágásba, merthogy addigra már nem kell bizonyítani, hogy mi vagyunk a Csodatevő Viktorka...
Mindenesetre jellemző Orbán gondolkodására és a Fidesz által kidolgozott nagyívű programok minőségére ez a megnyilatkozás is.
Még szerencse, hogy a Szeretett Vezér - mint nyilatkozta - szerény és alázatos lesz tervezett regnálásának hátralevő tizenhat évében, - lehet, hogy csak éjszaka fogja hordani a koronát...
:O))))

* A képen látható szobor Kovács XIII. József törm. - t ábrázolja az Orbán-program végrehajtása közben.
Figyeljük meg elszánt tekintetét és rendíthetetlen magabiztosságát: szolgálatba indulás előtt narancsot evett...

GYURCSÁNY-BESZÉD...

Regisztráltam, aztán közbejött valami és mégsem mentem el a Körcsarnokba.
Nem nagyon hiányoztam, a korosztályom igencsak felülreprezentált volt.
Gondolkodtam, mi lehet ennek az oka, aztán arra jutottam, hogy a közép - korosztály valószínűleg kenyérféltésből mellőzi az olyan baloldali rendezvényeket, ahol televízióközvetítés van, a legfiatalabbak meg inkább a radikális eszmék hívei.
Mivel jelenleg baloldalon éppen senki nem akar páncélvonatot vezetni meg burzsujt akasztgatni sem, kénytelenek a jobboldalon kiélni vonnzódásukat a problémák fizikai megoldásához, - ott aztán vannak ötletek dögivel e tekintetben.
Emellett egy nyugger szavazata éppen annyit ér, mint a tizennyolc éves adrenalinfüggő utcai harcosé, - nekem teljesen megfelelne, ha az MSZP besöpörné a hátommillió nyugdíjas szavazatait...

Node Gyurcsány.

Elsősorban is meg kell állapítani, hogy a politikai vereség nem hagyott maradandó nyomot rajta, valahogy nem keltette a megtört ember, a bukott politikus benyomását, a tehetsége nem kopott meg, tiszta és világos gondolatokat tolmácsolt olyan módon, hogy hallgatói azonosulni tudtak vele.

Ez a beszéde is alapvetően a hazugság elleni beszéd volt.
Azok ellen szólt, akik ellopták az országtól a sikereit, elhazudták eredményeit és romhalmaznak nevezik azt az országot, amelyik az ő országlásuk óta rengeteget fejlődött.
Elmondta, hogy 2001 és 2006 között három kormány több mint 1.500 milliárd forintot költött el "tisztességes, elfogadható, vitatható, de a többség által szerethető célokra", - ennek az összegnek a feelét Medgyessy, egyharmadát Orbán és egyhatodát az ő kormánya költötte el.
Érdekes, ezzel a Fidesz nemigen szokott dicsekedni...
Szólt az autópályákról, a szociális intézkedésekről, a rászoruló gyermekek étkeztetéséről, a családtámogatási rendszer fejlődéséről, a felépült lakásokról, a fejlődő országról.
Aztán beszélt a kudarcokról és azok okairól.
Önkritikusan is, - elmondta, hogy nem lehet a nép nélkül reformot keresztülvinni, bármennyire jó is a szándék és bármekkora is az elszántság, és hogy ő itt követte el a hibát: rosszul mérte fel a magyar társadalom elszántságát és reformképességét.
Aztán szólt a rendről és a rendbontókról is, akikkel szemben elvárható, hogy a rendőrök megvédjenek bennünket, a társadalomtól meg az várható el, hogy védje meg a rendőrségét a rendbontókkal és a pártjukra állókkal szemben.
Szólt néhány keresetlen szót a Fideszről és Orbán Viktorról, elmondta, hogy attól még nem lesz egy párt középen, hogy van nála szélsőségesebb is, és felrótta Orbánnak azt a kíméletlen uszító politikai háborút, amit a hatalom megszerzése érdekében folytatott.
Beszélt még a Jobbikról is, - nem lesz olyan könnyű a szélsőséges indulatokat lecsillapítani, mint amilyen könnyű volt felszítani.
Nagy elismeréssel méltatta Bajnai és Lendvai Ildikó munkáját is, - a csarnok közönsége lelkesen megtapsolta őket. 

Beszéde  végén felszólított minden demokratát, hogy szavazzon a Mesterházy Attila által vezetett szocialista listára, ő is így fog tenni..

Ma is azt állítom, hogy kár volt elengedni őt a Szocialista Párt éléről, a kvalitásai meghaladják bármelyik mai szocialista politikus képességeit, és ezzel nem azt szeretném mondani, hogy Mesterházy tehetségtelen, hogy Molnár Csabában nincs ott a jövő ígérete, vagy Lendvai Ildikó ne lenne okos, de Gyurcsány éppen a legmegfelelőbb korban van, felkészültsége megkérdőjelezhetetlen, vitakészsége kiváló, szónoki képességei a legjobbak között vannak a mai Magyarországon.

Már megjelentek az első találgatások arról, hogy készül Gyurcsány új pártja, - én mégis azt szeretném hinni, hogy politikai jövője a Szocialista Párton belül lesz.

Meggyőződésem, hogy ez a szocialisták érdeke is.
A Fidesz nevében Navracsics nyilatkozott, miszerint Gyurcsány "önkényes évértékelő beszédet tartott"...
Viccesek ezek a fiúk, milyen az az önkényes beszéd? Egyébként meg mi közük hozzá, hogy Gyurcsány hol tart beszédet?
Ameeddig van hallgatósága, addig akkor beszél, amikor akar.
Mellesleg van a Demokratikus Charta is annyira alkalmas szervezet egy felkérésre, mint a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület.
Felrótta Navracsics a Szocialista Pártnak, hogy időről időre azonosul Gyurcsánnyal.
Igencsak érdekes egy demokrácia lenne az, amelyikben az ellenzék mondja meg, kivel vállalhat közösséget a kormánypárt, kivel nem.
Nekik nem tetszik Gyurcsány, - ezt mondjuk meg is értem.
Valamiért azt sejtem, Gyurcsánynak sem tetszenek ők.
Szerintem ettől politika a politika...
:O)))