Lassan vége a vakációnak, a szabadságolásoknak, tán a nyár utolsó nagy nekibuzdulásán vagyunk túl.
A hőség tikkasztó, embert, állatot megvisel, a libák is bánatosan áztatják lúdtalpaikat a langyos vizekben, a politikusoknak is annyira melegük van, hogy még hazudni is csak klimatizált helyiségekben hajlandók.
Aki Isten szabad ege alatt keresi a Bohócügyi Államtitkárságot, azt igencsak becsülnünk kell magát sem kímélő elkötelezettsége miatt.
A MI Boldogságunk felújítása idén kissé elhúzódik, megviselhette szegényt az az egyszeri nagyobb adag agyfényesítő, melyre a válságról tartott sajtótájékoztatójához volt szüksége.
Nem is lenne szép, ha a Haza Miniszterelnöke, a Mi Mihályunk elemcsere nélkül kellene, hogy állja az igazságtalan sors sallereit, a kokikat, és emellé még világmegváltson is.
Mindenképpen el kell jutni addig, hogy a feje remegése nélkül szigorúan össze tudja húzni szemöldökét – rettegjen, akinek rettegnie kell!
Lassan- lassan éledezik a politika világa is az őszi vérfürdő biztos tudatában.
Bár kissé elbizonytalanodva, de nyilatkozgatnak a kétharmad letéteményesei, egyik-másik már gondolkodni is próbál, ezeket később természetesen fejbevágják egy hólapáttal, emlékeztetve őket, hogy hideg napok jöhetnek arra, aki önállóskodik.
Érik az embert meglepetések is, kezd úgy tűnni, mintha a bíróságok azt hinnék magukról, hogy ők a harmadik hatalmi ág, Baka András főbíró például elkezdett levelezgetni az Alkotmánybírósággal az új büntetőeljárási változások miatt.
Fene tudja, hogy miért éppen ez vágta ki nála a biztosítékot, hiszen a karóbahúzás nem is lett kodifikálva és a deres intézménye sem lett az ítélkezés szankciórendszerébe illesztve.
Talán használt neki, hogy tudja, napjai magas stallumában meg vannak számlálva, így aztán kedveskedik még egyet Orbánnak.
Elvi álláspontja sokkal szebben mutatna, ha hasonló elkötelezettséggel már sokkal hamarabb és hangosabban kiáll az összes jogelvpocsékolások esetében is, de jobb későn, mint soha.
Hogy az eredmény mi lesz, az persze nem kérdéses, az Alkotmánybíróság néhány hónap múlva majd jól megvitatja az ügyet és határozatát, mely szerint minden rendben, kézbesítik Baka utódjának.
Amúgy is elfoglalt az Alkotmánybíróság, hiszen napokon belül döntenie kell a magánnyugdíjpénztárak ügyében, a hírek szerint a döntés nem minden tekintetben lesz kedvező a kormány számára.
Nem túl jó hír, mert ugyan az igazság talán diadalmaskodik, de ez azt is jelenti, hogy a gondok csak szaporodnak, hiszen a pénzt már elköltötte Ártunk és Kormányunk,.
Márpedig egy kedvezőtlen döntésnél bele kell nyúlni mélyen a nadrágzsebbe, de mivel ott nincs már lóvé egy büdös kanyi sem, ezért aztán vadul tovább kell sanyargatni a választópolgárt.
Nyakunkon az egészségügy válsága is, ezt tudja is a társadalom, de még mindig arra vár, hogy valaki pénzt zúdítson az ágazatba, márpedig pénz erre sincs, végtére is nem Skoda Superb a rezidens, hogy költsünk rá a nincsből.
Ma még nem érezhető az az óriási probléma sem, hogy a háziorvosok megöregedtek, utánpótlásuk pedig nincs, és mire a háziorvosok egyharmadát képező mai nyugdíjas orvosok szó szerint el és kihullnak a rendszerből, addigra már a másik egyharmaduk is nyugdíjkorú lesz, merthogy azt mondani, hogy nyugdíjas lesz, az talán parttalan optimizmusra vallana.
Ha a nővérek is besokallnak és elindulnak, átkelve a Lajtán a normális, gondtalan megélhetés felé, akkor majd a betegek egymást ágytálazhatják, az ügyesebbje pedig nyitott szívműtétet is végezhet ágyszomszédján.
Azt mondják sokan, hogy ennek a társadalomnak az a baja, hogy a rendszerváltás során hiányzott a katarzis, - na, hát most majd lesz olyam katarzis, hogy belerokkan az ország.
A hírek csupa munkasikerekről szólnak, például szabályozták a közmunkások bérét, melyet sikerült a létminimum alatt tartani, meg elküldenek szolgálati nyugdíjba ezer embert a Honvédségtől.
Abba a szolgálati nyugdíjba, mely Orbán szerint igazságtalan, és amelyből majd reaktiválni fogják őket, de hogy mifrancot akarnak nyugdíjas ezredesekkel kezdeni, azt csak a Jóisten tudja.
Még leginkább a szállodák előtt állhatnának, díszegyenruhában tisztelegve a betérő német géplakatosnak.
Ma kicsit visszaesett a svájci frank, már csak hatvan forinttal drágább, mint amikor felvettem a kocsim hitelét.
A devizaadósok, mikor kinyitják az e havi törlesztőrészlet borítékját, feltehetőleg fenékreülnek, én is azt hittem sokkot kapok, mikor megláttam, hogy a hajdan hatvanezer forintos részletem száztízezerre emelkedett.
De persze hol az én bánatom azokéhoz képest, akiknek a lakása forog kockán?
Velük éppen semmi sem történik, a világmegváltónak beharangozott Állami Eszközkezelő még mindig csak ígéret, állítólag majd hétfőn – egy évvel a tervezett időpont után - bejelentik az indítását, aztán majd jövő ilyenkor meglesz az irodaház, a nappali és az éjszakai titkárnő meg a Superb – csak szervezetten, tervezetten, Fidesz-kormány nem kapkodó idegbolond!
Viszont a nyilvánosság kizárásával ülésezik a devizahitelezés elterjedésének felelőseit és okait kutató Otthonvédelmi Monitoring Bizottság, amelynek létrehozását Orbán Viktor a múlt héten rendelte el.
Tiszta pénzkidobás, én kapásból nyomom a választ: mindenért felelős, függőleges, kilenc betű: GYURCSÁNY.
A mi Nagyonokos Vezetőnk valamiért abban a hitben van, hogy ezen már nem röhög mindenki, aki meg még ért kicsit is hozzá, az nem kezd azonnal vad mutogatásba a Vezér hű csicskása, Járai felé, aki volt olyan kedves a szocik tönkretételét fontosabbnak tartani a nemzet érdekeinél.
Ha erre gondolok, akkor még jobban tetszik nekem a vicc, mely szerint azért szeretem a választásokat, mert akkor tele vannak a villanyoszlopok politikusokkal…
Szóval lassan kezdhetünk készülni, jön az ősz, a vadlibák megkönnyebbült lélekkel húznak más tájakra, lassan elindulnak az orvosok fehér köpenybe öltözött csapatai is.
De szép lenne, ha a mi Boldogságunk is elhúzna végre melegebb éghajlatra, de hát ez egy sorsverte ország, szerencsétlen nép, balsors, akit régen tép, meg ilyesmi, semmi ok az optimizmusra…
:O)))
