DIREKTÍVÁK, KÁNAÁN...

A leghatékonyabb romániai magyar demokratikus erő, a RMDSZ kongresszust tartott.

Elküldte a magyar kormány is a képviselőit, nagyon magas szinten képviseltette magát.

Egyenesen a mennyország üzenetét vitte Semjén Zsolt, de a magyar kormányzó párt „használd és dobd el” tipusú alelnöke Pelczné Gál Ildikó is részt vett a rendezvényen.

A kongresszus elvégezte munkáját, elnököt választott a politika első vonalából hátrahúzódó Markó Béla helyett, hadd gratuláljunk innen is az utódnak, Kelemen Hunornak

Ha ő is olyan eredményesen és hatékonyan képviseli az erdélyi magyarság érdekeit, mint elődje tette, akkor szép fokozatosan talán oldódhatnak az évszázados feszültségek román és magyar között.

Akkor emberi léptékkel belátható időn belül eljöhet egy olyan kor, melyben az emberi minőséget egyik fél szemében sem a nemzetiség, hanem az egyéni kvalitások és cselekedetek döntik el.

Nevezetesen ha – feltéve, de meg nem engedve - akár Georghe Georghiu , akár vitéz lófő Máramarosszéki Ábel gané ember, akkor egyikük nemzetisége sem hordoz sem magyar, sem román szemekben felmentést.

A kétharmad emberei nagy mellénnyel érkeztek és valószínűleg lógó orral távoznak, a Fidesz ismét gyarapította gigantikus diplomáciai sikerei számát.

Várni lehetett egyébként, hogy megpróbálnak nyomást gyakorolni az RMDSZ-re, nemigen tetszett nekik soha az a független politika, melyet a remek taktikus és kiváló politikus Markó Béla neve fémjelzett, és ennek látványos jelei is voltak.

Bevetették magát Tőkés Lászlót is, aki egy új pártalakulat gründolásába fogott, kétségkívül a magyarországi kormánypárt hathatós támogatásával, ámde meglehetősen fékezett habzású eredménnyel.

Tőkés, a szentéletű csődör sajnos az évek során igencsak sokat amortizálódott, erkölcsi tőkéje, melyet a romániai puccsban való szerepe alapozott meg, mára a múlté.

Hiába képviselője az Európai Parlamentnek, ez ma már nem tudja ellensúlyozni a romániai magyarok szemében zavaros pénzügyeinek presztízsromboló hatását, a családjával szembeni abnormális viszonyt és a lelkészhez méltatlan szexuális kicsapongásait.

Nemigen van vevő szélsőséges nacionalizmusára sem, a romániai magyarok évszázadok keserves leckéinek során át tanulták meg, hogy a kompromisszumok mindig jobban beválnak, mint a gőgös nacionálsoviniszta handabandázás.
Tőkéshez képest Markó maga volt a konszolidált biztonság, a hatékonyság és az eredményesség, és ez rányomta bélyegét az egész szervezetre.

Nem egy rokon, ismerős, munkatárs és barátunk él Erdélyben, vagy származik onnan, - mindahányan azt mondják, ha a politika békén hagyja az embereket, akkor a magyar békén elvan a románnal, leszámítva persze a nagyjából egyforma arányban fellelhető román és magyar idiótákat.

Orbán úgy érezhette, hogy Romániába is exportálnia kell a forradalmat -  Che Guevarának Semjén Zsoltot nevezte ki, aki hozta is a rettenthetetlen forradalmár szerepét.

Papírról olvasta fel a direktívát, Szent Pál apostolt idézve figyelmeztette az RDMSZ vezetőit az összefogás fontosságára: „hogyha marjátok is, rágjátok is, fel ne faljátok egymást!” Majd hozzátette: „Amikor önök döntenek, mindannyiunkról hoznak döntést; milyen lesz az országnak a stabilitása, és milyen lesz a magyar-magyar kapcsolat.”

Namármost nekem Orbán nemzetegyesítő buzgalma mellett ez a magyar-magyar kapcsolat értelmezhetetlennek tűnik, ennyi erővel ezt a kifejezést elmondhatta volna a magát már szinte papnak képzelő hőbörödött egyházfi a csatkai búcsún is, ott is magyar állampolgárok jönnek össze, ugye…
De a farbával a Fidesz nőpolitikai kirakatbabája jött elő.

Pelczné Gáll Ildikó azt fejtegette, hogy amint tavaly Magyarországon, eljött a változás ideje az RMDSZ életében is.

Korszakhatárhoz érkeztünk, szögezte le.
A mai nap útkeresésről, a jövő együttműködéseiről is szól – mondta.
Aztán finoman, mint a tapintatos őrmester figyelmeztetett: amikor a jövendő elnökről dönt, az RMDSZ-nek gondolnia kell a környezetére is.
Ha ez a gondolkodás elmarad, valami véget ér.

Ha a változás mellett döntenek, segítő kezet nyújtunk Önöknek – mondta a küldöttek hurrogása közben.

A Fidesz alelnöke egyúttal rámutatott: „a figyelmetlenségből adódó tévedések egy életre szólnak”.
Na, igen - már csak azt kell pontosítani, hogy kinek az életére…
Viszont a gőgös arrogancia el is nyerte méltó jutalmát – Orbán kapott is azonnal két jókora maflást, az egyiket Borbély Lászlótól, aki a politikai alelnöki tisztség várományosa kikérte a szövetség nevében a „Budapestről jövő utasítgatást”.
Nem ez jelenti a nemzetstratégiát, mondta.
Partnerek vagyunk és leszünk a magyar kormánnyal, de kioktatásra nincs szükségünk.
Nincs szükség olyanokra, akik nem látják a célt.
A cél pedig az, hogy összetartsuk ezt a közösséget, mondta - utalva a nyílt támogatásra, amelyben a Fidesz-kormány nyújt a pártalapításra készülő Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak, Tőkés cégének.
A másikat a küldöttektől kapta Viktor, akik a Fidesz által támogatott jelöltnek, Olosz Gergelynek az ötszázharminchat érvényes szavazatból negyvenhét voksot juttattak
Viszont az MSZP alelnökét, Balogh Andrást, aki kifejtette, hogy az MSZP elutasítja, ha bármelyik magyar politikai erő úgy érzi, hogy a tanítómester szerepét kell betöltenie, nagy tapssal jutalmazták..
Orbán semmiből, soha nem tanul, csak megy, mint a vak ló, fejjel a betonfalnak.
Szlovákiában már sikeresen szétverte a magyarságot, most Erdélyben kísérleteik, de voltak már próbálkozásai a Vajdaságban is.
Ennek a szerencsétlen embernek mániája a konfrontáció, ha nincs ellenfele, akkor csinál magának, aztán beáll a várvédő hős szerepébe, Dobó Istvánnak képzelve magát, pedig csak a puskaműves szegény.
Az csak a baj, hogy magyar emberek sorsával lutrizgat, még ha sokan ezt egyelőre nem is ismerik fel.
Erdélyben persze könnyebb, őket már nemegyszer verte az Isten ostoba és tehetségtelen ámde annál nagyképűbb fejedelmekkel, ők már tudják, hogy hogyan kell az ilyeneket világgá zavarni.
Az anyaország is megtanulhatná…
Miközben írom ezt a jegyzetet, a televízióból megtudhattam, hogy az ország anyagi helyzete rendezett, merthogy Orbán költözködni készül, ez pedig magyar hangja szerint csak akkor következhet be, ha az ország anyagi helyzete rendezett.

Babszem Jankó megy a Sándor-palotába, míg az a mobil díszlet, amely a Köztársasági Elnököt jelképezi, megy majd Horthy néhai rezidenciájába - a Nemzeti Galéria meg az Országos Széchényi Könyvtár meg megy a francba.

Örvendjünk barátaim, - én már meg is rendeltem a hatfogásos vacsorát, lesz a menün húsleves, ludaskása, vadas baromállatokból - zsemlegombóccal, resztelt máj meg libasült krumplipürével és párolt káposztával!
De boldog is vagyok, hogy így felvitte a dolgát az Úr a mi Vezérünknek, palota kell neki!

Viszont azért – már csak költségtakarékossági megfontolásokból is - érdemes lenne megfontolni a javaslatom: a Műszaki Egyetem hallgatóinak pályázatot lehetne kiírni egy antropomorf bélyegzőautomata megvalósítására.

A robot érzékelne minden papírt a környezetében és akár üldözés árán is, de mindet aláírná, lepecsételné, majd a Sándor palota felé fordulva diszkrét harsonaszó kíséretében megbiccentené a fejét.
Mondjuk, a robot neve lehetne akár Palkó is…

Tényleg kár volt bezárni a Lipótmezőt…

:O))))