Szereti a törp
e!
Kissé lüke versecske volt ez gyermekkorunkban, kiskamaszként nagyokat röhögtünk rajta, - egy kamasz fiú mindenen nagyokat tudott akkor is röhögni és ez ma sincs másként.
A versikét túl komolyan azért nem vettük, nem soroltuk be a nemzet irodalmának gyöngyszemei közé, nem kerestünk benne eszmei mondanivalót, hiszen evidenciát írt le, a szörp valóban jó volt, mikor a krimóban a fater söröskorsója mellé nekünk is odatette a csapos a szódavízzel teli kriglit, és belebillentette féldecis pohárban kimért málnaszörpöt.
El lehetett nézegetni, ahogy szörp szétfoszlik a vízben, míg csak a csapos egy erre rendszeresített hosszú nyelű kanállal fel nem kafrintyolta az egészet, véget vetve a szörpmolekulák liberális mozgásának – míg csak egyszínű nem lett az egész korsó.
Ki a franc gondolta volna, hogy a mondóka második felének is jelentősége támad, de hát apám megmondta: ami még nem volt, az még mind lehet – így aztán az is bekövetkezhetett, hogy a versike második fele is értelmet kapott és ezzel az egész vers bevonult a magyar irodalom próféciai vonulatába.
A szörpöt valóban szereti a törp.
Olyannyira, hogy meg is akarja adóztatni a legfrissebb hírek szerint.
Szép terv ez, hiszen az első benyomás meghatározó voltát is cáfolja kétségtelen hasznossága mellett.
A felületes ember úgy első blikkre azt gondolja, hogy ezek a köcsögök már képtelenek abbahagyni a népnyúzást, de majd Gíró-Szász pártfüggetlen politológus és hivatásos igazlátó megmagyarázza, hogy téved.
Mielőtt ítéletet alkot, jobban tenné, ha letérdelne ég felé meresztené a seggét és Felcsút felé fordulva háromszor elmondaná, hogy Viktoru Akbar - hátha megvilágosodna!
Merthogy nem igaz az, hogy a szörpöket általában, hanem csak a kevés gyümölcsöt tartalmazó lekvárok és szörpök, de ezek adóztatása támogatja a helyes és egészséges táplálkozási szokásokat, illetve kedvez a magyar mezőgazdasági termékeknek, és segíti a helyi termelés és az élelmiszerbiztonság megerősítését.
Mondjuk ez így helyes is, hiszen a szegényember, aki idáig az olcsó szörpökben tobzódott és alacsony gyümölcstartalmú lekvárokra hajtott, tanulja meg, hogy az élet nem lekvárnyalogatás, ő nem azért van, hogy egyen, hanem azért, hogy adózzon!
Persze nem lenne ez Fidesz –kormány, ha ezzel párhuzamosan nem indított volna harcot a magas szénhidrát-tartalmú élelmiszerek fogyasztása ellen, tehát ha mondjuk lekváros buktát adnak gyilkos szándékkal gyermekeink kezébe, akkor az szankcionálandó, imígyen mozdítva elő a hazai gyümölcstermelés felvirágzását és az egészséges táplálkozás ügyét.
Praktikus is ez, hiszen annál egészségesebb kevés dolog van, mint amikor nem eszik az ember semmit, és mélységesen elítéljük azokat a politikusokat, akik feledve sportolói múltjukat gömbölyded pocakot eresztenek.
Természetesen itt is vigyázni kell az elhamarkodott ítéletekkel, hiszen nem biztos, hogy attól dagad, mert hülyére zabálja magát disznóságokkal az egészséges táplálkozás jegyében, lehet, csak lenyelte a focilabdát…
Hát nem is tudom, hogy hogyan lehetne politikailag korrekten leírni, hogy ez egy gusztustalan banda, majd ha eszembe jut, kijavítom ezt a mondatot.
Mert azért ahhoz pofa kell, hogy állandóan a legelesettebbeket találják meg, hogy a hajléktalanokon élvezkedjenek akkor, mikor az utcán hűlnek ki emberek, hogy az olcsó szörpből drágát csináljanak, hogy a szerencsétlen kisgyerek, akinek ez volt az életében a finomság, már ehhez se juthasson hozzá, miközben az iskolai menzán a sok idióta reformer, aki egyébként sült libát zabál vasárnap, fűvel eteti őket.
Nem szeretem azt a hatalmat, amelyik elveszítette az emberségét, amelyik a legelesettebbeken gyakorlatozik, amelyik ahelyett, hogy a dúsgazdagokat adóztatná a hajléktalanokat és munkanélkülieket csuklóztatja, amelyik elfelejtette, hogy honnan jött.
Gyűlölöm azt a hatalmat, amelyik szemrebbenés nélkül engedi, hogy szerencsétlen kisgyerekek éhezzenek, amelyik felszámolja a gyermekszegénység elleni alapítványt, amelyik legfőbb gondja a koldusok megregulázása.
Az ilyen hatalom ugathat nekem 2014-től bekövetkező felvirágzásról, meg felülmúlhatatlan versenyképességünkről, melynek elérése mindig a beszéd aktuális dátuma + öt év, ez a hatalom ocsmány és embertelen.
Nem az emberek hatalma.
De az emberek fogják világgá kergetni.
:O)))
