Nos, végre rendeztek egy rendezetlen helyzetet a baloldalon, már ha egyáltalán így osztódik a mai politikai térkép, mert szerintem a választóvonal talán a normális emberek és idióták között húzódik.Még akkor is, ha konzervatív értékeket valló normális embereknek ma nincs politikai képviselete Magyarországon.
Viszont a szocialista és liberális eszmékkel rokonszenvezők számára javult a kínálat, hiszen létrejött az a párt, mely betölthet egy üres mezőt a politikai színtéren, a megfogalmazás szerint egy új, nyugatos, polgári balközép párt.
Nem kell jósnak, még Jóskának sem lenni ahhoz, hogy megjövendöljük, lesznek hívei, nem is kevesen.
Rengeteg ma ugyanis a bizonytalan szavazó, az ilyen-olyan okok miatt párt nélkül maradt választópolgár, akik olyanok, mint a pásztor nélkül marad libák – ide-oda szaladgálva, vagy apatikusan elüldögélve a bokor alatt várják azt, aki meg tudja nekik mutatni az új ólat.
Most sokan fellélegezhetnek, mert van hol és van kikkel együtt harcolni valamiért, amit az utca embere úgy fogalmaz meg: egy normális, élhető, biztonságos Magyarországért.
Az új párt nyugatos jellege az én olvasatomban azt jelenti, hogy a vezető nyugati államokban bevett politikai kultúrát vallja magáénak, azt a stílust és azt a mentalitást szeretné meghonosítani saját működésében is, tartalmilag és külsőségeit tekintve egyaránt.
Persze nem megtagadva, hogy bölcsőjét a Magyar Szocialista Pártban ringatták, ennek minden előnyével és hátrányával együtt.
Óriási perspektíva áll az új párt előtt, ha ügyesen és következetesen politizál.
Milliók szavazatát lehet képes megszerezni, de van egy rosszabbik opció is, - el is tud hamar jelentéktelenedni, ha nem érzik meg rajta azonnal a választók, hogy akar és tud is tenni politikája érvényrejuttatása érdekében.
Mert ez is egy előnye lehet az új pártnak: képes lesz vonzani a fiatalokat és képes lehet az ő nyelvükön beszélni, ha a vezetés nem felejti el, hogy a fiatalok fizikailag is cselekedni akarnak, tenni szeretnének, nem csak köldöknézegető egyrészt-másrészt beszélgetéseket folytatni.
A fiatal türelmetlen, hamar odébbáll, nem lehet velük ugyanazt előadni, mint a Platform pártonkívüli támogatóival, akiket hónapokon át magára hagyott a vezetés, és akiket csak a kezdeményezésben rejlő pozitívumok tartottak vissza attól, hogy ne fordítsanak végképp hátat a baloldalnak és a politikának.
Ha ez a párt sem lesz képes bevonni a politizálásába a tömegeket, akkor ez is bukásra lesz ítélve.
Lehet tanulni az ellenféltől is, amely nem kis részben azzal nyert, hogy a híveit állandóan ellátta feladatokkal, mozgatta őket, sétáltatta fel-alá, csinálta a cirkuszt.
Ebből nem az értelmetlen handabandázást meg a Kerényi-féle idiótaságokat kellene megtanulni, hanem azt, hogy a politikailag elkötelezett ember tenni akar, és ez a tett lehet akár értelmes és társadalmilag hasznos is.
Mint ahogy azok a gyűlések is, ahol meg tudjuk mutatni az erőnket, ami önbizalmat és szolidaritást szül, egy olyan közösség képét mutatja, amelyhez érdemes csatlakozni.
Jó lenne, ha ez a párt nem egy vezérelvű párt lenne, mert ugyan páratlanul jó dolog, hogy egy olyan ember áll majd a párt élén, aki rendelkezik azzal a politikában létszükségletnek nevezhető többlettel, melyet karizmának szoktunk nevezni, de hosszú távon ez egy nagy választási párt kiépítéséhez nem elegendő.
A politika nem egyszemélyes műfaj, nem lehet úgy előadást csinálni, hogy csak primadonna van a színpadon, kell szubrett, bonviván, táncos-komikus, meg kell második alabárdos és még ezer kis szerep, de ettől lesz az, hogy mindenki szereplőnek, az előadás alakítójának érzi magát, nem pedig a primadonna nézőjének.
Aztán még azt is várnám, hogy az új párt alapítói levonják szükséges következtetéseket az elmúlt évekből.
Meg kell szervezni a tájékoztatást, a mozgósítást, média híján az internet jobb kihasználását, és ebben vannak aggályaim is, gyakorlatban ismerve a kapcsolat portál és mostmár a DK honlapját is.
Ez szinte az egyetlen lehetőség, de egyúttal a legjobb lehetőség is, hiszen ki a fene nézi a magyar fiatalok közül a királyi televíziót?
Márpedig a mai tizenhat évesek lesznek a következő választás szavazói.
És a Népszava nyugdíjasai, akiket lehet lebecsülni, meg fintorogni, mikor szóba kerülnek, de az ő szavazatuk eldöntheti politikai irányzatok sorsát.
Nagy veszély és nagy lehetőség a Szocialista Párt és a DK együttműködése, de még az egymás mellett működése is.
Nem hiszem, hogy az optimista és baráti nyilatkozatok dacára ne lennének olyanok a szocialistáknál, akiknek nem tetszik ez a békés elválás, és akikben ne élne valamiféle revansvágy Gyurcsánnyal szemben.
Tulajdonképpen ma is azt gondolom, hogy mindenki akkor járt volna a legjobban, ha amikor lemondott a kormányfői posztról, akkor végigviszik eredeti elképzelését és marad pártelnök, vagy a választások után rá bízzák a szocialista frakció vezetését, aztán házon belül folytatják le a vitát a szükséges változtatásokról.
De biztosan akad a DK elkötelezettjeinek soraiban is olyan ember, aki szeretne most törleszteni vélt és valós sérelmekért, vagy egyszerűen csak túldimenzionálva hangoztatni az új párt igazát.
Kár lenne megkeseríteni az együttműködést, a történelem ítélte ezt a két formációt az összefogásra, az lenne a legjobb változat, ha mindkét párt sikeres lenne – van mindkettő számára politikai mozgástér, csak ki kell használni.
Remélhetőleg Gyurcsánynak és Mesterházynak – már ha meg tud maradni pozíciójában – lesz elég ereje önmérsékletre inteni azokat, akik az ellenfelet a baloldalon keresik.
Rengeteg rossz példa van erre, pedig itt csak egy nagyon széles összefogás ad esélyt a sikerre, márpedig sikeresnek kell lenni, vagy jön a gátlástalan és undorító magyar szélsőjobb.
Holnap megyünk tüntetésre, mert nem tetszik a rendszer.
Jó lenne, ha ott lenne mindenki, találja meg bármelyik pártban is politikai otthonát…
:O)))
