Persze azért ma is kapott egy-két kokit, leesett néhány saller, de kit érdekel ez, ország-világ láthatta, hogy tulajdonképpen ő egy nemzetközi összeesküvés áldozata, hiszen itt minden rendben van tulajdonképpen, hiszen egyetlen egy pont maradt a vádakból, nevezetesen, hogy Simor esküdjön az alkotmányra vagy ne, depersze ebben is nekünk van igazunk, és ezen még majd vitatkozunk kicsit.
Pénzre pedig nincs szükségünk, de ha az IMF adni akar, hát nem akadékoskodunk.
Érdemes volt elnézni a mai vitát, elnézegetni a képviselőket és elszomorodni azon, hogy teúristen, kiknek a kezében is van a sorsunk - lehet, jobban járnánk, ha másik kontinensen fekvő országot keresnénk életvitelszerű tartózkodás céljára
Az egészben az a szörnyű, hogy a vitát Orbán és társai iparkodtak kézzel-lábbak arrafelé vinni, hogy van három vitatott jogszabály, melyet természetesen joga van az Uniónak vizsgálni, és ha megállapítja a jogsérelmet, akkor majd a Mi Fényességesünk hajlandó lesz korrigálni.
Közben ezerszer elhangzott, hogy az Orbán-kormányt törvényesen, szabadon választották meg, mintha ez lenne a vita tárgya, mellesleg elfeledve azt a tényt, hogy Hitler is törvényesen jutott hatalomra és ő is csak a megválasztása után lett azzá, amivé.
A képviselők meg bevették ezt a maszlagot és szorgalmasan csépelték a verbális szalmát, nagyon kevesen értették meg azt – a néppártiak közül meg szinte senki, - hogy itt nem három jogszabály hat paragrafusáról van szó, hanem a jogállamról és a demokráciáról, meg az önkényuralomról.
Olyan ez, mint amikor arról beszél a hajóskapitány, hogy a hajón támadt három kis lyuk, de közben elfelejt beszámolni a lékről meg a szikláról, melynek nekikormányozta a hajót.
A szabadságot Európában ma nem lehet egy ütemben, fegyverrel elvenni, mert ezt a nemzetközi környezet nem tolerálná.
Itt az a divat, hogy sunyi, óvatos lépésekkel apránként szívják el a szabadság levegőjét, és ez a sok apró – egyenként talán nem is annyira lényegesnek tűnő - lépés oda vezet, hogy megfullad a polgár, aki mellesleg nem biztos, hogy a polgári szövetség tagja - sőt.
Sokan talán azért nem értik meg a magyar helyzetet, mert annyira más politikai kultúrában nőttek fel, hogy el sem tudnak olyat képzelni, hogy például egy nemzeti ünnepen a főváros valamennyi demonstrációra alkalmas helyszínét lefoglalja magának a kormányzó párt, és erre azon a napon derüljön fény, amikor Strasburgban éppen azt erősítgetjük, hogy mennyire demokratikus ország is a mienk.
Talán csak Cohn-Bendit érezte át mélyebben, hogy mekkora a veszély Európa számára az, ha megélhet az Unió kellős közepén egy despota, ő értette meg, hogy itt a jelenséget összefüggéseiben kell nézni, hogy ez egy nagyon rossz precedens Európa országai számára.
Ha egy despota megélhet, megélhet ott kettő is, ha kis országnak lehet despotája az Unióban, lehet nagyobbacskának is…
A Néppárti támogatás szervezett volt, látszott, nem bíztak semmit a véletlenre.
Én még ennyi csodálkozó szemet egy parlamentben sem láttam, mint itt, mikor felmerült a lehetőség, hogy esetleg nem demokratikus a hatalomgyakorlás, nem felel meg az Alaptörvény az európai normáknak – úgy látszik tipikus jobboldali taktika hülyének tettetni magát a politikusnak.
Nagyon tetszett a Nyilasbarbi kiállása Orbán mellett, Áder kigúvadó szemei meg a kérjen bocsánatot duma, - úgy látszik még mindig nem tudta feldolgozni, hogy Strasburgban van száműzetésben.
A mi oldalunk megnyilatkozásai a megszokott harmatgyenge minőséget hozták, kivéve Göncz Kinga megszólalását, akinek összeszedett, jól átgondolt, érthető, követhető beszédét tanítani lehetne a politikusoknak, ha rá lehetne venni őket valahogy erre a számukra utópisztikus feladatára.
Bokros meg profi volt, ahogy ezt tőle megszoktuk.
Tetszett, mikor Tabajdi Csaba kikérte magának, hogy Orbánt Puszta Putyinnak nevezzék és Hugo Chavezt is megvédte, mondván, hogy nem hasonlítható Orbánhoz.
Ami igaz – igaz, amin a Mi Boldogságunk ül, az minden, csak nem olajtenger.
Biztos egyébként, hogy Tabajdi a helyén van ott, ahol van?
Jómagam nem merek állást foglalni, mert még a rendszerváltás idejéből datálódik rossz véleményem róla – a mai nap sem teszi lehetővé, hogy hamuszórásos technikával bánjam ezt meg …
Szóval győztünk, és még néhányszor győznünk kell, hogy a vesztesek elfogadják a behódolásunkat, merthogy azért két seggnyalás között is tud a Mi Vezérlő Csillagunk mindig valami marhaságot mondani.
Most például kereszténykedett egy sort, jóllehet ő nem is keresztény, hanem keresztyén, de persze lehet, mire leírom, már mohamedán, - pragmatikus a Mi Fényességes Közgazdánk, ez kétségtelen.
Der ez sem segít, jön a feketeleves és csak Barroso szelíd lelkén múlik, hogy hányszor kell majd leírnia, hogy „Ezentúl jól viselkedem, nem lopom el magyarember szabaccságát!”
De most jön majd haza peckesen, mint diadalmas hadvezér, és boldog hívei ünneplik majd, hogy ismét nyert a Haza!
Pedig ha meglátszanának rajta a közelmúltban kapott kokik meg sallerek, akkora lenne a feje, mint a vízilónak az állatkertben.
Az ellenzék meg ne keseredjen el, remek helyeket lehet még találni ünnepség céljára, ott van például mindjárt az Astoria-kereszteződés.
Onnan lehetne vonulni a Parlament felé, tankmegálló a Madách téren…
Jönnek megint az érdekes napok, hét végén felvonul az ország krémje.
Jól van, na, - kicsit büdös, de attól még krém az, ha barna is.
Legalább majd látni lehet, hogy az egyenruhás szélsőjobbosokat milyen remekül felszámolta Vezérünk, kinek neve legyen áldott…
Aztán jön a jövő hét elején Barroso, hoz egy nagy zsákot, de abban sem lopott liba lesz, hanem koki és saller, jókedvvel, bőséggel.
És utána már mindjárt február, ami egy rövid hónap, és már itt is van a március, itt vannak a nárciszok, és valószínűleg ez az ütődött is itt lesz még, hacsak a nép nem számolja meg közben a februári fizetését.
Hát reménykedjünk, hogy a zemberek eszébe jut a népi mondás: Pénz számolva, asszony szeretve jó.
Tanuljatok a Vezértől, ő bezzeg sosem felejti!
:O))))
