A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Semmisségi törvény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Semmisségi törvény. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. február 21., hétfő

SEMMISSÉG – SEMMISÉG?

Mint ahogy a televízió-székház megtámadása során baseballütővel verte szét a rendőr plexipajzsát a kopasz adrenalinfüggő, éppen azzal a vehemenciával veri szét a jogállam maradékát Orbán.
Most éppen olyan jogszabály elfogadtatására készül, amely a 2006-os őszi zavargások nyomán hozott bírósági ítéleteket nyilvánítaná semmissé, ha azok pusztán rendőrök vallomásai alapján születettek.
Beláthatatlan perspektívák állnak előttünk, - szinte látom lelki szemeimmel, amint a rendőr lélekszakadva rohan a hátán a főpolgármester naranccsal teli zsákját cipelő betörő után, majd nagy lihegések közepette elfogja, megbilincseli és előállítja.
Mikor a bíróság megérdeklődi az ügyésztől, hogy mire alapozza a vádat, akkor az előhúzza a rendőrségi jegyzőkönyvet, mire a bíró megérdeklődi, hogy a bűncselekmény elkövetését tanúsítja-e még más valaki is a rendőrön kívül, - mondjuk rendelkezésre áll e legalább Lázár János vallomása, esetleg Morvai Krisztináé?
Végszükségben persze Babarczy Eszter is arra sétálhat a gyerekével és láthatja, amint a rendőr vészjóslóan, embertelenül eltorzult arccal liheg.
Ha csak a rendőr vallomása áll a bíróság rendelkezésére, hát az bizony kevés, mint erdőtűzhöz a vizipisztoly, a vádlott mehet világgá, ellenben a rendőr már készülhet is a börtönszerelem viszontagságaira…
Persze, egyelőre csak a 2006-os zavargások szereplőivel szemben meghozott ítéletekre vonatkozna ez a törvény, de miután a jelen eseményei is azt tanúsítják, hogy minden folyamat kifut a végpontjáig, miért is lenne ez alól kivétel a Fidesz által már szinte a megalakulásától kezdve folytatott hadjárat a Rendőrség szétverésére?
Merthogy a Rendőrséget szét kell verni, az kétségtelen, ebben a testületben nem lehet megbízni, addig kell ütni-vágni, ellehetetleníteni, ameddig még egyáltalán van valamennyi cselekvőképessége.
Helyette majd a mieink jönnek, a Terrorista Szolgálat, vagy minek híjják őket, de az igazi szép világ majd akkor jön el, mikor ismét felállítjuk a csendőrséget, hadd csinálja össze a lába szárát a sok nagypofájú zsidó meg a sok tolvaj cigány.
A választások is simábban mennek majd, mikor ismét „Cicáznak a szép csendőrtollak, mosolyognak és szavatolnak, megírják, ki lesz a követ”…
De addig is a rendőrnek kuss, jó, ha megtanulja a helyét, oszt majd mi megmondjuk, hogy ki a bűnöző!
A Pintér!
Igen!
Ő fogja majd megmondani, és ha a rendőr azt képzeli, hogy az a bűnöző, aki fejbevágja kockakővel, vagy tankkal indul ellene, akkor nagyon téved!
De ha nem téved, akkor sincs semmi, majd csinálunk egy semmisségi törvényt, bevált az már 56-al kapcsolatban is, gyönyörű eredmények születtek!
Így lett nemzeti hős az orvosnő, aki anatómiai ismereteit akként kamatoztatta, hogy tudta, hova kell szúrnia a zsebkéssel, hogy a szívet eltalálja kétszer-háromszor, így lett nemzeti dáma a lotyó, aki ahelyett, hogy kisgyerekét ringatta volna, cipőraktár kirablásával és kommunistavadászattal múlatta az időt, és így lett semmissé a doni katasztrófa után kiadott parancsán kívül a polgári lakosság és a munkaszolgálatosok ellen elkövetett bűnök miatt kivégzett tábornok ítélete is - éppen most folyik nemzeti hőssé faragása.
Az a törvény is rossz precedenst teremtett, ez sem lesz a jogállam büszkesége.
Hogy mára kiderült, hogy 2006-ban az utcán a hősök hajigálták a benzinespalackokat és gyújtogatták a kukákat, az várható volt, mint ahogy ez a pitiáner bosszú is, amit a zavargások ellen fellépő rendőrök ellen folytatnak.
Nem akarom én azt a rendőrt felmenteni, aki a sípcsontját kockakővel dobáló szemétládát pofánverte a tonfával, - a rendőrnek nem szabad érzelmeket vinni a munkájába, de egyáltalán nem biztos, hogy magam egy olyan szituációban, amikor a mellettem álló bajtársamat vascsővel ütik, erőt tudnék-e venni indulataimon.
A jog ismer olyan fogalmat, hogy valaki menthető erős felindultságában lépi túl az önvédelem szükséges mértékét, ez talán akkor is fennállhat, ha az elkövető rendőr.
Ha a libapásztort megbüntetjük, amiért fejbevagdalta a pálcájával az ambiciózus gúnárt, mikor az a vetésbe akart bóklászni, akkor annak az lesz a következménye, hogy legközelebb legfeljebb utánaköp az elkövetőnek, oszt hagyja, menjen, amerre akar.
Csakhát a jogállam az egy olyan állat, amellyel kapcsolatban egészen pontosan rögzítve vannak a társadalom működési szabályai és a megsértésük esetén várható szankciók.
Márpedig a szankció csak akkor ér valamit, ha elkerülhetetlen, gyors és arányos.
Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel, mondja az Írás, de azt nem mondja, hogy az a kenyér hány kilós és hány napos legyen.
A gyenge rendőrség gyenge államhoz vezet, meg mindenféle magánszolgálatokhoz, testőrségekhez, SA-hoz, egyebekhez.
Anno az ÁVH is azért jött létre, mert a Rendőrségben nem bízott Rákosi, most is valami hasonló folyamat zajlik, és Viktor már elég szépen kopaszodik.
Meg kellene védenünk a Rendőrséget, ezzel is védenünk kellene a jogállamot.
Már a maradékát, ugye…


:O)))