주체사상

Nagy kedvem támadt javaslatot tenni a miniszterelnöknek, ha már úgyis állandóan a zsebében van a keze, ne az adófizetők pénzével.
A kedvem azt hozta meg, hogy olvastam, miszerint százmilliárd forintba kerül az országnak neked, nekem, mindannyiunknak a Népstadion átépítése, meg azt, hogy a Videoton kilencmilliárd forint állami támogatást kap stadionja felújításához.
Kapott már erre pénzt a Fradi, a Debrecen, és még jónéhány nagyobb város, úgyhogy az egy főre eső új, vagy felújított stadionok számában már elég jól állunk, mostmár csak azt kellene kiszámolnia valamelyik gazdasági újságírónak, hogy mennyibe fáj ez a magyar állampolgároknak összesen, majd elosztani az így kapott összeget a meccsek látogatóinak számával.

Az alapvicc szerint, ha rosszul megy az üzlet a kuplerájban, akkor nem az ágyakat, hanem a lányokat kell kicserélni, - nem hátrányos a mértéktelen étvágyú madámoktól sem megszabadulni - de hát nálunk még a komoly tanulmányokból sem szoktak tanulni, nemhogy egy ezeréves viccből.
Itt inkább tanulmányokat sem írnak, csak ne kelljen szembenézni a realitásokkal.
Mindenesetre egy olyan országban, mely az adott sportágban 1986 óta nem jut ki a világbajnokságra, kissé vicces – ha nem tragikomikus – stadionokat építeni olyan befogadóképességgel, melyre legfeljebb akkor lehet szükség a jövőben, ha Pinochet eljárását követi a mi kis diktátorocskánk, a pocakos tábornok.

Magam ugyan felháborítónak tartom, hogy egy gyakorló elmebeteg hobbijára szórjuk ki az ország pénzét, miközben gyermekek tízezrei éheznek, de az aktív választópolgárok többségének úgy tűnik, tetszik a dolog.
Vélhetőleg azért, mert az is benne szerepel a felvázolt gyönyörű és rózsaszín jövőképben, hogy futball - nagyhatalom leszünk, labdarúgó Európa és világbajnokságot, sőt olimpiát is rendezünk – majd akkor az a néhány akadékoskodó alaposan összeszégyellheti magát!
A jövő egyébként is rózsás lesz, a magyar név ismét szép lesz, méltó régi nagy fényéhez, amit rákent libsi, komcsi, mi fogjuk azt majd lemosni!

A modell ázsiai, a wiki szerint dzsucse vagy csucshe (koreaiul 주체사상).
Magyar jelentése: önbizalom, autarkikus politikai és vallási eszme.
Ez idáig csak Észak-Korea hivatalos ideológiája és a rajta alapuló államrendszere, a Kim-dinasztia rezsimjének szerves része volt, de, hogy úgy mondjuk – begyűrűzött hozzánk, így aztán stadionokat építünk nyakra-faxra, milliárdokért.
100 000 000 000 forint a Népstadionra, 9 000 000 000 forint most éppen a Videoton stadionjára.
Debrecenben is dőlt a lé a stadionra, a Fradinál is, Felcsúton egy lakosra két ülőhely jut, de azok legalább fűtöttek – hadd ne soroljam tovább, vagyok én egy tényfeltáró újságíró?
Naugye!
És még nincs vége, jön még Hódmezővásárhely, Deutsch Tompika stadionja, Szombathely, Pécs, Diósgyőr – súlyos milliárdokért.

Mindenesetre épül-szépül szép hazánk, mi nem olyan baromságokra költjük a pénzt, mint hajdan a komcsik, akik minden hétvégére egy libát tettek a fazekakba, könyveket adtak ki, színházakat tartottak fenn, iskolákat, működőképes egészségügyet üzemeltettek és harmadával növelték az ország lakásállományát.
Még egy-két stadionra is futotta – de tekintsük ezt kisiklásnak.

Eltöprengtem – lehet, hogy a Mi Sámánunk a jövőbe lát?
A foci a szegények sportja, bizonyos kitörési lehetőséget ad a fiataloknak, olyasmi, mint a mai világban a gyerekek ketrecharca.
Lehet már csak egy-két év, s a nyomor olyan lesz, hogy a gyerekek tolongani fognak a fociakadémiákon?
Mindenesetre a Puskás-Akadémia rektora, bizonyos Mészáros Lőrinc ezen dolgozik, részsikereket már ért el, a saját gyermekeit már kiemelte a nyomorból.

Aki azt gondolná, hogy én ellensége lennék a labdarúgásnak, az igen nagyot téved.
A focit nézni is, meg játszani is jó, és szavam sem lenne, ha mondjuk ezt a pénzt iskolai vagy a kisfalvak iskoláihoz integrált falusi sportpályákra költötték volna.
Rengeteg lehetőséget adtak volna a nevelésre, a felzárkóztatásra, ha a mini sportkomplexumokban a gyerekek – fiatalok szervezett keretek között sportolhatnának, edzés után megfürödhetnének – sőt, kötelező lenne megfürödni, ehhez kapcsolódva alapvető higiéniai ismeretekre tehetnének szert, a szomszédos sportpályán a lányok kézilabdázhatnának, röplabdázhatnának, horribile dictu akár még teniszezhetnének is, esetleg jutna pénz szerelésre, szertárosra, pályamunkásokra, a pedagógusok sport-pótlékára, bajnokságok utaztatási költségeire.

A vállalkozó a társasági nyereségadójából bizonyos hányadot felkínálhatott sporttámogatásra, a fiatalok sportjára.
Ebből aztán az lett, hogy a vállalkozók pénzére ráírták, hogy a gyermek vagy serdülőcsapatok támogatására megy, de gyakorlatilag ebből épült a Pancho-aréna Felcsúton, mert azt találta támogatásra érdemesnek az OTP meg a Közgép, ki tudja miért.
Bizonyára egy futball-akadémia is hasznos, habár én leginkább a gladiátor-képzőkhöz tudnám hasonlítani - befektetésnek, ahol a késztermék majd elmegy a húsvásáron, nevelési költségnek becézett vételárért, amiből aztán jól megél az az alapítvány, meg a körötte lebzselők, mely a mi pénzünk felhasználásával a saját zsebére neveli az eladható sportolókat.

Amit ma támogatunk, az a profi sport, amit meg elfelejtettünk, az a tömegsport, meg az éhező gyerekek.
Meg a telente a lakásukban megfagyó öregasszonyok, a szegények, a még szegényebbek és a nyomorgók.
A lecsúszó középosztály meg még az ostoba szegény is tapsol ehhez a baromsághoz, mert semmi összefüggést nem lát a herdálás és a nyomor növekedése között.
De sírni, azt rendkívül jól tud, mikor a növekvő bűnözés személyében is megérinti, holott a dolgok összefüggnek – a gyerekeknek szakma kell, a szakmához tanulni kell – nem csak matematikát, hanem a társadalmi beilleszkedés szabályait is – ebben lehetne nagy segítség a sport - és ha kelendő lesz majd a munkaerőpiacon, akkor nem fog egyikük sem éjjelente idegen libaólakban körvadászatot rendezni, mint Lázár Csehországban.

Mit kezdünk majd ezekkel a monstrumokkal melyeknek a fenntartása is tíz és százmilliókba kerül majd évente?
Akasztó, Stadler stadionja intő példa lehetne.
Persze azért mindenki nézze a világbajnokság mérkőzéseit, aztán ábrándozzon, mint a Vezér, aki természetesen részt vesz a döntőn, ott legalább nem fütyülik ki, mert a kutya sem tudja, hogy kicsoda-micsoda.

Nekünk nem volt ilyen szerencsénk…

:O)))

STADIONDÖMPING

Valaki megmondhatná már ennek az idiótának, hogy a futballt nem stadionok, hanem csapatok játsszák, a csapathoz meg játékosok kellenek, akik általában nem a stadionokban szedik fel az ehhez szükséges tudást, hanem iskolai pályákon, tornatermekben, strandon, grundon, libalegelőkön - szóval ott, ahol általában a gyerekek megfordulnak.
Ma már a libalegelőn sincs foci, viszont a libák is tehetségesebben terelgetik a labdát, mint korunk profi magyar labdarúgói…
Na persze, az istenadta tehetség sem hátrány, meg a természetes kiválasztódás sem, ami az én gyerekkoromban (Sándor-Göröcs-Albert-Tichy-Fenyvesi) még úgy ment, hogy aki legjobban játszott, az választhatott a többiek közül csapattársakat, akinek meg sok volt a pénze, az nem futballakadémista lett, hanem megengedtük neki, hogy hozza a labdáját és ha szépen nézte a játékot, akkor beállhatott tíz percre.
Ez a tíz perc sem volt kellemes, mert ilyenkor kapott a delikvens három hosszú labdát meg egy köténycselt, ettől aztán azonnal belátta, hogy vannak nála jobbak is és a továbbiakban maga is megéretéssel fogadta, mikor lecserélték, szinte megkönnyebbült.
Hej, de szép is lenne, ha a politikusokkal is el lehetne ezt játszani, milyen jól mutatna Mesterházy, amint a meccs végén a hóna alá kapja a lasztit, vagy Botka kapufának…
Mindenesetre a Gyagya már megint stadiont épít, hogy nőne köröm a csúnyájára, már megint milliárdokat szór ki azt ablakon, pedig ebben az országban ezer helye lenne a pénznek.
Sajnos, itt csak két helye van, az egyik az ő zsebe, a másik meg az emlékművei, melyekkel örök emléket akar állítani annak a csak Szent Istvánhoz, vagy IV. Bélához hasonlítható történelmi személyiségnek, akit reggelente a tükörben lát.
Rendezettebb demokráciákban az olyan miniszterelnököt, aki a gatyából kilógó seggű népének kenyér helyett stadionokat akar adni, már régen kötelezték volna, hogy vegyen részt egy olyan speciális vizsgálaton, melynek végén komoly nemzetközi hírnévnek örvendő pszichiáterek nyilatkoznak arról, hogy alkalmas-e feladata ellátására, vagy jobban jár az ország, ha vesz neki egy zsák legót meg egy gumilabdát.
Most éppen huszonegymilliárdért építene-bővítene huszonhat stadiont, véleményem szerint két okból: az egyik ok a pénz, mert ebből a huszonegy milliárdból jutna bőven neki is, - aki azt gondolja, hogy Simicska puszira kapja a Közgépnek a megrendeléseket, az nyugodtan hihet a gólyamesében is.
A másik ok az lehet, hogy ha a hálátlan népnek menet közben megjönne az esze, és esetleg elhajtaná őt a francba, akkor is maradjon utána emlékmű.
A szobor nem jó, ez nem is oly régen nyilvánvalóan be is bizonyosodott, mert még ha hungarocell helyett acélból való volna is (sztálin, így hívják, ugye az acélból készültet a Putyin-dülőben…), akkor is ledönthető lenne, de egy stadiont ledönteni azért már nehézkes, bár nem kivitelezhetetlen.
Azért valaki kivihetné Akasztóra, egy kis kulturális programra, melynek fénypontja a stadion megtekintése lenne, melynek rekonstrukcióját elmulasztani kimondott bűn, hiszen a környék az ő leghívebb támogatóinak szülőföldje, a széleslátókörű magyar földműves évszázadok óta háborítatlan élőhelye, akiket még nem rontott meg ez a cintányéros cudar világ…
Hajdan Stadler is nyomot akart hagyni a világban, de csak romot hagyott, könnyen járhat ő is így.
Repkednek a milliárdok, hasít a gazdaság, mint mondta a Mi Reménységünk, ami csak azért vicces, mert nagyon tudtak poénkodni a Pannon Pumán – jelzem, jogosan – erre most hasítunk.
Hát nem mondom, van egy-két mutató, amire büszkék lehetünk, például arra a huszadik helyre, melyre a korrupciós rangsorban foglalunk el az Unió huszonnyolc országa között – figyelem, itt a huszonnyolcadik a legkorruptabb!
Szóval nem mi vagyunk még a legrosszabbak, de csak azért nem, mert az állam kikényszerített dotálása a bankok és egyéb gazdálkodó szervek tekintetében nem játszik, továbbá azt sem, mikor egy gazdálkodó szervezet azért ad az adójából a felcsúti stadion építésére, hogy az állami szervek – neadjisten az adóhatóságok - békén hagyják.
De ilyenre nem derülhet fény, hiszen mégiscsak hogy venné az ki magát, hogy a vezér hátsó udvarában épített stadionra a Lázár testvérek által juttatott nyereség kevesebb, mint a CBA által elsikkasztott ÁFA?
Lesz itt forrás dögivel, hiszen Vezérünk takarékos ember, aki nagy tehetséggel csoportosítja át a pénzeket az érdemtelenektől az arra érdemesek zsebébe, odafigyel az utolsó fillérre is, mot például megvonatta Nyers Rezsőtől a nyugdíjpótlékot, ettől majd felvirágzik a haza!
Hogy ennyire pitiáner, kicsinyes aljadékok intézhessék az ország ügyeit, ez bizony nagyon sajnálatos.
Nyers Rezső volt ugyanis a szocializmus idején az élhető társadalom egyik megteremtője, a reformok atyja, és nem lehetett arról sem hallani, hogy ő verte volna gumibottal laposra Orbán terhes édesanyjának, a párttitkár elvtárs egyébként szánnivaló és tisztességes feleségének a hasát, amitől aztán ilyen ocsmány féreg lett a kisded.
Hogy az ilyesmire ki adott ezeknek felhatalmazást, az rejtély, de hogy egy demokratikus választás nem, az biztos.
Mindenesetre, ha ez a nép – beleértve a lagymatag és langyos ellenzéket is - jövő tavasszal nem rendez nagytakarítást a politikában, akkor megérdemli a sorsát.
Itt a tél, a lelátókat is belepi a hó, bánatos lesz az az ezer ember, aki még a fociért jár focimeccsre ebben az országban, nem pedig az adrenalin, vagy a sportágból szakítható pénz miatt.
vagy aki a lelátón a szotyolát köpködve nem futballozó fiatalokat, hanem adható-vehető tenyészállatokat lát maga előtt, a sport tiszta eszméjének nagyobb dicsőségére.
Mindenesetre hasít az ország, melynek vezére maga a hasíték az ország tomporán.
Van minek örülnünk.

:O)))

STADIONLÁZ

Tulajdonképpen rohadt nagy szerencsénk van, hogy a Vezérnek gyermekkorában csak két említésre méltó hobbija volt, a foci, meg a legyek lábainak kitépkedése - szerethetett volna úszni is, és akkor most még uszodákat is építhetnénk.

Az évek nemigen fogtak rajta, így aztán mára csak a legyeket helyettesítette be emberekkel, a foci imádata maradt, ez az, ami megadja neki azt a nyugalmat és kiegyensúlyozottságot, mi nemzetépítő munkájához szükséges a mi harmadik honalapítónknak, a közgazdaság megújítójának.

Nincs is annak párja, mint támasztani a stadion korlátját, környezetbarát szotyolaköpködés közben szemünk előtt tudni vazallusainkat, akik addig sem sutyoroghatnak a hátunk mögött, butuska ötleteket pátyolgatva.

Így aztán – miközben a botlábú fiúk el-elbotlanak a labdában – lehet az ország megújításáról és a szebb jövőről álmodozni, a trónról, a koronáról, Gazsi jövőjéről – a koronaherceg ugyan nem magyar főúri rang, de majd a kétharmad megszavazza…

Hej, soha nem gondolta volna ezt a dédi, mikor a bodagot sütötte, de még a nagyfater se, mikor vállig turkált a tehén seggében, hogy egyszer egy leszármazottja még Magyarország főrendje lehet.

Ebből a Magyarország már (vagy még?) megvan, ezt a főrendiséget meg majdcsak elintézzük valahogy…

Mindenesetre a Vezér játékos, mint a rinocérosz, és kissé infantilis.

Olyan, mint a grafittiző tinédzserek, vagy mint a kutyák, nyomot akar hagyni maga után, mindenhova odafújja az őt jelképező narancsszínű festék-szimbólumát, a tag-et, vagy lepisili az útjába kerülő összes sarkot, jelezve, hogy ez is az ő területe, meg az is.

És közben dédelgeti kedvenc álmát a magyar futball megújításáról, a Nagy Álom helyett.

Ebben egy Orbán Viktor nevű világhírű középpályás szerepelt, de mára megelégszik azzal, hogy mások radírozzák le helyette a pályáról a Reál Madridot vagy a Barcát.

Persze jó lenne egy saját csapat is, de a körülmények olyanok, hogy egyelőre kénytelen egy futball-akadémiával beérni, ami persze egyszer majd üzletnek sem lesz utolsó.

A Festeticsek lovakat tenyésztettek, ő meg labdarugókat, ha szerencséje van, nem kell mindet vágóhídra küldeni.

Hogy kissé infantilis, az nem is kétséges, ez már akkor kiderült, mikor első regnálása alkalmából a miniszterelnöki irodában passzolgattak a Fideszes köménymag tagjaival, ezzel is megalapozva a kormányzati munka becsületét, a poszt megbecsülését, már csak azon kellett tanakodniuk, hogy hol rendezzék meg az öltözőkben megszokott szellentőversenyeket, a kupolacsarnokban, vagy a Nándorfehérvári teremben…

Most, amikor népünk kollektív segge kilóg a gatyából, elindult a labdarúgás felvirágoztatása.

Természetesen nem az iskolai és tömegsport fejlesztésével, hanem ahogy azt Móricka elképzeli, stadionokkal hintjük tele kis hazánkat.

Két nyomvonalon halad előre a terv, az egyik az állam erőlködése, így épül fel a felcsúti centerpálya a három és fél ezres ministadionnal, mely a legkorszerűbb ilyen intézmény lesz Magyarországon, és mely valószínűleg ki tudja elégíteni az 1800-as lélekszámú község igényeit még akkor is, ha majd a minisztériumok odahagyják a Bűnös Várost és odaköltöznek az új főközségbe.

Aztán stadiont épít Debrecen is, húszezres befogadóképességűt, és a Fradi teljes ellehetetlenítésének keretében beígértek nekik is egy új stadiont – ez kis ingatlanspekulációval lesz egybekötve, előbb eladják a terület felét. Majd építenek stadiont, mikor lesz rá pénz – Kubatovnak, aki a Fradi főnöke lett (mennyi poliészter vagy mi is van ebben a Fideszben…) már van is listája azokról, akik esetleg majd méltatlankodni fognak, lesz majd gondjuk rájuk.

A másik vonal a sunyivonal.

Ez az a módszer, mellyel úgy tudnak állami pénzeket kivenni a nemes célra, hogy a buta nép szemét ne csípje a dolog, mert amelyik vállalkozó az adójából adakozni kíván, az megteheti.

Hogy ki hatalmazta fel a Lángelméjű Vezért arra, hogy az általunk befizetett adókból néhány botlábú és párezer sörhasú idióta szórakozását finanszírozza, az rejtély.

Tudom, a kétharmad, természetesen, de attól tartok, hogy egy olyan országban, melyben gyermekek százezrei éheznek, ahol emberek fagynak meg, és ahol a kuszatekintetű gazdasági miniszter harminc százalékos áfa-kulcsot vizionál, ott ilyen célra adókedvezményt adni a pofátlanság minősített esete.

A vállalkozó meg úgy gondolkodik: ha odaadom sportpályára, az itt marad, ha nem adom oda, akkor ellopják, így aztán – miután neki mindegy - ő odaadja az adója egy részét és így olyan települések is sportpályát építenek, melyeknek nincs annyi pénzük sem, hogy a fűnyíróba benzint vegyenek.

Majd lecsipegetik a vadlibák, vagy majd a birka nép, aki eltűri az ilyen pofátlanságokat, lelegeli.

De az biztos, hogy tíz év múlva az ország tele lesz lepusztult focipályákkal, habár akkor ezek már nemigen fognak kilógni az egységes országképből.

A sportnak valóban nagy szerepe lehetne az ország életében, de talán nem így.

Ami meg a Nemzeti Futballstadiont illeti, lehet helyet keresni a Szoborparkban a Népstadion szocreál szobrainak, mert kell a hely az új létesítménynek.

Valószínűleg a Népstadion is leégett volna, ha nem betonból meg földből van, de sajnos itt nem jött be az egy-gyertyás módszer, így ez lesz a Puskás Ferenc Atlétikai Stadion, - aki már látott az utóbbi negyven évben negyvenezer embert stadionban, atlétikai rendezvényt nézni, az kérem, jelentkezzen!

Mindenesetre így elmaradni látszik a Nagy Kényszermunka, melynek során taligás cigányok sora tolta volna a Gyurcsány matróz által ripityára vert betontömböket a deponáló területre, a Jókai utcába...

Gazdag ország vagyunk sajnos idiótákban is, a pechünk, hogy némelyikük halmozza az élvezeteket.

Mindenesetre jobban jártunk volna, ha szellemi kihívásokkal küzdő Vezérünk gyermekkorában a villanyvonatokat szereti - már régen futna a magyar Shinkanzen Budapest és Bécs között…

:O)))

SUTTYÓARISZTOKRÁCIA

Ülnek a suttyók a lelátón, vagy állnak a pálya korlátjának támaszkodva és gondterhelten köpködik a szotyolát.

Ott ül a Főnök is, homlokát ráncolja - nem megy úgy a csapatnak, ahogy az elvárható lenne, ha már nem csak a passzátszelet, de a hátszelet is ő fújja nekik.

A látvány magáért beszél, a kép címe lehetne akár a „szervilizmus” is, egy páholyban a bohócok, és akik bohócot csinálnak belőlük, a Vezér ás Schmittplagi mellett ott ül Csányi és Hernádi Zsolt, de biztosan ott sündörögnek még számosan a tribün alatt, hátha köp nekik is egy szotyolahéjat a Legmagasztosabb.

Mint a legszebb Rákosi-időkben, most is van csapata a Vezérnek, a helyettesének, csak Pelikán elvtárs került már megint szopóágra.

A múlt ismétlődik és valami fertelmes jövőt fest fel ez a tömény szolgalelkűség,

olyan országét, ahol a nagytőkések kénytelenek a fenséges tompor kijáratánál várakozni, hogy aztán majd elnyerjék méltó jutalmukat.

Boldogabb országokban természetes, hogy az állam prominensei képviselik saját gazdasági hatalmasságaik érdekeit, emlékezzünk csak Irakra, ahol az olajkitermelés felosztása már egy évvel a háború megindítása előtt eldöntött tény volt.

Ennek dacára nem alázzák meg azzal egymást és önmagukat a közélet szereplői, hogy nyílt színen nyalják gusztustalanul az országot vezető politikus seggét, van ízlésük és vannak társadalmi normák is arrafelé.

Szavam nem lenne, ha a lelátón Orbán mellett Áder vagy Tompika ülne, esetleg Handóné Szájer József, ők annak idején sokat játszottak együtt, barátok voltak, nem lenne a látvány ilyen szánalmas, mint ez.

De ők inkább száműzetésben szeretnek ülni, minél távolabba Vezértől, annál jobb,

Ez a focimánia sem teljesen normális dolog, a megalomániás falusi suttyó ül diadalünnepet a boldogtalan zavarodott fejében – lám, én ezt is megcsinálhatom!

Mert ugyan nem lettem egy Ronaldhino, és mostanában nem úgy tűnik, hogy teljesen biztos lehetnék benne, hogy bekerülök a nemzet történelmének arannyal írt lapjaira, de a magyar futball történetébe biztosan beírom a nevem, ha a fene fenét eszik, akkor is.

Mint a hajdani téeszelnök, éppen úgy viselkedik, de hát ki is lehetne a követendő minta, Széchenyi gróf biztosan nem, aki a jövedelmét az ország céljaira ajánlotta fel – még mit nem!

Tán Rákosi és kora áll legközelebb a családi hagyományokhoz, akkor még voltak kemény férfiak, akik majdnem diadalra vitték a magyar focit, azóta – sajnos - mindig felénk lejt a pálya.

Helyi szinten a hetvenes évek vége felé - a komcsik elleni tiltakozásul - viszont jó mérkőzéseket vívtak őseink, ott lehetett életet tanulni, jó nagyokat belebikázni az ellenfél sípcsontjába és a meccs végén megkergetni a bírót – kemény férfiak kemény játékai, akkor még élt a magyar és nemannyiramagyar virtus, nem volt ott senki rút, szibarita váz!

Dicséretes hagyomány!

Puszpáng elvtárs, a termelőszövetkezet elnöke pedig prémiumot írt ki a csapat tagjainak győzelem esetére, nem csoda hát, hogy az ellenfél játékosai busszal érkeztek és hordágyon távoztak, így aztán a győzelem tiszteletére rendezett vacsorán sem vehettek részt, melyhez a vadlibákat Puszpáng elvtárs és baráti köre ajánlotta fel a legutóbbi körvadászat terméséből.

Ezen maga a Vezér is részt vett, rosszindulatú feltételezések szerint, mint hajtó, de ma már sokan látták, hogy elég volt a mutatóujját a libára szegezve egy DURRR! kiáltás kíséretében szűzboldogító ujjával meghúzni a képzeletbeli ravaszt – a libák csak úgy potyogtak az égből, mint a jégeső!

Szóval talán ettől van, hogy ahol izmos lábával toppant egyet, ott stadionok nőnek ki a földből, oligarchák szeretik meg máról – holnapra ezt a nagyon egészséges játékot, melynek párja – akárcsak a középcsatárnak - a világon nincs.

A legújabb ötlete a Mi Jótevőnknek, hogy besuvaszt egy stadiont a Papp László Aréna és a Puskás Stadion (leánykori nevén Népstadion) közé, hatvanötezer nézőre kalkulálva.

Mit mondjak, ha a hétvégi forduló összes nézőjét kiterelnék focit nézni, akkor talán egy hónap alatt összejönne ennyi néző a tervezett stadionba, ahonnan persze előbb el kellene távolítani a sokat megélt szoborparkot, mely történelmünk egyik érdekes korának érdekes emléke - rajtunk kívül minden más ország megbecsülné, de mindhiába.

Nálunk kell egy hely, ahol majd a Vezér el tudja végezni a kezdőrúgást.

Az új stadionokat pedig könnyű lesz elnevezni.

A pesti majd Orbán Stadion lesz, a debreceni meg Kósa Laliról lesz elnevezve, aztán majd később átkereszteljük a stadionokat, és ha lesz az utódokban cseppnyi humor, akkor a pestit Gyurcsány Ferencről fogják elnevezni.

Közben még megfagy néhány nyugger meg fedél nélküli, de hadd hulljon a férgese, az erős turáni faj ellenáll a populizmusnak, nem engedi, hogy néhány sajnálatosan gyenge teremtmény szembeforduljon a magyarsággal!

Orbán meg otthon gyakorolgatja a kezdőrúgást, vazallusai között naponta sorsolják ki a megtiszteltetést, melyben valamelyik szerencsés részesülhet majd, odatartva fenekét a fenséges jobbnak!

Szóval a helyzet fokozódik, elvtársak, ébernek kell lennünk, és sportosnak a végtelenségig!

És el a szobrokkal.

Kell a hely más szobroknak, például az új stadion bejáratával szemben fel lehet állítani a Vezér háromszoros életnagyságú szobrát, amint kezével az ég felé tartva felajánlja Gyurcsány villáját Szűz Máriának.

Gyönyörű idők tanúi lehetünk, csak legyen erőnk elviselni!     

:O)))