RISZÁLOM ÚGYIS, ÚGYIS

Csak nem Madagaszkáron, pedig ott legalább Benyovszky grófra lehetett volna hivatkozni, hanem Szaúd-Arábiában, ebben a fundamentalista arab államban, ahol nincs alkotmány, a jogrendet pedig a Saria testesíti meg a  maga szelíd előírásaival, például a tolvaj kezeinek levágásával.
A Saría alapján hozott ítéletek szerint halál jár nemi erőszakért, hit-elhagyásért, fegyveres rablásért, drogkereskedelemért, boszorkányságért, és persze gyilkosságért is.

Felettébb aggódom is szeretett miniszterelnökünkért, nehogy véletlenül valaki ott arabnak nézze, mert ha dicső tolvajlásairól tudomást szerez valamelyik uléma, hát úgy lecsapkodnak róla minden kilógó alkatrészt, hogy a végén olyan lesz, mint egy farnehéz tojás.
Merthogy a mi Szeretett Vezetőnk éppen arrafelé építi a kapcsolatokat, hogy amikor majd az arab világ megindul Európa felé, hát ne legyen szűk keresztmetszet az arabvezető, ha már a muszkavezetői státusz a Krím kapcsán most veszélybe is került.
Mert a vezető az mindig vezető marad, így aztán szeretett vezetőnk számára is gondoskodni kell vezetnivalóról minden eshetőségre tekintettel.

Vannak persze rosszindulatú híresztelések, melyek szerint a mi vezetőnk csak félvezető, de ettől el kell határolódnunk, a történelmi személyiség akkor is nagy, ha kicsi!
A célország ugyan kicsit nagyobb, mint Magyarország, kb. úgy a hússzorosa, de kit érdekel, sívó homok az egész, egy nagy sivatag - kanyarba nincs a Hortobágyhoz vagy a keceli aranyháromszöghöz képest!
Lakosai meg csak háromszor annyian vannak, mint mi, márpedig a magyar baka egy szál puskával is különb, mint a sok koszos arab azzal az ezer harckocsijával!
Ha meg igazak a híresztelések, hogy Centrális Erőterünk vissza akarja állítani a sorozott hadsereget, hát akkor ez a szerencsétlen Abdulláh bin Abd al-Azíz Ál Szaúd király kösse fel jól a burnuszát, nehogy a fejveszett menekülés közben belegabalyodjon a lába!

Persze az kicsit árnyalja a képet, hogy az ország egy olajtengeren úszik, a pénzükkel nemigen tudnak mit kezdeni, a lakosság valamilyen érthetetlen okból nem akarja szétverni az országot és esze ágában sincs szabadságot követelni, mást meg nemigen kell követelnie, merthogy amúgy ezen kívül mindenük megvan.
Na, jó, nincs rovásírásuk és Orbán Viktor is a mienk!

Viktort a kétnapos útra több mint száz üzletember kísérte el, akik hárommilliárd dollár értékben kínálnak befektetési lehetőségeket az arab partnereknek.
Érdekes lenne erről látni egy részletes kimutatást, - ki mit kínálgat buzgón, vagy csak kirándult egyet?
Jómagam csak támogatni tudom az arab tőke bevonását hazánk felvirágoztatásába, már látom lelki szemeimmel, hogy a szaúdi tőke beszáll a Balaton vízének sótalanításába, esetleg meghonosítjuk hazánkban a tevét, habár arrafelé az esztétikailag alacsonyabb szinten álló dromedárokat favorizálják.
Viszont hamarabb hozzászoknánk a látványukhoz, hiszen Lázár János úgy alkatilag, mint arcberendezkedését tekintve igen közel áll a dromedárhoz.

Emellett az ország lassan-lassan úgyis minden tekintetben egyre hasonlatosabb lesz egy sivataghoz, a virágzó magyar mezőgazdaság nem túl sokára leginkább csak királydinnye termelésére lesz alkalmas, az új magyar földesurak nagy hozzáértése folytán.
De ne legyünk elégedetlenek, hiszen a tiszta és egészséges ivóvíz is nagy kincs, nagy kár, hogy az ország lassan már abból is importra szorul.
Ami még megmaradt, azt esetleg exportálhatjuk, persze előtte porrá kell alakítanunk a könnyebb szállíthatóság kedvéért, mindenki kap egy kanállal a libacombbal dúsított piláf mellé.

Van ország persze, amelyik a színarany csaptelepeket szállít, és idén elkészül egy nagysebességű vasútvonal (Haramain HSR) is spanyol, francia, szaúd-arábiai beruházásban, pályával, biztosítóberendezéssel, áramellátással, felsővezetékkel, járművekkel.
Ahogy én a tehetséges fideszes gazdasági vezetést ismerem, nem kétséges, hogy disznózsírt és kolbászt fogunk felajánlani, továbbá a felkészült magyar bölléreket, szalonnát és disznósajtot, továbbá pálinkát.
És a kulturális kapcsolatok fejlesztésének jegyében lefordítjuk arabra az Egri csillagokat.

Büszke vezérünket egyébként Szaúd-Arábia helyiértékén kezeli, tárgyalópartnere a második miniszterelnök-helyettes, de csak a tárgyalások protokolláris részében, egyébként a beduinsátor portása beszélget a buta gyaurral.
Hogy miért kell neki ennyit utazni szegénynek azért, hogy szóba elegyedjen vele valaki, azt jól tudjuk, mint ahogy az is sokatmondó volt, hogy legutóbbi megbeszélését Angela Merkellel egy hotelfolyosó kanyarulatában, még az NDK időkből megmentett ülőgarnitúrán folytatta, - még szerencse, hogy nem kellett órákig azon ücsörögnie, öt percet meg guggolva is ki lehet bírni…
Marokkó, Szaúd-Arábia, Azerbajdzsán, csupa-csupa elsőrendű diplomáciai célország.
A kommunista elnyomás sötét évtizedeiben azért ennél előrébb tartottunk, ennyire még soha nem mentünk le kutyába, ennél szégyellnivalóbb vezetőnk Rákosi óta még nem volt.

Nem lehetne Szaúd-Arábiában felejteni?

:O))).

LÉPJÜNK OLAJRA!

Annyi Abdallah bin Abdel-Aziznak.

Rijadban fogadta Orbán Viktort, mire is a ma megjelent az MTI közleménye: tavasz óta most először jött hír zavargásokról Szaúd-Arábiából,  a rendfenntartó erők szétoszlatták "zavarkeltők egy csoportját", akik automata fegyverekkel tüzet nyitottak a biztonsági erők tagjaira.

Kilenc rendőrt, valamint három civilt, egy férfit és két nőt lövedékek, két rendőrt pedig Molotov-koktélok sebesítettek meg.

Valahogy így kezdődött Kairóban is, amikor a mi kétlábon járó Világpolitikai Tényezőnk megjelent, aki nem hiszi, kérdezze meg Mubarakot.

Valahogy viszi magával a Mi Reménységünk a bomlasztás és zavarkeltés vírusát, vele szemben nem fejlődött ki semmiféle ellenállóképesség a felkeresett államok szervezetében, halálra vannak ítélve.

Mindegy, hogy monarchia, mindegy, hogy köztársaság, megjelenik Viktor és körülötte leomlanak a falak.

Mintha csak modern sófár lenne Jerikó falai alatt, csakhát a sófár az a kos szarva, ő meg ugye…

Szóval ő nem a kos szarva…

Már előző kormányzása alatt is vonzódott ezekhez az egzotikus országokhoz, merthogy ugyan az igaz, hogy Európában vagy a tengerentúlon sem akkor, sem most nem áll vele szóba senki, de ezek az utazások azért acélozzák az egot.

Megtudhattuk a hírekből, hogy tegnap Szaúd – Arábiát kereste fel, pedighát az nem  a szomszédban van, oda a libák is csak háromnapi hidegélelemmel repülhetnek, már ha leszállhatnak egyáltalán a demokrácia eme fellegvárában, ahol még rend van és  a nők se táthatják akkorára a szájukat, mint idehaza!

Lehet mondani a Méltóságos Asszonynak, hogy „ha láttad volna Anikó, mikor az Abdul hátát megveregettem és felkínáltam neki a magyar egészségügy szabad kapacitásait - fülig szaladt a szája örömében!

Mondtam neki, hogy megértheti a helyzetem, legalább mi, királ  miniszterelnökök segítsünk egymáson!

És azt is, hogy vehetne egy kis magyar államkötvényt, olcsónaggyuk, hülyének is megéri!

Meg, hogy együtt kellene működnünk, amiben partnerek is lettünk, merthogy megállapodtunk, hogy majd létrehozunk egy bizottságot, amelyik megvizsgálja, hogy hogyan fogunk tudni együttműködni, továbbá megerősítettük azt a meghívást, melyet Parragh Laci küldött a rijadi bazár aranyműveseinek, jöjjenek, hadd okosodjanak itten, hogy hogyan kell az iparosérdekeket védeni.

Így megy ez, mikor két nagy ország vezetője lepacsizik egymással, én tudtam már akkor, mikor a Marokkói királynál járt Orbán, hogy megoldódtak gondjaink, és hogy ez még azért nem a csúcs, de most aztán külpolitikailag topon van, ez kétségtelen.

Igaz, a mi Szeretvetisztelt Iránymutatónk az általa előirányzott három nap helyett csak egy napra kapott lehetőséget, de majd amiikor a szaúdi uralkodó kuncsorog nálunk egy vizit érdekében, majd mi sem fogadjuk, csak egy napra, oszt megnézheti magát – a hortobágyi kilenclyukú hídból is csak egy lyukat mutatunk meg neki!

Érdekes ez a magyar külpolitika, a szomszédokkal pökhendi, távoli, mesebeli országokkal kapcsolatban meg illúziók foglya, emellett úgy illegeti magát, mint ragyás lány az iparosbálban.

Most is azt találta mondani a Magyarság Fénylő Csillaga szaúdi király-kollegájának, hogy osztán úgy nézzen ám ránk, hogy a mi régiónk –a volt szocialista országok régiója - Európában a legfejlődőképesebb régió, és ennek is a közepe és vezető ereje Magyarország.

Azt most kivételesen elmellőzte, hogy ezt a tényt adatokkal is alátámassza, pedig még nem is olyan régen milyen szépen tudta méltatni az elődei teljesítményét, most meg itt állunk, oszt csak imígyen, közvetve értesülhetünk róla, hogy a GDP-növekedés tekintetében lenyomtuk a szomszéd országokat. Meg, hogy mi lettünk a térség központja!

Hogy fognak ennek örülni a többiek, a románok, szlovákok, csehek meg lengyelek, már alig várták, hogy végre valaki kimondja az igazságot, ne kelljen örökké a hazugságok ködfelhőjében botorkálnunk!

Hogy ezt az állítást mi támasztja alá?

Botor kérdés, mein Vezér nem állít, hanem kinyilatkoztat és ezek a kinyilatkoztatások evidenciák.

Ez evidens, - vagy talán van valakinek kifogása ez ellen?

Naugye!

Szerintem, amilyen megrögzött kötekedő vagyok, a magyar miniszterelnöknek félévente körbe kellene járnia a szomszéd országokat, és lehetőleg ennek során a fővárosokat illene felkeresnie, ahol is az adott állam vezetőivel kellene megvitatni az aktuális kérdéseket, rövidre zárni hosszadalmas folyamatokat, új és új lehetőségeket kutatni az együttműködésre.

Az európai nagy államok vezetőinél is lehetne vizitálni évente egyszer, tájékoztatni őket a helyzetünkről, hogy ne csak az elemzők véleményét hallhassák Berlinben, Párizsban, Londonban.

Két vagy háromévente célszerű lenne egy fogadást kieszközölni az Egyesült Államokban, hasonló gyakorisággal Moszkvában is, emellett rendszeres kapcsolatot tartani az Unió tagországaival.

Persze ehhez az is kellene, hogy fogadják Csaba királyfi mára már kissé punnyadt reinkarnációját, de hát a helyzet az, hogy ez még valahogy nemigen akar összejönni.

Nem akarom túlspilázni a dolgot, de jelenleg annyira kívánatos ő az európai országokban, mint görény a libaólban.

Elég nagy baj ez a mai világban, amikor - akár a családban baj esetén – nagy szükség lehet a szolidaritásra.

Ami azt illeti, ezt azért megkapta – itthon.

Egyre több a probléma, egyre kilátástalanabb a helyzet, repüljünk hát mesebeli országokba, ábrándozzunk szaúdi aranyhegyekről, melybe beleturkálhatunk.

Édes Isten arra kérlek, aranyeső hulljon nékem…

Szinte sajnálom már, rossz nézni is, ahogy döngő léptekkel halad a semmibe…

:O)))