MELEG VAN - MÉG...

Persze, ha ez így folytatódik, akkor már nem túl sokáig, hiszen elérkeztünk arra a pontra, amikor a magyar állam egy prominens képviselője – gondolom, valamilyen igen fontos cél elérése érdekében - nekiesett a melegeknek.


Próbáltam megfejteni a bánatos, de szorgalmas sekrestyés figuráját hozó pártnélküli pártelnök, műlovar és miniszterelnök-helyettes időzítésének titkát, de semmi más indokot nem találtam, mint a két hét múlva esedékes Budapest Pride rendezvényét, mellyel szemben az indulatok felkorbácsolását nem lehet az utolsó percre hagyni.
Akkor szép az élet, ha olajozottan – hogy Semjén latensnek is szerezzünk valami örömet, esetleg vazelinozottan - működik az államgépezet, és megmondja neked, hogy mit illik, később azt, hogy mit tanácsos, majd ennekutána nem sokkal, hogy mit köztelező tenned a legszorosabb magánszférádban.
Mert a társadalom csak akkor működik, ha tízmillió (esetleg tizennégymillió) tökegyforma élőlény Budapesttől Jeruzsálemig, Debrecentől Torontóig, esetleg Szegedtől Tápéig egy ütemre lép, egy ütemre dobban a szívük, és valahányan barna, tűzrőlpattant székely kislányt szeretnek.

Hogy aztán van, aki a hozzá hasonló neműeket kedveli, az elvetendő aberráció, fogalmazta

meg a keresztényi megbocsátó magatartásáról és a Gyurcsány-féle karaktergyilkosság társtetteseként elhíresült miniszterelnök-helyettes.
Természetesen, mint az összes többi szolgalelkű haszonleső, ő sem a maga véleményét mondta, még ha azonosult is főnöke véleményével, de ez mindegy is.

Az igazi probléma az, hogy az ő pozíciójában ezt elmondhatta és még ma is miniszterelnök-helyettes és a katolikus egyház világi politikájának pártpolitikai képviselője.
Szégyen ez, az ország szégyene, hiszen ma már minden épeszű ember tudja, hogy a meleg ember nem saját szabad elhatározásából válik azzá - aki, hanem ez genetikai kódoltságtól függő tulajdonsága, ennek nem ura, hanem foglya az ember.
Ha mondjuk, a melegek kerülnének hatalomra, és egy meleg ember elkezdene méltatlankodni amiatt, hogy Semjén a birkákat szereti, hősünk is rögtön empatikusabb lenne, vagy sietve megrendezné ministránsokkal, vad tömjénfüstöléssel és csengettyűszóval saját coming out-ját, bevállalva, hogy tulajdonképpen Mekk Elek a zsánere…

Azt gondolom, hogy a szexuális irányultság a legszentebb magánszféra része.
Abba nincs belekotnyeleskedni valója senki állami tisztségviselőnek, annak pedig, aki a katolikus egyházhoz bármilyen módon kötődő intézményben szerepet vállal, illene mélységes hallgatásba burkolózni.
Illene csak akkor kinyitni a száját, mikor elnézést kér embertársaitól, ha nincsen éppen a szájában semmi.
Merthogy a kolostorok és apácazárdák, a sekrestyék és a paplakok világában a homoszexuális viszonyok meglehetősen gyakoriak voltak, ami csak részben magyarázható a szigorú regulákkal, hiszen a börtönökben sem válik mindenki homoszexuálissá, és még azok is, akiket a helyzet kényszere és erős szexuális késztetésük rávisz az azonos neműekkel teremtett kapcsolatra, kiengedésük után nagy természetességgel térnek vissza a heteroszexualitáshoz.
Ferenc pápa ezzel kapcsolatos álláspontja ismert, de Ferenc pápa messze van, míg Orbán Viktor közel.

A melegek itt járnak közöttünk, együtt élünk velük, sokukról nem is tudjuk, hogy nem az ellenkező neműekhez vonzódik.
Hétköznapi emberek ők, talán a helyzetükből adódó kissé több érzelmességgel, több empátiával, érzékenyebb lélekkel, de éppen ebből is adódik, hogy köreikben rengeteg a tehetséges művész, a világ művészettörténete erre ezer példát kínál.

Az a férfi, aki egy másik férfihoz vonzódik, engem nem sért, örülök neki, hogy van, aki viszontszereti, merthogy két elégedett emberrel több lesz a földön, míg ha arra kényszerítjük

őket, hogy elnyomják természetes késztetéseiket, kép idegbeteget kapnánk, akik frusztráltságukban kiszámíthatatlan reakciókkal válaszolnának az őket pokolra küldő társadalmi kényszerre.
A nők kicsit jobb helyzetben vannak a férfiaknál, mert a heteroszexuális férfiak nagy többsége nem ítéli el a nő nővel való kapcsolatát, sőt, csorgó nyállal bámulják az ő szexuális életükről készült pornó-videókat, legfeljebb kicsit szörnyülködnek, de aznap éjjel azért jó dolga lesz a mamának.
Ami a legszomorúbb, hogy a primitív homofóbián kívül egyéb hülyeségekkel is traktálta a miniszterelnök-helyettes úr a nézőket, például azon filozofálgatott, hogy mi lenne, ha a két férfi helyett három állna össze, vagy, hogy ennyi erővel a bigámiát is engedélyezni lehetne.
Hát lehet, hogy a jövőbe lát, mert az egyre nyilvánvalóbb, hogy a felett a házasság felett, melyet Isten köt össze, eljárt az idő, egyre kevesebben élnek megszentelt házasságban, és még azok közül is, akik megjelennek a templomokban, a többség - ha nem bírja a házasság megpróbáltatásait - úgy elválik, mint a huzat.Ennyit ért a királykisasszony-jelmez, az ünnepélyes szavak, a szép ceremónia - van úgy, hogy egy évet sem tart ki a házasság, oda a szentség...
Lehet a bigámia lesz a jövő együttélési formája, lehet, két nő birtokol majd egy megszeppent férfit, ki tudja?
Nem ez lesz az első tabu, melyet a XXI. század ledönt, attól tartok.

Természetesen a gyerekek kérdése is előjött, ami viszont azért szomorú, mert a huszonkétezer állami gondozott mind-mind heteroszexuális kapcsolatból jött a világra.

Legalábbis eddig még nem tárt Semjén pártelnök szűznemzéssel megfogant gyermeket elénk - az utolsó ilyen - tudomásom szerint - a főnökei főnöke volt, aki viszont bizonyára csak nagy elfoglaltságára való tekintettel nem veri bele azt a kacskaringós villámát idióta szolgájába.
Ha valaki bebizonyítja nekem, hogy miért jobb egy gyermeket nevelőotthonban tartani, mint a sorsát rábízni két egészséges és gyermek után sóvárgó – történetesen leszbikus – nőre, az előtt leborulok, és elnézést kérek Semjén pártelnöktől, aki mellesleg az állam végrehajtó hatalmának második legmagasabb posztját birtokolja – no, persze csak névleg, de akkor is.
A homoszexualitás nem ragályos, de mióta a Fidesz tevékenységét figyelem, elbizonytalanodtam – lehet, hogy a hülyeség igen…

:O)))

ÚJ MAGYAROK ÉS ÚJMAGYAROK

Hogy lesz-e egymillió új magyar 2018-ra, mint Semjén ígérte a királynak, azt nem tudjuk, de hogy akörül már lassan lesz egymillió újmagyar, ahogy őket Mária Terézia nevezte.
Igaz, Semjén az egymillióba a már eddig megtérített magyarokat is beleszámította, de ne kicsinyeskedjünk, inkább csak csodálkozzunk, hogy mitől lesznek a határon túli magyarok új magyarok, mikor ők eléggé régen magyarok már.

Kivéve a lovasprédikátornak, ő szereti személyesen magyarrá avatni őket, legyenek csángók, székelyek, a néhány maradék szász - legújabb javaslata szerint a ruszinok is lehetnének magyarok.
Nem is butaság, az a banda, amelyik már kreált polgárokat is a hatosztályos suttyókból, kreálhat a ruszinból is magyart, éppen ennyi erővel.

Persze, csak a harmadik cujkáig, mert akkor csángóink, székelyeink átlényegülnek magyarból magyarabbá, és innetől kezdve szégyellje a pofáját a többségi nemzet, akinek volt pofája kikerülni a kisebbségi létet.
Tulajdonképpen az optimális megoldás az lenne, hogy az ország üresen maradna, a lakosai – egy-egy féltéglával aktatáskájukban - mind-mind kiköltöznének a környező államokba - Kamcsatkáig lehetne hallani a dübörgést, mikor öntudatos népünk a féltéglákkal a mellét veri.

Valamelyik rettenetesenhülye képviselő felvetette, a Felvidéken és a Kárpátalján a túl sok cigánygyerek miatt kevés a magyar tanuló a magyar iskolákban.
Bakker, ez tutifrakón azt hiszi, hogy a gyereket a gólya hozza, és ha a magyar esténként nem rakja rendbe az asszonyt, akkor az azért van, mert pitykézés helyett töpreng.
Azon töpreng, hogy a Gazsi hogyan gondolja, hogy reggel is meg este is megműveli a rányit, demegmég délben is, ha módja van rá, márpedig a sok elfoglaltságától miért ne lenne módja?
Ha már ebéd nincsen, valami kis öröme csak kell, hogy legyen, nemde?
Meglátjátok feleim, házhoz jön még ide Erdély meg Koszovó...

Mindenesetre a buzgalom indokolt, mert az új magyarok ugyan felveszik az állampolgárságot meg a magyar nyugdíjat, de nem hülyék, hogy ide is költözzenek és megint átéljék, amit egyszer a Kondukátorral meg a mérnök-akadémikus asszonnyal már átéltek, - jobb a  békesség, de ha már elindulnak, akkor egy lendületből elmennek Münchenig.
Úgyhogy ide fia lélek nem jön, a maximum, amit a határokon túlról kapunk, az az aktatáskás turizmus befelé tartó mozgása a levelekkel, melyekben a szavazatok vannak, melyek fejében majd négy évig ugyanezekben az aktatáskákban megy a lóvé kifelé, a hülyének is megéri.
A legnagyobb kibabrálás az lenne, ha hirtelen minden állampolgárunknak ide kellene költözni, ami – lássuk be – azért nem egy utópia, laktak errefelé már vagonban kitelepített magyarok a Keletiben meg a Nyugatiban néhány évig…

Ellenben a régi magyarok meg ballagnak kifelé az országból.
2018-ra az ő számuk is eléri talán az egymilliót, így aztán mi is elmondhatnánk azt, amit az egyszeri határőr: egy határsértő ki, egy határsértő be, országlétszám teljes, - már, ha lenne aki bekéredzkedik a pakisztániakon kívül.
Szóval, szerintem Semjén rettenetes hitbuzgalma semmit nem old meg, sőt, inkább csak a

problémákat termeli.
Egyrészt elhiteti a nép ostobább kétharmadával, hogy ezzel a cirkusszal most akármilyen tekintetben előrébb vagyunk holott dehogyis.

Külhoni magyarjaink természetesen a szülőföldjükön élnek, dolgoznak, ott növelik a GDP-t, ott adóznak, ide nem jut belőlük gazdasági értelemben semmi.
Még ha át is jönnek a mezőgazdasági idénymunkák idején, azzal is csak a problémáinkat szaporítják, mert minden egyes szakképzetlen munkás egy anyaországi elől veszi el a munkalehetőséget, amit persze nem lehet nekik felróni, de ettől a tény még tény marad, és az is tény, hogy ez nem mindenkinek tetszik.

Amúgy pedig az ország ott tart, hogy a nép közel harmada szó szerint éhezik, a gyerekek tízezrei maradnak étel nélkül, ilyenkor az állam dolga az lenne, hogy a problémát súlyának megfelelően kezelje, és ne hülyeségekre költse a pénzét, hanem a gondok okainak felszámolására.
Isten lássa lelkem, nem sajnálom én a magyar adófizetők pénzét a határontúli magyaroktól, de valahol mégiscsak viccesnek érzem, hogy miközben itt emberek százezrei szó szerint az életbenmaradásukért küzdenek, addig a Lázár féle simlisek dzsentri allűrökkel élik életüket, Semjén meg ájtatos képpel hordja ki a pénzt az országból.
Példaként lehet erre említeni a Kőrösi Csoma Sándor nevét viselő projektet, amely keretében tavaly egymilliárd forint jutott arra, hogy száz magyar fiatal menjen a diaszpórában élő magyar közösségekhez magyar nyelvet, kultúrát és szokásokat tanítani.
Hát ez persze szép dolog, de mifelénk tanítani azok szoktak, akiknek van már tapasztalata, képzettsége, horribile dictu kultúrája.
Elképzelem a száz szerencsétlent, amint nagy ambícióval mennek pénzért magyarnak lenni, röhej…

Ez az egész nemzetpolitikának vélt katyvasz olyan, mint Semjén a lovon – ha ránéz az ember, az jut eszébe, hogy jobb lenne száznyolcvan fokkal lefelé forgatni, mert így anatómiailag rossz helyen van…

Ahol ezek megjelennek, ott kő kövön nem marad.
Még kis idő, és minden szomszédos országban szemben fog állni a többségi nemzet a magyar kisebbséggel, de a magyar a magyarral is, mert ezeknek akkor szép az élet, ha harcban állnak.
Hát csak harcoljanak, majd csak egyszer belefárad a nép és elkezd velük is harcolni, de ez azért nem holnap lesz.
Merthogy mostanában mi vagyunk a bátrak és a hősök, a függetlenek, bokréta Isten kalapján.
És van előttünk fénylő csillag, a vezérlő tábornok, a mi jövőnk.
Hát, ami azt illeti, túlzottan  szépnek nem látom…
:O)))