A következő címkéjű bejegyzések mutatása: SALLER. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: SALLER. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. április 23., hétfő

SALLER FELÉ, FÉLÚTON

Orbán Viktor miniszterelnök a brüsszeli Európai Politikaközpont (EPC) kutatóintézetben tartott előadást.
Az érdeklődésre nem lehetett panaszkodni, sokan kíváncsiak voltak rá, de hát sokan voltak kíváncsiak a szakállas nőre és a kígyóra is, mely fejétől a farkáig öt méter, a farkától a fejéig szintúgy, tehát mindösszesen tíz méter.
A hallgatóság megtekinthette élőben és teljes életnagyságban Európa Eszét, a Mi Megmentőnket, az ügyvéd-főmérnököt.
Miniszterelnökünk ismét mélyenszántott, ki is fáradhatott a végére, hiszen nem szokta ő ezt – márhogy magyaráznia kell az álláspontját.
Inkább ahhoz szoktatták vazallusai, hogy egy-egy kinyilatkoztatását a gazdaság hajtóerejének tekintik, és ájult tisztelettel néznek fel rá, Új Idők Új Emberére, ki helyretolja az idő tengelyét és ismét naggyá teszi a magyar nevet.
Az ugyan kissé gyanút ébresztő, hogy Európa valamennyi országa rajtunk röhög, és titkon már azt számolgatja, hogy mennyi juthat nekik azokból a forrásokból, melyekhez mi nem leszünk képesek hozzájutni nagy sarkantyúpengetésünk közben, melynek folyományaképpen mellesleg rendre pofára is esünk.
Rapid és átgondolt döntéseiről ismert kormányfőnk előadásában rosszallotta, hogy Európában túl lassúnak bizonyul a döntéshozás, mert azon tökölődnek a döntéshozók, hogy mit szól döntésükhöz a piac. Így az EU sosem tud az események elébe menni, mindig csak követni fogja azokat.
Erős Európára van szükségünk a sikerhez – mondta.
Példát vehetnének rólunk, nálunk aztán nincs teszetoszaság, igaz, lassanként már piac sincsen, de hogy a döntésektől a megvalósításig rövid az út, az már biztos.
Elébe kellene menni az eseményeknek, mint nálunk, ahol a döntések olyan gyorsan születnek, hogy – ahogy saccolom – leginkább kiváltói lesznek bizonyos eseményeknek, melyek során a Vezér örülhet, hogy ha a talpa és a terep között nem szakad meg huzamosabb időre a kapcsolat, mert mi van, ha mégsem tud levitálni?
Így az EU sosem tud az események elébe menni, mindig csak követni fogja azokat, mondta.
Erős Európára van szükségünk a sikerhez – nyilatkoztatta ki, és ebben igaza is van.
Hogy éppen ő gyengíti, éppúgy, mint saját hazáját, az itt most másodlagos…
Mit kell itt a piaccal kínlódni, a piacon kereskedjenek, a kormány kormányozzon a nép meg kussoljon –ez a helyes munkamegosztás!
Orbán kifejtette: az ország érdeke azt kívánja, hogy a magyar gazdaság a piacról finanszírozza magát, még akkor is, ha az IMF-hitel olcsóbb lenne. A tárgyalásoknak nem az a célja, hogy elhagyjuk a kötvénypiacot – mondta a kormányfő, hozzátéve, hogy oda 5-8 évbe telik visszatérni.
Hát ez az, Mein Vezér, de ez így nem fog menni!
Ma a nemzetközi piacról finanszírozni az országot fenntarthatatlan terhekkel jár, huzamosabb időn keresztül 9 százalék körüli kamatot fizetni egyenes út a pusztulásba, arról nem szólva, hogy nem mi hagyjuk el a kötvénypiacot, hanem a kötvényeinket elkezdhetjük puha papírra nyomva tekercsben árulni. 
Hogy miért gondolja ez az ember, hogy a világ úgy működik, ahogy ő kitalálja, az rejtély, talán a pszichiátere tudna erre szakmailag adekvát választ adni, én ezt meg sem kísérelném.
Ismét elővezette kedvenc hülyeségét, hogy az IMF pénzt tukmálna ránk, holott nekünk a pénz nem is kell.
Nem hát, csak az kellene, hogyha valamelyik orbitális baromságunkba belebukunk,akkor álljanak értünk helyt, ne a mi pénzünk bánja, merthogy az fincsi, ha a kockázatot nullára redukálva tudunk bátran kísérletezni.
Merthogy – ha nem tudnád, kedves olvasó - Magyarország az Unió laboratóriuma, ezért találjuk magunkat össztűz alatt.
Te meg vagy a kísérleti egér, és hogy ezt olvashatod, annak az lehet az oka, hogy még nem került rád a sor, hogy a farkadnál fogva felemelve kivéreztessenek.
És az is kevés helyen fordul elő, hogy egy patkány kap laborvezetői megbízást, de azért ebben is van előrelépés, országos szinten is…
Aztán mondott még a Hős Anya vagy mi is még más baromságokat is, többek között azt, hogy a mi áfa-rendszerünk szofisztikált.
Ez egy érdekes új kifejezés a népnyúzásra, most éppen harminc százalékra akarta az áfát szofisztikálni unortodox módon a Vezér, persze csak az olyan luxuscikkekre, mint a kenyér meg a csécsiszalonna.
Aztán megtudhattuk, hogy a magyarok elfogadták, hogy a munkanélküli-segély már csak három hónapig jár, és nem tiltakoztak a közmunka ellen sem.
Hát nem is tudom, erről meg kellene azért kérdezni egy ötvenötödik életévét betöltött, az állásából éppen kirúgott magyart is, miközben tömi magába a libamájas rizottót, persze csak előételként.
Persze meg lehetne nézni azt is, hogy milyen hatása van ennek a bölcs és takarékos intézkedésnek a feketegazdaságra.
Nagy a gyanúm, hogy megszaporodik a helyiérdekű vadászmesterek, meg a „Lakásodban Lomizok Mozgalom” híveinek száma, rendőr meg úgy sincs, liba sem lesz, a tyúk meg olyan mesebeli figura lesz a falusi gyereknek, mint az egyébként Matolcsyra hajzó Süsü, a sárkány…
Azt is tudomásunkra hozta a Fülkeforradalom Vezérlő Tábornoka, hogy Magyarország 2013-ra a térség legdinamikusabban növekvő gazdaságai közé szeretne tartozni.
Én egy egyéni vállalást tennék, segítendő az ország felvirágoztatását: 2013-ra a Paris Hiltont legdinamikusabban megpocséklók közé szeretnék tartozni.
A realitása mindkét vállalásnak egyforma…
Magam részéről lassan már megelégednék azzal is, ha Magyarországot tíz év múlva nem úgy emlegetnék, mint hajdan Gyürüfűt.
A tenger bölcsesség kinyilatkoztatása után a Vezér elvonult, holnap megy majd az esedékes kokikért és sallerekért, és nagy a gyanúm, hogy a fotósok távozása után kikéredzkedik majd pisilni, hadd tartson a nagy esemény legalább tíz percig, majd Barrosonak mesél nagypapájáról, Prosz tatáról, az is öt perc.
Ha csak ki nem teszik az ajtó elé, mint a kardfogú tigris Frédit…
Mi meg majd meghallgatjuk a győzelmi jelentést, meg azt, hogy egy szőrszál választ már csak el a megegyezéstől, de már dolgozunk a kiegyenesítésén, mint viccben az ördög, aki a könnyebb megoldást akarta választani, ahelyett, hogy nekilátott volna a Himalája elterítésének…
Azért legyünk optimisták, én például kíváncsian várom, mikor sokall be a nép – a mobiltelefon-tarifák emelésekor biztosan sokan fognak mérgelődni.
Persze nincs ez sem ok nélkül, majd az új, színmagyar állami mobiltelefon-társaság, a Hunor átvállalja, - így kell támogatni a hazai ipart!
A mi Vezérünk egy echte Kossuth Lajos, ő is támogatta a hazai ipart,  ellopta az árvák pénzét és tehetségtelen politikus volt, továbbá ma szemmel mintha kissé populistának is tűnne…
Hiába, nincs új a Nap alatt…

:O))))

2011. július 3., vasárnap

KICSI VAGYOK, SZÉKRE ÁLLOK

De nagyon tetszett!
Kongresszust tartott a Fidesz, melyen részt vett a Fidesz és 1500 küldött,..
Fideszt ismét a párt elnökévé választották, a legszebb Rákosi-időket idéző szavazattöbbséggel.
Nagy káderínség lehet arrafelé, minden posztra csak egy jelöltet állítottak, így aztán a választások nem hoztak valami túl sok meglepetést, mindenki, akit a Vezér arra érdemesnek tartott megkapta a maga cubákját Orbán asztaláról - nem kellett marakodniuk az asztal alatt.
A küldöttek meg jól begyakorolt módon szorgalmasan emelgették a kezüket, talán csak Pelczné - aki egérszürke egyéniségéhez fehér kosztümöt viselt – lett szavazatokban is mérhető módon kissé megbírálva.
És hát a nagy szövetséges vette rossznéven Pokorni okvetetlenkedését a reverendához kapcsolódó pálcahasználati jog bevezetése és a tizenkét évre leszállítandó oktatási korhatár bevezetése ellen.
Amúgy a résztvevők azt mondták, ez egy unalmas kongresszus volt.
Én azt mondanám, a teremben maga a szolgalelkűség ült ezerötszáz példányban, ezerötszáz szervilis cseléd lelkendezett a Vezérért, aki mint kiöregedett vidéki primadonna a jutalomjátékán, buzgón ünnepeltette magát.
Még egy székre is felmászott, nehogy már valaki lemaradjon a történelmi látványról, az erőlködés kétlábon járó megtestesüléséről.
Aztán voltak beszédek is, volt benyalás manduláig, meg volt örvendezés – de fincsi is hatalomban lenni – és nem maradt el a performance gondosan megtervezett csúcspontja sem: A Vezér szólott az ő alattvalóihoz.
Miután ez nem állami rendezvény volt, ahol udvariasabban lehet csak baromságokat hirdetni, itt lazábbra vehette a figurát és elmondta az alcsuti öltöző tornacipőszagban érlelt, alkalomhoz illő poénjainak teljes listáját, nem is hatástalanul.
Becsületben megőszült egyetemi tanárok heherésztek a tizenkét évesek körében szokásos szlengen, az Unió baloldali izgágáinak kiosztott kokikon, sallereken, ahelyett, hogy valaki feltette volna a kérdést – De Főnök, jó az nekünk, ha egész Európa a mi fenekünket rugdalja?
És mi lesz akkor, ha a dolog nem áll meg a duma szintjén, hanem egyszer megmérgelik magukat, oszt befagyasztják a támogatásokat?
Mi lesz akkor, ha például Putyin bekeményít az energiahordozók ártárgyalásain?
Mi lesz, ha Amerika rossz néven veszi újdonat szövetségesünkkel kialakítandó katonai együttműködést?
Főnök!
Látott már maga térképet?
De ilyen küldött nem volt, ép ésszel nem is lehetett erre számítani.
Habár Szájer hirtelen akuttá váló gyomorproblémája kissé gyanús - lehet, megfeküdte azt a gyomrot kissé a Tibet mellett tüntetők daliás időket idéző eltávolítása a Legeslegnagyobb Testvér látogatása alkalmából?
Aztán szó esett természetesen a harcról, hiszen harc nélkül nem élet az élet, de nem kell aggódnunk: Mi bárki és bármi ellen kiállunk, ha Magyarország érdeke megkívánja” – mondá a Lánglelkű, - azt pedig, hogy mi Magyarország érdeke azt én mondom meg!
Ezt ugyan nem mondta, de tapasztalati úton könnyen ki lehet következtetni.
Megtudhatták a rendvédelmiek is, hogy ők kiváltságosok.
„Ezután is kiállunk Magyarország mellett, akkor is, amikor elmondjuk a rendvédelmi dolgozóknak: senki, így ők sem követelhetnek maguknak indokolatlan kiváltságokat az adófizetők, vagy éppen a nyugdíjasok pénzéből. Felszámoljuk a kiváltságokat.” – hirdette meg a mi Reménységünk. 
Hogy konkrétan mire gondolt, azt nem cizellálta, de a hír hallatán a rendvédelmi népek megszeppenten dugták a hátuk mögé a kezükben szorongatott libacombokat, kiugrottak a BMW-kből, berohantak a minden kényelemmel felszerelt kapitányságokra meg laktanyákba, és csak ott csaptak a fejükre – baj van!
Mert bész@rni ugyan bész@rtak, de a WC-papírt már megint otthon felejtették, meggondolatlanul!
És a papírt is, meg a tollat is, amire bűnbánó leveleiket készültek megírni, merthogy tudják jól, ami a polgármestereknek meg a képviselőknek jogos járandóság, az egy talpas zsarunak maga a luxus és herdálás.
De legjobban az tetszett, hogy felhívta a résztvevőket:  „... ne csak a milliárdosok villáiban, de a lakótelepeken, a külvárosokban, és az ipari övezetekben is legyetek büszkék arra, hogy mi a kétkezi munkából élő emberek, a munkások pártja is vagyunk”.
Ha ezt Szanyi meghallja, sírva fog fakadni, nem is szólva Thürmerről, akiről valaki kideríthetné, hogy él e még egyáltalán?
Szóval így állunk, ma még csak mozaik-kockái vannak az eredményeknek, de ha összeáll majd a kép, akkor igen el fogunk csodálkozni, jövendölte, merthogy egy erős ország képe fog kirajzolódni belőle.
Vagy Magyarország, szőnyegbombázás után…

:O))))